Cikipédia 14/24 A Budai Ifjúsági Park majdnem teljes története – 1970/2

1970-ben, ezúttal is május elsején nyitotta meg kapuit a közkedvelt Ifjúsági Park, és egészen október 15-ig szórakoztatta a fiatalokat. A biztos szép idő beköszöntével júniustól — hétfő kivételével — mindennap nyitva tartott, délután 5 órától egészen este 10 óráig. A rendezők úgy szelektáltak, hogy igyekeztek műfaj szerint besorolni a napokat. Az elképzelés a következő volt: keddenként az állandó együttesek mellett 45 perc a kezdő, amatőr zenekaroké volt. Szerdán mutathatták be produkcióikat a kezdő táncdalénekesek, parodisták s egyéb magánszámok előadói. Csütörtökön a különböző fesztiválokon, Ki mit tud?-on feltűnt amatőr táncdalénekesek léptek fel. Pénteken pedig a Fővárosi Művelődési Ház magnósklubjának összeállítását élvezhették továbbra is a fiatalok. A Beat-lista '70 című műsorban a szerkesztők a leghíresebb külföldi zenekarokat és énekes nagyságokat mutatták be felvételről. Szombat—vasárnap a főszerep hivatalosan a táncé volt.

Természetesen a hétfői szünnapokat sem vették túl komolyan, inkább ezek a napok számítottak csemegének, ugyanis ekkor léptek közönség elé a fiatalok kedvencei; lllés, Bergendy, Omega, Metró és a Hungária együttes. (A Hungária nagylemeze júniusban jelent meg, előtte az együttes tagjai nem vállaltak Budapesten más koncertet. A lemez megjelenése utáni első fellépésükre az Ifjúsági Parkban került sor). Azért ezen a hétfői napon elgondolkodhatunk egy kicsit, mert ma szerintem nem nagyon menne senki koncertre hétfőn. De akkor szünnap volt a tévében, ezért szívesebben mozdult ki mindenki. Emlékszem, a '80-as évek elején én is hétfői napokon jártam akkori kedvenc zenekarom klub koncertjeire, szóval ez a hétfő amolyan hétköznapi, megszokott dolog volt.

A koncertek érdekessége volt még, hogy ezeken a napokon nem csupán a nagy zenekarok játszottak, hanem együtt szerepeltek egy a népszerűség útján már elindult – vagyis államilag dotált - együttessel. Az Ifjúsági Park mindenki előtt nyitva állt, jöhettek a farmerosok is, az egyetlen követelmény az volt, hogy a fiatalok rendes, elfogadható öltözékben jelenjenek meg. A támogatott és ezért nem annyira látogatott programokra a belépődíj 5 forint volt, míg a komolyabb koncertekre 15 forintos jegyekkel lehetett bejutni. Érdekességként említem meg, hogy 1983-ban még mindig csak 20 forint volt a koncertbelépő, majd 1984-től emelték 40 forintra - szerintem nem a drágulás, inkább a rock hanyatlása és az érdektelen új hullámos zenekarok erőltetése miatt - látogatták fele annyian a Parkot.

A Magyar Ifjúság rövid írásában Nem tüntetés — megnyitó! címmel és fénykép melléklettel utalt a Nagyfa galeris történetre mindenkit megnyugtatva, hogy már minden rendben van, az élet megy tovább.

Ők, itt a képen, a közül a 2963 ifjú közül valók, akik a mogorva időjárásnak fittyet hányva megnyitották az Ifjúsági Parkot. A szezonavatón a Bergendi- és a Kék Csillag-együttes játszott.

A könnyűzenével addig szemernyit sem foglalkozó Tükör újság is beszállt a propagandába, természetesen a maga módján. Egyébként, ha egy kicsit propaganda ízű is, azért nem rossz összefoglaló.

