Cikipédia 14/31 Az alternatívok királya

Igaz történet alapján...

Az EQZ nevezetű szintipop formáció tagjai érezték, hogy jó úton járnak, de nem mertek szembenézni a valósággal, hogy legalább egy tehetségkutatóra jelentkezzenek, ha már nem mernek odamenni egy klubvezetőhöz fellépési lehetőséget kérni. Persze a videoklip fiaskó után egyáltalán nem volt könnyű a jövőt elképzelni, így tovább tetézték a nehézségeket. Abban legalább jók voltak. Hogyan tovább? Tették fel maguknak a kérdést, amire hamarosan megkapták a választ, de hogy ez mit jelent...

Domi bátyja nagy barátságban volt az alternatív zene királyával, akit ne úgy képzeljük el, hogy hatalmas Volgában száguld a Moszkva tér és a Rudas László utca között méreg drága woolmark öltönyben, oldalán a TV reklámból ismert híres manökennel. Az alternatív zene királya, Egér - mert így hívta a köznép - tulajdonképpen egy szegény bérházban lakó zenebohóc volt, aki felsőbb utasításra került a köztudatba. Még egy Csepel biciklije sem volt. Emberünket furcsán elvont, bohóckodó és affektáló stílusa miatt, mint egy állatkerti mutatványt még a tévé is örömmel mutogatta. Egér nem volt felforgató típus és ha akart volna sem volt képes politizálni, mert nem értett a politikához, csak annyi volt a szerencséje, hogy szedett-vedett zenekarával a KISZ által favorizált divathullámot lovagolta meg. Bár jó füle volt a zenéhez, zenélni nem tudott, de felengedték a színpadra, mert legalább elvonta a fiatalok figyelmét az értékes dolgokról. Persze a zsebében még ott lapult még egy titkos adu, amit csak akkor vett elő, amikor már nagy volt a baj.

Ekkoriban történt, hogy az Örségben, egy eldugott vadászházban a magyar könnyűzenéért felelős fiatal politikusok   borozgatással és pálinkázgatással és természetesen vadászattal egybekötött konferencia-hétvégét tartottak a hazai zenekarok és előadók pozíciójáról. A KISZ vezetők hétvégéjén csak a szokásos elcsépelt szocialista mozgalmas, meg kommunista szombatos lózungok hangoztak el addig a percig, amíg két koccintás és egy szarvaspörkölt között Klopacsek Ervin, a feltörekvő ifjú kommunista meg nem szólalt a hazai könnyűzene érdekében. Mivel még új és e téren tapasztalatlan volt, Klopacsek azonnal a lényegre tért és megfogalmazta azt, amit lényegében mindenki tudott, csak nem beszélt róla: "Egérból a tehetségen kívül csak a muzikalitás hiányzik". A tényszerű megállapításon a jövő pártvezetői úgy tettek, mintha alaposan elgondolkodnának, majd tovább szedtek a pörköltes vájdlingból. Klopacseket a következő hétfő már az egyik csepeli gyáregység ifjúsági osztályán találta magát. Soha nem került vissza a könnyűzenei életbe. 

Tulajdonképpen Klopacseknek csak a lényegről nem volt tudomása - Egér titkos adujáról -, ugyanis az alternatívok királya Hattyú elvtárs hathatós protekcióját élvezte, aki a Párt olyan magasrangú tisztviselője, ahová még a KISZ titkárok sem mernek felmutatni. Na jó, Hattyú elvtárs nem szeretetből, vagy a műfaj iránti rajongása okán pátyolgatta emberünket. Hattyú elvtársat Egér tehetsége fogta meg legkevésbé. A befolyásos pártvezér azért segített, mert fia, ifjabb Hattyú Iván - a rendszerváltás után lett ismert ellenálló - is Egér zenekarának oszlopos tagja. "Talán innen fújt a vaskos háttértámogatás szele" - jutott eszébe az elvtársaknak és inkább poharaikba mélyedtek, s hagyták magára véleményével szerencsétlen Klopacseket. 

