Cikipédia 14/21 A metál királya

Igaz történet alapján... 

Nagy örömmel jelentem be, hogy egy régi/új sorozat indul, melynek első része május 19-én jelent meg, de a folytatásokra már nem kell ilyen sokat várni. Változatos témáinkkal terveim szerint ezentúl hetente jelentkezem. Az írások egymástól függetlenek, pusztán egyetlen dologban hasonlítanak, hogy mindegyiket megtörtént esemény alapján abszurd szemüvegen keresztül tálalom. Kellemes olvasást mindenkinek! (Fiery)

Az alapötletet a filmek világából merítettem, hiszen számos alkalommal úgy adják el magukat, hogy kiírják az elején, hogy "megtörtént események alapján" és az átlagember azonnal kézpénznek veszi a látottakat, miközben néha csak annyi a valóságalapja, hogy egy ember átment a zebrán. A többi az alkotók képzeletének szüleménye.

Igazán régi olvasóim - passzio.hu - az alábbi stílust már igen jól ismerik és éppen az ő leveleiknek engedve térek vissza az abszurd nosztalgiára. Minden egyes történet számomra örökké emlékezetes marad, de hogy mindezt az olvasó számára is élvezhetővé tegyem, emlékeimet egy kicsit kikarikíroztam. 

Aki nem kedveli, vagy nem érti a műfajt, annak a sorozat olvasása nem ajánlott.

Az alábbi kedves kis sztori a metálzene hajnalán játszódik, amikor még mi is tágra nyílt szemmel bámultunk minden színpadon állót - legyen az híres, vagy ismeretlen - és nagyokat nyelve álmodoztunk arról, hogy egyszer mi is ott leszünk és híresek leszünk, meg gazdagok és jönnek a csajok dögivel. Aztán egyszer csak összefutottunk a valósággal...

Az akkor már majdnem híres metálénekest Redfütty barátom által ismertem meg. Fiatalok voltunk, 14-15 évesek, ekkoriban nyiladozott ki előttünk a nagyvilág és mutatta meg magát a rockzene ereje. Mi haverok, ebben az időben minden este a téren lógtunk. Dumáltunk, zenét hallgattunk és álmodoztunk. Redfütty, ha nem jött ki a térre, annak alapos oka volt, tudtuk, hogy éppen a sztár - ismert becenevén Kuvasz - lakásán lébecolt. Büszkék voltunk rá, hogy egy ilyen híresség haverja. Ők ilyenkor általában Jugoton márka égisze alatt megjelent nyugati fémzenéket hallgattak, vagy Kuvasz mutogatta zenekara, az Atommag legújabb szerzeményeit vadonatújonnan beszerzett, de azért már kb hat éves ZK-147 szalagos magnóján.

Egyébként Redfüttyre nagyon büszke voltam, hiszen addig valódi sztárt még csak a tévében, vagy az újságokban láttam, ráadásul Kuvasszal nem csak nagy haverok voltak, egyszer a barátom még dalszöveget is írt a rockernek, amit a zenekar – számomra érthetetlen módon – sohasem játszott el. Sokra nem emlékszem a szövegből, csak néhány sorra, de azt most megosztom a műértő érdeklődővel:

Az anyám a kiskonyhában éppen tyúkot nyuvasztott

Bementem, de nem láttam én mögötte a kuvaszt ott

Későn vettem észre sajnos, hogy elsuhant mellettem

Mikor benne voltak már a fogai a seggemben

Akkoriban a csíkos napernyős meg szobanövényes szövegekkel szemben ez nagyon keménynek hatott. Redfütty szerint benne van az aktuális társadalompolitika sava-borsa. Mivel én nem nagyon értettem ezekhez a dolgokhoz, csak a foci érdekelt, a házibulik, meg a jó koncertek, ezért elhittem neki, amúgy is két hónappal idősebb volt nálam, tehát nagy tapasztalattal bírt velem szemben.

