Cikipédia 14/28 A Budai Ifjúsági Park majdnem teljes története – 1972

2023.07.05

1972-re, a Budai Ifjúsági Parkba új generáció - az első rocknemzedék - érkezett. Bár Radics Béla zenekarai a Kisstadionban, az Ifiparkban nézőszám csúcsokat döntöttek, a mindent meghatározó hatalom - lemezgyár, tévé, rádió - ezt a sikert simán figyelmen kívül hagyta. Úgy gondolták, amennyiben egy fiataloknak "rossz példát mutató" zenekar nem kerül országos nyilvánosság elé, akkor az nem is létezik. És bizony ez így is működött egészen a '80-as évek végéig. 

A nagynevű beatzenekarok egymás után szüntek meg, vagy alakították stílusukat a modernebb műfajok irányába. 1971-ben befejezte pályafutását a KEX, Presser és Laux letipliztek az Omegától, '72-ben a Metro dobta be a törülközőt. 1973-ra, hosszas szenvedés után az Illés is fel adta. A változásokat még a sajátságos divatstílusokat meglovagló Hungária együttes is megsínylette. - Csendesen megjegyzem, hogy hasonló őrségváltásnak lehettünk tanúi 1983 és 1985 között -. Érkezett viszont a Mini, a Taurus, a Generál és az LGT. Az Omega az új zenésztársakkal ismét okosan pattant az újabb hullámra és így ezt az időszakot is át vészelte, sőt, mint egyetlen beat-túlélő, nem veszített a presztízséből egy szemernyit sem. Nem mellesleg Benkőék hihetetlen ösztönnel hasonló modernizálással ugrották át a '80-as évek generációváltását is.

A Hétfői Hírek - mintha a könnyűzene világában mi sem történt volna - tavasszal a szokásos módon harangozta be a Park idénykezdetét az általános hivatalos programmal. Idő közben megint újítgattak a Parkon – bár nem tudom, hogy a festés annak számít-e -, hogy aztán továbbra is újjal mutogathassanak a fiatalokra: Ti teszitek tönkre a főváros kincsét!

Május elsején megnyílik a megújított, megszépült Budai Ifjúsági Park. Most még festik a galériát, szélesítik a zenekari pódiumot, de hamarosan elvégeznek minden munkát. A tavalyi szezon sikeres volt, egy-egy vasárnapi zárás után például teli szemétkosár vasútjegyet szedett össze a takarító. Az elmúlt évben — májustól októberig — majdnem háromszázezren szórakoztak itt. A csúcs augusztusban volt, vasárnaponként hat-hétezer látogatóval. Tavaly kormányhatározat született: a KISZ kezelésében levő kulturális objektumokat, így az Ifjúsági Parkot is a tanácsok irányítása alá kell venni. Noha, a budapesti KlSZ-bizottsággal a szoros kapcsolat megmarad, a park irányító szerve a Fővárosi Tanács művelődésügyi főosztálya lesz. A belépődíj nem változik és változatlanul a fiatalok zsebéhez mérten árusítják majd az inni és ennivalókat. Nem korlátozzák az öltözéket sem, mindenki beléphet, aki ízlésesen jelenik meg. Az idei program: kedden a Juventus és egy amatőr zenekar, a jelenlegi televíziós "Ki mit tud?"-on részt vevő valamelyik továbbjutott együttes, s egy amatőr énekes, szerdán Generál és Tolcsvay, csütörtökön Gemini, pénteken Siconor, szombaton Neoton és Korong, vasárnap Hungária. Változatlanul megmarad a vasárnapi játékos fejtörő.

A kormány ifjúságpolitikai határozata értelmében az Ybl Miklós Ifjúsági Park gazdája 1972-től a Fővárosi Tanács lett. Mit is jelent ez? Az őrségváltásnak elsősorban anyagi vonatkozásai voltak, hiszen az Ifjúsági Park eddig is önállóan gazdálkodó egységként volt elkönyvelve. A működtetésre szánt összeget levették az előző tulajdonos, a KISZ költségvetéséből és hozzáírták a Tanács költségvetéséhez. A cél továbbra is az volt, hogy az Ifipark olcsó legyen, az 5 forintos, illetve a rendezvények alkalmával a 10 forintos belépő változatlan maradt, de innentől a felelősséget a programokért, a színvonalért a Fővárosi Tanács vállalta át. Ennek azért jelentés értéke volt. Tehát a fiatalok kulturális igényeinek kielégítése - miközben a KISZ továbbra is beleszólhatott a káder- és műsorpolitikába - állami feladat lett. A rendszer 100%-ban át akarta venni az irányítást a kultúra felett. A nagy gondolatok így hangzottak:

