Cikipédia 14/19 A Budai Ifjúsági Park majdnem teljes története – 1969/2

Egyre több az Ifiparkkal kapcsolatba hozott bűncselekmények borzolták a kedélyeket. Három éve még a fülre érő haj és a nem megfelelően begombolt ing is büntetendő volt, 1969-ben pedig valódi bűncselekmények sora történik vállat beborító haj, koszos farmer és önként válallt munkanélküliség égisze alatt. Mégis mi változott ilyen rövid idő alatt? A korszakváltó beatmuzsikát egyre inkább itthon is felváltja a rockzene. Na de nem lehet minden bajt a rockra fogni, ahhoz alanyok is kellenek, akik szembe mernek szegülni egy szigorú, zárt állam vezetésével, a kemény pofonokat vidáman osztogató karhatalommal és ahhoz is kellett az a megfelelő alany, amelyik engedte, hogy idáig jusson néhány magáról megfeledkezett fiatal. De valóban csak néhányan voltak?

Két fiatal kelet-német lány azzal a céllal érkezett kis hazánkba, hogy megismerkednek fővárosunk ékkövével, hiszen a Budapesti Ifjúsági Park híre eljutott az NDK-ig is, úgy gondolták, érdemes kipróbálni. Első útjuk tehát az akkori "bulinegyedbe" vezetett és rövid idő alatt partnert is találtak az estéhez. Kis nehézség volt ugyan, hogy egyik lány sem beszélt magyarul, s az alkalmi ismerős is csak éppenhogy törte a német nyelvet, ami nem lehetett probléma, hiszen a Balatonon többszáz hasonló ismerkedés zajlott. Az ifjúság és az ismerkedés varázsa gyorsan áttörte a nyelvi nehézségeket.

A mi fiúnk a későbbi sértettet sétára invitálta. Séta közben megjegyezte a lánynak, hogy milyen szép aranygyűrűje van, majd elkérte és felhúzta saját ujjára. Közben mellékes dolgokról beszélgetve visszatértek a társasághoz és tovább buliztak. Szórakozás után a lányokat haza kísérték, miközben a német lány több alkalommal is visszakérte a gyűrűt, amit a vadorzó azzal tagadott meg, hogy az ujja megdagadt és nem tudja levenni, abban állapodtak meg, hogy másnap délelőtt találkoznak a ház előtt és akkor majd visszaadja. A másnapi randevún azonban hihetetlen, de nem jelent meg a srác, ezért a lány kénytelen volt ismeretlen tettes ellen panaszt tenni. Egyetlen kiindulópont volt a részletesen felvett panaszjegyzőkönyv. Ebből kellett gyorsan megállapítani a tettes kilétét — annál is inkább, mivel három nap múlva a két lánynak vissza kellett utaznia az NDK-ba.

A rendőrség talált egy fickót, aki elmondta, hogy tudomása szerint egy "Lobo" gúnynevű fiatalemberrel szórakoztak együtt a német lányok. Lobo kezén "1948" tetoválás látható A legcélszerűbb teendőnek a gúnyneves nyilvántartás igénybevétele látszott. Ez sikerrel is járt, mert az ott szereplő személyek közül csupán az 1948-ban született személyeket kellett ellenőrizni. Ennek során felmerült Milder László személye (ha még él, idén 75 éves), akiről később megállapítást nyert, hogy budapesti lakással nem rendelkezett. foglalkozása sem volt, és egyébként azonos az elkövetővel. A személyleírás alapján a rendőrség azonnal keresni kezdte.

Az ellenőrzés során a nyomozók az Ifjúsági Parkba is eljutottak. ahol egy újabb sértettet találtak, aki szintén Lobóra várt annak a reményében, hogy korábban elvett köves arany gyűrűjét visszakapja. A gyűrűt egyébként tőle is hasonló módszerrel vette el. A feljelentést követően, másnap a Bástya Étteremben Lobo hurokra került zsebében a bűnjel tárgyát képező gyűrűvel. Iratokat, amelyekkel személyazonosságát igazolhatta volna, nem tudott adni. Arra hivatkozott, hogy a kora délutáni órákban elvesztette iratait. Lobo a kihallgatása során nem tagadta az általa elkövetett cselekményeket. Eltökélt szándéka volt, hogy a gyűrűt értékesíti, mivel tudta, hogy a sértett rövidesen hazautazik A magyar sértett gyűrűjével kapcsolatban azt mondta, hogy egy hosszú hajú hippi-öltözetű ismerősének adta át, akit nem ismer név szerint, csak annyit tud róla, hogy a bal csuklója felett "Hajós" tetoválás olvasható

