Cikipédia 14/13 A Budai Ifjúsági Park majdnem teljes története – 1963-1965

1963 és 1965 közötti időszak a csendes átmeneté volt. A hatalom tűrte, valamennyire támogatta is az ekkor még angol nyelven énekelt beatzene elterjedését, de továbbra sem volt elragadtatva tőle. Tiltani nem lehetett, mert annak beláthatatlan következményei lehettek volna. Mi tagadás, ügyesen lavíroztak, miközben minden csak egy hajszálon függött is. Azt tudták, hogy még időben kell megfogni a kibontakozó műfajt, ezért az Ifiparkba még több hagyományos zenét és táncos programot szállítottak. Jött a komolyzene, a jazz, a színház, a táncverseny, és mindenki "nagy örömére" az élenjáró ifjúmunkásokkal való találkozás lehetősége, tulajdonképpen bármi, ami nem beat…

1963-ban a Parkban is az eddig annyira divatos tánczene népszerűségét lassan elkezdte megközelíteni a beatzene, melyet akkoriban az ifjúsági öntevékeny tánczenekarok képviseltek. A hatalom időben kapcsolt és a biztonság kedvéért a hazai könnyűzene vérkeringésén tartotta az ujját, mert mint tudjuk a főelvtársi gondolatot; amit nem tudsz megszüntetni, annak az élére kell állni.

1963 májusában immáron harmadszor nyitotta meg kapuit a KISZ Budai Ifjúsági Művelődési Parkja. A fiatalság népszerű szórakozóhelye újra sokat változott. A kerületek sokezer ifjú társadalmi munkása már kora tavasszal hozzálátott a kert csinosításához. A Budapesti KISZ-Bizottság a "rendszer ellenesnek" titulált beatzene élére állva folyamatos szigorú ellenőrzés alatt tartva itt rendezte meg az ifjúsági öntevékeny tánczenekarok versenyét, melyen a május 19-i szemlén húsz együttes vett részt. De természetesen a hangsúly továbbra is a fiatalok nevelése maradt; a fiatalok számára kijelölni a helyes útirányt, ezért megrendezték az ipari tanulók országos társastánc-versenyét is.

A Magyar Nemzet és a Népszabadság szinte szóról-szóra ugyanazt írva szintén kivette a részét a propagandából, nem titkoltan a nyugatról érkező, vad-kapitalista beatzene egyre erősebb befolyásán igyekeztek tompítani, jelen esetben egy kis komolyzenével.

Történt ugyanis, hogy júliusban nyári hangversenyeket rendeztek az Ifjúsági Művelődési Parkban. Az Országos Filharmónia és a budapesti KISZ-bizottság Zenés nyári esték Budán címmel az ifjúsági szabadtéri hangversenyeket hoztak a hegyoldalba. A – nagy előszeretettel -Budai Ifjúsági Művelődési Parknak nevezett - Parkban július 1-én, július 15-én és augusztus 26-án zajlott le a koncert. A hangversenyekre úgy csábították be a fiatalokat, hogy azok, akik az előadásokra bérletet váltanak, a nyáron díjtalanul látogathatják a budapesti múzeumokat. Na jó, ez nem volt olyan rossz fogás, de valószínűsíthető, ha a tét az lett volna, hogy egész nyáron díjtalanul látogathatják a Parkot, akkor tripla teltházas komolyzenei estek lettek volna a KISZ és a Párt nagy örömére, viszont egy éven keresztül nem adtak volna el egyetlen belépőt sem.

Az Esti Hírlap hasábjain persze megjelent a könyörögve várt koncertbeszámoló is apró kritikával, amiből kiolvashatjuk, hogy a komolyzene mégsem illik a Parkba és nem illik az utcai környezethez sem. Valószínűleg az ifjúságot annyira nem vonzották a múzeumok. Persze a jó propagandista azért nem felejtette el kiemelni, hogy főleg a fiatalok látogatták a komolyzenei programot, de hát kik mentek volna a Parkba, ha nem pont ők, akiknek címezték az egész műsort?

AZ YBL-PARKBAN, a fiatalok kedvelt találkozóhelyén, Liszt Esz-dúr versenyművét játszotta, egészen szokatlan körülmények között: elbújtatva a zenekarban, hangos utcazajtól zavarva. Az ebiből származó idegességén azonban csakhamar úrrá lett és Rubányi Vilmos higgadt, rutinos dirigálásának segítségével végülis sikerült ismét fellelkesítenie a nagyrészt fiatalokból álló, hálás publikumot.

