Cikipédia 14/3 - TRIÁSZ - Elveszett dalok 3.
A Triász ezúttal is - mint már többször is megírtam - alaposan kitett magáért és harmonikus sorrendben igen változatos stílusvilágot hozott létre. Mai blokkunk a rockzene halhatatlanságáról árulkodik, olyan neves zenekarok szerzeményeiről, amelyek talán be sem kerültek a köztudatba, amennyiben mégis, csak rövid ideig. Az alábbiakban olyan csapatnevek tűnnek fel, akikről mindannyian hallottunk, de az újra előbányászott dalokat már csak nagyon kevesen. Kár, mert ezek a rock-nóták is különlegességet jelentenek. Örömteli érzés, hogy ezeket a sírokat feltárta és exhumálta a hazai könnyűzene régészeti kutatócsoportja. Kellemes olvasást mindenkinek! (Fiery)
6.A Senator: Álmaidban jönnek a démonok
A sikeres Taurus és Piramis évek után Som Lajos komoly meghurcoltatáson esett át. A pécsi dupla gázsis balhé, Révész kiugrása, a Piramis-lemez bukása, a zenekar szétesése, végül a mélypont: az arany ügy. Kellett egy kis "hűvös" idő, mire Som visszatérhetett az őt megillető reflektorfénybe, azonban az idők változását nem hallotta meg. A Senator együttes Takáts Tamással nem titkoltan a Piramis és a Karthago folytatásának indult, ami első blikkre remek elképzelésnek tűnt. Figyelmeztető jel lehetett volna, hogy 1985-re az összes addig legendás rockzenekar egytől-egyik kénytelen volt feladni a harcot. A Senator talán, ha két évig erőlködött, mire érdemtelenül kimúlt. Emlékük így is megmarad, mint az utolsó mohikán. A Senator profi banda volt, kiváló dalok kerültek ki a kezeik közül, de utólag már látjuk, hogy az összes belepakolt munka egy szempillantás alatt a keselyűk martalékává vált. A Senator album egyik legértékesebb gyöngyszeme az Álmodban jönnek a démonok című dal volt.
Mennyi szív kell, hogy élhess? Mennyi szív kell, hogy élj?
Egy hogy láss, egy hogy érezz, egy hogy mégis remélj.
De arcod mennyi kell legyen, hogy ne légy védtelen,
Ha álmodban jönnek a démonok, és rájössz, hogy túl kicsi vagy.
Látod, a szeretet elbukott és úgy vagy, hogy egymagad.
A jaguár újra éhes. A bohóc álmokat lát.
A szamuráj kardja éles, vagy válassz más álruhát.
De arcod mennyi kell legyen, hogy ne légy védtelen,
Ha álmodban jönnek a démonok, és rájössz, hogy túl kicsi vagy.
Látod, a szeretet elbukott és úgy vagy, hogy egymagad.
Játszanak veled a démonok és rájössz, hogy túl kicsi vagy.
Jobban a szereped nem tudod, próbáld, hogy megmaradj, hogy megmaradj.
Mondhatnánk azt is, hogy a Senator volt a magyar The Cream, de ez így sajnos nem teljesen fedi a valóságot, hiszen csak a majdnem kétévnyi közös munkában hasonlítanak, a sikerben nem és egyéb másban sem (de jó érzés volt leírni). Egyébként 1985 lehetett volna a Piramis nosztalgia nagy visszatérő éve, hiszen a Senator mellett ekkor jelent meg Révész önálló albuma is. Som azonban megmaradt a '70-es évek letisztult stílusánál, a hardrocknál, ami '85-ben nem kellett már a fiataloknak, ezzel szemben Révész maga mellé állította a két legnagyobb túlélőt: Pressert és Demjént, akik hihetetlen profizmussal megalkottak egy a kornak megfelelő modern Piramis hangzást. Ráadásul a két zeneszerző neve garanciát jelentett a rádióműsorokba bekerüléséhez is. A baj csak az volt, hogy Sanyika a siker ellenére sem erőltette az élő bemutatót, míg Somék hiába mentek volna bárhova, nem történt meg az a bizonyos nagy áttörés, ezért hamarosan feladták szélmalom harcukat. A lényeg az, hogy a Triász múlt-gondozói csapata ezzel a megemlékezéssel nem csak a dalt, hanem a rövid ideig létező zenekart is visszacsalta az emlékek tárházába.
