Cikipédia 16/10 A Petőfi Csarnok majdnem teljes története – 2. rész

Sokan teszik fel a kérdést – talán jogosan -, hogy érdemes-e a Petőfi Csarnokkal ennyit foglalkozni, hiszen egyáltalán nem lett olyan legendás, mint nagy elődje a Budai Ifjúsági Park. Én azt gondolom, ha már olyan nagy nemzedékek nem is születtek, a PeCsa átélte - ami önmagában is egy csoda - és túlélte a rendszerváltást, otthont adott a nagy érdeklődésre számot tartó visszatérő ikonikus zenekaroknak, mint a Karthago, Dinamit, P. Mobil, Edda és ugyanígy telt házakat produkált a KFT, Első Emelet, Pokolgép, Ossian, Depresszió, a Road, az Alvin és a Mókusok, vagy akár a Republic koncertek esetében is. A Csillagfény diszkó - ahol csaknem az összes rocksztár haknizott - minden idők legnagyobb közösségi tere volt. A PeCsa harminc éven keresztül a hazai rockélet központja volt, rengeteg érdekes történettel, úgyhogy mindenképp érdemes megemlékezni róla.

1985-ben megnyílt a főváros új szórakoztató központja, a Petőfi Csarnok, de a megnyitásig az út eléggé rögösnek bizonyult. A médiamunkások hol hatalmas lelkesedéssel jelentették, hogy mindjárt kész van, hol bizonytalanul írtak róla valamit, hol azt vizionálták, hogy sosem nyit meg. Ilyen volt ez a szocialista tempó. Elméletben mindenki lelkes volt, de a tettek... 

Az első bombát 1983-ban az Ifjúsági Magazin dobta le semmiből jövő hirtelen bejelentésével, melyben az szerepelt, hogy sokat hallani mostanában arról, hogy megszűnik a Budai Ifjúsági Park és igen valószínű, hogy 1983-ban működik utoljára. A fővárosi tanács és a KISZ Budapesti Bizottsága közös határozata alapján épül már az új ifjúsági szórakoztató központ, amely a Városligetben lesz, a Petőfi-csarnokban. Várható befogadóképessége nyáron 7—8 ezer, télen 2—3 ezer fő. Örömhír: Végre télen is lehetnek nagy bulik. Ezúttal üröm az örömben, hogy a tervezők a '70-es évek megszokott befogadóképességéhez képest igen alacsony nézőszámmal terveztek. A szabadtér számai menet közben tovább törpültek. Talán előre megfontolt szándékból, talán logikus gondolkodással, de nem kalkuláltak nagyobb koncertre járó generációval. Utólag kiderült, hogy igazuk volt. Az 1983-as hír után minden megnyugodott, bár a Parkban mentek a pletykák, de nem láttuk, hogy történne valami, hát az adott pillanatokra koncentráltunk inkább.

1984 januárjában azonban a Magyar Nemzet óriási lelkesedéssel számolt be az építkezés előrehaladásáról, pedig a szocialista munkatempót is illett volna bekalkulálni - már csak a hagyományok miatt is - mindenesetre a munkálatok elindultak.

Közművelődési intézmény a Petőfi-csarnokból Jó ütemben halad a Városligetben, az alapok megerősítése már befejeződött, jelenleg a közbenső födém, a tartóoszlopok felújításánál tart a kivitelező, a Kulturinvest Betéti Társulás. Az épület két intézménynek, a repüléstörténeti múzeumnak és fővárosi ifjúsági szabadidő- központnak ad majd otthont. Az Épülettervező Vállalat tervei szerint a szabadidő központhoz szorosan kapcsolódik majd egy szabadtéri színpad és egy kerthelyiséges vendéglő is.