Teltek-múltak a hetek, amikor barátom egy szép napon megkérdezte tőlem, hogy mit szólnék ahhoz, ha szombaton egész nap Kuvasszal lógnánk és az meg este hálából bevinne a bulijára. Mi tagadás megörültem a lehetőségnek, hiszen Kuvasz – mint mondtam, a szemünkben - igazi sztár volt, a fényképe is megjelent egyszer a Pajtás újságban, bár akkor még úttörősíppal a szájában vagy negyven ünneplőbe öltözött kortársa vette körül. Kuvasz bandájával számtalan koncerten fellépett már majdnem az összes fővárosi művelődésiházban előzenekarként.

Nagy izgalommal vártuk a szombatot, ami végül egy verőfényes vasárnapra esett. Redfüttyel hajnali nyolc órakor találkoztunk és tíz percnyi várakozás után már villamosoztunk is át a városon. Kissé meglepődtem, hogy Kuvasz - aki a haverom szerint giga nagy név a szakmában - nem egy budai villában, hanem egy kőbányai lakótelepi ház tízedik emeletén lakik. – Megtévesztés – súgta a fogai között barátom.

Feketén vérző járványok sújtanak

Árulók között csak árulók gúnya vagy

Rád másznak, ellepnek, megeszik csontjaid

Ha nem állsz be közéjük lesznek még gondjaid

A lift ugyan nem működött, mégis hatalmas lelkesedéssel szedtük kettesével a lépcsőket. A lakás tágas volt, háromszobás, de kellett is ekkora, mert nyolcan lakták. Nagymama, nagypapa, apu, anyu, másik apu, Csincsgacsgukk a bratyó, Elvira a nővére és maga a nagy Kuvasz. Ezen a napon szerencsére csak a mi rock csillagunk volt otthon. A család kirándulni ment, Elvira párját látogatták meg a Markó utcában.

A metálkirály alsógatyában és menő sörfoltos lyukacsos trikóban fogadott bennünket, kezében az elmaradhatatlan zöldszínű sörösüveg. Hosszú, loncsos hajából még nem fésülte ki a párnatollakat és a cérna darabokat, ami elsőre kiábrándítónak tűnhetett volna, de Redfütty felvilágosított, hogy szemtanúi vagyunk egy hamisítatlan átváltozásnak, amikor a látszólagos proletár kisemberből a szemünk láttára megszületik a metál király. Értettem. Kuvasz egy főnix madár.

Azt mondta, hogy elmegy, mert nem akar itt lenni

Főnix madár nem akar más kezéből enni

Azt mondta az égen már nem járnak csillagok

Becsapta az ajtót, elrepült, itt hagyott

Betébláboltunk a szentélybe, a "mester" parányi szobájába és leültünk szépen, egymás mellé az ágyra, aminek a rugója azonnal bele állt a fenekembe, még a nadrágomat is kiszakította. Kuvasz kihúzta alólunk a bőrgatyáját, amit egész éjjel alvás közben a lepedő alatt vasalt. A vasalásnak persze az lett a következménye, hogy még ott is él volt benne, ahol nem kellett volna. Kuvasz lepakolta az ablak alatt álló kopott íróasztalra a sörét és egy hírtelen mozdulattal hasra dobta magát. Először megijedtem, hogy rosszul van - mert elég erős zokniszag volt, talán ő se bírja -, de kiderült, hogy az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy csak nekünk megmutatja magas szintű fekvőtámasz technikáját. Szerinte nem kell sokat, csak jól csinálni és akkor az izmok pár nap múlva dudorodnak. Mondjuk én szégyenszemre nem vettem észre, hogy Kuvasz annyira izmos lenne, de hát ki vagyok én, hogy ítélkezzek? Mi tagadás, nagyon ügyesen csinálta és négyig megállás nélkül tolta, aztán mintha egy hangyányit megroskadt volna, feltápászkodott, majd azzal a felkiáltással, hogy eszébe jutott, hogy még ki kell vinnie a szemetet, eltűnt a szemünk elől. Redfütty azonnal megjegyezte, hogy ez a híres ember, ez a kozmikus hős azt sem szégyelli, hogy ő viszi ki a szemetet. Bezzeg ő. Mélyen magamba néztem és valahol legbelül éreztem, hogy igaza van. Én is sokszor próbáltam lepasszolni a húgomnak ezt az alantas munkát, erre itt van egy szellemi óriás és példát mutat nekünk.