Eléggé szerényen elhelyezett újsághíradás közölte kilenc évvel ezelőtt, hogy új ifjúsági szórakozóhely nyílt a budai Duna-parton, szemben a Várkert Kioszkkal. A hírre csak az érdekelt táncoslábúak figyeltek fel. A premier okozta zenei hatásokra azonban a környékbeliek is. Reagálásuk egyértelmű volt, még a fiatalabb korosztályúak is demonstrációnak beillő redőnycsörrenésekkel válaszoltak. Toronyba vonulásuk azonban meddő ténykedés volt, nem látták ugyan mi történik, viszont a hanghullámok, verekedészajjal aláfestve, mindenhová behatoltak. Mint minden új műsoros helyen, ezen a kies és drága tájon (a Várbazár környékének rendbehozatala és az új épületek felhúzása több mint 40 miliő forintba került) nemcsak azok jelentek meg, akik szerették a táncot és örültek, hogy végre akadt egy hely, ahol feltűnően olcsón csaphattak kedves-görbe estét, hanem felbukkantak válogatottan nehéz fiúk is, válogatottan koszos szerelésben, nem válogatva, hogy kibe kössenek bele, csak műsor legyen, verekedés. Rajnák László igazgató (ma is ő vezényel az Ifjúsági Parkban) kénytelen volt felidézni óbudai és birkózói múltját. Módszeresen, és ami fontos volt, megfelelő erővel, szembeszállt az alkalmi galerikkel, majd vállalkozó kedvű fiatalokkal gárdát szervezett és irányított. Az úgynevezett arénázók viszonylag gyorsan (azért eltelt egy-két év) rádöbbentek, hogy Rajnák és csapata erőfölényt harcolt ki. Már csak azért is, mert a vendégek közül sokan támogatták őket. A szórakozóhely légterében így aztán egyre kevesebb palack, asztal és székláb mozgott. Pedig nagy kiterjedésű, monstre vendéglátóipari egység (elnézést a kifejezésért) az Ifjúsági Park. Kétezerötszázan foglalhatnak egyszerre helyet, örömmel vállalva a jó kilátást, a nagyszerű levegőt, a szép környezetet, élvezve-sikoltozva a zenét. Mert ez a divat, ma sincs másként, mint évekkel ezelőtt.

Az újságíró egy hangyányit – mondjuk, vagy két évet - lemaradt a történésekről, hiszen ezek a sorok már itt-ott feltűntek, talán ollózott, de olvassuk tovább!

Általában mindenki jól érzi magát itt, (sajnos, ma is egyetlen ilyen jellegű nyári ifjúsági szórakozóhely), esténként zsúfolt villamosok szállítják az érdeklődőket a színhelyre, s a népszerűségre jellemző, hogy megfordul itt sok húszon felüli vendég is, akiknek már emlékeik is vannak az Ifjúsági Parkról. Emlékeznek például arra, hogy a galeri-vész idején elszabadult indulatok néhány rendezőnél hosszan tartó vérnyomás-emelkedést okoztak, előfordult, hogy jámbor, szépen, elegánsan táncoló, egymásért ízlésesen rajongó fiatalokat is figyelmeztettek, nem is finoman; megtörtént, hogy a ruházkodás miatt zaklatták azokat is, akik tiszta, csak kissé színes holmikban pompáztak. De aztán szépen, lassan kialakultak a Park normái, hatott egymásra a publikum és a vendéglátó. Hallgatólagos megállapodás született a viselkedésről, a magatartásról, kellemes kapcsolat keletkezett, tisztázódtak a farmernadrág, a mini- és maxiszoknya, a nadrágkosztüm, a hajhosszúság ügyek. A vendégek észrevették, hogy a szórakozóhely vezetői értük dolgoznak, ezt méltányolják, s a házigazdák is rájöttek arra, hogy fehér ingben is lehet garázdálkodni, s a nadrágkosztüm viselése sem szakmai hovatartozást jelez.

Egyébként, mint olvashatjuk elég korrekt összefoglaló, valóban sok minden változott, mint ahogy az első park-generáció is kiöregedett, az újak pedig már bemehettek farmerban, hippi ingben, vagy akár vállig érő hajjal. Az én személyes kedvencem az utolsó mondat utolsó része: "a nadrágkosztüm viselése sem szakmai hovatartozást jelez". Aki miniszoknyát visel, még nem kurva. Megértettük, csak a hatalomnak esett le nehezen. A magyar humor tökéletes! A Budai Ifjúsági Park a béke szigete lett. De a propaganda itt nem áll meg, tovább folytatódik:

A közelítés, a megértés eredménye az is, hogy a vendégek a koncertek alkalmával már egyre kevesebb alkalommal ugrálnak a megterített asztalokon, a poharakat sem ejtik elegánsan maguk mögé, már nem kínosan feltűnő jelenség, amikor valaki ízlésesen táncol és egyre kevesebb alkalommal teremt csodálkozó köröket egy-egy, úgymond rázó pár. A hangulat utolérhetetlen, sőt szalonképes, hiszen már az utazási irodák is bátran szállítják külföldi vendégeiket az Ifjúsági Parkba; már nincsen önkiszolgálás, első osztályú felszolgálás van, a vékony pénzű ifjak szerencséjére csak harmadosztályú áron, játékterem is létesült, egyre inkább nagyméretű klub jellegét ölti a Park. A mellé-melléfogó amatőrök mellett remek, hivatásos zenekarok is intonálnak. Ez a program-fénypont egyébként az Ifjúsági Parkban, ilyenkor csak a megrögzött tánckedvelők mozognak, a többség ájtatosan figyel és kiabál. Egy Omega, vagy Hungária-koncerten 6—7 ezer érdeklődő is összezsúfolódik — rendzavarás nélkül. Kilenc évvel a Park megnyitása után nemcsak a táj változott meg, hanem a környékbeliek hangulata is; már nem zörgetik a redőnyöket, a Duna-parton dördülő pofonok helyett csak a régi sláger szerinti hangulat uralkodik: Tréfa, dal, kacagás; a zenekarok dübörgése pedig emlékeket ébreszt az idősebbekben, a harminc felettiekben. Ismét divat a rock and roll. Ez a fajta módi ugyanis csaknem húsz éve volt divatban, akkor, amikor a néhány környékbeli csaknem húsz évvel fiatalabb volt. A lakók emlékeznek. És hallgatják a zajos zenét.

Az rendben van - és az olvasóknak fel sem tűnt -, hogy többet és pozitívabban foglalkozott a sajtó a Parkkal. Az persze nem igaz, hogy elmaradtak a verekedések, hiszen 1984-ig folyamatosan volt ezekre példa, mint ahogy arra is, hogy a környékbeli nyugdíjasok a Park bezárásáig szinte napi rendszerességgel jelentették fel a szórakozni vágyókat. Emlékezzünk azokra a korábbi hírekre, miszerint már a megnyitás után tervben volt a Park elköltöztetése téli-nyári funkcióval, és bár minden évben újítottak valamit, a terv nem felejtődött el. 

A Magyar Hírlap egy komolyabb cikkében Dr. Sághy Vilmos miniszterhelyettes nyilatkozott Az ifjúsági park fontos szerepe - A vidéki városok következnek címmel. Mert akkor még ilyen is volt! Nyilván a fiatalok egyetlen betűt sem olvastak az írásból, de legfelső szinten foglalkoztak a témával, hát ez már valami! Ebben a cikkben arról van szó, hogy az Ifipark bevált és a fővárosban, valamint a nagyobb vidéki városokban is hasonló intézményeket hoznak létre.

