Cikipédia 14/23 Az első zenekar

Igaz történet alapján... 

Tinédzserkorunk legszebb időszakában, mint mindenki, így Kovács Lacika is nagy zenekar alapítási lázban égett. Az általános iskolában szervezte legelső bandáját egy koratavaszi napon, egy matek óra közepén a hátsó padokban. Abban már a megelőző nagyszünetben megegyeztek, hogy ők egy punk együttes lesznek - bár szüleik soha egyiküket sem engedték el fésülködés nélkül - majd az óra alatt a szövetség tagjai leírták egy cetlire, hogy milyen hangszeren szeretnének játszani. Ezzel megalakult az együttes.

Lacika alapító társai közül Billy a kölyök volt a legjobb cimborája, aki ugyanolyan vékony és nyurga volt, mint ő, ráadásul egyidőben mutált a hangjuk is. Cinóbel Gyula rendes gyerek volt, bár társai fura szerzetnek gondolták, mert a motorok jobban érdekelték, mint ez a hülye zenekarosdi, de azért a csajozás őt is érdekelte. Lilien Lajos, vagyis Lilla már alsós évei alatt sokat segített anyukájának a Hatcsöcsűben, ami egy külvárosi kiskocsma volt a Pozsonyi út egyik sarkán. Barátai sokat nevettek amikor megtudták, hogy Lilla anyukája az egyik kétcsöcs, a maradék négy csöcsöt nem ismerték, pedig a pubertás követelt volna némi lehetőséget. Ernőke volt a legkisebb az osztályban és ha bárkinek bármi baja volt a tananyaggal, az osztállyal, vagy csak úgy, azt mindig rajta torolhatta meg. Ernőke mindig kéznél volt, a gyakori atrocitásért tanévenként akár három sztk-keretes szemüveget is elhasznált. Jövendőbeli zenésztársai megsajnálták, ezért bevették a bandába. Rokkó, vagyis a Nagy Rohadék már másodszor járta a hetediket, így jelentős testi előnyökben volt a többiekkel szemben. Nem igazán szeretett vele játszani senki, mert érzékeny lélek volt, például a foci kötelező volt, és amikor a Nagy Rohadék csapata gólt kapott, végtelen szomorúságában mindig megruházta Ernőkét.

Persze azért ez a zenekar alapítás nem volt egyszerű feladat, hiszen Ernőke, Billy a kölyök, Cinóbel és a Nagy Rohadék is szólógitáros akart lenni. Egyedül Lacika jelentkezett basszusgitárosnak, míg Lilla dobolni akart, de Lilla dobolásával azért volt egy kis probléma, mert neki még iskolatejre sem futotta, de erre ő laza angolsággal csak annyit válaszolt: "Don't fos" megoldja.

A szólógitárosi posztot végül matek után a negyedik szünetben szerencsejátékkal döntötték el a fiúk a WC-ben. A Nagy Rohadék lett a befutó, Ernőke pedig a szerencsés, aki csak egy pofont kapott, ezután hamar rájött, hogy szívesebben lenne második gitáros. Billy előrelátó volt és még az óra alatt eszébe jutott, hogy mégis inkább a billentyűs hangszereket szereti, míg Cinóbelt - miután meglátta a WC-ből kibotorkáló csengő fülű Ernőkét, már nem is érdekelte ez a zenélős hülyeség. Cinóbel inkább az apukájától kapott Verhovina motorját tisztogatta éjjel-nappal. Utólag mesélte, hogy szerinte ezzel a motormániával megúszott néhány kiadós pofont. Mondjuk a srácok pont a Nagy Rohadékot nem akarták bevenni a bandába, de nem volt mit tenni, három évvel idősebb, meg vagy tizenöt centivel magasabb volt társainál, és nem mellesleg a Vasasban bokszolt.