6.B Karthago: Messze még az éj
A Karthago együttest azonban mindenki ismeri, hiszen a mai napig létező zenekar. E sorok írója éppen a Triász lemezen is megjelent Messze még az éj című dal hatására fordult még szinte gyermekkorában a rockzene áthatolhatatlan jegenyéi felé. Amikor először hallottam a dalt a rádióban, egy pillanat alatt megváltozott az életem és azonnal eldöntöttem, hogy magam mögött hagyom életem addigi legfontosabb társait, a gombfocit és a műanyag katonákat, nekem rockkoncerten van a helyem. Persze jóval később derült ki, hogy a rádióban hallott Karthago teljesen más összeálltásban játszik, mint amelyikre később jártam. A zenekar első felvételei túl gyorsan kerültek napvilágra, hiszen az első rádiófelvételek elkészülte után az a banda szétrebbent, pedig még TV-felvétel is készült. Egyedül Szigeti Feri és Gidófalvy Attila maradt, a többiek nyár végén és ősszel csatlakoztak.
Messze még az éj, kérlek semmitől se félj!
Nem rabollak el, talán még boldog is leszel.
Amire most gondolsz az mindig, mindig érdekel, elég ha érezlek közel.
Messze még az éj, kérlek semmitől se félj!
Nem tolakszom én, csak ha van egy kis remény.
Amire most gondolsz az mindig, mindig érdekel, elég ha érezlek közel.
Egy éjszaka veled talán TÚL sokat jelent, s lehet hogy semmiség.
Egy ez meg az veled, ami nagyszerű lehet, vagy egész más lenne szép.
Messze még az éj, kérlek semmitől se félj!
Nem dicsekszem el azzal, hogy nekem létezel.
Amire most gondolsz az mindig, mindig érdekel, elég ha érezlek közel.
Messze még az éj, kérlek semmitől se félj!
Nem rabollak el, talán még boldog is leszel.
Amire most gondolsz az mindig, mindig érdekel, elég ha érezlek közel.
Persze, 12-13 évesen még nem annyira a szöveg, mint a zene irányította az akkor kialakulóban lévő ízlésvilágomat, de ma már látom, hogy ez a dal még inkább a Corvina együttes dallam-, és szövegvilága, mint a későbbi "zöldbozót-rockot" játszó új Karthago-é. A Karthago-tól nem lehet elvitatni, hogy ők a legrégebb óta együtt zenélő zenekar, hiszen 1979 őszétől a mai napig együtt nyomják, és bár erről nem illik beszélni, de - bármelyik családban előfordulhat - azért ők is megjártak pár év különélést, mint azt a Senator létezése is bizonyítja. A Karthago egyébként a szünet alatt is létezett, csak a megszokott szereplők nélkül. Hiteles informátorok elmesélése alapján például egy külföldi turnén Varga Miki volt az énekes.
7. B52: Egyszer még játsszuk el
Jankaiék nagyon okosan elrejtettek a lemezen egy a B52 zenekaruknak írt saját szerzeményt is, amit az egyszál zongorás duettet okosan nagyzenekaros műre hangszereltek át. Ez a dal szintén kakukktojás, hiszen nem több mint három éve íródott, tehát még egyáltalán nincs elveszve és így, a Triász támogatásával egy darabig nem is lesz. Itt jegyezném meg, hogy én hiányolom a lemezekről a saját - kifejezetten Triászosok által írt Triásznak szánt - nótákat. Nem kell, hogy az összes dal az legyen, hiszen már Bessenyei Ferenc is megénekelte a Hegedűs a háztetőn című kifejezetten nem hardrock műalkotásban, hogy a "hagyomány, az hagyomány", tehát jöjjenek továbbra is a feledés homálya elől menekülő hajdani kedvencek, de albumonként legalább egy, vagy kettő saját szerzemény sokat jelentene a rajongók számára, mert ugye azt tudjuk, hogy Jankai még mindig képes igényes slágert írni, amit éppen az Egyszer még játsszuk el is bizonyít.
