Cikipédia 14/6 - Egy kis fesztiváltörténelem 1.

Mi már bele születtünk a kora tavasszaltól késő őszig tartó fesztiváldömpingbe, ezért aztán egyszer sem gondoltunk még bele, hogy vajon hogyan és mikor alakult ki ez az egész. Ki találta ki és ami még fontosabb, melyik volt a legelső hivatalos hazai fesztivál és az mennyiben hasonlított egy maihoz? Mióta része a rockzene a fesztiváloknak? Mi már csak fizető látogatók vagyunk, akik átélhetjük egy általunk választott fesztivál minden jó és rossz tulajdonságát, tehát eszünkbe sem jut kitalálni, hogy hogyan is indult ez az egész... Kellemes olvasást! (Fiery)

Egy kicsit hazudtam arról, hogy én már beleszülettem az egész éves fesztiválozásba, mert amikor "fesztivál-lázban égtem", még nem volt olyan sok belőle. Hogy miért, arról is mesélek a későbbiekben. A '70-es- '80-as években nekünk a szezon a Tabánnal kezdődött. Ingyenes buli, kibírható időjárás, kötelező LGT, no meg az elmaradhatatlan Mini. Hangolás az estére, a tavaszra és a nyárra, mert takkra aznap este nyitott a szentély a szomszédban, a Budai Ifjúsági Park. És ez volt számunkra a legfontosabb, a második otthonunk, de ezúttal nem a Park a téma. A Tabán csupán "függöny volt a nagyszínpad előtt", amit ki kellett tárni ahhoz, hogy teljes valóságában táruljon fel az országos szabadtéri koncert-dömping.

A szeptemberi iskolakezdés előtt a nyarat is egy kora őszi fesztivál zárta, de az már nem volt ingyen, ezeken a bulikon nem az LGT játszott. Ilyen volt a legelső Sziget Fesztivál, amit elsősorban a KISZ (Kommunista Ifjúsgi Szövetség) szervezett. A Fekete Bárányok Fesztivál egésznapos szórakozási lehetőséggel, ingyenes, vagy legalább kedvezményes BKV, távolsági busz és vonatjegyekkel ország-szerte. Azt meg kell hagyni, ha nem is volt ingyen, az állam ezúttal is mélyen a zsebébe nyúlt. A Beatrice, a P. Mobil és a Hobo Blues Band lépett fel, 1980. augusztus 23-án, 25.000 fős közönség előtt. Egy évre rá pedig a szervezők megemelték a lécet és még több sztárzenekarral rendeztek Szuperkoncertet már a Zenész szakszervezet szervezésében. Erre a bulira - noha Feró keményen készült - ezúttal felsőbb utasításra és állítólagos barátainak árulása miatt a Beatrice kimaradt a szórásból.

Az óbudai Hajógyári-sziget után a Népstadion parkja, a Stadionkert is otthont adott a budapesti nagy rockfesztiválnak, amely a fellépőkről összevágva, de komplett műsorokat adott le a TV egyetlen könnyűzenei produkciója, az Egymillió Fontos Hangjegy. Az adás sikeresnek bizonyult, aztán jött a baj. A Rolls Frakció koncertjén elhangzott az "állva pisilek, ülve kakálok" szövegrész, ami a média vezető illetékes elvtársainál annyira elgurította a gyógyszert, hogy azonnal betiltották a programot. De volt ám Nemzetközi Country Fesztivál is 1983-ban, sőt '88-ban is világhírességekkel. A bevezető után akkor következzen az ígért fesztiváltörténelem a teljesség igénye nélkül...

Ismereteink szerint időszámításunk előtt 600 évvel már létezett a fesztivál nagyságú vásárral egybekötött zenei rendezvény. Ezeket a megmozdulásokat még amolyan "olimpiás módon" - négy évente - rendezték meg. Belegondolni is rossz, hogy milyen szar lehetett a korabeli rockereknek ennyit várni kedvenc bandájuk fellépésére. Az ókorban és a középkorban különlegesen fontossá váltak a fesztiválok (inkább fesztivál-jellegű), csak a korabeli média még fejlődés-technológiai problémákkal küzdött, ezért messzi városokba nem mindig jutott el a nagy buli híre. Később inkább háború függő volt a megrendezés és volt, hogy évekig, évtizedekig nem is volt a megtartására lehetőség. A mi történetünkkel kapcsolatos, hivatalosan feljegyzett első nagyobb fesztivál Németországban volt 1876-ban. Szóval, aki egy percig is azt gondolta volna, hogy a rockzene előbb volt, mint a fesztivál az bizony tévedett, de térjünk vissza eredeti témánkhoz! Nézzük, hogyan, mikor és miért is indult el szeretett hazánkban a fesztiválozás. A következő rövid sorozatban nem fogom az összeset megemlíteni, csak azokat, amelyek jelentősebbnek tekinthetőek a magyarországi fesztiváltörténelemben.