A délutáni alakulógyűlés után a tornaöltözőben mindenki bevállalt valami fontosat, hogy a banda mielőbb elinduljon a világhírnév felé. Lacika a dalszövegírást vállalta, Ernőke a néven tépelődött, Billy pedig mondta, hogy van neki otthon egy orosz Pille elektromos orgonája. A Pille akkoriban az olcsósága miatt nagy divat volt, egyébként a Casio VL1-re hasonlított csak sokkal rosszabb volt, a borzalmas hangja miatt, zabálta a góliát elemet és behangolni sem lehetett. A Nagy Rohadék nem vállalt semmit, de antiszociális viselkedéséért a fiúk nem vonták kérdőre. Énekesnek az Á osztályból a kántor fia, a Nótárius János jelentkezett, aki nagyon hasonlított Ernőkére, csak ő nem viselt szemüveget. A vékonyhangú fiúnak nem voltak rajongói, sőt barátai sem, viszont volt egy mikrofonja és amikor beszélt olyan hangja volt, mint a Révész Sándornak a Kóbor angyal című dalban.

Nem múlt el sok hónap és elérkezett a június. Lacika megkapta unokabáttya öreg, hamis kukába szánt dobgitárját, Billy hozta a Pillét, Ernőke volt a ritmusgitáros, bár egyenlőre csak egy a nagyapjától elcsent kéthúros mandolinnal bűvészkedhetett. A Nagy Rohadék szerencsére idő közben kibukott az osztályból. Lilla pedig egészen az első közös próbáig titokzatosan mosolygott.

Közben közös megegyezéssel megszületett az együttes neve, amivel meghódítják az egész világot, talán még Amerikát is. A banda neve: Békéscsabai szatír. Állítólag egy embert neveztek így, aki különböző szörnyűségeket követett el, amíg a rendőrség el nem fogta. A név ötlete még a Nagy Rohadékot dicséri, aki a Kék fény című rendőrműsorban látta ezt a tanulságos esetet. A srácok tudták, hogy ilyen ütős név kell nekik, erre felfigyel a világ, bár a szatírral kapcsolatban addig nem voltak teljesen képben, míg Billy a kölyök el nem magyarázta, hogy az Afrikában valami vérengző fenevad.

Ismertem egy lányt, mind a kettő ricsés volt

Onnan ismertem föl, hogy piros pöttyös kendője volt

Első próbájuk a Nótáriuséknál egy kistemplom félreeső termében zajlott. A jövő zenész generációja ott állt az imapadok között, Lacika a hangolhatatlan dobgitárral, Billy a Pille orgonával, amiben már merültek az elemek, a Nótárius egy sehová be nem köthető mikrofonnal és Ernőke a kéthúros mandolinjával. Ekkor megérkezett Lilla hatalmas zsákkal a hóna alatt, és maga előtt tolva a húga fedett babakocsiját. Körülnézett és azonnal talált helyet magának hátrébb az egyik pad mellett. – Itt a cájg – mondta és komótosan maga mellé tolta a babakocsit, kihúzott három nagyobb, jól megtömött párnát és két fakanalat a zsákból. A bandatagok értetlen nézésére csak a szokásosat mondta: Don't fos, otthon kipróbálta és jól szól.

Hétszer nyolc az ötvenhat kemény példaképed

Hétszer nyolc az ötvenhat, megtanultad, érted

Profik módjára – ahogy a színházban látták az előadás előtt – elkezdtek ismerkedni a hangszereikkel. Billy igyekezett a Boci-bocit leprüntyögni, Lacika a Fűr Elise-t próbálgatta szintén sikertelenül, Lilla pedig mint egy punkzenész, a fakanalakkal megállás nélkül püfölte a párnákat, meg a babakocsi tetejét. A babakocsi teteje egyébként tényleg jól szólt, majdnem úgy, mint egy igazi dob. Az a tényállás azonban felvetett néhány válaszra váró kérdést, hogy hogyan akar fellépni azzal a szívecskés, meg az oroszlános kispárnával, a gyerek- babakocsiról nem is beszélve. Lilla szerint már az első fellépés után lesz annyi lóvé, hogy vegyen magának egy Ludwig üvegdobot. A srácok ezt a kincstári optimizmust szerették benne.

