Cikipédia 14/12 A Budai Ifjúsági Park majdnem teljes története – 1940-1962

Az világháború után senki nem hitte volna, hogy a neheze még hátra van, hogy az még csak az első volt és a világ máris belecsöppen a következőbe, hogy utána jöjjön a mai napig tartó béke, nyugalom és fejlődés. A fegyverekkel vívott harcok után ugyan '56-ban még egy villanásra megpróbáltuk szabaddá tenni az országot, de a "nagy testvér" azonnal taposott. A '60-as évek közepéig kellett várni arra, hogy ha nem is fegyverrel, de versekkel, dalokkal oldjuk a rendszer szigorúságát és két értelmű szöveggel, de elmondhassuk szabadnak vélt véleményünket. A fegyverek helyét a beatzene vette át. Mit mondjak? Szerintem sikerrel, de ne rohanjunk ennyire előre.

Érdekes írás maradt fent az utókornak 1940-ből Az Újság című lapból. A történet mai nézőpontból annyit tesz, hogy az eredeti tervek szerint egy ős plázát nyitottak volna itt a Dunaparton, de akkoriban a központtól távol eső hely nem felelt meg az üzleti érdekeknek. Gondoljunk csak bele, hogy mennyivel kevesebb autó volt és a tömegközlekedés sem volt akkor még a helyzet magaslatán.

A Várbazárt szobrászművészeit kitelepítés fenyegeti. Mikor Ybl Miklós megépítette élete főművét és legeredetibb remekét, a Várkert Duna parti megoldását, a hegy lábát nemes építmény-úttal szegte be. A földszintes építményt boltok sorozatának szánta — és így keletkezett a Várbazár elnevezés. Bazár azonban sohasem lett azon a helyen, mert nem akadt vállalkozó, aki boltot bérelt volna a Várhegy tövében. Miután évekig üresen tátongtak a helyiségek, az egykori várkapitányság végre arra a bölcs gondolatra jutott, hogy művészekkel kellene benépesíteni a lakatlan helyiségeket. Így keletkezett a várbazári művésztelep. Körülbelül húsz művész — ma már csupa szobrász — dolgozik ott azóta is ingyen helyiségben, ami nagy áldás számukra még akkor is, ha a helyiségek tökéletlen és kényelmetlen berendezését számba vesszük. Ez ellen az idilli művészparadicsom ellen forgat most zordon tervet a Közmunkatanács. Nem tetszenek neki a "gondozatlan műterembejáratok". Csakhogy azok nem is műterembejáratok, hanem boltbejáratok. Olyanokul kapták őket a művészek. A kifogásolt bejáratok miatt a Közmunkatanács ki akarja telepíteni a művészeket arról a helyről, amelyet olyan érdekesen vonzóvá tettek ők maguk azzal, hogy egyszerűen ott élnek, ott dolgoznak és a boltnak szánt helyiségben nemes kultúrát termelnek.

Helyükre Budavár kő-múzeumát telepítené a Közmunkatanács, noha a budavári kőemlékeknek már van múzeuma a Halászbástyában. Az elgondolás erőltetett és megvalósítása feleslegesnek látszik. Annál is inkább, mert a Közmunkatanács is úgy képzeli, hogy a kitelepítendő művészek számára előbb megfelelő műtermes lakásokat építtessen az állam. A megoldásnak ez a feltétele szerencsére az egész tervet elodázza, hihetőleg olyan időpontig, amikorra a Közmunkák Tanácsának nagyobb gondja is lesz, mint hogy derék művészemberek békéjét megzavarja és az államnak felesleges költséget okozzon. A Közmunkák Tanácsának megmozdulására egyébiránt az adott alkalmat, hogy nemrégiben szabaddá lett a műtermek néhánya és természetesen arról volt szó, hogy a kultuszminisztérium a jelentkező művészei között osztja szét a műtermeket. A Közmunkatanácstól kért előbb véleményt, s a vélemény úgy hangzott, hogy a megüresedett műtermeket az állam ne adja a jelentkező művészeknek, a Tanács jövő terveire tekintettel. S ez a vélemény akkor hangzott el, mikor az egész ország visszhangozza a művészek nyomorát, s mikor különösen a fiatal szobrászoknak semmi eszközük és módjuk arra, hogy műtermet béreljenek.