Ismét új színfolttal—gazdagodott fővárosunk. A X. kerületben, Kőbányán megnyitotta kapuit a második budapesti ifjúsági park. Ezt is, mint minden más, nagy sikerre számító intézményt, nagy örömmel üdvözöltek fiatalok és felnőttek egyaránt. Az ünnepélyes avatás után felkerestük dr. Sághy Vilmost, a belkereskedelmi miniszter első helyettesét, hogy megérdeklődjük, vajon az ifjúsági park építési programban, a továbbiak során, milyen szerepet vállal a minisztérium? Úgy tudjuk, volt már ilyen kezdeményezés közel tíz évvel ezelőtt is. — Igen, volt, de az nem vált be. Akkor, talán mindkét fél — a KISZ és a vendéglátóipar — részéről, csak a felbuzdulás volt meg. Az akkor létrehozott szórakozóhelyek közt nem volt harmadosztályú, és azokban rövid italt is árultak. Ez bizonyos szempontból sok, és más szempontból kevés volt. Soknak bizonyult a tekintetben, hogy első és másodosztályú üzemek voltak és rövid italt is mértek, kevésnek pedig programjukban és tartalmukban. Most más utakat keresünk. — Működik már, mégpedig igen jól, egy ifjúsági park a fővárosban a budai Dunaparton. Nem lehetne ezt követendő példának tekinteni? — De igen. Sajnos, azonban ez az egyetlen ifjúsági park is csak részben képes a fővárosi igényeket kielégíteni, ezért elhatároztuk, hogy az idén, Budapesten létrehozzuk a második ifjúsági parkot. Az első park a fiatalok körében nagy népszerűségre tett szert és alkalmas arra, hogy a nyári idényben az ifjúság egy részének kulturált szórakozást biztosítson. Ezért az új park építésekor az elsőt modellnek tekintjük, és annak kedvező tapasztalatait felhasználjuk. — A második parkot már két fő szempont jegyében nyitottuk meg. Az egyik, hogy nem magas belépőjegyek mellett, III. osztályú árakkal várjuk a fiatalokat, akik kizárólag üdítő italokat vagy sört, valamint szendvicsféleségeket fogyaszthatnak. A másik alaptételünk, hogy mindent a KISZ-szel karöltve rendezünk, tehát a park belső életének rendjéről és programjáról a KISZ-nek kell gondoskodnia. Ugyanilyen szellemben kívánjuk majd a többi parkot is üzemeltetni. — Gondolom a többiek vidékiek lesznek, hiszen ezen a nyáron már aligha lehetne még egy ilyen nagyszabású parkot létrehozni Budapesten? — Természetesen, én is a vidékiekre gondoltam. Ezért felhívással fordultunk valamennyi megyei tanácshoz és a megyei KISZ-bizottságokhoz. Ugyanakkor a megyei vendéglátó vállalatok keresik a technikai és pénzügyi megoldások lehetőségeit, hogy minél előbb legyen minden nagy városunkban ifjúsági park. Egy megyéből, Somogybái, már kedvező híreket is kaptunk. Július 27-én nyitották meg a kaposvári ifjúsági parkot, amely azóta is telt házzal működik. A KISZ és a megyei népművelési szervek gazdag programot biztosítottak a park számára, többek közt pódiumot biztosítanak a megye öntevékeny művészeti csoportjainak és szólistáinak. — Ezek a parkok csak nyári szórakozási lehetőségeket nyújtanak. Ismerve Budapest és a vidéki városok krónikus helyiséghiányát, télen ismét gond lesz az ifjúsági szórakozóhelyekkel. Nem lehetne-e a nagyobb művelődési házakkal közösen kialakítani a téli ifjúsági klubokat? — Tárgyalunk m ár e kérdésről a Művelődés ügyi Minisztérium illetékes osztályával, de szerintem nem csak az épületen múlik, vagy talán nem elsősorban az épületen múlik, hogy életképes-e egy ifjúsági park vagy klub. Ha nem tudunk szervezett, jó és hasznos programot biztosítani, ha nem gondoskodunk a belső rendről, akkor a legszebb helyiségben is kocsmává züllik minden ifjúsági park. Ha van megfelelő program, akkor van rend is. Mindent egybevetve, bízom abban, hogy az újfajta ifjúsági parkok életképesek lesznek.

A Magyar Hírlap, egy ügyes aláütéses rajtasegítéssel alátámasztotta a miniszter elvtárs mondanivalóját

NÉGYEZER VIDÁM FIATAL búcsúzott tegnap a budai Ifjúsági Parktól. A záróesten a park vezetősége látványos műsorral lepte meg közönségét: 9 ismert színész és táncdalénekes, a Gemini- és a Syconor-együttesek, valamint színpompás tűzijáték szórakoztatta a fiatalokat. A nemrég megnyílt kőbányai ifjúsági parkban szintén több ezren köszöntek el — jövő májusig — a hamar közkedveltté vált nyári szórakozóhelytől.

Mivel a Magyar Ifjúság dobta tűzre a "nagyfa" történetet, ennek az újságnak kellett a rendszer által kínált "kényelmesebb" verziót is megmutatni, miszerint nem kell rettegni, a rend őrei akkor is vigyáznak ránk, amikor nem tudunk róla. A propaganda lap az évad végére elkészített az évről egy szimpatikus számadást Park-mérleg címen:

Őszi szezonzárást jelentettek a két ifjúsági parkból is, ahol ez évben csaknem 300 ezer fiú és lány fordult meg. A nagy látogatottság újra csak azt igazolta, mennyire igénylik a fővárosi tizenévesek az ilyenfajta szórakozóhelyeket. A budai Ifjúsági Parkot az idén csaknem félmillió forintos költséggel varázsolták újjá; a kőbányai Ifjúsági Park augusztus 15-től láthatta vendégül a peremkerületek ifjúságát. Ami a programokat illeti, több beatzenei hangversenyt rendeztek, megtartották a hagyományos Annabált és szüreti mulatságot. A klubnapokon a külföldi és hazai könnyűzenei stílusirányzatokkal ismerkedhettek a fiúk, lányok, és nagy sikert arattak a montreaux-i fesztiválon díjat nyert Pege-kvartett estjei. Jó kezdeményezésnek bizonyultak a divattanácsadással egybekötött teenager divatbemutatók. Az 1971-es évad május 1-én kezdődik. Csak semmi aggodalom, addig már alig párat alszunk.

Folytatjuk… (2023.06.28.)

Készítette: Fiery

Foto: Fortepan