Szóval nem volt igazán sikeres a produkció, de hát "Uraim, ilyen a szocializmus!" jövőre újra megpróbáljuk.

A nyár elszaladt és a Népszavában megjelent egy az 1963-as évet összefoglaló rövid írás, amiből azért kiderül, hogy egy hangyányit visszaesett - jobb esetben stagnált - a látogatottság. Talán a túlzásba vitt kötelező programok miatt és a 80-120 főt befogadó klubokhoz mérten az öntevékeny amatőr zenekaroknak még túl nagy volt ez a hely.

CSÚCSFORGALOM AZ IFJÚSÁGI PARKBAN

Budapest egyik legszebb és legforgalmasabb nyári szórakozóhelye a Váraljában az Ifjúsági Park. Tavaly 70 000 fiatalt látott vendégül, az idei évad újabb rekordot ígér. Augusztus 5-ig több mint 60 000-en keresték fel. A szórakozóhely hetenként ötször tart nyitva. Estéről estére változatos program várja a fiatalokat. Minden szerdán amatőr zenekarok, csütörtökön pedig amatőr énekesek adnak műsort. Szombaton és vasárnap hivatásos előadóművészek lépnek fel. Az Ifjúsági Park előre láthatólag szeptember 15-én zárja kapuit, őszi-téli-tavaszi utódja egyelőre még nincs. A Dália eszpresszót ugyanis vissza vette a vendéglátóipar, s most folynak a tárgyalások új ifjúsági szórakozóhely megnyitásáról. A városi KISZ-szervezetek szerte az országban arra törekednek, hogy új szórakozóhelyeket kapjanak a fiatalok. Ezekben kulturált körülmények között hódolhatnának egyik legkedvesebb idő töltésüknek, a táncnak, s nem lennének kitéve az alkohol csábításának sem, mert szeszes italt nem szolgálnak fel.

A mondat, miszerint a vendéglátóipar visszavette az Ifipark téli ikertestvérét a Dália eszpresszót, kicsit furának tűnik, hiszen az ilyen dolgokról nem a vendéglátóipar döntött, hanem a KISZ és a Pártvezetés a kerületi tanáccsal és a rendőrséggel egyetemben.

1964 áprilisában a Magyar Nemzet számol be elsőként arról, Az Ifjúsági Park május 1-én újra megnyitja kapuit. Előreláthatólag a hónap végéig csak szombat, vasárnaponként, ha azonban előbb nyáriasak lesznek az esték, már május közepétől hetenként ötször fogadja vendégeit.

A fiatalok propaganda újságja – melyik nem volt az - az Ifjú Kommunista jó fejként közöl beharangozót a Park műsoraira. Természetesen a siker sztorit kissé háttérben lebegtette, hogy kiemelhesse az állam által támogatott komolynak ítélt programokat.

Érdekesség, hogy még 1964-ben is javában versenyeztek az újságok azon, hogy kinek sikerül maradandó nevet adni a Várkert Bazárnak. Ezért is olvasható szinte minden bekezdésben más és más elnevezés. Nekünk már könnyű a helyzetünk, hiszen utólag okosan mosolygunk minden próbálkozáson, mert tudjuk, hogy a név, amely örökre beíródott a hazai könnyűzene történelemkönyvébe, az a Budai Ifjúsági Park.

A budapesti fiatalok, ha manapság, gondolatban, nyáresti programjaikat állítják össze, soha nem felejtik ki a festői kilátású, budai ifjúsági szórakozóhelyet, az Ybl-parkot. Néhány év leforgása alatt az Ybl-park minden túlzás nélkül! a fiatalok egyik legkedvesebb találkozóhelye lett. Nyitva tartásának minden napjára tartogat valami érdekeset. Nézzük csak a naptárt: Hétfő: a park zárva van. Kedd: ezen a napon a pódium az ifjúsági öntevékeny tánczenekaroké, amelyek a park állandó és népszerű zenekarával, a Bergendi együttessel közösen lépnek színre. Szerda: a társastánc bemutatók napja. Ezeken az estéken mindig más-más ifjúsági táncklub fiataljai adnak mintát a szép és ízléses modern táncból. Csütörtök: a fiatal, öntevékeny énekesek megszólalási lehetősége ez a nap. Péntek: megint egy szünnap. Szombat és vasárnap: a műsorok, fejtörők színes napja. Az Ybl-parkban több koncertre is sor kerül ezen a nyáron; valamennyi a KISZ budapesti bizottságának és az Országos Filharmóniának közös ügye: a "Zenés nyári esték". Augusztus elején messziről jött vendégeket üdvözölhet a park közönsége: Koppenhágából, egy dán ifjúsági jazz-zenekart. A hétvége műsoraiban pedig fellépnek mindazok, akiknek szívesen tapsol Budapest ifjúsága: Kabos Lászlótól Koós Jánosig, Csala Zsuzsától Hardi Tamásig. A park megszépülve várja látogatóit. Bővült a táncparkett, átépítették a világítási berendezéseket, szebb lett a kert is. Nincs már semmi akadálya a kitűnő, nyáresti szórakozásnak!