Az, aki az ifjúsági parkba megy, ne csak a lábát használja. Az eddigi jó kezdeményezéseket folytatva, bővítve és állandósítva: a táncok szünetében a Pinceszínház művészei előadhatnának egy-egy jól kiválasztott jelenetet. Társastánccsoport mutathatná be, hogyan kell ízlésesen táncolni. Rendezhetnénk alkalmi tárlatokat is egy-egy fiatal képzőművész munkáiból. És így tovább. Egyszóval a tánclehetőség mellett legyen egy kis irodalom, egy kis képzőművészet. Színvonalcsökkenésről szó sem lehet, az egyenes vonalú fejlődést — a fiatalok igényeinek figyelembevételével — most már a mi kötelességünk biztosítani.

Egy régebbi írásban már szó volt arról, hogy a fiatalok szórakozni, kedvenc zenekarukat látni, kikapcsolódni akartak az Ifiparkban hiszen ez az egyetlen hely, ahol nem szólnak bele a felnőttek, hogy hogyan élvezzék azt a néhány órányi szabadidőt. Ha a tánc vagy az irodalom érdekelte volna az ifjúságot, akkor olyan rendezvényekre mentek volna tömegével. Ezt az egyszerű álláspontot nem értette, vagy nem akarta megérteni a hatalom, ezért talált ki egyre több nem mindenki számára élvezhető kikapcsolódási lehetőséget. Az ötlet persze hamar megbukott.

Az Ifipark elképesztő sikere megihlette a felsővezetést a mintájára 1971-re - a szocialista versenynek köszönhetően - három park is megnyitott a fővárosban, Pestlőrincen, Csepelen és Kőbányán. Csak az összehasonlítás kedvéért olvassunk el egy rövid írást a Magyar Ifjúságból a Csepeli Ifjúsági Park egy napja összevetve a Budai Ifjúsági Park ugyanazon napjával:

Lassan, komótosan ballag Csepel szívében a gyorsvasút. Szinte észre sem lehet venni, hogy mikor lassul le egészen, csak a helybeliek kászálódásából tudni, hogy itt a megálló. A Tanácsház téren vagyunk. Vasárnap, délután öt óra. Áll a levegő. Aki csak teheti, az árnyékba menekül. Majdnem kihalt utcákon keresztül igyekszünk a csepeli ifjúsági parkba. — Menjenek egyenest még egy Utcasarkot, aztán balra fordulva addig sétáljanak, míg meg nem hallják a zenét, ott van a park... Fiatal lányokkal, fiúkkal találkozunk útközben, tőlük is kérdezősködünk. — Bonyolult lenne elmagyarázni, különben mi is oda igyekszünk, gyertek velünk! Talán nem kerülne sokba, de praktikus megoldás lenne, ha a park környékén kitennének egy-egy útbaigazító táblát. A zenét valóban már legalább két utcával előbb hallani. Egyre több kisebb-nagyobb csoport bukkan fel, valamennyien a parkba igyekeznek. 

Vakít a júliusi nap és a színes, napernyős asztalok már mind foglaltak: a legfrissebbek árnyékban ücsörögnek. Coca-colás üvegek sorakoznak az asztalokon. A felszolgálók már ismerősként üdvözlik az érkező fiatalok legtöbbjét. Gépzene harsogása tölti be a teret, öttől hatig ez a park programja. A bejárat mellett hatalmas tablók fedik a falat. Pár perces, figyelmes körbetekintés után minden szemlélődő áttekintő képet kaphat Dózsa György életéről, s a nagy parasztháború történetéről. Jó kezdeményezés volt a kiállítás. A beat és Dózsa nem zavarja egymást. Ma Fodor Éva, a csillagtelepi Radnóti Művelődési Ház igazgatóhelyettese a "parkügyeletes". A "főnök" szabadságon van. Azt mondja, a múlt héten nagy közönségsikere volt a Lengyel Kultúrával közösen rendezett divatbemutatónak. Az 1973-as esztendő teenager-modelljei vonultak fel a pódiumon. 