Amíg ketten maradtunk, volt időm végig nézni a csoda kecón. A falon fényképek sokasága, Fabulon reklám poszter, Ifjúsági Magazinból kivágott rockegyüttesek, egy kopottas Hungária plakát - amin Dolly mosolyát úgy emelte ki a számomra ismeretlen művész, hogy néhány fogát filctollal eltűntette - és egy Fémmunkás Vállalat által jegyzett meztelennős naptár.

Amikor Kuvasz visszatért, a bőrgatyán kívül már rajta volt a tengerészcsíkos pólója, no meg az elmaradhatatlan ecserin vásárolt bőrdzsekije is, vagy száz jelvény rátűzve, de ha annyi nem is, tizenkettő biztosan. Rettenetesen szimpatikus arc volt, főleg ebben a kb 30 fokos hőségben, de erről mindjárt bővebben. 

Mondjuk, a lépcsőházban még volt egy apróbb afférunk, amikor a gondnok utánunk kiáltott, pontosabban Kuvasznak szólt, hogy "Pistikém, nem figyelmeztetlek többet, hogy ne a tároló mellé dobd a szemetes zacskót, ha még egyszer meglátom, beszélek apáddal"! - Kuvasz amolyan metálosan motyogott valamit az orra alatt. Én meg voltam arról győződve, hogy bocsánatot kért, de Redfütty rám kacsintott: "hallottad, milyet beszólt a rocker arc?" Hát nekem annyi jött le, hogy "Jaj, csak aput ne", de Redfütty volt hozzá közelebb, úgyhogy biztosan én tévedtem.

Elvillamosoztunk a körtérig, mert közben felszállt az ellenőr és Kuvasz nívón alulinak tartotta a villamosjegyvásárlást, mert abból az egy forintból két kiflit is vehet és még mindig marad 20 fillérje. Redfütty méltóságteljesen rám nézett és én megértettem, hogy mi egy élő etalonnal lógunk együtt, akitől igazán van mit tanulni.

A bőr és a csont én vagyok, ha akarom

Halálos dózisban nem vár rám jutalom

A vér az mi elkísér a hosszú utamon

Kemény vagyok, mert jegy nélkül utazom

A próbahely az egyik zenész nagymamájának a kertjében volt egy omladozó melléképületben, oda mentünk a cuccokért. A többiek, Mákos, Tutyu, Kakas már javában pakoltak egy lepukkant Daciába, míg Öcsi a tyúkokat intézte, hogy ne repkedjenek be állandóan a kocsiba. Tutyu mondta, hogy ha már nem segítettünk semmit és úgysem férnénk be a járgányba, mi BKV-val megyünk. Kuvasz egy kicsit elszomorodott, de kemény volt, mint Mohamed repülő faliszőnyege és nem mutatta ki. Rácsapta az anyósülésen terpeszkedő Öcsire az ajtót úgy, hogy a nagy nyomás miatt a hátsó ülésen meghúzódó Mákos ajtaja kinyílt. Egy ideig ment még az ajtócsapkodás - mert ugye ez egy Dacia -, de egy kis idő múlva mégis elindulhattak a művház felé. Kuvasz nagyon okos ember volt, kitalálta, hogy szarik ő a BKV-ra, ide a másik kerületbe átbattyogunk simán. Sitty-sutty ott vagyunk, amúgy meg addigra legalább kipakolnak a prolik. Úgyis gyönyörű idő van. Én meg azt gondoltam, hogy nincs pénze jegyre, de Redfütty a fülembe súgta, hogy ilyen egy igazi rocker, mennyire keményebb 30 fokban talpig bőrben gyalogolni, mint kényelmesen utazgatni a villamoson, mint az arisztokraták. Megint igazat kellett adnom barátomnak.