A Hídfő elnevezésű sajtóorgánumban fura cikk látott napvilágot JAZZFANATIZMUS címmel. A szent cél érdekében merészen bedobták a mélyvízbe a '40-es-'50-es évek divatját a jazzt. Ügyesen belengetik az álomvilágot jelentő amerikai muzsikát, valamint azt, hogy mindezt fillérekért nézheti meg bárki. Hát persze így könnyű, hiszen a fiatalok inkább a beatzenére koncentráltak, a jazz a múlté. Erről eszembe jut egy történet, amit Billy Crystal mesélt néhány éve. A '60-as évek elején Amerikában a kis Billy apjának volt egy jól menő jazz stúdiója és lemezboltja, az összes híres jazz muzsikus hozzá járt. Egy szép, ám de unalmas vasárnap délután ketten üldögéltek a kanapén és nézték a tévét, amikor megszólalt a Beatles. A felvétel után összenéztek és a fater arcán látni lehetett, hogy ez a könnyűzenének befellegzett, míg Billy kölyök arcára az volt írva, hogy megszületett a könnyűzene…

A vasfüggönyön túli ifjúság jazzfanatizmusát is úgy könyvelik el, mint valami világrengető amerikai politikai sikert. És milyen szép ugyebár, hogy a budai ifjúsági parkban, csekély belépődíj ellenében US-zenére táncolhat a magyar fiatalság. A bejáratnál két KlSZ-rendező áll, vörös karszalaggal és nem bocsájtja be a verekedő típusú vagányokat és azokat — akik óh borzalom — nyakkendő nélkül érkeznek.

Hiába a nyugat elmúlóban lévő zenei világának beengedése, azért a kapuk és a vasfüggöny mögött megmaradtunk a szigorú rendszabályoknál. A KISZ rendezők, a vörös karszalag és a magukról megfeledkezett vagányok mind erről árulkodtak. A következő történetek már 1965-ben játszódnak a Dunántúli Napló leírásában. Érdemes végig olvasni.

Kötetlen, klubszerű, olcsó szórakozási lehetőséget a fiataloknak! Öntevékeny zenekarok bemutatói — Fiatal énekesek, parodisták, bűvészek és versmondók vetélkedései.

Hullám Étterem, este kilenc óra. Az asztalkák mellett csak néhány vendég üldögél, a személyzet kedvetlenül támaszkodik a presszó pultjánál. Egy öttagú csoport nagy zajjal bejön a helyiségbe, körülnéznek, s aztán fitymálva viszszafordulnak. A teremben hőség, füst és unalom. A Hullám jelenlegi formájában inkább egy külterületi kiskocsmára hasonlít, semmint egy belvárosi II. osztályú étteremre, mely ráadásul az "ifjúsági szórakozóhely" címet is viseli. A mennyezetet füstös, salétromos átütések "díszítik", a faburkolat kopott, a bútorok egy gyorsbüfé berendezésére elékeztetnek.

