Cikipédia 15/12 - Így történt! - Vikidál Gyula interjú

A Pandora's Box zenekar a nyolcvanas évek nagy reményekkel induló profi zenekara volt, a szakma által elismert zenészekkel. Hogy mennyire volt sikeres a csapat akkor, azt az idő bizonyítja. Az elmúlt néhány évben számos interjú készült korábbi tagokkal, és a csapat körül segédkező emberekkel. Mindenki elmesélte a maga emlékeit a saját szemszögén keresztül. Úgy gondolom, hogy - már csak az illendőség kedvéért is -, de vizsgáljuk meg ezt a történetet Vikidál Gyula nézőpontjából is! A beszélgetésben óhatatlanul szóba kerül a P. Mobil, és a Dinamit zenekar is, mint egyébként sok minden más! A téma annyira széleskörű, hogy sajnos számos más kérdés kimaradt, de reményeink szerint a későbbiekben mindezt pótoljuk! Mindenkinek kellemes olvasást! (Fiery)

1980-ban megalakult a Pandora's Box zenekar, nem nehéz kiszámolni, hogy ennek már 45 éve. Egyszer Vikidál Gyula mondta, hogy idővel mindegyik volt zenekarától szeretne tisztességesen elköszönni, lezárni a közös időszakot. A P. Box búcsú 2020-ban elmaradt, tehát a jövő év hiánypótló lehet mind a zenészek, mind a közönség számára is, de ne siessünk ennyire előre! Az alábbi beszélgetés jó pár éve történt és akkor megjelent a ma már nem létező passzio.hu oldalán. Azért gondoltam az interjú újrakiadását, hogy a ma olvasója is megismerje a színfalak mögötti titkot és megtudja végre, hogy Vikidál Gyula a sikerért nem csak a színpadon tett meg mindent…

Mi adta az ötletet, hogy beszélgessünk a Pandora's Box történetről?

Beszélgetésünk apropója, hogy néhány olyan vélemény íródott a zenekar életéről, amely nem, vagy csak alig tükrözi a valóságot. A nyilatkozók sokszor saját jelentőségüket dimenzionálják túl a zenekar valós életét illetően. Persze minden vélemény mindenkinek a sajátja, és önmaga dönti el, hogy mennyire akar annak a része lenni. Ezzel eddig semmi baj nincs, ám amikor személyemet sértő, vagy a zenekar életében végzett munkámat kézlegyintéssel elintézett véleményt olvasok, úgy gondolom, meg kell szólalnom. De nézzünk egy példát mire is gondolok.

Idézet egy Zsöcivel készült interjúból:

"- Az Éjszakai vágta teljes egészében a te szerzeményed, ami szerintem akár egy Edda- líra is lehetne. Hogyan született ez a dal?

- A nóta az Edda-időkben is készen volt teljes egészében, ám a többiek valamiért nem foglalkoztak vele, soha nem engedték feljátszani. Samunak és Pityinek viszont tetszett, Pityi rengeteget segített a hangszerelésben. Nagyon örültem, hogy ennyi idő elteltével végre felkerülhetett lemezre."

Íme, egy tipikusan kézlegyintő, a munkámat semmibe vevő kérdés és sajnos a hanyagul odavetett válasz. Hogy miért? Mert már a kérdés feltevésében benne van a válasz. Ha ez a dal már készen volt az Edda időkben teljes egészében, akkor volt énekdallama is? Mivel nem volt énekdallama, akkor meg pláne nagyon rossz a kérdés és a válasz is. Egy dal születése három részből tevődik össze. A zenei elképzelés, az énekdallam, és a szöveg. Ha az énekdallamot kivesszük a zenéből, akkor az csak egy zenekari alap és a szövegírónak nincs mire megírni a szöveget. Tehát a fent említett nagyszerű elképzelésből- melyből végül egy nagyon jó dal született, - a kidolgozott zenekari alapra én kitaláltam az énekdallamot, melyre Hobó megírta a szöveget. Ezt azért illett volna pontosítani. De boncolgassunk tovább.

"- Mikor kezdtétek el az 1985-ös Ómen című nagylemez munkálatait? Cserháti Pityi a legjobban sikerült P. Box lemeznek tartotta.

- Valamikor 1984 végén kezdtük el írogatni az új nótákat. Minden hétvégén kijártam Samuhoz Szigetszentmiklósra, ott is aludtam. Ketten ötleteltünk, írtuk a dalokat, hét közben pedig a zenekarral össze próbáltuk. A nóták nem a stúdióban születtek, azokat már a felvétel előtt megírtuk. Úgy készült a lemez, hogy feljátszottuk a dobot és az alapokat; jött a keverés, utána pedig már nem sok sáv maradt. Így nagyon sok részátírásra volt szükség, tényleg sokat kellett vele bajlódni. Dolgoztunk a hangszíneken is, aztán a végén minden felkerült. Egy hónap alatt az egészet felvettük."

