Cikipédia 14/7 - Egy kis fesztivál történelem 2.

Nos, azt már tudjuk, hogy milyenek voltak az első hazai szervezésű klasszikus fesztiválok a békebeli '30-as években, valamint a II. világháború utáni átmeneti időszakban. Rövid sorozatunk második részében már a számunkra is érdekesebb '70-es, '80-as évek rockfesztiváljaival foglalkozunk, mert ez számunkra az igazi terep. Ezek után mondja azt valaki, hogy a szocializmustól nem kaptunk semmit. Na, akkor lássuk csak a nagy klasszikus szerint, hogy "mit adtak nekünk a rómaiak" ... Kellemes olvasást! (Fiery)

1973 Diósgyőr

Az első hazai rockzenei fesztivál a Diósgyőri Popfesztivál nevet viselte és nem véletlen, hogy ezen a néven. Bár az utókor rockeseménynek minősíti, azért ezen a bulin a "könnyedebb" előadók vettek részt. De mire is gondolok? Ezen a monstre fesztiválon lépett fel a Bergendy, a Corvina, a Generál, az Illés együttes, Koncz Zsuzsa, a Neoton - és a Kócbabák -, a P. Mobil, a Syrius és Tolcsvay László. A nevében popfesztivál nagyon is találó, hiszen majdnem az összes fellépő slágerzenében utazott, ekkor még ezen előadók egyikének sem volt semmi köze az itthon még kialakulófélben lévő hard-rockzenéhez.

A nagy eseményt 1973-ban, Miskolcon rendezték meg a Diósgyőri Stadionban. A helyszínre nem véletlenül esett a választás, hiszen előre megfontolt szándékból, vagyis földrajz-stratégiai szempontból került kiválasztásra. A legfőbb cél az volt, hogy elég távol legyen Budapesttől, ahol a hatalomnak nem tetsző rossz pletykák gyorsabban érték el a lakosságot, mint a napilapok hírei. Az ok egyszerű, a szervezők úgy gondolták, hogy ez a távolság elfojtja az esetleges negatív információkat és amennyiben botrány lesz, arról sem tud majd meg semmit az ország. A struccpolitikában mindig jók voltunk: "Nincs itt semmi látnivaló, oszoljanak, oszoljanak". Mivel a diósgyőri nagy bulin történt események visszhang nélkül maradtak, a későbbiekben is lehetett építeni a vidéki fesztiválokra, de csak a már szokásos átvilágító módszerrel. Az irányítás a művészetek nagy családját három T politikáján szortírozta: Tűr, Tilt, Támogat. A fesztivál-politika akkoriban azonban még ennyire sem bízta a véletlenre. A rend és fegyelem megőrzésének érdekében kizárólag szigorúan leellenőrzött, elfogadott és innentől már támogatott előadókat engedhettek a színpadra. A Pártvezetés kézben tartotta az eseményeket, a tömegben ugyanúgy jelen voltak a civilruhás rendőrök, és a toborzott ügynökök, mint a megbízhatónak kikiáltott művészek között. 

Ennek ellenére mégsem ment le a fesztivál problémamentesen. Az Illés koncertje alatt, a rajongók közül sokan beugráltak a lelátóról, a megállapodás szerint Szörényiéknek ilyenkor le kellett állniuk, és megkérték a magukról megfeledkezőket, hogy viselkedjenek az elvárt normák szerint. Miután a fiatalok visszamásztak a helyükre mehetett a műsor tovább, ám bűcsúzáskor Bródy megköszönte a rendőrség áldozatos munkáját: "Köszönöm a rendfenntartó erők segítségét is. Igen komolyan gondolom ezt, mert voltak, akik már tegnap lejöttek Miskolcra, és nem volt hol aludniuk, a padokon, az Avas oldalában akarták tölteni az éjszakát, a rendőrség részükre szállást biztosított - igaz, hogy ez a fekhely nem volt olyan, mint az otthoni ágy, de reggel megkérdezték, hogy jól aludtak-e, és jó szórakozást kívánva kiengedték őket". Bródyt egy hónap lakhelyelhagyási tilalommal sújtották, valamint büntetőeljárást indítottak ellene a több mint 10.000 fős hallgatóság előtt mint műsorközlő-hangerősítő berendezésen keresztül, valótlan tények állításával a rendőrséggel szembeni gyűlöletkeltésre alkalmas kijelentéseket tett. Az ítéletet 5000 Ft pénzbüntetés lett. Az eltiltásnak is köszönhető az Illés együttes felbomlása.

