Cikipédia 16/1 - Kis rajongó határozó 2.

2025. A Cikipédia sorozat 16 éve létezik. Az idén igyekszem előkeríteni a régi elfeledett írásokat, melyek annak idején a passzio.hu-n jelentek meg, tehát ez az év a nosztalgia jegyében zajlik majd le és természetesen, ha közben történik valami érdekes - nincs olyan év, hogy ne történjen -, arról azonnal beszélünk. Mindenkinek Boldog Új Évet!

Az első részben bővebben kifejtettük azt, hogy milyen ember típusok járnak koncertekre, de ez még nem minden. Mindenkit megnyugtatok, hogy a java még csak most jön. Remélem, megtaláljuk önmagunkat, ha nem, azt továbbra is kérem jelezni felém. Remélem, olvasás közben mindenki kellemesen szórakozik majd ezen az abszurd összeállításon és nem bántódik meg, hát hulljon le hát a lepel! Rólunk!

A koncert alatt

Az oroszlánkirály: A legelső sorokban található figura. Hangfalakkal vetekedve ordítja végig a bulit. A szövegek nagy részét ugyan fejből nem tudja, ilyenkor egy kicsit halkabbra veszi és bekamuz valamit. Amikor viszont újra kipattan az agyából a szöveg, akkor meg embertelen hangon és ütemtelenül visít a körülötte állók fülébe, akik ettől a fonalat elveszítve szintén kiesnek a ritmusból. Az oroszlánkirály hangját a hátsó sorokban is "remekül" hallani, ez alól csak a több ezres koncert a kivétel.

Az érzékeny: Már attól elsírja magát, amikor megtudja, hogy kedvenc zenekara fellép a környéken. A lassú dalok lejátszása alatt mindig eszébe jut egy régebbi szomorú történet, de így van ez a gyors nótáknál is. Az érzékenynek folyamatosan könnybe lábad a szeme, még egy szenvedélyesen megvajazott szendvicsen is képes bőgni. A koncert előtt a meghatottságtól, koncert közben az áhítattól, a végén pedig azért, mert úgy gondolja, hogy ez volt az utolsó alkalom. Nem ő a társaság motorja.

Az alkoholista: A bárpultnál van a székhelye, az összes pultos fejből tudja a kívánságlistáját. Viselkedése a láncdohányoséhoz hasonlatos, azzal a különbséggel, hogy a koncert végére ő már valóban nem tudja, hogy hol van. Általában nyitásra érkezik, hogy idejében övé legyen a legjobb szék. A koncert elejére már nem is emlékszik...

A mindenkit szerető: Visszahúzódó típus, amíg a haverok bele nem tuszkolnak néhány pohár töményet. Ilyenkor a megfelelő fokozatba lép és nem marad számára ellenszenves ember. Ő az, akit a fellépőkön kívül kedvel a nközönség, hiszen kedves, ölelgetős, mindenkivel elénekel egy strófát. A harsányakkal együtt röhög, a szomorúakat vígasztalja és közben kenyérre lehet kenni. Persze a kenyértől függetlenül, aki valóban élvezni akarja a koncertet, az igyekszik távol tartani magát tőle, hiszen nem azért jött a buliba, hogy őt kerülgesse.

A farkas: Mindegy az adott hely mit forgalmaz, neki más kaja kell. Folyamatosan a pulthoz járkál és követeli azt, ami elfogyott és ha már semmi kaja nincs, képes pizzát rendelni a két kerülettel arrébb lévő étteremből. Amennyiben többek megelégedésére végre helyére rázza a biztonsági őr, ráfanyalodik a helyi specialitásra, végül hányingerrel küszködve, de jóllakottan és a zenéből egyetlen percet sem élvezve megy haza. Csoda, hogy mindenkinek azt meséli majd, hogy szar volt a koncert?