Gyalogoltunk már vagy nyolc perce, amikor észrevettem, hogy Kuvasz izzad a bőrcuccok alatt, a homlokáról szakad a verejték, feltupírozott lobonca rányeklik a fejére, és furán sántít vastag téli bakancsában, de tudtam azt is, hogy nem szabad adni a külsőségekre, egy ilyen kőarcú rocker bírja a hőséget. Csak akkor szólaltam meg, amikor már elviselhetetlenül erős volt a testszaga, akkor is finoman, hogy meg ne sértsem, mert hát végülis ki vagyok én, hogy beszóljak egy ekkora ikonnak? De Kuvasz nem bántódott meg, sőt a lehetőségekhez mérten még mosolygott is, majd rágyújtott egy Symphoniára. Többet nem beszélgettünk az úton, mert hiába is mondtam volna bármit, Kuvasz asztmaszerű hörgésétől úgysem hallotta volna, válaszolni meg vizslaszerű lihegése nem engedte volna. Délután négy körül megérkeztünk. A banda már felpakolt mindent a színpadra – még Kuvasz énekcuccát is – és vidáman kint szívták a cigit. Kuvasz bőrkabátja már kívül is nedves volt és nem az esőtől, mert ugye az már vagy két hete nem volt.

A beengedés este hétkor kezdődött és minden úgy történt, ahogy Redfütty megjósolta. A zenekar bevitt minket magával, így nem kellett a 30 forintos belépőt kifizetnünk, Kuvasznak is úgy ahogy visszajött a hangja, bár még mindig izzadt, mint kutya a kínai konyhán. Boldogan jártunk a hátsó bejárathoz rágyújtani, mert így az összes arra járó irigykedhetett, hogy micsoda privilégiumban van részünk nekem meg Redfüttynek. Nagyokat beszélgettünk és megtudtam, hogy Mákos a sörgyárban ládákat pakol, Tutyu idén fejezi be 20 évesen a szakmunkásképzőt - állítólag hosszantartó betegség miatt -, Kakas és Öcsi pedig lakatosként robotol a közeli gyárban. Mondjuk én addig szentül meg voltam győződve arról, hogy dús gazdagok és a legnagyobb budapesti szállodában laknak, de Redfütty csak intett és némán annyit tátogott, hogy ez a proli környezet csak a látszat. Megnyugodtam, rájöttem, hogy velünk is elhitették, hogy közénk valók, miközben csak felhőkből közénk szállt angyalok lehettek.

Az égből szálltam alá a legelső kocsmáig

Eladtam a szárnyam, hogy ne érjen bokámig

Eladtam én mindent és beöltöztem bőrbe

Kicsi lett Budapest, hát leköltöztem Győrbe

Akármennyire is szerettük volna, az este sem hozott hűvöset. A művelődési ház bejárata előtt gyülekeztek a korunkbeli 14-16 éves jelvénnyel agyonöltözött rockerek. Az épület vezetője és egyben KISZ titkára szedte a belépőket. A sor a büfé előtt tornyosult, ugyanis a Brezsnyev szemöldökű János bácsi, a félszemű gondnok kicsit lassú volt, pedig nem volt nehéz dolga, mindegy volt, hogy ki mit kért, csak meleg savnélküli csapoltsört kapott. Más nem volt.

Fél nyolckor Redfüttyel kisétáltunk a már felajzott tömeg közé, ahogy megszámoltam, úgy ötvenen lehettünk. Még üres volt a színpad, de már őrjöngött a nép és egyemberként ordították, hogy A-TOOM-MAAG, A-TOOM-MAAG! Ekkor végre megdörrentek a hangfalak. Mákos hegedű alakú Orpheus basszusgitárja ugyan nekem a Beatles időkre emlékeztetett, de azért torzított rendesen. Tutyu a dobverőkkel sziporkázott a hajdani jazzdob felszerelésén. Kakas Musima hangszere erősen hasonlított Szörényi gitárjára, amivel a Talpra magyart játszotta, de ettől függetlenül hatékonyan pengette mind a négy húrt, a többivel nem foglalkozott. Egyedül Öcsi hangszere volt metálos kinézetű, amit még a bátyja faragott és festett le, de az meg nem igazán szólt, szerintem kontakthibás lehetett. Bár a gityó nagyon modernül nézett ki, a rá ragasztott matricák azért furcsák voltak. Mivel menőbbet nem találtak, városokat mutató képeket ragasztottak fel rá, mint amilyeneket a bőröndökre szoktak. A harmadik akkordra berobbant Kuvasz. A nagy Kuvasz. 