Igen tudom, hogy nagyon sokat dolgoztak a fiúk az Ómen lemez zenei anyagán, fantasztikusat alkottak, de ismét csak az tűnik ki, hogy amiről nem beszélünk az nincs. (Tipikus újságírói rosszindulatú fogás). Vagyis: ismét kimaradt az ismertetésből, hogy a zenekari alapokra - Gyula, vagyis én,- elkészítette az énekdallamokat, majd a stúdióba egyedül bevonult és felénekelte vokálokkal együtt. Minden más igaz.

Születnek az utcai legendák...

Sajnos már ott tartunk, hogy az interneten is látom, disszertációkat írnak egyesek, mások "nyomoráról". De, hogy méltó képpen illusztráljam az esetet: Rohánszky János kiváló hangmérnökünk és barátunk beszerzett egy akkor modernnek számító négysávos szalagos magnót, mellyel igen jó minőségű felvételeket készített a koncertekről. Ebből van néhány másolatom CD-n, de részletek is megtalálhatóak a youtube-on. Mindenki örül, hogy a régi felvételeket hallhatja, láthatja, de egy rosszindulatú "seggfej" mindig akad, aki beírja: magnóról megy az egész.

Eljött az idő, hogy te is megszólalj!

Sokáig tépelődtem, hogy mennyire érdemes belemélyedni bizonyos részletekbe. Nos azért, mert a közönség, mint fent is látható egy zenekar életéről csupán a felszínt látja, a valóságról csupán találgatások hangzanak el, vagy mint a sok irományból kiderül rossz és egyoldalú információkat kap, melyeket helyre kell tenni.

Akkor kezdjük az elején! Hogyan kezdődött közös történeted a P. Box zenekarral?

A Pandora's Box témának fontos része az én '79-es távozásom a P. Mobilból a Dinamitba, mely rá egy évre Samuék kiválásával folytatódott. Mint később kiderült hasonló okok miatt következett be a kenyértörés Lóri és a fiúk között. Úgy gondolták alapítanak egy új zenekart. Ez lett az új csapat a P. Box. Samuék, 1980-ban a bemutatkozó koncertjükre hívtak meg vendégként, mint régi alkotó és zenésztársat. Nagyon szívesen elfogadtam a felkérést, és szerencsére nagyon jó kis koncert lett belőle. " Ekkor én a Dinamit frontembere voltam".

Hogyan éltétek meg, és hogyan élte meg a közönség ezt a változást?

Nyilván - mint a Dinamitnál -, így a P. Box esetében is történt a félrevezetett közönség részéről némi elutasítás. Itt is elhangzottak eleinte a már szokásos "árulózások". Sajnos a rajongók egy része magáénak tekintette a zenekar egyes tagjait. Ők, akik állítólag mindig kitartottak az általuk kedvelt zenészek mellett, abban a pillanatban, amikor a zenész saját kezébe vette a sorsát, hirtelen ellenséggé vált, nyilvánosan mocskolták, és igyekeztek ellehetetleníteni a munkáját. Pedig a zenész semmi mást nem tett, ugyanúgy dolgozott tovább, csak egy másik csapatban. Úgy is mondhatjuk, hogy beavatkoztak a zenész életébe, magánügyeibe. Ezt a jelenséget komolyan vettük - legalábbis én -, nagyon megrázott minden ilyen felém irányzott viselkedés. Ezért írtam meg a Dinamitban az Igazság és az Engem ne sajnáljatok nótákban erről érzett gondolataimat.

Hogyan kerültél egyre közelebb a P. Boxhoz?

Mint ismert a Dinamit zenekar tagja voltam '82 januárjáig, amikor a társaság feloszlott. Lelkileg összetörve, tehetetlenül álltam, a jövőről semmi elképzelésem nem volt. Hogy mi történik a P. Box háza táján, különösebben nem érdekelt, hiszen meg volt a magam élete, mint ahogy az sem igaz, hogy én a Samu nyakára jártam, ellentétben Csiga Sándor félrevezető, téves mondataival.