IFJÚSÁGI SZÓRAKOZÓHELY FIATALOK NÉLKÜL

A belkereskedelmi miniszter és a SZŐVOSZ elnöke tavaly együttes utasításban ifjúsági szórakozóhelyek kijelölését írta elő a fővárosban és megyeszékhelyeken. így lett a Hullám és az átalakított Tavasz az "ifjúságé". Az említett utasítás értelmében e szórakozóhelyeken 17—22 óráig szeszmentes táncestéket lehet szervezni. A szervezés, népszerűsítés és műsorbiztosítás a várasd KlSZ-bizottságok gondja. Röviddel azután, hogy a múlt évben a Hullám megkapta az "ifjúsági" jelzőt, itt bonyolították le a város amatőr táncdal-énekeseinek és tánczenekarainak versenyét. A siker óriási volt. Az étterem zsúfolásig megtelt fiatalokkal. ami azóta sem esett meg. Szó volt ugyan arról is, hogy a zenészek és énekesek vetélkedőjét a város legjobb versmondóinak bemutatkozása követi, de erre mar nem került sor.

Mit mutatnak a példák?

Sokat ígérő indulás után tehát zsákutcába jutott Pécsett ez a kezdeményezés. De így van-e ez másutt is? A budapesti Ifjúsági Park híre már túljutott az országhatárokon. Az intézményt a KISZ budapesti bizottsága közvétlenül üzemelteti: tehát a vendéglátóipar és a KISZ érdekeinek különbözősége nem zavarja a munkát. Minden este műsor van. Télen a Dália, Balaton és egyéb éttermek, nyáron pedig a 2500 személyes budai ifjúsági park üzemel ifjúsági szórakozóhelyként. Magát az ifjúsági parkot nehéz a pécsi viszonyokkal összehasonlítani, hisz méretei, fekvése és anyagi fedezete egyedülálló az országban. De e központinak számító ifjúsági szórakozóhelyek mellett vannak kerületenként kijelölt vendéglátó-egységek is, s ezek már sok mindenben hasonlítanak a pécsiekhez. Már ami az adottságokat és lehetőségeket illeti; Az V. kerületi KlSZ-bizottság például az említett miniszteri rendelettel élve az Országház éttermet szerezte meg. Az étterem II. osztályú, reprezentatív berendezésű. A fiatalok heti két napra kapták meg. A két napból az egyik mindig tánc. A zenekar gyakran változik, a kerület legjobb öntevékeny zenekarai váltják egymást. A második nap az ismeretterjesztésé. Itt legfontosabb követelmény a kötetlenség és klubszerűség. Az Országház Étterem azon a bizonyos két napon sokkal inkább klub, mint vendéglátóipari egység. A fogyasztás 10 forint értékben kötelező. A továbbiakban azonban senki sem zaklatja a fiatalokat, s senki sem érezteti velük, hogy a vendéglátóipar is a pénzből él.

IFJÚ TEHETSÉGEK NAPJA

A sok, színes rendezvény közül talán a legnépszerűbb az ifjú tehetségek napja. Rendszeresen bemutatják azokat a fiatalokat, akik valamilyen területen átlagon felüli eredményeket értek el. Természetesen nemcsak ifjú zenészek, költők és írójelöltek kapnak itt szót, hanem tehetséges sportolók, ügyes modellezők. egy-egy szakma legjobbjai is. Ilyenkor bemutatják alkotásaikat: ki egy-egy verset, ki egy-egy modellt, szerszámot vagy maga készítette újítást, s ezekről beszélgetnek. A másik: a film vetítéssel összekapcsolt élménybeszámoló. Egy keskenyfilmvetítő segítségével presszóvá alakítják ilyenkor a termet. Aztán a versenyek: az énekesek, parodisták, versmondók vetélkedői. A pécsi kezdeményezés talán akkor lőtt először túl a célon, mikor a hét minden napján "ifjúsági" jellegűvé akarta tenni e két szórakozóhelyet. A nagyobb lehetőségekkel rendelkező pestiek óvatosabbak: két napot kértek, de azt ki is töltik színvonalas műsorral. Egy másik követésre érdemes kezdeményezés: a pesti ifjúsági szórakozóhelyeken a felszolgálók is fiatalok. Hogy miért fontos ez? A fiatalok többsége olcsón szeretne szórakozni. s a borravalóra váró pincér sokszor kényes helyzetet teremt. A fiatal pincérek esetében mindez elkerülhető, barátibb a légkör: a borravalót nemcsak nem várjak, de nem is fogadják el.

Pécsett régóta húzódó, megoldatlan kérdés a középiskolás és egyetemi klub létrehozása. A fővárosban, ahol ugyancsak súlyos helyiséggondok akadályozták a klubok létrehozását, igénybe vették az ifjúsági szórakozóhelyeket; a hét egy bizonyos napján, az előírásoknak megfelelően, szeszmentes körülmények között itt tartják a klub-délutánokat.