A mindent tudó: A moziból ismert figura. A tömeg közepén áll egy, vagy két tájékozatlan cimborájával. Hangosan, hogy a többiek is hallják, előre mondja a dalcímeket, a dalok közben előre énekli a szöveget és a legviccesebb konferálások alatt produkál unalmas sztorikat a zenészekről. Mellette igazán élvezhetetlen az előadás, mert sosem tudsz a műsorra koncentrálni és lehet akármennyire hangos a koncert, nincs az a hangerő, amit ő ne tudna túl kiabálni. Egyetlen pozitívuma, hogy a zacskózörgetését koncerten nem annyira hallani, mint a moziban...

A főszereplő: Úgy viselkedik a tömegben, mintha ő lenne a színpad közepe. Kiválóan léggitározik és közben úgy rázza a haját, mintha szárítaná, és kurvára nem érdekli, hogy kinek az arcába csapja bele. A közelben állók "örömére" végig tombol egy akár négy órás bulit is. A leglátványosabb jelenetei közé tartozik az előtte állóra támaszkodás, a mellette álló lökdösése, valamint a mögötte álló elől a teljes színpad eltakarása. A fogak kiverője és lábak eltiprója a zenén kívül nem foglalkozik senkivel. Az első pofonig...

Mikróhólyag: Folyamatosan WC-re jár. Tulajdonképpen többet van ott, mint a színpad előtt. A közönség nem szereti őt, mert mindig a legjobb részek alatt igyekszik átaraszolni közöttük. Dolga végeztével hősiesen vissza araszol társai közé, a másik oldalra, de még meg sem érkezik, már fordulnia kell újra. Sportot űz a hugyozásból, szinte kötelességének érzi, hogy az aktuális koncerten legalább eggyel többször menjen WC-re, mint az előzőn.

A megfigyelő: Csak áll – szerinte észrevétlenül – legtöbbször egy sarokban és mereven bámul valakit, mondjuk pont téged. Avatatlan szemeknek úgy tűnne, hogy a zenére koncentrál, de a zene neki csak 007-es aláfestés. Idegesít, amikor hosszú percekig vizslat, de ha rászólsz, vagy mérgesebben nézel rá a kelleténél, látszólag más játékszert talál. Ne legyél naiv, ha egyszer kipécézett magának, nem menekülsz. Amikor újra kezdenéd élvezni a muzsikát, újra a tarkódon érzed tekintetét. Ilyenkor nem szívesen mész haza egyedül...

A hiéna: Azzal a határozott elképzeléssel megy le a bulira, hogy ma mindenképpen megdug valakit. Ennek érdekében minden praktikát bevet. Először elmegy a csaj előtt néhányszor, véletlenül hozzáér, rámosolyog és a reakciótól függően szóba elegyedik, vagy újabb lehetőséget keres. A zene nem érdekli, az a lényeg, hogy minél hamarabb meglegyen a következő pipa. De nem lesz meg. Az ilyen figura végül mégis a jobbkezére bízza a sorsát...

A tömegiszonyos: Boldogan megy haverjaival bármilyen koncertre, de amikor odaér, rátör a kegyetlen tömegiszony. Látványosan szenved, még a zenét sem élvezi. Minden pillanatban retteg, hogy rálépnek a lábára, kilökik a kezéből a sört, beleordítanak a fülébe, vagy elrabolják tőle a levegőt. Másfél óra tömény rettegést él át, titokban mégis mindig a következő bulit várja.

A büdös: Alapvető tulajdonsága, hogy mindig melletted, vagy előtted áll - amennyire teheti -, szorosan. Kedvenc művelete a magasra emelt kézzel tapsolás, amikor az ütemre himbálózó méteres nagyságú hónaljszőrszálak hínárként csavarodva csapódnak egymáshoz, miközben a poshadt víz zúgó folyamként csobog le a mellkasán, az oldalán, és a hátán. Amikor a szagától irtózva, óvatosan arrébb lépnél, ő magyar kettőst járva lépésről, lépésre követ téged és végig ott bűzhödik körülötted. Ezúttal te várod már nagyon, hogy vége legyen a koncertnek...