Ez a kis ügy azért is tanulságos, mert hasonló módszerrel elkövetett bűncselekmények miatt több kerületben is eljárást indítottak más személyek ellen. A sértett két nap múlva utolsó reményként felkereste az ügy előadóját, s nagy volt az öröm, amikor átvehette a gyűrűt. De a Lobós történetnek ezzel még nincs vége…

Amennyiben ez még mindig nem lenne elég, akkor következzen az évtized legnagyobb reklámját kapott ügy, ami az ország összes családjánál kiverte a biztosítékot. Mi tagadás, egy új korszak hajnalán jártunk, amikor a hatalom már kezdte kiengedni a gyeplőt, vagy csak egyszerűen alkalmatlan emberek kerültek vezetői pozícióba. Persze az tök mindegy, hogy utólag mit gondolunk a történtekről, akkoriban ez egyedinek és megrázó eseménynek számított.

Már több rendőri szerv felderítést és vizsgálatot folytatott az Ifjúsági Park környékén összeverődött banda tevékenységének megállapítására. A közel száz főt számláló "NAGYFÁS" galeri — amelynek egyébként Lobó is tagja volt — azóta felszámolásra került. A galeri komoly gondot okozott a közrendvédelmi, valamint a Gyermekvédelmi osztályon dolgozó elvtársaknak egyaránt. Azon túlmenően, hogy számtalan jelzés érkezett az általuk elkövetett bűncselekményekről, attól sem riadtak vissza, hogy kővel dobálják meg az Ifjúsági Park környékén portyázó rendőröket. Elszemtelenedésükre jellemző, hogy nyáron egy "hippi sétát" rendeztek a fővárosban, amely azután a garázda magatartás mellett — politikai tüntetéssé fajult.

A hatalomnak pedig lépnie kellett, hiszen a rendszer tapasztalható bomlása központi ügynek számított. A mai demokráciában mindenki azt csinál és azt mond nyilvánosan, amit csak akar és szerintem ennek épp úgy meg van a hátulütője, mint a '60-as évek végi szocialista diktatúrának. A történetről a Magyar Rendőr számol be:

Az Ifjúsági Park zenés műsora minden nyáron százával, ezrével vonzza a szórakozni szerető fiatalokat. Ám sokan az ősembert is megszégyenítő torzonborz frizurával, mosdatlan és "topis" külsejükkel, garázda magatartásukkal önmagukat rekesztik ki az Ifjúsági Parkból, a normálisan szórakozó fiatalok köréből. Ezek közül csapódott le a "salak" és a munkakerülő, csavargó, otthonról és intézetből szökött, csövező fiatalokból összeállt hírhedt galeri. Tagjainak tekintélyes része hónapokon át nem dolgozott. A vár oldalában levő odúkban, bokrokban aludtak. Sikk volt a munkanélküli élet olyannyira, hogy nevet is adtak maguknak. A közveszélyes munkakerülőknek ez volt a köszönésük: "Üdvözlöm a Budai KMK Művek dolgozóit!"

Nagy Kennedy, a művek "igazgatója" és Szőke Lord, a "munkaügyi vezető" torz eszményképe lett a csavargásra hajlamos fiataloknak. Többen munkahelyüket is otthagyták, hogy "méltó tagjai" lehessenek e kétes értékű társaságnak.

Csavargásért nem jár fizetség, pénz nélkül viszont nem lehet megélni. Ki-ki a maga módján igyekezett tehát pénzt szerezni. Lobó sem állt egyedül a módszerével, de a szükség szülte leleményesség — jelen esetben a banditizmussal párosult aljasság — határtalannak bizonyult. Mindennapos látvány volt a galeriban a "menő fejek" ittassága. De miből? Voltak a galerihez tartozó, még dolgozó vagy otthonról jobban eleresztett kislányok, ők rendszeresen hordták fel az élelmet az "imádottnak". És a többi? Ha nem adtak önként, hát elvették. Ha egy kislány megérkezett, "elmarták" a táskáját és elvették a pénzét, örülhetett, ha csak megfelezték vele. Az útanálló-brigád járókelőket szólított meg, főleg fiatalokat. Rendszerint csak egy-két forintot kértek. Amennyiben adott, még a vállát is megveregették. "Te rendes fej vagy!" — mondták. Ha viszont nem, akkor 4—5 huligán fogta közre fenyegetően — kikutatták a zsebeit, sőt ha védekezett, meg is verték.