"Csiga cikket a P. Mobil sajtófelelőse jegyezte, Ez azért elég érdekes nem? Mit is várhatnék egy olyan írogatótól, akinek az a megbízatása, hogy kizárólag csak rosszat közöljön velem kapcsolatban? Az igazságot nem keresi, csak bemondások alapján ítél és sajnos, mint a példázat mutatja, Csiga Sándor és Zselencz László munkatársam személyében megfelelő alanyra talált. Azért sem igaz, hiszen ekkor keresett meg a Kugli zenekar, velük dolgoztam egy ideig - ami átmeneti állapot volt -, de mellette dolgoztam a Papírgyárban, meg vasat gyűjtöttem, (lerágott csont) és ezen a nyáron történt az első színházi bemutatkozásom is, a Krízis című zenés műben. Valójában óriási törés volt a szívemben, mert a Dinamit csapatot akkor életem egyik meghatározó zenekarának tekintettem. A Kugli egy fél-amatőr fél-profi társaságként volt értékelhető, jó zenei elképzelésekkel, elég jó dalokkal. Kicsit ráncba kellett őket szedni és együtt találtunk egy jó utat. Emlékszem, Budaörsről jártam ki Újpestre próbálni és az első időkben hamarabb ott voltam, mint a zenekar, aztán helyre állt a rend, összekaptuk magunkat és eljutottunk a Budai Ifjúsági Parkig. De én szerettem volna, ha sikerül egy kislemezt összehozni a fiúkkal, ám az MHV hallani sem akart róla. Ettől függetlenül hasznos, szép átmeneti időszak volt, jó dolgok jutnak eszembe, ha visszagondolok az együtt töltött pár hónapra.

Végül P. Box lett, mi győzött meg arról, hogy ez a jó döntés?

1982 őszén kerestek meg a fiúk, közölvén, hogy Varga Miklós elhagyta a zenekart, külföldi érdekeltségű lehetőséggel kecsegtetve. Mi lenne, ha ott folytatnánk, ahol abba hagytuk a Mobilban? Örültem ennek az újra találkozásnak, pedig lett volna lehetőségem - de nem volt kedvem - más zenekarba menni, és hát ritkán fordul elő az ember életében, hogy találkozik olyan zenésztárssal, társakkal - jelen esetben én Samuval és Pityivel -, akikkel azonos zenei elképzeléseinket tudtunk megvalósítani. Samu volt a termékenyebb, az ő kitalált zenéire megéreztem, milyen énekdallamokat kell megszülni. Ez a Mobilban is így történt, a zenében összenőttünk és egy csomó olyan dal született, amiket a mai napig is nagyon sokan játszanak. Samu fantasztikus zenei riffjeire, elképzeléseire jöttek az én énekdallamaim és ezekre készültek a szövegek.

A zenészek többségében benne van az improvizációs készség, az énekesek esetében ez nem mindig adott képesség, de hála Istennek bennem ez bőséggel megadatott. Hasznos volt az ORI iskola. Persze zenei alaptudás nélkül nem megy. Nem mindenki képes arra, hogy egyetlenegy harmóniára énekdallamot csináljon! Pedig nagyon egyszerűnek tűnik, csak azért ezt ki kell találni, meg kell csinálni!

Azért tartottam fontosnak ebbe kicsit belemélyedni, mert Samuval való újra találkozásom a következő időre erősen meghatározta a P. Box történetét és zenei ízlésvilágát. Érkezésemkor először is jó pár nótát, amit a zenekar Miklóssal készített és a koncerteken játszott, sürgősen meg kellett tanulnom. Természetesen amennyire lehetett a dalokat saját fazonomra alakítottam. Játszottunk régebbi közös szerzeményeket is, amiket még a Mobilban írtunk.

Ha már megemlítetted Csiga Sanyit, vele másik vitád is volt.

Idézet a Csiga Sándor interjúból: "A Neked adnám a világot első versszakát én írtam hozzá a lemezre került változathoz, ami a Mobil-verzióban nem volt benne. Ettől persze még Vikidál-dal ez."

Látod milyen érdekes a megfogalmazás, mondhatnám huncutul aljas. De ennek mi köze a P. Box-hoz? A Neked adnám a világot című dal már a P. Mobil időkben 1978-ban megvolt! Csiga Sanyival valóban találkoztam a Dinamit alakulása tájékán, ám értékelhető munka kapcsolatba '82 őszén kerültem a Pandora's Box zenekarba történő beállásom kapcsán.

Ezért is van köze a P. Box történetéhez, ráadásul van még egy közös téma!

Idézet a Csiga Sándor interjúból: "Erdős (vagy Wilpert) nem engedte a lánctalpas éjszakák részt, így lett belőle "mámoros éjszakák", amit jobb híján, hamarjában Vikidál írt bele tudtommal, de szerintem szörnyű lett."

Az ilyen rosszindulatú megjegyzéseknél el kellene gondolkodni, hogy mi a fontosabb, a lemez megjelenése, amely nagyon fontos része egy zenekar életének, vagy egy szövegíró egyéni, a zenekar életét tönkre tevő akarnoksága. (Lásd a P. Mobil kitiltása az MHV-tól, Lóri állítólagos kompromisszum képtelensége miatt.) Azt tudni illik, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (akkori média hatalom) nagyon sokat megengedett a zenekarnak, nem is volt velünk különösebb probléma, de a lánctalpas éjszaka egy kicsit "neccesnek" számított a hatalom szemében. Az MHV kérte, hogy javítsuk át valami emészthetőbbre. Így cseréltem le mámoros éjszakákra. Egyébként nagyon szépen megírta a Zöld a bíbor és a fekete két versszakát, majd később a harmadikat is, ezért le a kalappal előtte!

