Cikipédia 15/8 - Kint jártam a hegyoldalban
Mint minden évben, az idén is elérkeztünk a naptárban május elsejéhez. Volt jobb is, de volt rosszabb is és ez alól ez a nap sem lógott ki. A rock koncerteket kedvelők ezen a napon kora délután megindulnak a Tabán felé. 1984-ig ez az esemény minden rockernek kötelező volt, hiszen a Gellért-hegyen már megindultak a programok, onnan át a Tabánba, az iszonyatosan hullámzó tömegben diszkréten meghallgattuk a Minit, majd az LGT-t és az utolsó akkordokat már meg sem várva rohantunk a néhány százméterre álló Budai Ifjúsági Parkba.
Szóval a '80-as évek közepéig igazán tökös rock-ünnepnek számított május 1. A Kádár-rendszer utolsó Tabánja 1987 volt az LGT első búcsú koncertjével (Azóta volt már vagy 20). Aztán a hegyoldal 10 évig aludta Csipkerózsika álmát, hogy egy új világban térjen vissza.
A Tabán mellett – de inkább a Tabánban – az állandóságot Török Ádám zenekara, a Mini jelentette és szerencsére jelenti ma is. Morbid lenne megjegyezni, hogy a zenekar Török bácsi szellemét viszi tovább, de így van. Na de ne siessünk előre!
Az első fellépő az Alapi Power Band volt. A zenészek profik, a zene élvezhető, hangulatfokozónak jó lehetett volna. Volt sok Whitesnake és néhány saját szerzemény. A hangosítás meglepően jól szólt és akadt néhány rajongó is, ami elengedhetetlen a jövőképhez. Mondjuk én nem raktam volna ezek közé a dalok közé HBB-t (Mesél az erdő), ha már később Bill is fellép, de az énekesnek, Lőrincz Karcsinak is nehéz feladat volt. Furcsa ilyet írni, hogy Földes Laci után énekelni nehéz, de sajnos ez az előadás sem volt kevésbé gyenge - szerintem túl mély volt Karcsinak - pedig ő azért bőven képzettebb hangú énekes, mint Hobó. A Whitesnake nóták viszont jól álltak neki.
Nagyon nehéz helyzetben volt a Mini együttes Török Ádám nélkül, mert ugye annak, aki a Mini zenéjét szereti, Török bácsi jelenti a Minit! Sajnos, ezúttal - és ezek után már mindig - igazoltan van távol. A zenekar már nélküle viszi tovább az örökségét. A koncert természetesen az előző híreknek megfelelően nagyon rendben volt, de a fuvola rettenetesen hiányzott. Kézdy Luca ezúttal zseniálisan oldott a hiányérzeten, hegedűszólói - mint minden alkalommal - élményszámba mentek. Jól nyomta az egész banda és remélem ez a produkció is tovább él. Ami kissé fura volt: Azt vártam volna, hogy a Tabánban megszokott dalokat hallom vissza, de nem így történt. A csapat előkereste a populárisabb, de igényes szerzeményeket (Németh Karcsi idők) és ez bejött. A kötelezők közül, a Gőzhajó kipipálva, a Vissza a városba szuper jól sikerült – bár én a végére tettem volna -, egyedül a Kereszteslovag hiányzott. De az nagyon. A dalok felvezetését kellene még egy picit gyakorolni, mert nem lehet egy vadidegen közönségnek majdnem minden dal előtt bejelenteni, hogy Kell a barátság (Ez a projekt neve), mert aki kevésbé van képben – gondolom, jelen esetben a közönség 98%-a -, az nem érti, hogy a frontember keveri a setlistát, vagy minden második nótának ez a címe. Ez egyébként egy simán kikupálható probléma. Remélem, jövőre is látjuk őket, mert megérdemlik és ennyit Török Ádám is megérdemel...
A Mobilmánia izgalmas helyzetben volt, hiszen új énekesét mutatta be, aki – bár színházi és koncert tapasztalattal bír bőven – ezúttal, mintha erősen lámpalázas lett volna. A zenekarral nem volt semmi baj, profin hozta mindenki a kötelezőt és a frontember, Tóth Attila is igyekezett, de volt pár gondom vele: Az, hogy rosszkor lép be, vagy szöveget téveszt, az nem gond, hiszen olyan rég még nincs a zenekarban. Hiszem, hogy megtanulja. A bajom inkább az, hogy amikor kellett volna énekelni, hogy a dalok erősebben, összhangban szóljanak, kiemeljék a dallamokat, akkor a közönséget énekeltette (tehát hátul senki nem hallott semmit, mert ugye nem mindenki ismeri a Mániát), amikor pedig el kellett volna hallgatnia a szólók közben, akkor meg leledumált. Nem értettük, hogy mit mond, viszont a gitárszólókat sem élvezhettük. Ezen változtatni kell! Egyébként, mint mondtam, profi a zenekar és jól is szólt, a hangulat remek volt, csak az új embert kell még kicsit csiszolni, de Zefi tudja mit csinál, eddig is megoldotta.
Tovább nem maradtam, mert Billből elég volt az Aréna buli, a Bikini meg tovább playbackel, lemezt meg otthon is tudok hallgatni. Nekem az nem produkció, ha az énekes tátog.
Azért egy "titkos ügynököm" végig maradt és ő elmesélte, hogy a kapitány ezúttal jobban odatette magát. A nap mélypontja továbbra is DJ Dominique, aki a Mánia után megint megtalálta százéves elnyűtt diszkó-kazettáját és azzal untatta az időközben megérkezett Sláger és Retro rádió közönséget.
Újabb május elsejét tudhatunk magunk mögött, a közönség nagyon jól érezte magát, tehát megérte. Meglátjuk, hogy augusztus 20-ra készülnek-e a szervezők és ha igen, akkor Dominique kazettája elszakad-e végre addigra. Nem tudni kik lépnek fel legközelebb, de biztosan megint látunk jó és rossz megoldásokat. Ez az élő zene világa, amikor a hibákból is születhetnek erények, ennek ilyennek kell lennie és ezt a mesterséges intelligencia sosem lesz képes pótolni, legalább addig, amíg valaki tovább viszi a zászlót, amíg mi élünk…
Írta: Fiery
Fotó: Dzsugi