Eleinte a fiatalok társadalmi szervezete a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) vagy az ORI (Országos Rendező Iroda) szervezhetett saját fesztiválokat, ezzel megakadályozva a politikailag nem megengedett művészek fellépését. Az egyik "kontra" fesztivál, a Szolidaritás Rockfesztivál volt, amelyet 1977-ben rendeztek meg először a Budapesti Nemzetközi Vásár kereskedelmi övezetében, a programokban főleg a Párt művészei és barátai szerepeltek. Egy évvel később a fesztivál már kétnaposra duzzadt. Erről egyenlőre elég is ennyit mondani.

A szolidaritási rockfesztiválok ideológiai alapjait egyébként kiolvashatjuk a KISZ KB TKO-nak készített jelentésének egyes részleteiből: "az ifjúságnak mélységes szolidaritást kell érezniük a békéért küzdő milliók mozgalma iránt, és telve kell lenniük elszántsággal, hogy megfékezik az atomháborúval fenyegető háborús uszítókat. Ismerjék meg minél jobban a magyar fiatalok a kapitalista országok és gyarmatok népeinek életét, harcát, küzdelmét a szabadságért, a kultúráért, az elnyomás és kizsákmányolás ellen. Vessék meg a nyugati szabadságukért küzdő népek morális erejét bénító, tudatát elhomályosító, az imperializmus érdekeit kiszolgáló nyugati álkultúrát." Gondolom, ezek után mindenki tudja már, hogy mire voltunk szolidárisak...

1980. Fekete Bárányok Fesztivál

A legnagyobb érdeklődésre számot tartó fesztivál az 1980 augusztus 23-án, az Óbudai-hajógyári szigeten rendezett Fekete Bárányok koncert volt, ahol a kor három lázadó köntösbe bújtatott zenekara, a P. Mobil, a Beatrice és a Hobo Blues Band lépett színpadra, mintegy 25.000 érdeklődő előtt. Mai meglátással a "fekete-bárányság" sántít egy kicsit, hiszen a rendszer hatalmas háttértámogatásban részesítette az eseményt és ezzel együtt a fellépő zenészeket. A fiataloknak egésznapos szórakozást kínált reggeltől-estig, valamint ingyen utaztattak minden érdeklődőt az ország bármelyik pontjáról. A fiatalság végre kilázadozhatta magát állami háttértámogatással. A fesztivál azonban grandiózussága és utólag megkreált "szólásszabadsága" miatt beírta magát a történelemkönyvekbe. Utólag már azt is tudjuk, hogy a mesterhármasból egyetlen csapat, a Beatrice jött ki rosszul, hiszen - a Hanglemezgyárral való szerződését visszamondta - ezért nem sokkal később tudatosan ellehetetlenítették, megszégyenítették, és a "bátor" haverok is hátat fordítottak, de ez érthető, nem volt rá garancia, hogy nem így járnak majd ők is. 1981-ben tehát ugyanitt, az Óbudai-hajógyári szigeten méltán szerény Szuperkoncert néven ismét megrendezték a fesztivált, de az eseményen helyet követelt magának a többi akkori sztárcsapat is. A rendezvényről film is készült.

1981. Dorogi Rockfesztivál

A rendezvény ötletgazdái a hivatalos verzió szerint dorogi fiatalok voltak, akik az általuk megálmodott fesztivált Dorog kettős évfordulójának jegyében megrendezett ünnepi programok keretébe illesztve váltották valóra. Ez természetesen nem azt jelentette, hogy két bányászfiú csákányozás közben kitalálta, hogy Dorogon érdemes lenne rockfesztivált tartani. Az ötlet egy KISZ gyűlésen merült fel és mivel faszán alátámasztották, a Városi Tanács melléjük állt. Később már a fővárosi illetékes elvtársak is kiálltak az elképzelés mellett, hiszen, mint az imént olvastuk, az volt a lényeg, hogy minél messzebb legyen Budapesttől. De mi is volt az a két jeles évforduló?

Szóval 1981-ben két kerek évfordulója volt Dorognak. Az iparváros, mint település ekkor lett 800 éves, hiszen a  legrégebbi kézzel fogható írott dokumentum szerint, III. Béla király 1181-ben adott ki birtokadományt és ebben a határozatban került először megemlítésre Dorog neve. Az elképzelés - ha nem is volt teljesen igaz - átment, csakhogy a korábban előkerült leletek azt bizonyítják, hogy Dorog már jóval 1181 előtti időkben létezett, de ki foglalkozott ezzel az aprósággal. A másik kerek dátum szocialista szempontból még hatásosabb kártyalapnak bizonyult, ugyanis a dorogi szénbányászat 1781-ben történő megindulásához kapcsolódott, amely pedig a 200. évfordulóját ünnepelte. Megérthetjük, ha a bölcs mondást idézzük: "Mindegy, hogy esküvő vagy akasztás van, az a lényeg, hogy buli legyen".