MÉG EGYSZER A HELYISÉGRŐL,

A Hullám jelenlegi formájában nemcsak ifjúsági szórakozóhelynek nem, de "szórakozóhelynek" is egyre kevésbé felel meg. A Tavasz az átalakítás során elfogadhatóvá vált, ami a külsőségeket illeti. Igaz. ablakai kicsik és állandóan zárva vannak, így nyáron leginkább katlanhoz hasonlít. Ez a forgalmon is látszik: a nyári hónapokban szinte üres a belső terem. Van azonban még egy akadálya annak, hogy valóban ifjúsági szórakozóhely legyen: szemben van a Petőfi-mozival. Előadás előtt, előadás után betérnek az emberek egyegy kávéra, fagylaltra, sokszor le sem ülnek, a pult előtt néha valóságos sorban állás van. Ilyen körülmények között nehéz lenne műsoros délutánokat, estéket szervezni. A javaslat szinte magától adódik: központibb fekvésű; reprezentatív, esetleg kerthelyiséggel rendelkező szórakozóhelyet kellene adni az ifi óságnak. Természetesen nem egész hétre, hanem csak a hét egy napjára. Azon a napon például, amikor a szerződtetett zenekar szabadnapot tart. Ez megfelelő népszerűsítés és ami még ennél is fontosabb: vonzó műsor esetén heti egynapos üzemelés mellett is több eredményt mutathatna fel, mint a Hullám és a Tavasz a jelenlegi körülmények között.

1965-re ötévesnek számított az Ifjúsági Park. A Népszabadság szerint a kulturált szórakozóhely egyszerre 2.400 fiatalnak. - Csendben megjegyzem, a P. Mobil- Piramis bulira 10.000 ember bent és ugyanannyi kint. - Csinosan öltözött fiatal lányok és fehér inges, nyakkendős fiúk hosszú sora igyekezett nyári délutánokon az Ifjúsági Park felé. Messzire hallatszott a friss ritmusú zene, és a hatalmas táncparketten egyszerre ezernél is több fiatal táncolt, az asztaloknál 2.400 ülőhelyet biztosított a rendezőség. Hol van már a megengedett 1961-es 500 táncospár?

Az eltelt idő azt bizonyítja, hogy jó ötlet volt a budapesti KlSZ-bizottságtól az ifjúsági szórakozóhely megnyitása. Programja gazdag, változatos. Hetente öt alkalommal tart nyitva. Kedden az amatőr ifjúsági tánczenekaroknak, biztosít fórumot, alkalmat adva, hogy bemutatkozhassanak a hálás, de igényes közönség előtt. Szerdán kisfilmet vetítenek, bemutatták már a Balázs Béla Stúdió több alkotását is. A csütörtöki nap műsorának címe: Érdekes emberek. A közönség ilyenkor fiatal művészekkel ismerkedhet meg, kérdéseket tehet fel terveikről, pályafutásukról. Most tervezik ennek a népszerű műsornak a kibővítését, és be kívánnak mutatni olyan fiatalokat, akik, mint élenjáró szocialista brigádvezetők, a termelésben érnek el szép sikereket. A szombat és a vasárnap a táncé. Az Ifjúsági Park nemcsak térzenét szolgáltat, de ízlésnevelő hatást is kifejt a fiatalokra, akiknek nagy többsége a 16—20 évesek sorából kerül ki. Az állandó műsorokon kívül divatbemutatókat is rendeznek. Az idelátogató sok ezer fiatal elsősorban azért jön az Ifjúsági Parkba, hogy hozzá illő társasággal, korának megfelelő módon szórakozhasson. Éppen ez volt az Ifjúsági Park életre hívóinak legfőbb célja. Az öt év eredményei is láthatók, és ezt elég csak azon lemérni, hogy ma már alig van szükség a KlSZ-istákból álló rendezőkre. Amikor a park megnyílt, még sokszor kellett figyelmeztetni a fiatalokat a kultúrált táncra az ízléses öltözködésre, ma már azonban erre alig van szükség. A jókedvű hangzavarba orosz, lengyel, német nyelvű szavak vegyülnek, s a külföldi fiatalok is elégedetten távoznak a budapesti ifjúság legkedveltebb nyári szórakozóhelyéről.

Folytatjuk… (2023.05.10.)

Készítette: Fiery