Szóval elindult a januári hírdömping. Egyre több és konkrétabb információra figyelhettünk fel az újságírók jóvoltából. Talán mert ez a parancs volt nekik kiadva. Az Esti Hírlap is igyekezett optimista képet sugározni. Valahogy mégis csak tompítani kellett a BIP bezárásának a fájdalmát. Nos utólag már tudjuk, hogy a cikk túlontúl optimista. Jó ütemben halad a Városligetben a Közlekedési Múzeum szomszédságában a Fővárosi Ifjúsági Szabadidő Központ építése. A Fővárosi Tanács idei fejlesztési terve szerint a létesítmény még az idén elkészül, s jövőre birtokba vehetik a fiatalok. A közművelődési intézményhez a hajdani vásárváros egyik nagy kiállítóterme, a Petőfi Csarnok szolgál alapul. Ennek megerősített acélszerkezete tartja majd az új épületet. A földszinti tereket mozgatható, kiszedhető falak határolják majd, s itt kap helyet a három, 80—120 négyzetméteres kamaraterem, s a több mint ezer négyzetméteres — több száz embert is fogadni tudó — nagyterem. Az Általános Épület-tervező Vállalat tervei szerint a szabadidő-központhoz szorosan kapcsolódik majd egy szabadtéri színpad, s egy kerthelyiséges vendéglő is. Ugyancsak a földszinten lesz a fiatalok bazárja, amely divat- és sportcikkek vásárlására, sporteszközök kölcsönzésére ad lehetőséget. A közlekedőtereket kiállítóhelyiségként hasznosítják.

Az Ifjúsági Magazin volt egyetlen Pártunk és Kormányunk szócsöve a fiatalok felé, hiszen ez volt a legkedveltebb lap, mert a zenéről szólt, a fiatalokról alaposan elbújtatott propagandával. Az Ifiparkban is lassú tempóban haladt az 1984-es év folyamatosan csökkenő látogatóval. A nagy zenekarok sorra adták fel, talán a Nagy Feróval futó Bikini, a P. Box, a P. Mobil és a Hobo Blues Band volt képes továbbra is nagyobb tömeget bevonzani. Aztán békésen, vagy egymással megharcolva ezek a csapatok is átalakultak, vagy feladták egy időre. 

Valami készül. A húsz évet élt Budai Ifjúsági Park még csak készülődött a saját elektromos temetésére, de a főváros másik térfelén, a Városligetben már megkezdődött a sürgés-forgás a legendás szórakozóhely utódjának születése körül. Helyszínéül a Közlekedési Múzeum tőszomszédságában lévő Petőfi Csarnokot és környékét szemelték ki. A választás jó szemre vallott: a közlekedés vérkeringésébe bekapcsolt, szép környezetben lévő csarnok igazi tinédzsercentrummá nőheti ki magát. Legalábbis az előzetes tervek, elképzelések azt sejtetik, hogy ilyen még nem volt. A BIP hagyományának folytatásaként a Petőfi Csarnok is ad világot jelentő deszkákat a bemutatkozó rocktársulatoknak, amelyek profi muzsikusok által irányított könnyűzenei klubban csiszolhatják majd zenei hozzáértésüket. S beindul itt is a koncertnagyüzem, állandó klubbal a rockzenészeknek. Terveznek még táncházi bulikat, nyelvtanfolyamokat, számítástechnikai klubot, premier előtti filmvetítéseket a FÖMO-val, s szerveznek fellépéseket tehetséges külföldi tinizenekaroknak. Kétezerötszáz személyes — s befedésre váró — szabadtéri színpad és sokféle sportág űzésére alkalmas pálya várja a koncert-, illetve a kondikedvelőket. Az új ifjúsági szabadidő- központ vezetőinek kívánságlistáján szerepel a fővárosi iskolákkal való folyamatos együttműködés is. Szívesen rendeznek szalag avató- és gólyabálokat, érettségi találkozókat, fordított napokat, iskolanapokat, a tananyaghoz kapcsolódó és ünnepi filmvetítéseket. Mindehhez a programajánlathoz társul még egy ifjúsági ételbár és egy kerthelyiség működtetése. A Petőfi Csarnok bevallottan elsősorban a tinédzserek birodalma lesz. Ennek érdekében megszervezik a csarnok baráti körét, amelybe mindenki beléphet, aki segédkezik a csarnok különböző programjaiban valamilyen módon. A kör tagjai postán kapnak műsorfüzetet, jegyelővásárlási jogot élveznek, s önkormányzaton keresztül alakíthatják a csarnok közművelődési és sportprogramját. A szakmai munka minőségi mércéjét magasra teszik a csarnok vezetői; ezért is hoznak létre tanácsadó testületet újságírókból, zenészekből, népművelőkből. A tervek szerint: nyitás 1985. április 4-én.