Szóval Egér olyan rocksztár volt, akinek azon kívül, hogy szeretett a színpadon bohóckodni, szinte semmi köze nem volt a rockzenéhez. Koncertjei a fővárosban rendre fél ház előtt mentek, ezzel szemben megjelent három kislemeze és egy nagy, valamint már kettő videoklipje, amit – mint tudjuk - Domi bátyja, Zoli készített. Tehát Egér, ha sikeres nem volt, de híresnek számított. Egy szép őszi napon Zolit a munkája a baráti Bulgáriába szólította, ezért öccsét kérte meg, hogy ugorjon fel Egérhez az ő legújabb klip-elképzelésével, amit papírra vetett jóváhagyásra. Domi előtt nem volt ismeretlen az alternatívok királya, bohóckodását még kedvelte is a maga módján és ekkor megszületett a nagy ötlet. 

A piros ikertelefonon előre leegyeztetett napon a teljes zenekar - Domi, Jenci és Lacika -  úgy beszélték meg, hogy együtt látogatják meg a könnyűzene csillagát és bejelentkeznek nála előzenekarnak. Lacika úgy vélte, hogy Egér havonta legalább négyszer fellép Budapest különböző klubjaiban, abba legalább egy közös buli belefér. Domi szerint a testvére tett már annyi szívességet Egérnek, hogy az végre viszonozza.

A belvárosi régi bérház falán vastag kréta felirat volt olvasható: PIRAMIS, amit Egér karistolt fel tinédzser korában. A hatalmas kapu előtt állva mindhárman mély lélegzetet vettek, majd elindultak az első emeletre, ahol a király trónolt kedélyesen. Egér stílusához megfelelően fogadta a bizottságot gumipapucsban, kinyúlt alsógatyában és lyukacsos trikóban. A négyméter belmagasságú szoba felsőbb sarkait óriási pókhálók díszítették, a felhólyagosodott parkettára dobva néhány használt ruhadarab, a falhoz lökve egy foltos, koszos matrac. A helyiséget egyetlen állólámpa halvány fénye világította be, amit lámpaernyő hiányában egy fakószínű póló takart. A nagy rézkilincses ajtóról lepattogzott a festék, de mellette állt a falnak dőlve egy ütött-kopott dobgitár, valamint egy BRG MK 27-es kazettásmagnó, körülötte harminc kazettával.

Egér a hójagos parkettára mutatva hellyel kínálta a fiúkat, míg ő maga a falnak dőlve félig ülő pozícióban heveredett el matracán. A srácok kazettáról végighallgatták Egér zenekarának legújabb dalait. Lacika és barátai nagyon kedvesen mosolyogtak, nem árulták el a házigazdának, hogy valójában mit is gondolnak, mert nem az volt a cél, hogy megbántsák, hanem hogy segítséget kérjenek tőle. Szóval inkább szendén mosolyogtak. Fiatalok voltak, kellett a fellépés. Mivel Egér tisztában volt önmaga tehetségével, úgy döntött, hogy a kis triót bevezeti a bölcsességek pályaudvarára és ezt mondta: -"Tudjátok srácok, én alternatív zenész vagyok, miközben ilyen művészeti ág a világon nincsen. Ezt a hülyeséget csak azért terjesztjük, mert nem tudunk zenélni, de szeretünk a színpadon lenni. Ismeritek a Király új ruhája című mesét, pont ilyen a mi alternatív világunk is. Látjátok, még az újságírók sem mernek velem kikezdeni, pedig halvány fingom sincs arról, hogy mi az a G-moll, vagy C-dur és bevallom őszintén, egy fikarcnyit sem érdekel, amíg ilyen jól megélek belőle és a kapcsolataimból". – A fiúknak zavartan összenéztek, majd téma elterelésként a tárgyra tértek.

Domi felvetette, hogy ők hárman tulajdonképpen egy komplett szintipop zenekar és fellépési lehetőséget keresnek. Egér hosszasan elgondolkodott, mert nem arról volt híres, hogy másoknak jót tesz, de valamit mégis mondania kellett, végül úgy döntött, hogy kér valami bemutató anyagot, hogy eldöntse van-e egyáltalán értelme a beszélgetésnek. A srácok viszont felkészülten érkeztek, így a felkapott művész kénytelen volt meghallgatni két EQZ dalt. Egér meglepődött, hogy kifejezetten tetszik az, amit hall, ezért úgy gondolta, hogy két legyet üt egycsapásra, ha beviszi őket maga elé az FMH-ba. Az első és legfontosabb ok Zoli volt, mert ha segít, akkor garantált a következő videoklip. A másik ok egy kicsit prózaibb elgondolás volt, ugyanis, ha ő fedezi fel a bandát, annak előnyei van, de egy kis gond azért mégis akadt, jobbak, mint ő...

folytatjuk...

Írta: Fiery