További érdekessége a cikknek, hogy 1940-ben már javában zajlott a II. világháború, de itthon mindenki azt gondolta akkor, hogy mi ebből kimaradhatunk. Sajnos nem így történt, minket is belerángattak és ez a későbbi hosszú időszakra keményen rá is nyomta a bélyegét. Egyébként 1940 januárján Magyarországon a valaha mért legalacsonyabb hőmérsékletet mérik, ami –35 °C, ez a rekord azóta sem dőlt meg. Ebben az évben történik a Katyńi vérengzés, a németek elfoglalják Dániát és Norvégiát, majd pár hónapra rá Belgiumot, megszületik a második Bécsi döntés, melynek értelmében Észak-Erdélyt visszakapja Magyarország. Nem volt egy unalmas év.

A következő cikket a Várkert Bazárral kapcsolatban egy 1948-as újságban, a Hírlapban találtam meg. Három évvel Budapest lebombázását és szétverését követően megkezdődtek az újjáépítési munkálatok. Itt azért azt megjegyezném, hogy megint csak egy teljesen más korról, más világról beszélünk, hiszen a borzalmakat túlélők nem pszichiátereknél keresték a belső egyensúlyuk visszanyerését, önsajnáltatás helyett elfoglalták magukat és igyekeztek a főváros, az ország helyreállításában. Azok az emberek nem azzal hitegették magukat, hogy abba a világba ők nem szülnek gyereket, hanem a népszaporulathoz is jelentősen hozzájárultak, mert tudták, hogy a szaporodás és a túlélés az ember feladata. Szóval csak egyszerűen élték tovább a valamikor félbeszakadt életüket.

Budán vészelte át feleségével együtt az ostromot A lakása elpusztult és mikor, a felszabadulás után, végre felkereshette a Várkert Bazárban lévő műtermét, bizony azt is romokban találta. Szükség törvényt bont, elment hát munkát keresni. Az Erzsébet híd roncsainál dolgozott, mint napszámos, majd a Petőfi hídnál. Éjjel-nappal különórázott, hogy mentül többet tudjon keresni. Amit nehéz testi munkával szerzett, azzal újjáépítette a műtermét. Az akkor hetvenkétéves hídmunkást rendkívül tisztelték és becsülték felettesei. Egyenesre kalapálta az elgörbült vasroncsokat, volt kőtörő, raktárnok és dolgozott a lágymányosi hídnál is. Közben a Ráday utcában húzódott meg egy kis udvari szobában, ma is ott lakik, a saját külön hároméves tervét pontosan valóra váltva. Ma hetvenötéves- A Művészeti Tanácstól kap havonta 300 forintot. Ebből él.

1948-ban is történnek még dolgok. Magyarország megköti a Szovjetunióval a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Csehszlovákiában a Nemzeti Szocialista Párt Csehszlovák Szocialista Párttá alakul át. Az MSZDP kongresszusán kizárják a Kéthly Anna-féle szárny tagjait és a pártvezetést megbízzák, hogy az Magyar Kommunista Párttal kezdjen tárgyalásokat egy egységes munkáspárt létrehozásáról. Az Államrendőrség Államvédelmi Osztályából (ÁVO) létrehozzák a BM Államvédelmi Hatóságát (ÁVH).

1948 és 1959 között eltelt 11 év alatt sok minden változott és nem a Várkert Bazárról szólt. A tomboló kommunizmust '56 után felváltotta az enyhén lazább szocializmus, ami rengeteget segített a Várkert Bazár történelmében is. 1959 márciusában a Műemlékvédelem című sajtó orgánumban elég szigorú ténymegállapítás született.

A várkert helyreállításában az ásatások eddig nem okoztak akadályt, mert itt alig voltak. A kert végleges kialakítását mi is sürgettük. Talán most, az Ybl-féle Várbazár keretépítményei és díszlépcsője helyreállítása alkalmából a kert munkái is megkezdődhetnek. A fővárosnak az Ybl-bazár és a tabáni templom körüli műemlékegyüttes helyreállítását célzó kitűnő kezdeményezésével szemben kár, hogy a túlsó oldalon, a Tabán felé túlságosan sűrű beépítést terveztetett a Várkert köré és így a tervezet megvalósulása után csak keskeny réseken át lehet betekinteni a várra, a völgy felé. A mai kedvező széles megnyitás szépségét a főváros e beépítésnél sajnálatosan nem vette figyelembe és ennek említését a könyvben is hiányoljuk.