Mielőtt belekezdtek volna egy dal megtanulásába, még Ernőkét győzködték, hogy lépjen elő szólógitárosnak, de ő némi rángás kíséretében – talán egy régi kedves emlék – azt felelte, hogy jó neki a másodgitározás. Így Lacikáék lettek szerintem a világon az első olyan punkzenekar, amelyiknek nem volt szólógitárosa, csak másodgitárosa.

Fekete mezőn fehér az élet

Magányos farkas, ne kérd a szépet

Nem telt el sok idő, talán november lehetett, amikor már három saját dalt tudott a zenekar. Rettenetesen büszkék voltak magukra. Egyébként hetente, kéthetente volt egy közös próba, de ekkor már Ernőke kisszobájában, a hetedik emeleten, mert a Nótárius apukája kitiltotta a fiúkat a templomból amikor meglátta, hogy az akkori egyetlen majdnem szexújságot, a Tollasbál Magazint lapozgatják. Amúgy meg mindenkinek ki volt adva, hogy otthon gyakorolja szorgalmasan a dalokat, mert az volt a terv, hogy hamarosan fellépnek valahol. Amikor az ősök nem voltak otthon, Lacika felkapta magára apja XXL méretű kockás ingét, nyakába tekerte a háromméteres sálját, mert az olyan piramisos volt, átölelte a dobgitárt és a meglévő kinyúlt négyhúrját brummogtatta, ahogy gondolta, hogy jó az úgy. Egyébként a gitár lehetett volna rendesen hathúros is, de a magasakat Lacika elvből nem húzta fel, mert minek az egy basszusgitárosnak. A többiek is hasonló minőségben próbáltak, hiszen halvány fingjuk sem volt a kottáról, a hangokról, a durról, meg a molról, de még a bundról sem hallottak soha. Bár Lilla azt mondta, hogy neki ismerős a szó, szerinte a Pál utcai fiúkban olvasott róla, de már nem emlékszik, hogy mit, de az a szó, hogy bund megmaradt a fejében.

Égő kakasok vagyunk

Élünk és néha meghalunk

Így csorog le benzin életünk

Motor forgatja a két kezünk

Három slágergyanús szerzeménnyel a zsebükben, a következő év februárjában – már nyolcadik osztályosok voltak - bementek az iskolába és megkérdezték az osztályfőnököt, Rózsa nénit, hogy felléphetnek-e a zsibongóban farsangkor. Csak úgy duzzadtak az önbizalomtól. Rózsa néni végtelenül kedves asszony volt - amikor nem ráncigálta a kölykök pajeszát, mert a lépcsőn szaladgálnak -, de kategorikusan nemet mondott. Egyébként Rózsa néni volt a fiúk énektanára és bár tényleg nem volt szigorú asszony, de a zenekar egyik tagja sem kapott tőle jobb osztályzatot kettesnél, pedig a Nótárius egyszer – a srácok erőszakos nógatására – önként jelentkezett, hogy elénekli a teljes fiúosztály előtt a Zúg a Volgát. Lett is nagy mulatság a teremben, de a Nótárius becsületére legyen mondva, hogy legalább megpróbálta. Na, az is kettes lett. Kegyelem kettes, mert önként jelentkezett. Mint mondtam, egyébként a Nótárius B-s volt, csak hetediktől összevonták az éneket meg a tornát és a fiúk meg a lányok mindig a másik órákra jártak. 

A srácok pánikszerűen kerestek maguknak támogatót, de a tanárok nehéz időszakon mentek keresztül, mert mindegyik rettenetesen elfoglalt volt. Aztán végre az egyik szünetben rátaláltak a mentorra, a Dachaut is megjárt Horhe bácsira - a C-sek orosztanára -, benne mutatkozott némi hajlandóság, hogy segítsen, mert nem volt más választása, igazgatói utasításra megígérte, hogy átolvassa a szövegeket.