Idézet Csiga Sándortól István királyban történő sikereid kapcsán:

"Számomra eléggé furcsa, tudathasadásos állapot, hogy az egyik pillanatban még Koppány vagyok a színpadon és üvöltök az embereknek, akik egyként mozdulnak, fellázítom az országot, aztán pedig tisztán, modorosan énekelek egy színházi előadáson."

Egész idáig nem tudtam, hogy Csiga Sándornak énektanári képesítése van. De valójában az egész mondat érthetetlen számomra. Azt elfelejtette leíratni, hogy a Szállj fel szabad madár című dal, - melyet az István a király című rockoperában énekeltem - lett a zenekari koncertjeink záró száma. Az pedig szintén megemlítendő, hogy a színházi előadás nem egy szereplőről szól, hanem az egész történelmi pillanatot mutatja meg, melynek Koppányi jelenlétem is egyik fontos része.

Folytassuk akkor a P. Box történetet, elkezdtetek együtt dolgozni...

Igen, a Kő kövön lemez, a szakma szerint is minden idők egyik legjobb rock lemeze. A Box történetének fontos része, hogy Samunak, és Cserháti Pityinek volt egy, a zenekar életét meghatározó, korszakalkotó javaslata. Azt is tudni kell, hogy kétszemélyes zenekari döntések születtek nagyon sok esetben, vagyis a többi tagnak jóformán alig volt beleszólása bizonyos ügyekbe, így nekem is.

A szövegírókkal (Gombócz Lajos, Csiga Sanyi, Varga Misi) való kapcsolatunk működött, de nem lehetett olyan szoros, mint a zenekar tagjai között. Együtt dolgoztuk ki a dalokat, rengeteget próbáltunk, koncerteztünk az országban és keményen melóztunk, hogy azt az anyagot, amit létrehoztunk, a közönséggel is megszerettessük. Szóval a javaslat az volt, hogy másfajta elosztás szerint fogjuk feltüntetni szerzőként a neveket. Szabó Pisti, Pálmai Zoli sem voltak zeneszerzők, Zsöci, Dödi egy-egy dal erejéig, de úgy gondoltuk, hogy nekik is rengeteg munkájuk fekszik a dalok meghangszerelésében, megszólaltatásában, nem maradhatnak névtelenül a háttérben. Nem beszélve a sok száz koncerten nyújtott teljesítményükről. Ezért a várható jogdíjak esetében egybe vettük a zeneszerzői és a szövegírói díjazást 100%-nak és ebből állítottunk fel egy arányos elosztást. Így történt, hogy azok is jutottak egy kis jogdíjhoz, akik egyébként nem voltak szerzők a zenekarban, de a megjelent kiadványokon szerepel a nevük zeneszerzőként vagy szövegíróként. Volt, aki nehezményezte, például Gombocz Lajos az első időkben, de aztán ő is beletörődött. Csiga Sanyira nem emlékszem, de talán vele nem volt különösebb probléma. Varga Misi úri emberként mondott véleményt erről. Lassan mindenki elfogadta, hogy ez így van rendjén. Ismét leírnám ehhez a fejezethez, ha nincs énekdallam, és a zenekar nem lemezképes, nem sikeres, akkor a legjobb szövegek is a kukában végzik.

Azért, hogy mindez érzékelhetőbb legyen, egy pillanat erejéig vissza kell kanyarodni az ős zenekarunkra, ahol távozásom kapcsán, tizenvalahány nótából kimaradt a nevem, pedig mint tudjuk, én voltam Samuka és Pityi társszerzője. Természetesen direkt, bosszúból a távozásomért. Ezért a fiúk a Box-ban később elnézést kértek, de mint kiderült, állítólag akkor ez a módi parancsra történt. Évekkel később Zeffer Andris is hasonló történeteket mesélt, megerősítendő Samu és Pityi nyilatkozatait Lóránt "becsületességéről", sőt néhány általam írt dal kötelező átírásáról is.

Veled a P. Box azonos vagy más akart lenni, mint a P. Mobil?

Ez szerintem kétirányú dolog, mert Miklóssal is szerették volna a hagyományos vonalat tovább vinni. A legelején játszottak ők is egy két Mobil nótát. De, amikor én odamentem, akkor ez eléggé egyértelmű lett, a közös múltunk és addigi munkáink megerősítettek, hogy a stílust, melyet már a Mobilban mi határoztunk meg, tovább kell vinni, hisz abban voltunk a legjobbak.

Amikor bekerültél a P. Boxba, ott is folytatódott ez az "árulózás"?