Most a Beatrice együttes kuporog az egyik árnyékos sarokban és az erősítőket várja. Hatkor már zenélniük kellene, de úgy látszik, ebből már nem lesz semmi. Késik a mikrobuszuk. Meglepő rend és tisztaság van az 1200 személyre tervezett parkban. Tágas, levegős, jól rendezett az egész létesítmény. Minden ilyen vagy hasonló jellegű létesítménynek megvannak a sajátos, belső mozgástörvényei. Itt is gyorsan fel lehet fedezni, hogy ki a helybeli, ki a törzsvendég, ki vár valakit, ki az átfutó bekukkantó. Kevés a rendező. Jani bácsi, az öreg pincér mondja: Idén még nem volt szükség semmilyen erélyes közbeavatkozásra. Tavaly "állandó vendég" volt az URH, idén még nem kellett hívni. Fél hét. A zenekar végre hangolni kezd. Megérkeztek az erősítők, igaz, nem mikrobusszal, hanem egy zöldségeskocsival, azt stoppolták le a srácok, mert a mikrobusz bedöglött. Rövid, apró, széles akkordokkal ébredeznek a gitárok. És mintha varázspálcával valaki kört kanyarított volna a park fölé, mindenki megmozdul. Pillanatok alatt benépesül a tánctér, néhányan már a hangoló zenefoszlányokra ringani, hajladozni kezdenek. A zenekari emelvény mögött, Pesterzsébet irányából sötét fellegek tornyosulnak és kúsznak lassan Csepel felé. Néma villám hasítja ketté az égboltot, mintha függönyt húznának szét, és mikor szétfoszlik a fény, abban a pillanatban dübörögni kezdenek a gitárok, rekedt, visszhangosított üvöltéssel kezdődik a műsor. Hullámzik, vonaglik a tömeg, kifényesednek az arcok, feszülnek a farmerok, blúzok. Feltámadt a park. Csepelen csupán néhány csepp esett és este hétkor is csak szitált az eső. A Duna másik partján heves nyári zápor rebbentette szét a táncolókat. 

Nyolc óra. A budai ifjúsági parkban a Hungária együttes ad műsort. Majdnem telt ház van. Akkora a dübörgés, hogy képtelenség szót váltani bárkivel is, még bent, a vezetői irodában, a párnázott ajtók mögött is csak a koncertet hallani. Május elseje óta a 73. nyitvatartási nap a mai. — Eddig 18 660 fiatal látogatta meg a parkot. — mondja Petrecz Béla gazdasági igazgató. — Sokan vagyunk, nagy a zsúfoltság, de talán egyszer elkészül a tervezett téli ifjúsági park is — teszi hozzá. Idén már új felügyeleti szerve van a parknak: a Fővárosi Ifjúsági Művelődési Központ. Pillanatnyilag ez sem előnyt, sem hátrányt nem jelent. Talán perspektívában hozhat valamit, de ez még a jövő titka. 

Az augusztusi programban viszont egész sor kitűnő együttes szerepel. Itt játszik a Beton, a General, a Corvina, a Hungária, a Gemini, a Korong, a Juventus, az Apostol, a Ferm, a Gesarol együttes, a Mikrolied vokál. Anna-bált is terveznek, és azt mondják, nagy sikere volt a Bergendy-shownak. Harminc emberből álló komoly rendező gárda ügyel a zavartalan szórakozásra. Mégis úgy tűnik, a csepeli park hangulatosabb, ifjúságibb. És mindenképpen tisztább, rendezettebb. A játékpavilonban a két asztalifoci és játékautomata a sláger. Ezek állandóan foglaltak. Ha lenne nagyobb hely, akkor több is elkelne belőlük. Sokkal kevesebben táncolnak, mint Csepelen, inkább a zenét hallgatják, figyelik. Ismét beborul, zápor fenyeget, de senki sem mozdul. Azok, akik itt vannak, már kivárják a zárórát. A Hungária új számot mutat be és tapsvihar köszönti. Tíz óra. A zenekar az utolsó számot játssza. Végsőt sóhajt a gitár és kialusznak a reflektorok. Felhangzik az II silenzio trombitaszólója, és van abban valami lenyűgöző és megható, ahogy a lányok és fiúk csendben, fegyelmezetten felkelnek az asztaloktól és lassan hömpölyögve, teljes lépcsőszélességben pár perc alatt elvonulnak. Negyed tizenegykor üres, élettelen a park. A személyzet székeket tornyoz, behúzzák a büfé rácsát. Tíz perc múlva már a környező utcák is kihaltak. Csendesen permetez az eső, vége a parki vasárnapnak.