1960-ban újra a Műemlékvédelem számolt be a Várkert Bazár aktuális sorsáról, állagának javításairól. Azt viszont nagyon jó lenne tudni, hogy vajon a felújítások idején már tudták-e, hogy a területet szinte teljes egészében a fiatalokra bízzák? Talán kész volt már az ezirányú terv, de az is biztos, hogy akkor még álmukban sem gondolták volna, hogy ezen a szent helyen hamarosan az Illés, vagy az Omega zenekar, később a Tűzkerék, majd a Piramis rajongóit kergeti őrületbe az aktuális zenei divatirányzat. Ja, amikor még a tangóharmonika volt a menő, ki gondolta, hogy hamarosan a gitár-zenekarok veszik át a hatalmat, amire a politika is odafigyel, sőt ráteszi a kezét...

Megkezdődött a Várban a Hess András téri középkori Domonkos-templom falmaradványainak és tornyának megerősítési és helyreállítási munkája. A szerkezetileg igen erősen rongálódott torony állag biztosításával indultak a munkák. Az anyag kifáradása következtében megrepedezett falakat beton injektálásával teszik ismét állékonnyá. A toronyhoz csatlakozó templomteret az utólagos beépítésektől szabaddá teszik, s egyedül megmaradt északi falát vasbetonszerkezettel támasztják meg. A másik vári középkori templomtorony, a Kapisztrán téri volt Helyőrségi templom tornyának felső részét 1950— 52 közt helyreállították. Idén megkezdődött az alsó rész és a hozzá csatlakozó copf előcsarnok helyreállítása is. A helyreállítás befejezése után sor kerül a torony környezetének rendezésére.

Nagymértékben előre haladt a második világháborúban megsérült Várkert Bazár helyreállítása. Az igen nagy költséggel folyó munka 1958 őszén indult meg a Fővárosi Tanács hitelének terhére, és várhatóan ez év végéig teljesen elkészül.

Érdekesség, hogy 1960-ban a csökkenő eladások miatt leállítják a világ egyik legnevesebb elektromos gitárjának, a Gibson Les Paulnak a gyártását, miközben megalakul a Beatles együttes. 1961-ben az Esti Hírlap újságírója vetette papírra a merész tervet, miszerint hamarosan megnyílik a Várkert Bazár, de már nem a hajdani koncepcióval.

Szórakozópark Budán

A budai Vár aljában, a Duna-parton, szemben a Várkert Kioszk vendéglővel, új ifjúsági szórakozóhely épül. Ezen a helyen korábban az úgynevezett Várkertbazár volt. A Vár restaurálásával párhuzamosan a Duna-parti részt már helyreállították, s a fővárosi tanács úgy határozott, hogy a kertben a fiatalok számára szórakozóparkot építenek. A Duna-parttal párhuzamosan, a teraszon 500 párnak táncteret alakítanak ki. A tervek szerint a parknak ezt a részét már augusztus 20-ra átadják. Az építkezéseket ősszel és jövő tavasszal folytatják: szabadtéri színpadot építenek, egy részét pedig lelátóvá' ' képezik " ki, ezerötszáz személy befogadóképességgel. A hely alkalmas nyári kertmozinak. A déli teraszon 600 személyes kertvendéglőt nyitnak.

1961-re a Képes Magyarország is lerántotta a leplet. Még nem az új néven, de a Várkert Bazár csendben nyugdíjba vonult és hamvaiból feltámadt a Budai Ifjúsági Park, ahol a szórakozni vágyó ifjúság megtalálhatta a helyét. Ki gondolta még akkor, hogy "operett országunkban" az akkor még divatos tánczenét hamarosan kiszorítja a nyugatról importált beat muzsika és a beat-műfajból átalakult számos stílus, például a rockzene.

Újjá született a Várkert. Romok, állványok, kövek torlaszolták el a háború pusztítása óta a budai Várkert környékét. Mi még emlékezünk egykori szépségére, Ybl Miklós épület-kompozícióira, melyek annyi bájjal ékesítették a Várhegy Duna felé lejtő oldalát. De felnőtt egy nemzedék, amelynek ez már semmit sem jelentett, talán csak azt tudták, hogy a romok között, a Várkert-bazár furcsa műterem helyiségeiben még furcsább szobrászok dolgoznak, vésik, kalapálják a köveket.

S íme, az idén a Várkert újjá született. Eltűntek az állványok, eltűntek a romok, régi szépségében, de megfiatalodva ragyog Budapest nagy építő ­művészének alkotása, a Várkert-bazár, s előtte, a parton, ugyan csak Ybl műve, a Várkert kioszk. Azt hiszem, a világ kevés nagyvárosa büszkélkedhet ilyen tündérkerttel. Fölötte az újjá épülő budai vár emelkedik, s a kilátás a Lánchídra, a pesti Dunapartra, az Országházra, másik irányban meg a Gellérthegy lankáira valóban páratlan, varázslatos.