Jó, mondjuk a kábelek – így elsőre – kiszúrtak vele, mert ahogy felkapta a mikrofont és lépett volna tovább, a rövid kábel visszarántotta. De Kuvasz a király és nagyon ügyesen úgy csinált, mintha direkt akart volna elesni. Utólag elmondta, hogy ez a show része volt, mint ahogy az is, amikor később kétszer is átlendült Kakas indokolatlanul hosszú gitárkábelein. Redfütty megerősítette, hogy ez az egész csak azért történt, mert Kuvasz így mutatta a rajongóknak, hogy hiába gáncsolja el a hatalom, ő mindig talpra áll. Mert Kuvasz ilyen. Ilyen kőkemény csávó. Kicsit szégyelltem is magam, hogy erre a megoldásra nem gondoltam.

Ne higgy az igazság szolgájának, ha ígér valamit

Ő csak ugráltat téged, az utca, ami megtanít

Szöges dróton lépkedsz és néha elesel

Csak akkor menj tovább, ha tudod mit keresel

Jó, mondjuk az utolsó ugrásnál nem sikerült olyan gyorsan felpattannia a földről, mert kitépte Mákos gitárkábelét a 6,3-as monó jackdugóval együtt, ami azt eredményezte, hogy a hirtelen rántás miatt Mákos gitárja nyakával szájba vágta a mögötte ügyködő Kakast. - Nagyon kemények – nyugtázta Redfütty és én tudtam, hogy igaza van.

A buli egyébként végig jó hangulatban zajlott, a közönség megkapta a belépő ellenszolgáltatását és balhé sem volt. Az igaz persze, hogy egy áramkimaradás és a főzenekar megérkezése miatt a szettlistáról törölni kellett a játszani kívánt dalok majdnem felét, de az meg nem balhé.

Kuvaszék úsztak a szeretetben és már egy saját nagylemezről álmodoztak, amikor Veronika a kultúros megállt a színpad szélén, hogy megérkeztek a rendőrök és beszélni akarnak a banda vezetőjével. Bár én Redfüttytől úgy tudtam, hogy Mákos a főnök, de a zenekar ezúttal egységesen Kuvaszt küldte tárgyalni, nem csak azért, mert ő a legkeményebb, hanem azért is, mert benne volt a tárgyalásra alkalmas potenciál. Bármit is jelentett ez a szó, Kuvasz intézkedett, addig a banda muzsikusai szólózással múlatták az időt.

Kuvasz valószínűleg nem vallott kudarcot és minden bizonnyal megvédte a zenekar álláspontját – bármi is volt ellene a vád -, ezt ugyanis a bal szeme alatt meghúzódó, alig észrevehető lila folt bizonyította. A rendőrök elmentek és Kuvaszt a közönség hősként ünnepelte, akinek kivételesen picit nehezére esett a mosolygás.

Jó, ikonunk bemondta ugyan a mikrofonba, hogy "srácok eddig tartott a buli, mi kemények vagyunk és nem játszunk a rendszer kedvéért", de azt nagyon határozottan, mint egy vérbeli metálzenész, akire az este végére szabályosan rátapadt a bőrnadrágja és csak azokon a helyeken vált el a lábától, ahol a plusz vasalt élek voltak.

Élményekkel gazdagon indulhattunk haza Redfüttyel és már vártuk a következő nagy bulit, de Kuvasz úgy döntött, hogy a csúcson kell abbahagyni és feloszlatta a bandát. Ő maga egyébként később villamosjegy ellenőr lett. A nem annyira tehetséges társai azért a biztonság kedvéért szereztek egy új frontembert és folytatták Kuvasz nélkül, éppen nemrégiben ünnepelték negyvenedik születésnapjukat az Arénában. De erre a bulira sajnos nem tudtam elmenni, mert Redfütty barátom egy új haverja koncertjére vitt el, aki állítólag hatalmas új hullámos sztár volt a '80-as években és most egy alkalomra visszatért a rajongói közé. Ha nem is voltunk sokan, azért jó buli volt, de erről majd később mesélek…

folytatjuk...

Írta Fiery