Nos, a PeCsa nem lett rockbirodalom, de jobb híján ez is megfelelt. Megnyitása után átmeneti ideig várni kellett az új nemzedék érkezésére, akik nem látták élőben a Parkot, nem ismerhették annak atmoszféráját és ellehetett kezdeni új legendát gyártani. Utólag már tudjuk, hogy nem sikerült, de ez nem a PeCsa szégyene, hanem a változó világé.

De maradjunk 1984-nél, pontosabban augusztus 4-nél, amikor az ország szívében, Pusztavacson rockfesztivált - kamu nevén béke-fesztivál - tartottak. Már a megjelent száz-százötvenezer érdeklődő puszta jelenléte is kérdőjelessé tette a hazai rockzene kimúlásáról szóló híreket, de történt ott egy még fontosabb dolog. Ötven-hatvan főnyi kutyás és lovasrendőrök támadtak a tömegre. Az előzmény és a következmény ezúttal nem fontos, akit érdekel, előző írásaink között bőven megtalálja. Az egyórás háború azonban hosszú ideig titokban maradt. Az érdekesség az, hogy a még legendás Ifiparkban átlag ezer-háromezer néző  jár és bőven vannak ezalatt is, addig egy puszta közepén még él a rockzene. Végülis tök mindegy, hogy mit szűrünk le ebből, mert ez volt az az időszak, amikor az összes nagy zenekar eltűnt a süllyesztőbe... De térjünk vissza Budapestre!

Az Esti Hírlap különlegessége abban állt, hogy az összes többi napilaptól eltérően nem hajnalban jelent meg, hanem kora délután - ezért is a neve. Egyébként az MSZMP Budapesti Bizottságának, valamint a Fővárosi Tanács félig hivatalos lapjaként, de funkciója szerint bulvárlapként volt elkönyvelve. Mivel akkoriban még nem volt menő a pletyka olvasás, a fiatalok messzire elkerülték átlapozását. Tehát ez volt az az újság, amibe simán belefért néhány ifjúsággal kapcsolatos információ is. A történethez hozzá tartozik, hogy a tízezer néző befogadására alkalmas Budapest Sportcsarnok 1982-ben nyitotta meg kapuit a sporton kívül a világsztárok és a komolyabb rockfesztiválok előtt, de itt lépett fel hatalmas sikerrel a Piramis, vagy az Omega.

Két év nagy idő! Hát még a Budapest Sportcsarnoknál, ahol egymást követik a nagy események, esztendőnkként mintegy 150 rendezvénnyel várják az érdeklődőket. A jelek szerint az impozáns házban jól megférnek egymás mellett a konferenciák, a komolyzenei koncertek, a balettestek, az ünnepségek, a rockhangversenyek és nem utolsósorban a sport viadalok. Lehel László, a rendezvényosztály vezetője a meg nyitástól napjainkig érthető kedvvel végezte munkáját. — Egészen különleges érzés közelről látni mindezt, világsztárok, sportcsillagok, híres emberek váltják egymást menetrendszerű pontossággal. Számomra azt hiszem, mégis az a legfontosabb, hogy minden generáció elfogadott, megszeretett bennünket. — A kezdet kezdetén a rockzenétől, helyesebben szólva annak közönségétől féltették a Budapest Sportcsarnokot. Ám a színvonalas, igényes produkciók során hamar bebizonyosodott: nem kell ilyesmitől tartani, nincs törés-zúzás... Érdekes módon talán a legnagyobb problémát a Győri Balett szereplése okozta, ugyanis az előadás előtt eleredt az eső; az ajtók kifelé nyílnak, és a nézők túl gyorsan akartak bejutni... Lehel László nemrég elbúcsúzott az intézménytől, július 1-től új feladatot kapott: a Városligetben a Fővárosi Ifjúsági Szabadidő Központ, népszerű nevén Petőfi Csarnok megbízott igazgatója lett. Miután a Budai Ifjúsági Park néhány hét múlva bezár, feltehetően sokan várnak az új létesítmény átadására. A tervek szerint ez év december végéig befejeződnek a munkálatok a Városligetben. Sokrétű lesz feladatunk, többek között ellátjuk a Városliget közművelődési feladatainak egyeztetését is, szeretnénk, ha a fővárosiak ismét visszatalálnának a Városligetbe, és ott megfelelő kulturális, szabadidő-programot kapnának. Lehetőség nyílik múzeumlátogatásra, korcsolyázásra, sétákra, s ne feledjük, itt van a Vidám Park és az Állatkert is. Komoly lehetőséget szánunk az amatőr könnyűzenének. Egységes menedzselésre gondolunk, a kezdő zenészek, zenekarok stúdióhoz, felvételi lehetőséghez jutnak. Szeretnénk a tehetséges együtteseket felkarolni, segíteni pályafutásukat. A nézők elférnek majd, hiszen a szabadtéri színpadunk nagy, ötezer néző a befogadóképessége. A fiatal, megbízott igazgató mintegy harmincfőnyi csapattal kezdi meg a munkát.