Mire én a csapat tagja lettem, addigra lecsengett ez a fajta véleménynyilvánítás. Az új erőre kapott Pandora's Box, szinte már egy másik P. Mobilnak számított. Valóban, hiszen velem és Zolikával már többen voltunk a zenekarban Mobilosok, mint az eredeti csapatban. De ez nem egy nagy történet, hiszen már negyvennél is több ember játszott a régi zenekarunkban.

Elindult a P. Box, de ezzel majdnem egy időben az István a király is. Engem először '81 telén keresett meg Koltay Gábor az István a király kapcsán, amit örömmel fogadtam. Majd 1982-ben már határozott elképzelésekkel kért meg Gábor Koppány eljátszására. Mindez nem is volt nagy gond, bár az első időkben, amíg a próbák zajlottak a Királydombon, addig kevesebb időm volt a zenekarra, és ezt a társaim nehezményezték. Ám ha visszagondolok, hogy később az Istvánban szerzett országos sikereimet felhasználva '84-ben megcsináltuk az István király oratorikus változatát is, mely szerintem egyértelműen sokat segített a zenekarnak ismertségben, és elismertségben, akkor talán megérte volna türelmesebbnek lenni irántam.

Tehát voltak előnyei és hátrányai is ennek a "kettősségnek"

Az István a királynak köszönhetően nem csak a rockzenét szerető közönség előtt, hanem kortól függetlenül országosan ismert lettem, a lemezgyár örült, azt írtunk és azt tettünk, amit akartunk. Erre nagyon jó példa, amikor 1985-ben megjelent a szólólemezem, egy eklektikus (különböző stílusokat, irányzatokat keverő, egyedi, többféle stílus keveréke) szólólemez, amin azt csinálhattam, amit csak akartam. Szerintem ez a zenekarnak is jót tett, hiszen még ismertebb lett, még jobban elfogadtak bennünket, tulajdonképpen szépen működött minden.

Idézet a Gombocz Lajos interjúból: "Soha nem elég! A Vikidál van a borítón feltüntetve szövegíróként. Erről azt mondta Gyula egy tévéinterjúban - talán a Pulzusban -, hogy öt perc alatt írta meg a szövegét. Engem egyébként soha nem említettek meg sehol sem."

Amikor a P. Boxhoz kerültem, néhány zenei ötletet is hoztam. Például a Fantomlány, Maradj a vonalban. Írogattam ezekre szövegeket, de nem igazán voltak jók. Elvetettem az új gondolatokat, amik bennem voltak, és külső szövegírók ötleteit fogadtam el és ez, mint a megjelent kiadványok is bizonyítják jól működött Gombocz Lajossal is. A fenti nyilatkozat baromság. "Kevesebb füves cigit kellett volna sodorni a befőttesüvegből." Az igazság az, hogy a Pandora's Box egyszer, vagy kétszer nyilatkozott a tévében, akkor is a Zöld, a bíborral kapcsolatban. A Dinamittal lehetett több olyan interjú, ami a szövegírásról is szólt, hiszen köztudott, hogy az első lemez összes szövegét én írtam. Készült tizenkét nóta, abból tíz került az albumra, kettő kislemezre. Tényleg előfordulhatott átvitt értelemben egy ilyen viccnek szánt mondat, mint például az Igazság című dal esetében, amit éjszaka, két- három óra alatt írtam meg. Itt megjegyezném, hogy a végleges formáját a Dinamit legénységének szakmai tudása, odaadó munkája által nyerte el. A Tinédzserdalt egy délutáni próbán majdnem készre csináltuk, másnap vittem a próbára a szinte kész szöveget, de a Soha nem elégről szó nem volt. Akadt néhány ötletem, amit beleírtam, de hogy az egészet én írtam volna, arról soha szó nem volt. Ez a szöveg eredetileg Gombocz Lajos ötlete és munkája, kivéve néhány sort, vagy szavakat, melyeket a próbák folyamán a dal megszólalása, jelentése, vagy énekelhetősége miatt átírtam, de csupán a már említett elosztás miatt lett az én nevem szövegíróként feltüntetve.

Mindenki másképp emlékszik...