A toprongyosok "díszmenete. A galeri egyes tagjai olyan politikai légkört és szokásokat honosítottak meg a "Nagyfa" környékén, hogy a tájékozatlan járókelők akár az 1945 előtti fasiszta időkbe képzelhették volna magukat. A Szerzetes, Presszel meg a többiek voltak a politikai hangadók, akik gyalázkodó szövegeket szedtek rímbe és olvastak fel egymás között. Kacsa, az egyik vezér "hippisétát" hirdetett a Bazilikához, hogy "beat-misét" rendezzenek a Rolling-Stones együttes elhunyt szólistája emlékére. Közel százfős menet indult el az Ifjúsági Parktól — gyerekdalokat énekelve —. A belvárosban azonban már különös jelmondatra figyeltek fel a járókelők: "Munkát, kenyeret!" Valóban nem kaptak volna munkát? Többen közülük közveszélyes munkakerülésért voltak börtönben. Azután: "Kenyeret — munka nélkül!" Ez már érthetőbb: nem akartak dolgozni. Majd: "Munkanélküli segélyt!" Lám mire képes a hippi-fantázia. A Bazilikát zárva találták. Ekkor többen hangosan méltatlankodtak: "Már templomba sem járhat az ember?!" Ezután botrányos randalírozás közepette, tovább indultak. A járókelőkben meghűlt a vér — nem értették, hogyan történhet ilyesmi a fővárosban a felszabadulás után huszonöt évvel.

A galeri nagy létszáma, s az általuk elkövetett bűncselekmények sokasága miatt nehezen volt áttekinthető az ügyben folytatott vizsgálat. Ennek ellenére a különböző területeken dolgozó rendőri szervek példás együttműködését dicséri, hogy megközelítő teljességgel sikerült felderíteni és bizonyítani a galeri-tagok tevékenységét. Jóllehet a felelősségre vonás még így sem teljes, több mint negyvenüket nyilvánítottuk terheltté s a bizonyított bűncselekmények száma meghaladja a hatvanat. Ha a galeri összetételét vizsgáljuk — eltekintve a büntetett előéletű csavargó életet élőktől — elgondolkoztató, hogy számos olyan tagja is volt, akik normális családi körből "lopva" jártak a bandával. Érthetetlen. hogyan érezhették jól magukat abban a légkörben, ahol sok esetben a megszégyenítés, az erkölcsi fertő és az emberi mivoltuk megcsúfolása várt rájuk. Még kevésbé érthető, hogy a szülők — az elszámoltatás híján — el sem tudták képzelni, hogy gyermekük milyen társaságba jár, minek van kitéve, vagy milyen bűntettek elkövetésében vesz részt. Egyes szülők — amikor az eljárás során tudomást szereztek gyermekeik viselt dolgairól — egyszerűen nem értették, miért tették mindezt. A szülők sok esetben tapasztalt felelőtlenségét sem lehet megérteni. Elgondolkoztató az a körülmény is, hogy a galeri tagjai egész nyáron az Ifjúsági Park környékén tartózkodtak és bűncselekményeket követtek el. Néha-néha megriasztották ugyan őket a különböző rendőri szervek, következetes felelősségre vonásukra azonban — sajnálatosan — csak hónapok múlva, 1969 októberében került sor.

Hol vagyunk már az elegáns kávéháztól, a finom úri randevúzástól? Minden megváltozott. Az Ybl Park születése óta túl van az ország két világháborún, egy "ellenforradalmon", egy Prágai tavaszon. Talán ezek összessége miatt engedett a hatalom - a megengedettnél jobban - a gyeplőn. Bár ez az időszak számítható a Park mélypontjának, de szerencsére 1969-ben nem csak a bűncselekményekről vált híressé, hanem az egyre népszerűbb hard rockzenéről is. A következő részben olvashatjuk az egyik első koncertbeszámolót, ami valóban az, aminek nevezzük, mégha néha kissé furcsa is, szóval semmiképp sem jelentés...

Folytatjuk… (2023.06.07.)

Készítette: Fiery