1931. Szeged

A modern magyar fesztiválkultúra gyökerei az 1920-as és 1930-as évek nemzetépítéséhez nyúlnak vissza. Az ötletet minden valószínűség szerint a németországi Wagner-féle 1876-os Bayreuthi Fesztivál adta. Bizony, a fejlett nyugat akkor még jó pár évvel előttünk járt, ez alkalommal 45 évvel. Magyarországon az első klasszikus művészeti fesztivál egészen pontosan 1931-hez köthető, főleg Szegeden élő újságírók, értelmiségiek kezdeményezésére született meg. Az első Szegedi Szabadtéri Fesztivál zenés színházi és operaelőadásoknak adott otthont. 

Az ötlet születése:

Mivel egész Európában elterjedőben voltak a szabadtéri tömegrendezvények, az ötlet itthon is táptalajra lelt. A história szerint egy fiatal, világot látott színházi szakember, Hont Ferenc úgy gondolta, hogy a trianoni letargia ellenszereként, az elszigeteltség oldására a kultúra talán hatékony eszköznek bizonyulhat. A gyógyír neve: Szegedi Szabadtéri Játékok. A Dóm tér lett a helyszín, bár eleinte sűrűn aggódtak a szervezők, hogy a tér helyzete alapján mennyire lehet alkalmas ilyen magasszintű feladatok ellátására. Mivel tapasztalattal még nem rendelkeztek, bizonytalanok voltak abban is, hogy létrejöhet-e igazi kontaktus a színész és a néző között egy ilyen hatalmas színpadon. Ne feledjük, akkor még a hangosítás másmilyen volt, mint manapság. A megoldást a koncentrált megvilágításban és tömeghatásban találták meg. Kialakult tehát a látványszínház, ahol a szöveg, a zenei effektusok és a díszlet együttesen hatnak. A nézőtér egy 7000 férőhelyes fatribün volt, amelyet minden évben egy-két hét alatt szereltek össze és bontottak le, mert ment az akkor még szuperszónikus gépek nélkül is.

Az előadásról:

Május 4-én Szegeden miniszteriális bizottság eldöntötte, hogy a Magyar passió című darab kerüljön bemutatásra a Nemzeti Színház előadásában. A műsort június 13-án estére és 14-én délutánra tervezték. A 100 fős csapatot, amely 12-re érkezett meg, a főpróbára, eső és tomboló vihar fogadta. Másnap azonban már szikrázó napsütésben, harangzúgás közepette, zsúfolt nézőtér előtt vette kezdetét a Szegedi Szabadtéri Játékok első, hagyományt teremtő előadása.

Egyre több helyen:

A fesztivál koncepciója hamarosan beépült a Klebelsberg Kuno belügyminiszter által vezetett kultúrpolitikába is a két világháború közötti időszakban. Úgy gondolták, ha már vidéken működik, hogyan és hol lehet megvalósítani mindezt Budapesten is? Az alábbiakban beszéljünk az első fővárosi sikerről, a Budapesti Nyári Fesztiválról. A klasszikus zenei fesztiválok időszaka azonban csak a II. világháborúig tartott.

1938. Margitsziget

A városvezetők a Margitsziget adottságait már rég óta szerették volna kihasználni, de több próbálkozás is hiábavalónak bizonyult. Ettől függetlenül a főváros színházi szakemberek képzeletében már ott toporgott egy, a nyugati nagyvárosok mintájára működő látvány-színház létrehozása. A megbukott próbálkozások ellenére és jobb híján a Margitsziget mellett döntöttek. Végülis egyszer élünk, sokat mondok, ha kétszer. 1938-ban, Szent Margit napján mecénások támogatásával nyitotta meg képzeletbeli kapuit a Budapesti Nyári Fesztivál központi helyszíne, a Margitszigeti Nagyszínpad. Ezek az első hazai fesztiválok - mint megemlítettem már - akkor még a  zenét és a színházat helyezték a fesztivál koncepciójának középpontjába.