Elfáradtam rég, túl sok volt a harc
Csak a tükröd hazudik, torzítja arcodat
A csendet hallgatom, minden más zavar
Csak egy szürke felhő az, ami mindent eltakar
Hogy legyen tovább, - még annyi minden vár
Hidd el, hogy nincs visszaút
Egyszer még játsszuk el, vár rád egy utolsó szerep
Egyszer még játsszuk el, lehet, hogy többé nem lehet
Elgyengült a kéz, nézd őszülő fejem
Az élet súlya nyom, csak attól képzeled
Indulásra kész, vár egy újabb állomás
Még nem alszik ki a tűz csak halványabb a láng
Mondd, hogy legyen tovább még annyi minden vár
Hidd el, hogy nincs visszaút
Egyszer még játsszuk el, vár rád egy utolsó szerep
Egyszer még játsszuk el, lehet, hogy többé nem lehet
Legyen ez az utolsó szerep
Egyszer még játsszuk el, lehet, hogy többé nem lehet
8. Skorpió: A rohanás
1974-ben jelent meg a Skorpió együttes bemutatkozó lemeze, A rohanás címmel. Magyarországon ez az LP volt az első hardrock-album a magyar könnyűzene történetében, ráadásul egy slukkra több mint százezer példányt pöfékeltek el belőle - és nem hiszem, hogy Karesz, vagy Papp Gyuszi vette meg az összeset -, ami ezek után már természetesen aranylemezt jelentett. A Triász ötösön a dallamok hátán úszkáló sláger-tenger mellett ez a dal is növeli a kakukktojások számát, ugyanis:
Lenn az utcán, lenn az utcán, látom sietnek az emberek.
Nézek erre, nézek arra, hiszen látnivaló rengeteg.
Én is megyek, én is megyek, felkeresek minden szép helyet.
Indulj te is, indulj te is, lássunk mindent, amit csak lehet.
Hej, hej, hej, a rohanás. Hej, hej, hej, nem csalódás.
Mindig jön valami más, sok szépre van kilátás.
Mesélj nekem, mesélj nekem, mennyi mindent láttál kedvesem.
Jön az este, jön az este, és mi összebújunk csendesen.
Szól a zene, szól a zene, valaki a máról énekel.
Gyere velem, gyere velem, szeresd a rohanó életet
Hej, hej, hej, a rohanás. Hej, hej, hej, nem csalódás.
Mindig jön valami más. Sok szépre van kilátás.
Mesélj nekem, mesélj nekem, mennyi mindent láttál kedvesem.
Jön az este, jön az este, és mi összebújunk csendesen.
Szól a zene, szól a zene, valaki a máról énekel.
Gyere velem, gyere velem, szeresd a rohanó életet.
A rohanás semmiképpen nem sláger - de hát nem is elveszett slágerek, hanem elveszett dalok a szisztéma. A rohanás inkább a hangszeres-, technikai tudásról árulkodik, arról, hogy aki ezeket a villám-tempókat képes lejátszani - mintha egy futóversenyt, vagy Forma 1-et hallgatnánk a rádióban -, az bármi mást is hátrakötött kézzel, kisujjal. Rendben, persze a szöveg csapnivaló, de Frenreisz Karesztól és aktuális társaitól sosem a mélyértelmű mondanivalókat vártuk el, hanem a magabiztos és minőségi gitár-zsonglőrködést. Pont ebbe a pofonba szaladt bele a teljes zenekar 1978-79 környékén, amikor az egész társaság fellázadt és dűlőre akarta vinni a dolgot, vagyis sarokba szorítani Kareszt. Az elképzelésük a következő volt: "Legyen egy énekes, aki nem te vagy, hanem egy olyan, aki tud énekelni, például a Révész, legyen egy komolyabb dalszövegíró, hogy hitelesebb megszólalással még értékesebb legyen a zenekar". Na, ezt nem kellett volna! Frenreisz sosem hagyta magát megfingatni, ezért úgy döntött, hogy ha a banda így, akkor ő úgy és nemes egyszerűséggel feloszlatta saját csapatát és postafordultával létrehozta Tátraival és Papp Tamással az Új Skorpiót. Egy sokkal modernebb - The Police stílusban - és sokkal őrültebb zenével megspékelve. A trió pillanatok alatt jutott a szakmai elismerések csúcsára, de a szöveg továbbra is silány maradt. A három zenész sikere után pedig már vajon kit érdekelt a szöveg, meg az ének fogyatékossága, ha a szakma gondolkodás nélkül osztotta számukra a legkomolyabb díjakat. Tudom, hogy megérdemelten!
Csak egy rövid történet még: Nagyon szerettem egy külvárosi rockzenekart, jók voltak, hitelesek voltak, a dalaik hozzám szóltak, ha oda mentem sosem éreztem magam egyedül. Egyetlen bulit nem hagytam volna ki. Egyszer úgy alakult, hogy ők lettek az Új Skorpió előzenekara, akiket addig még nem láttam élőben. A külvárosi brigád nagyon odatette magát, szenzációsak voltak, de aztán következtek Kareszék... Azóta szűröm, hogy hova megyek koncertre és kiről-miről mit írok.
Folytatjuk... (2023.01.16.)
Írta Fiery