A Dorogi rockfesztivál helyszíne is meglehetősen érdekes. A megtalált koncert Dorog egykori prominens közéleti személyiségének, dr. Schmidt Sándor bányafőtanácsos nyári rezidenciája volt. A tulajdonosról elnevezett Schmidt-villa parkja volt a magyar Woodstock, csak egy kissé más meglátásban. Ugyanis a Schmidt család 1940-ig használta ingatlanát, majd az államosítást követően közvagyonként vette birtokba az állam. Így ment ez. Ma már sajnos az akkori nagy ipar- és bányászvárosaink is süllyesztőbe kerültek. A rendezvény főszervezői a helyi fiatalok az akkori KISZ égisze alatt, a Kőbányai Gyógyszerárugyár Dorogi Gyáregységével összefogva, valamint az Ifjúsági Magazin voltak.

1984. Pusztavacs

A Pusztavacsi Békefesztivál a világbéke igazságát hirdette és ez volt ugyanaz a fesztivál, ahol minden idők egyik legnagyobb "háborúja" zajlott. Irónia a köbön. A történet 1982-ben indult, majd '85-ig minden nyáron százezrek gyűltek az ország közepén, hogy kedvenceiket láthassák. A rendszer 1984-ig csak visszafogottabb rendőri túlkapásokat alkalmazott (ok nélküli személyazonosság ellenőrzések, kihallgatások, verések a rendőrségen, néhány pofon az utcán vagy a koncerteken), de nyílt és totális támadás nem történt még. Egy ekkora volumenű esemény kizárólag a felsőbb pártszervezet engedélyével, az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottságának előzetes jóváhagyásával valósulhatott meg. A bizottság állásfoglalása felhívta a figyelmet a békepolitikai célok érvényesülése mellett a népünnepély-jelleg megőrzésére is.

A koncertek előtt nagy-gyűléseken tartottak előadásokat a békeharc hazai illetékesei. Az eseményen megjelent egy japán békeharcos, az atomsérültek tokiói szövetségének főtitkárhelyettese is. A pódiumvitákon aktuális kül- és belpolitikai kérdések kerültek terítékre. A béketablók, a politikai plakátok és a békefal lehetőséget nyújtottak, hogy ki-ki szóban vagy írásban fejezhette ki békevágyát. A "politikai totót" helyesen kitöltők pedig a következő évi moszkvai Világifjúsági Találkozóra válthatták meg jegyeiket. Felcsendültek a békedal-pályázat díjazott szerzeményei, szabadtéri fotókiállítás mutatta be a szocialista Magyarország fejlődését, a Magyar Posta emlékbélyeget bocsátott ki, és alkalmi bélyegzővel ellátott küldeményeket továbbított a helyszínről, a Magyar Honvédelmi Szövetség sportolói látványos bemutatókat tartottak. A fiatalok elsősorban a koncertek miatt utaztak az ország közepére, ahol olyan együttesek léptek fel, mint a Prognózis, a Kugli, a V' Moto-Rock, a Solaris, az R-Go, Vikidál Gyula és a P. Box, az Első Emelet, a Lord és a P. Mobil. A koncertek szüneteiben a műsorvezető, Dévényi Tibor feladata az volt, hogy aktívabb részvételre buzdítsa a közönséget, de ez szervezői hiba miatt meghiúsult. A nézői aktivitás átlépte a kívánt mértéket, olyannyira, hogy délután karhatalmi eszközökkel kellett lehűteni a kedélyeket. Másnap az országos napilapok - eldugott hasábokon - a békefesztiválról a következőképp írtak: "Sajnálatos módon rendbontó elemek késő délután az egyik zenei program közben alkohol hatása alatt rövid időre megzavarták a rendezvényt. A rendezők végül rendőri segítséggel helyreállították a rendet. A fesztivál esti programjai folytatódtak". A rendőri fellépés nagysága az ország nyilvánossága előtt rejtve maradt, de - mivel jelentős számú szemtanúja volt a történteknek (120-150 ezer fő) - hamar lábra kelt a hír, hogy valójában több volt ez, mint egyszerű rendcsinálás.

Ez az évtized a rockfesztiválok mellett visszahozta az eredeti klasszikus élőszínházi és zenei versenyek területén hivatásos művészeket felvonultató fesztiválokat: Országos Színházi Találkozó (1981) vagy a Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál (1985). A városok is indulhatnának arculatuk fejlesztése olyan önkormányzati fesztiválok létrehozásával, mint a Budapest Tavaszi Fesztivál (1984).

Folytatjuk... (2023.02.03.)

Írta: Fiery