Ha elnémulnak a szavak, hallom csizmákat dübörögni,

Ha elmúlik a tavasz, a nyár helyett tél fog jönni

Ha gépfegyver lesz nálad, férfi leszel, s bátor

Hidd el, akkor te leszel az, aki bezárja a tábort

Másnap Lacika boldogan vitte a suliba a szomszéd Sanyi bácsi Erica írógépén legépelt remekműveket és rábízta Ernőkére, hogy adja oda Horhe bácsinak és mondja azt nyugodtan, hogy ő írta az összeset. Ez azért történt így, mert Ernőke nem volt igazán jó oroszból, és a terv az volt, hogy ezek a dalszövegek majd felrepítik őt Ady Endre magasságig. Horhe bácsi értelmezte ugyan a magasszintű remekműveket, de többé nem volt elérhető a fiúknak, sőt valami fatális véletlen folytán Ernőkének pót vizsgáznia kellett a nyáron pont oroszból. 

Jön a rendőr igazol

A Trabantos begazol

A Trabantlámpa világos

Az eü doboz hiányos

A fellépés elmaradása, meg az Ernőke bukása oroszból visszavetette a banda lelkesedését, egy idő után már csak otthon gyakorolt mindenki magának. Lacikának sorra szakadtak el a húrjai és a végén már csak egy húron gyakorolt. A Nótárius bár kitűnő tanuló volt, de a tanév végére mégjobban bele kellett erősítenie a tanulásba, ha azt akarta, hogy felvegyék a Rakoncay Boldizsár papi gimnáziumba. Billy állítólag a metrón elhagyta a Pillét, de azt mondta, hogy nem baj, úgy sem tudott már több góliát elemet szerezni az Állami áruházból. Egyébként Billy már kinézett magának a Tanács körúton egy komolyabb zizegőst. Lilla idő közben szétverte a tesója babakocsijának a fedelét, amiért Erzsike kisírta, hogy apukájuk egy hónapra szobafogságra ítélje a dobos fenomént. Ernőke, aki a Váci úton éppen vitte vissza a nagypapájának a mandolint összefutott a Nagy Rohadékkal, aki úgy megörült neki, hogy nagy boldogságában megpaskolgatta a később már törött szemüvegű barátját, aki véletlenül átbucskázott a kéthúros hangszeren, ami számára roppant súly alatt kettétört.

Lacika végtelenül elszomorodott, pedig de jó kis punkzenekar lehetett volna, ha akkor Rózsa néni megengedi, hogy fellépjenek a farsangon, ma már minden bizonnyal világhírű punkzenészek, akikre ujjal mutogatnak az emberek. – Odanézz, ott megy az a híres gitáros a mandolinjával+ Látod, az miket virgázik a Pillén? Ez a legjobb dobos! Senki nem püföl úgy oroszlános kispárnát, mint ő...

És a csajok? A csajok biztosan megmutatták volna a bugyijukat, ha látják őket ott fent a hatalmas színpadon, ha hallják, hogy mennyire jó a banda, még azt sem bánta volna, ha az együttesnek az az ára, hogy a Nagy Rohadék is velük játszik – talán Ernő kevéssé kedvelte -, de valamilyen ismeretlen okból kifolyólag ez az egész nem jött össze.

A többiek hamar feladták az álmaikat, Billy a kölyök informatikus zseni lett, Lilla egészen a tavalyi lebontásáig a Hatcsöcsűben csapolta a sört, A Nótárius végül nem lett pap, ma egy szado-mazo filmescéget irányít, Cinóbel autó-motor szerelő lett, de soha nem ülhetett a kedvenc Verhovinájára, mert ellopták a pincéből. Ernőke börtönőr lett és most ő vigyáz a Nagy Rohadékra, akit ártatlanul megvádoltak, csak mert egy szórakozóhelyen kimutatta az érzelmeit és pacallá vert három biztonságiőrt.

Egyedül Lacika szervezte továbbra is őrült módon a zenekarokat. Volt egy duója Timurral, a Pilisvörösvári Hümmögő Kórus GT/X, meg egy blues bandája a Szakács Művek még a közép suliban. Aztán jött az első komolyabb szintipop zenekar, az EQZ, amit az akkor nagyon sikeres új hullámos zenész is támogatott, de erről majd máskor…

folytatjuk...

Írta: Fiery