1945. Fesztivál a médiában

A második világháború után a fesztiválok létrehozásának üteme lelassult, mert az ország újjáépítése számított elsődleges feladatnak és mint tudjuk, ha nincs pénz, azt a kultúra bánja először. Persze a politika sem maradhatott ki, hiszen akkoriban a véleménynyilvánítás szabadságát Magyarországon erősen korlátozták. A városok nem rendezhettek fesztiválokat, és nem lehetett országos fesztiválszövetséget alapítani, mint például az Európai Fesztiválszövetség, amelyik 1950-ben alakult. Azért a mi felsőbb vezetésünk nem kitaszított árvaként bánt szeretett népével és államilag szervezett versennyel egybekötött fesztiválokat rendeztek, amelyeket nagylelkűen a rádióban is közvetítettek erős kontroll alatt. Ilyen volt például a Tessék választani! - később Made in Hungary? -amely 1961-ben indult. Aztán ahogy modernizálódtunk már a televízió képernyőjén keresztül is végig izgulhattuk például az 1966-ban életre kelt Táncdal Fesztivált, vagy a Ki Mit Tud?-ot. A siker titka itt az volt, hogy az 1956-os "ellenforradalom" után végre először mondhatták el nyiltan a véleményüket az emberek. És ezt alaposan ki is használta mindenki. A műsorok másnapján Zalatnayról, az Illésről, Korda Györgyről meg Toldy Máriáról beszélt minden iskola, munkahely, kocsma, otthon és az utca embere. Hát ez a húzás bejött, senki mert nem foglalkozott a politikával.

Önkormányzati szinten általában csak kórusfesztiválokat, középiskolákhoz kapcsolódó művészeti fesztiválokat és hasonló típusú hangversenyeket engedtek szervezni. A versenyeket- és közvetítési rendszert az akkori egyetlen párt illetékesei irányíthatták, de ez vezetett a Kádár-korszak sajátos sztárrendszeréhez is, hiszen a szakszervezetek által szervezett ünnepek alkalmával konformista művészeti fesztiválokat hoztak létre a munkásosztály nyári vakációjának biztosítására. (Olyan szép ez így, hogy majdnem sírok).

1947. Világ Ifjúsági Találkozó

Nemzetközi szinten az egyetlen megengedett mozgalom, a Világifjúsági Találkozó (VIT) volt, amelyet némi nagyképűséggel akár fesztiválnak is nevezhetünk. A két évente a világ valamelyik pontján megrendezésre kerülő a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség által szervezett Baloldali Ifjúsági világtalálkozót először 1947-ben rendezték meg. A legnagyobb szabású VIT-re 1957-ben került sor Moszkvában, ahol 131 ország 34 ezer fiatalja gyűlt össze. A hidegháború idején a rendezvény a "béketábor" fontos propagandaeszköze, ideológiai szócsöve volt. Meglepő módon ez az államilag irányított események időszaka megfelelt azon fiatalok igényeinek is, akik farmernadrágot viseltek szüleik kulturális öröksége elleni tiltakozás jeléül. Budapesten, 1949-ben 20.000 fiatal gyűlt össze. "Fiatalok, egyesüljetek! Előre a tartós békéért, a demokráciáért, a népek önrendelkezési jogáért és a szebb jövőért!"

Bár mind a kettő rádióadó az állam ellenőrzése alatt állt, ez volt a korai beatzenén felnövő fiatalok korszaka is. Néhány zenekar, mint az Illés, a Metro, az Omega, vagy a Bergendy több lehetőséget kaptak a tévéműsorokban és ezáltal rendkívül híressé vált, ennek hatására a fiatalok klubokba és koncertekre kezdtek járni. Az ifjúság először tapasztalhatta meg az együttlét erejét. A leghíresebb helyszínek a Metro Klub vagy a Budai Ifjúsági Park volt. Ez a generáció volt az első, aki a zenével együtt nőtt fel, ezért nevezzük őket Nagy Generációnak. A későbbi korosztályok már nem vállalhatták fel ezt a címkét, mert a zenei stílusok különböző szegmensekre darabolódtak. Itthon a '70-es évek közepén indult hódító útjára a rockmozgalom.

A '70-es években az egyre merészebben kinyíló kapuknak köszönhetően a táncház kezdett elterjedni. Bár a témához hozzá kell tenni, hogy a rendszer rettenetesen óvakodott ettől a veszedelmes műfajtól, ugyanis a magyarság tudat megerősítését látták benne és ez szembe ment az akkori eszmével és tanítással. A néptáncosokat, folkról művészeket kiemelten figyelték, vagy ügynökökkel figyeltették. Beletelt jó pár évbe, mire rájöttek, hogy a folklór, a hagyomány megőrzése nem jelenti automatikusan, hogy "vesszen Trianon"...

Szóval a '60-as évek végén apáink, nagyapáink erősen be voltak zárkózva, miközben a nyugati világban a nonkonformista, kontrakulturális, ifjúsági, szexuális forradalmak  bevezették az új fesztiválstílust, melynek az alapja az 1968-as Woodstock Fesztivál volt. Emlékszünk még az írás elejére? 1931-ben 45 évvel voltunk lemaradva a szomszédos Német Birodalomtól, aztán elrepül durván 130-140 év, több kisebb és két világháborúval, aztán itthon még beinteget '56. A '68-as Woodstock után (mondjuk, a cseheknek nem erről emlékezetes az év) öt esztendővel később, 1973-ban megszületik a Diósgyőri Popfesztivál...

Folytatjuk... (2023.02.01.)

Készítette: Fiery