Nos, ilyen az, amikor a propaganda gépezet beindul. A jól bevált BIP-et (Budai Ifjúsági Park) nem kell reklámozni, boldog-boldogtalan odajár. Itt van viszont például a CsIP (Csepeli Ifjúsági Park), ami szellős, szép, új. A sorok közt megbújva a két zenekar összehasonlítása is. A CsIP-ben a fiatal feltörekvő első magyar lányzenekar - akikhez 1971-ben csatlakozott az akkor még ismeretlen Nagy Feró - játszik, míg a BIP-ben a végtelenül profi, de már "kiégett" Hungária zenekar. A CsIP-et még az eső is elkerüli, a BIP-et nem, és tovább sorolhatnánk a rejtett marketinget, de nincs értelme. Aki észreveszi az első jeleket, az nem ugrik be. Később a hatalom néhány komolyabb zenekart átirányított Csepelre. Akadt azonban még egy "apró" különbség, mégpedig az, hogy amíg az Ifiparkba ebben az évben csak Taurus koncerten tízezren voltak, addig a csepeli parkba maximum ezerkétszáz érdeklődő fért be egyszerre...

A Magyar Nemzet újságírója egyéb téma hiányában ismét elővette és leporolta az Ifipark öltözködési vitáját és mivel a történet már régen eldőlt, természetesen úgy állította be, mintha az államvezetés a gyerekek pártján állna. Egyébként ésszerű elgondolás volt, a fiatalok érezhették az empátiát, amit egyébként magasról leszartak. Ezzel az elképzeléssel - hogy csak elfogadható öltözékben lehet részt venni a Park eseményein - Rajnák magára maradt és a pofozkodásról is leállították. Joggal merült fel a parkvezérben a kérdés, hogy akkor mi élvezet van ebben a főnökösdiben, ha már a gyerekeket sem lehet szabadon terrorizálni? Ezek után a jó öreg Rajnák elvtárs néhány társával együtt úgy döntött, hogy ha már erkölcsi elismerést nem kap, akkor kapjon anyagit. Néhány év alatt mindhármuknak lett családiháza, nyaralója és autója, de ez majd 1974-ben kerül a nyilvánosság elé. Addig is ez a "tulajdonos-váltás" hatalmas üzlet lett. 

A budai ifjúsági park rendezői minden nyáron kiprovokálják az úgynevezett "farmervitát". Márpedig hallatlanul megalázó, hogy bárkit, bárhonnan öltözete, külső megjelenése alapján kizárjanak, kidobjanak, mielőtt még cselekedeteivel cáfolhatná az előítéletet.

1961 óta az évek úgy kezdődnek, hogy most aztán nagy változások történnek, de utólag már láthatjuk, hogy minden marad a régiben. 1972 azonban mégis a generációváltás időszaka. A Nagy Generáció kiöregedett a koncerttermekből és az újaknak már másfajta - a megengedett keretek között természetesen - keményebb lázadásra volt szükségük. A beatzene a múlté, a beat-ek egy része – hogy lemezt, rádió és TV-felvételeket készíthessen a talpon maradáshoz - beleolvadt a slágergyárba, egyedül az Omega maradt a rockvonalon. 1972. május 1-jén volt a Taurus EX-T 25 75 82 zenekar hivatalos bemutatkozó koncertje a Budai Ifjúsági Parkban nézőcsúccsal, ennek - és a jó kapcsolatoknak köszönhetően - egy kislemezt adott ki a lemezgyár, de a sikertől függetlenül a zenekart nem igazán engedték a médiába.

Folytatjuk… 

Készítette: Fiery

Fotó:  Fortepan Urbán Tamás