Akkoriban furcsa érzés lehetett leírni, hogy az ötezer fős befogadóképesség nagynak számít, amikor pár éve még az Ifiparkban ennek a duplája is átlagosnak volt mondható. Persze, ha a mai időszakot vesszük figyelembe, már a későbbi Zöld Pardon szabadtere, vagy talán jogutódja a Barba Negra nagyterme sem fogad be háromezernél több érdeklődőt. Ezek után már nem is merek további húsz évben előre gondolkodni... De nézzük tovább, hogyan folytatódott a "napi jelentés" az építkezésről. Egy hónap sem telt el és augusztusban az Esti Hírlap hasábjain újra terítékre került a PeCsa Épül a csarnok a Városligetben címmel és a szokásos bevezetővel:

Jól halad a fővárosi ifjúsági szabadidő-központ és a repüléstörténeti múzeum építése — jelentették a Városházán. A KISZ Budapesti Bizottsága kezdeményezte: legyen Budapesten egy olyan hely, ahol télen-nyáron nagy tömegek közművelődési, szórakoztató és sportprogramjait bonyolíthatják le. A Fővárosi Tanács vezetői a tervek közül a Városligetben lévő volt Petőfi kiállítási csarnokot választották. A beruházási főosztály irányításával megerősítették az 1950-ben épült csarnok alapját, acélszerkezetét, kicserélték a külső falakat és egy közbenső födémet építettek. A beruházás 113 millió forintba kerül. Tizenöt kivitelező és 10 szállító vállalat vesz részt a munkában. A műszaki átadás határideje: december 20. Hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulóján, 1985. április 4-én lesz az ünnepélyes átadás.

1984. A Budai Ifjúsági Park bezárta kapuit. Hajnal Gábor műsorvezető állt utoljára a legendás színpadon, mert a koncert után a tömeg nem akart hazamenni. A szervezők megkérték Gábort hogy finoman tessékelje haza a fiatalokat, de ő a mikrofon előtt könnyes szemekkel anekdotázni kezdett, történeteit a fiatalok áhítattal hallgatták - vagy azt hitték, hogy vissza jön még a zenekar -, mindenesetre a Park úgy zárt, hogy a bent lévőkre oltották a világítást. Mindenki mehetett a PeCsába! Az új helyszínnel azonban egyre több probléma adódott. Nem minden úgy alakult, ahogy ütemezték, de a magyar építőipart már akkor sem a japán vasúthoz viszonyították. A megnyitó dátumának közeledtével azonban már nem tűnt olyan rózsásnak a helyzet, mint arról beszéltek, végső pusztító erőként a Népszabadságot is be kellett vetni, de erről a következő részben beszélünk bővebben…

Folytatjuk (2025.02.14. péntek) 

Írta: Fiery

Fotó: Fortepan Urbán Tamás