Igen, van, aki szándékosan, van, aki hanyagságból. Tulajdonképpen azért zajlanak ezek a szöveg viták, mert ugyan a közös munka folyamán született ötletekből születtek a dalok, ám a megvalósításig sokszor komoly átalakuláson estek át. Ez már a Mobilban is így működött, valaki bedobott egy ötletet, például a Lóri, hogy Miskolc, mi pedig elkezdtük mondani, hogy 180 kilométer, néha több... aztán jött valaki, és megírt rá egy szöveget, de ez még nem volt végleges, kicsit javítani kellett rajta a szájunk íze szerint. A végleges szöveg egyébként Hobó munkája. Itt azért megjegyezném, hogy az énekesnek - ha nem alkotó -, akkor különösebb dolga nincs, elénekli a nótát, de sokat nem tud hozzá tenni. Az én esetemben - aki alkotó is, dallamszerző is vagyok -, kevés csak az elkészült szöveget ráhúzni az énekdallamra. Ilyenkor még sokat alakul, főleg, ha sorokat kellett változtatni, vagy nehéz volt a prozódia, énekelhetetlen, vagy nem volt tartalmilag elég nyomatékos. Szerencsére ebben a zenekarban eléggé egy húron pendültünk.

Gondolom, azért így sem volt egyszerű megfelelni az elvárásnak

Az, hogy egy szöveg nem passzol az adott zenéhez, bármikor benne lehet a pakliban. A megoldás ilyenkor pedig nem a sértődés, duzzogás, hanem a "csak azért is megírom, amit kértek" a megoldás! Itt van például egy profi szövegíró, a Miklós Tibor, aki írt valamelyik MHV nótára valami szöveget, amiért a Menyus azonnal jelezte nemtetszését. Ez miről szól? Tibi írj valami mást! Tibor pedig két nap múlva hozott egy olyan csodálatos szöveget, ami előtt le a kalappal. Meghajoltunk előtte, egy profi szövegíró így működik! Gondolj bele, hogy a Presser Gabi, vagy a Zorán hány dalt írt együtt a Dusánnal, biztosan volt ott is olyan, ami nem mindig sikerült elsőre, vagy nem fért bele a zeneszerző elképzelésébe. Van egy munkafolyamat, amelyben a siker elérése érdekében mindenkinek maximálisat kell nyújtani.

A Mobilban is te gyártottad az énekdallamokat, meg a Dinamitban is. A P. Boxban is ugyanez folytatódott, csak ott a szöveget többen írtátok?

A Mobilban egy-két kivétellel, de a többi csapatban csak én. A Dinamit első lemez szövegeit én írtam, a Híd lemezt S. Nagy Pista írta. Azt hiszem a Zsöcike nyilatkozta, amikor megszületett az Ómen lemez, rá két napra hozta Hobó a szövegeket. Ezzel szemben azért elmondanám, hogy adott zenei alapra az általam kitalált, megszült dallamokat szleng kamu angol szövegekkel felénekeltem valamilyen adathordozóra. Ezekkel a felvételekkel elmentem Hobóhoz. Az óbudai lakótelepen lakott, ott szépen beültünk a szobába és Laci elővezette az elképzeléseit, és ezeket ott helyben ráztuk gatyába. Nem is tudom hány napig, vagy talán hétig jártam fel hozzá, hasonlóan, mint S. Nagy Pistához, amikor a Híd lemez készült, mert másképp nem működött. Hobó is, Pista is azt kérte, hogy személyesen menjek és énekeljem a készülő szövegeket, ugyanis így a náluk szinte elkészült szöveggel mentem zenekari próbára. Úgy, hogy bizton állíthatom, téves az információ, nem két nap alatt lett kész az Ómen lemez szövege.

Azért az egyéniség is fontos szerepet játszik egy zenekar életében

Egyik kedvenc nótám, amit kevesen szeretnek, az Engedj el című dal, ami annak idején Cserháti Pityi zenei ötleteire, harmóniáira született. Samuval lényegesen többet, Dödivel minden idők egyik legszebb dalát, vagyis megtaláltuk egymás egyéniségét, érzéseit a dalokban. Ha jól emlékszem Zsöcinek is volt jó zenei ötlete, mely az Ómen lemezre készült. Nagyon fontos elemei vannak annak, hogy egy ötletből megszülessen valami, netán egy jó dal. A P. Box esetében is nagyon fontos volt, hogy a zenei ötletek, miként valósulnak meg. Öcsi, Zsöci, Szabó Pisti, majd Pálmai Zolika is hozzá tette a magáét, hogy létre jöjjön a dalokban egy tökéletes egység. Vágtass velem, Fantomlány, Soha nem elég, Engedj el, Maradj a vonalban, Zöld a Bíbor... Ómen, Éjszakai vágta. Ezek csak sok próbával, zenei tudással megáldott tagok munkája által tudtak megszületni.

Samué volt az utolsó szó, zenére, szövegre?

Általában igen.

Samu egy külön világ volt, hol a fellegek közt, hol a pokol bugyraiban járt. Ennyire nem volt középút?