A kosárlabdacsapat: Általában baráti társaság. Minimum ketten, de van, hogy hatan, nyolcan tornyosulnak előtted. Attól függ mekkora színpadot kell eltakarniuk előled. Legfőbb jellemzőjük, hogy mindegy mekkorák, pontosan egy fejjel magasabbak a mögöttük állónál, nálad. Hihetetlenül kidolgozott mozgáskultúrájukat a hatodik érzékrendszerük irányítja, ha találsz egy centit, ahol fellátnál a színpadra, ők a rést automatikusan zárják. Vagy nem érdekli őket a koncert és tanácskozás szempontjából folyamatosan összezárják a fejüket, vagy szélesre tárt, felemelt karokkal táncolják végig a bulit. Persze neked már mindegy...

A családfő: Maga köré gyűjti a saját társaságát és gyilkos szemvillanásokkal apróbb, de annál keményebb megjegyzésekkel illeti azokat a nem hozzátartozókat, akik valami véletlen okán a fókuszába kerültek. Ha egy idegen egyetlen pillanatra is hozzáér valamelyik társához, halált megvető bátorsággal méregeti, és ha az kisebb vagy gyengébb, azonnal megszólja. A kör tagjait észrevenni sem lehet, mert egyből pedofil leszel, vagy buzi, esetleg idióta barom...

A simulós: Hasonlatos a hiénához, hiszen ha van tömeg, ha nincs, úgy járkál az emberek között, hogy a csajokhoz érhessen. Egy gyors tapicskálás észrevétlenül és lép tovább. Az ilyen beteg faroknak már az orgazmus, amikor egy ezred másodpercre összetalálkoznak a mutatóujjak. Nem akar ő semmit, csak élményt gyűjt saját perverz világába, otthonra. Hasznos emlékekkel, boldogan tér haza, persze csak, ha meg nem veri valaki.

A koncert után

A soha többé: Lehet bármilyen fergeteges a buli, ő már induláskor elhatározta, hogy az egész egy kalap szart sem fog érni. Látványosan szenved és a koncert végén mindenkinek elpanaszolja, hogy csalódott. Érveit alá is támassza, de nem ész-, vagy szakmai érvekkel, mert nem az a lényeg, hanem az, ha ő szarul érzi magát más se vigyorogjon...

Az unott: Ő az, aki már a megérkezés pillanatában kipipálja a koncertet és az első pillanattól a kijáratot lesi, hátha valaki szintén menne már. Neki már semmi újat nem lehet mutatni, ezért látványosan unatkozik, de annyira, hogy még a barátait is unja. 

A pizsamapartis: A koncert után hosszú percekig beszélget mindegy kivel és hiába várják a többiek, még elmegy pisilni, majd beáll a sorba egy újabb italért. Amikor már mindenki azt hiszi, hogy tényleg indulás van, akkor jön a cigi. Persze a dohányzás után megint pisilni kell. Akarva-akaratlan - de inkább akarva - belebotlik valakibe, akivel mindenképpen beszélgetnie kell. A haverok már ott hagyták volna a francba, de nála van a kocsi kulcsa...

A csillogó tekintetű: Számára a koncert minden másodperce, minden egyes mozdulat aranyat ért. Bárki bármit mond ez volt élete legnagyobb élménye. Kedvence egy isten, akinek a zenekari pólójában feszít, de csak távolról meri imádni és főben járó bűnnek tartja, ha egy olyan esendő, halandó, mint ő megszólítaná. Hetekig nem mos kezet, ha véletlenül megközelíti, vagy hozzá ér...

A felsorolásból biztosan kimaradt néhány jellemző arc. Mindannyian külön egyéniségek vagyunk, akik szeretünk egymáson és önmagunkon nevetni. A kép egy abszurd karikatúra rólunk. Remélem, nem vettem el a kedvét annak, aki még életében nem járt koncerten, hiszen ez csak egy kis játék volt, egy hangyányit torzított tükörkép, arról, hogy milyennek is látnak minket a mellettünk állók, milyenek vagyunk valójában…

Írta: Fiery