Többségében igaz. Nem voltunk testi- lelki barátok, de a zenei világunk azonossága sokkal többet adott mindkettőnknek, meg hát mindannyian éltük a saját családi magánéletünket. Samu egy különleges világ volt. Baromi nehezen mondta ki, de láttam az arcán, ha boldog volt, amikor olyan dallamot hallott tőlem, ami tetszett neki. Pityi csak vigyorgott a bajsza alatt, esetleg eleresztett egy "jól van Gyuszit", Dödike kikerekedett szemekkel konstatálta, ha valamit elkaptunk. Ez kétszeresen ösztönözte őt, nem csak a próbateremben, hanem otthon is. Kidolgozta a szólókat, úgy jött próbára. A lemezfelvételek idején kértem a fiúkat, hogy egyedül, illetve csak a hangmérnökkel dolgozhassak a stúdióban, amit jónak tartottak, hiszen így a csapatnak volt ideje kidolgozni a próbateremben a még feljátszható finomságokat, én pedig nyugodtan énekeltem fel a szóló éneket és a vokálokat. Azt sajnálom, hogy ezeket koncerten nem tudtuk produkálni, mert nem volt, aki szólamokat énekeljen. Próbáltam néha erőltetni, de be kellett látnom, hogy a csapatból sosem lesz "Harmónia" vokál.

Samuban dolgozott a bizonyítási kényszer, hogy a P. Box anyagok jobban sikerüljenek, mint a P. Mobil dalok?

Örülök, hogy ezt kérdezed! Én '79-ben, Samuék '80-ban eljöttek ugyanazon okok miatt, mert nem akartunk tovább dolgozni a "fiókba". Nyilván úgy gondolták ők is, hogy ha váltanak és egy másik zenekart alapítanak - jelen esetben a Pandora's Box-ot -, akkor az addig megszületett dalaikat kiadhatják végre. A Hanglemez Vállalat is örült, hogy a Lórival nem kellett tovább tárgyalniuk. Úgy tudom, már az elején meg volt a lehetőségük, és ezzel elég komoly pozícióba kerülhettek. A lemezgyárban tudták, hogy Samu a fő zeneszerző, néha Pisti is, és persze Sáfár Öcsit is ismerték. Tudták, hogy nem lesz probléma, ha ez összejön. A Miklóssal is tökéletesen meg voltak elégedve. A Dinamit esetében is ugyanez történt. Garancia volt a három ember, aki eljött a Skorpióból - hisz több lemezt csináltak addig - Németh Alajossal és velem kiegészülve sikeres lehet, én meg örültem, hogy ez így összejött. Ugyanezért örültek a Samuék is, egyértelmű volt, hogy ők is bizonyítani akarnak.

Miben különbözött ez a munka a P. Mobilétól?

Az a gond, illetve nem gond, hogy nem lehet összehasonlítani a kettőt. Lehet több zenei szabadságot kaphatott a Pandora 's Box. Sőt, szerintem lényeges fejlődésen ment át a csapat, melynek eredménye, hogy ismét maradandót tudtunk alkotni.

A szövegírói szabadság más volt?

Fontos különbség, hogy a P. Box-ban nem ideológiai szinten ment sem a szövegírás, sem a zeneszerzés, hanem az volt a lényeges, hogy jót csinálni és a közönséget kiszolgálni. A Zöld a bíborra visszatérve még, Sáfár Józsinak volt egy pár olyan nótája, ami félig kész állapotban hevert a tarsolyban. Ezek közül került elő A Zöld, a bíbor zenei alap, mely nekem nagyon megtetszett. Azt hiszem Pityi, vagy Dödi próbált valamit énekelni az addigi próbálkozásból, de az nem nyerte el a tetszésemet, nem akartam hallani, viszont kértem, hogy a zenét játsszák még tovább, tovább, míg össze nem állt egy vázlat énekdallam. Aztán otthon még dolgoztam rajta, míg majdnem kész lett, aztán elkészült rá a szöveg és lám megszületett egy fantasztikus dal. Mennyivel szegényebbek lennénk, ha hagyjuk a fiókban szunnyadni ezt a zseniális zenei elképzelést?

Mennyire volt rendszeres a vita ennyi tehetség közt?

Voltak természetesen néha összezördülések, mint minden zenekarban, ez minden zenekar életében természetes dolog, de a legszebb házasságban is előfordul. Rólam azt kell tudni - egyértelműen nagy betűkkel -, hogy én egyáltalán nem vagyok haragtartó. Én bedurranós fajta vagyok, elmondom a magamét, de aztán három nap múlva lépek tovább.

Samuval is volt kisebb összezördülésünk, Pityivel is, Dödivel is Rohánszky Janóval is. De meggyőződésem, hogy nem lehet ez a legemlékezetesebb egy zenekar életében. Sőt, néha az a jó, ha bizonyos félreértéseket még időben tisztázunk, mert nincs annál rosszabb, ha a lélek folyamatosan őrlődik. Lásd a tagcserék a csapatban. Ha kényszerhelyzetbe hoznak, az egészen más.

'86 januárjában, a József Attila lakótelepen - ahol későbbi válásunk első beszélgetése zajlott -, melynek apropója, hogy előtte egy évvel a Nemzeti Színház meghívott egyedüli szereplőként az István a király rockoperába. A próba folyamat alatt kevesebbet tudtam a zenekarral foglalkozni, de ez a koncerteket nem érintette - kicsit nehezebb időszak volt, vállalom, de a bemutató utáni időszakban, ez a színházi elfoglaltságom szeptembertől következő év május végéig havonta csak egy hetet vett igénybe, aztán szabad voltam. Ez szerintem nem volt olyan súlyos. Ennek ellenére a csapat '86 januárjában fent Pistinél leültetett és egyszerűen válaszút elé állított. Borzasztóan fájt, nem mondhattam, hogy "de gyerekek az én sikerem a zenekarnak is jó", azt hiszem magam sem voltam tisztában mekkora elismertséggel és lehetőségekkel bírok. Bedurrant a hülye agyam és elfogadtam az ultimátumot. Ha jól emlékszem május végéig voltam a zenekar tagja.

Idézet a Szabó Putyur interjúból: "Ahhoz már a későbbi kudarc és nélkülözés kellett, hogy ezt most jól átlássuk. Későn. Nem kezeltük jól Gyulát, ehhez nem voltunk elég intelligensek, hogy elfogadjuk olyannak, amilyen. És az elfogadás után még kezelni is kellett volna a helyzetet! Külön nehéz feladat. Nem is ment."

Köszönöm Putyurnak e mondatokat, tökéletes megfogalmazás. Abban a pillanatban, hogy eljöttem, kiderült, hogy nem mindegy, hogy ki a frontember. Nehéz kimondani, hogy ugyan Pityi volt a zenekar vezetője, de mivel én lettem a "sztár" (pfúj), így néha együtt mentünk intézkedni. Elengedtek bennünket külföldre is koncertezni, vagyis bármi történhetett a zenekar körül, segítették. Nem volt senkivel problémánk. Ezért fájt nagyon, hogy válaszút elé állított a zenekar, vagy abbahagyom a Nemzeti Színházban "ezt a rockoperás musical-éneklést," vagy mehetek a zenekarból. Csatlakoznék a mondataidhoz, fájt nagyon, hogy a fiúk elfelejtették, hogy a zenekar velem együtt volt nagyon jó és nem nélkülem, hiszen játszhattunk az Iron Maiden előtt, Motorhead előtt is, együtt értünk el komoly sikereket, ennek ellenére diktátumot kapok. Szerintem meg akartak ijeszteni, vagy nem vették komolyan a színházi sikereimet. "Utólag nehéz valós választ adni a történtekre." Igaz, hogy havonta egy hetet a Nemzetiben dolgoztam, de a "maradék" három hét az együttesé volt.

Sokszor felteszik az emberek a kérdést, hogy "mi lett volna, ha"…

Ha annak idején nem jövök el a Mobilból '79-ben, akkor nem születik meg a Dinamit. Nem születtek volna meg ezek a dalok, a Dinamit a véremtől kezdve a Hídon át. Ha a Lúgót nem rúgják ki a Beatricéből akkor nem köt ki a Dinamitban, és nem írta volna meg a Híd című nótát. Ha nem oszlott volna fel a Dinamit, nem mentem volna a Pandora's Boxba. Mindig mindennek van valami pozitív következménye. Ha nem születik meg az István, nem lehettem volna "mindenki Koppánya", ha a zenekar nem állít válaszút elé, talán sohasem kerülök a színházak deszkáira, nem játszhatok el vagy negyvennél több szerepet, nem játszhatom el a Jean Valjean szerepet a Nyomorultak musicalben, amely végleg meghatározta további életemet és színházi sorsomat.

Összegezve életemnek ezen időszakát, végtelenül boldog vagyok, hogy kiváló zenészekkel játszhattam együtt és az idő bizonyította, hogy sikerült maradandót alkotni. Az élet véges, én csak a szépre és a jóra akarok emlékezni és boldog vagyok, hogy vannak kollégák, akik tovább viszik a P. Box hagyatékát.

A fenti beszélgetés 2016 őszén zajlott. Mind a P. Mobil, mind a Dinamit a mai napig létező és sikeres zenekar elsősorban az azokból az időkből született daloknak köszönhetően. A P. Box útja ezzel szemben sokkal nehezebb, hiszen évekig két zenekar is vitte tovább a zászlót, majd pereskedtek a név miatt. Most csend van, egyik sem mutatja magát, de ha csendes is a felszín, még háborog a mély. Egy határozott megérzés – és egy titkos informátor - azt súgja a fülembe, hogy ez a csend nem marad sokáig. Nem titok, hogy 2025-ben lesz 45 éves a zenekar és… De erről legközelebb.

Készítette: Fiery