Az ifjúság már felfedezte magának ezt a gyönyörű helyet. A nyári estéken zsúfolásig meg telt a Kioszk; szólt a zene, folyt a tánc... de szólt egy másik zenekar is, fent, az Ybl bazár teraszán, — a hatalmas, kétezer személyt is befogadó teraszon, amit a KISZ alakított át Ifjúsági Kultúrparkká.

1961-ben a Magyar Ifjúság számol be – talán még végleges nevet keresve – arról, hogy újjá született a Várkert Bazár és innentől ez a csodálatos nyári szórakozóhely a fiataloké. Érthető persze, hogy ők azok, akik a buli kedvéért bármikor elmennek akár nagyobb távolságra is. Az ötlettel nem nagyon lehetett mellé lőni, mint azt a későbbiekből is meg fogjuk látni.

Augusztus 20-án megnyílik a főváros legnagyobb ifjúsági szórakozóhelye az I. kerületben, az Ybl-bazár helyén. A környezet romantikus; háttér a Vár, az Ifjúsági Művelődési Park előtt folyik a Duna, szomszédságában van a Várkert Söröző. Az Ifjúsági Művelődési Park "táncparkettjén" egyszerre 500 pár táncolhat. A zenét a Nebuló tánczenekar szolgáltatja. A szórakozóhely hetenként háromszor várja vendégeit: csütörtökön, szombaton és vasárnap, 17 órától 23 óráig.

Eltelt egy év és 1962-ben szintén az Esti Hírlap számolt be a változásokról. Az Ifiparkot folyamatosan fejlesztették, mert az érdeklődés hatalmas volt és folyamatos. A beruházás pedig megérte.

A budai ifjúsági park a volt Várbazár helyén június 21-én nyílik. A táncbetont nagyobbították, úgyhogy ezután egyszerre nyolcszáz pár táncolhat. A tánchely fölé tetőt húztak, így esős időben is lehet szórakozni.

Ekkoriban már bizony Magyarország számított a keleti blokkban a legvidámabb barakknak, amit úgy kell elképzelni, hogy a "baráti" Szovjetunió bűvkörébe tartozó országokban továbbra is a szigorúan tartották a rendet, ennek ellenére – talán '56-ból okulva – a néppel szemben itthon engedékenyebb volt a hatalom. Magyarországon több lehetőség jutott a kikapcsolódásra, a nyugati kultúra megismerésére. Szóval ezekben az időkben egy olyan kirakat ország voltunk, amire keleti szomszédaink felnéztek, a nyugatiak felé pedig azt mutattuk, hogy mi is élünk úgy, ahogyan ők. Persze ez csak a látszat volt, de pontosan a látszat miatt kaptunk a többieknél jóval több szabadságot. A Népszava egy rövid írásában jegyezte le, hogy már a televízió sztárjai is a fellépnek a Parkban, ami felért egy kitüntetéssel.

ÖTÓRAI TEA az ifjúsági parkban, a Várbazárban. A műsorban népszerű művészek szerepelnek, de a kedvencek a Televízió, Ki mit tud? vetélkedő győztesei. Szól a zene, szórakoznak a fiatalok.

Mai szemmel olvasva furcsának tűnhet, hogy szinte az összes újság más néven nevezi az egyre népszerűbb szórakozóhelyet, Talán azért, mert egyesek ragaszkodtak a hagyományokhoz, egyesek modernnek mutatták magukat, talán semmi nincs a történet mögött, mert hivatalos név még nem merült fel. Talán az is kialakulóban volt.

Még mindig 1962. Az Ifipark nem sokkal megnyitása után a fiatalok közkedvelt szórakozóhelye lett, amire a Pártvezetés annyira büszke volt, hogy egy idő után külföldi delegációkat szállíttattak oda, hogy ők is lássák – ahogy fentebb említettem -, Magyarországon minden tökéletesen működik! A Népszabadságban találtam az alábbi idevonatkozó rövid írást.

Olasz ifjúsági delegáció utazott át hazánkon. A VIII. Világifjúsági Találkozóról hazatérőben ezer főnyi olasz ifjúsági csoport utazott át Magyarországon. A delegáció tagjait a Keleti pályaudvaron a Magyar Ifjúság Országos Tanácsának vezetői fogadták. Az olasz fiatalok egy napot töltöttek Budapesten, autóbuszokkal megtekintették a főváros nevezetességeit, majd este a budai Ifjúsági Művelődési Parkba látogattak. Hétfőn az olasz VIT-delegáció tovább utazott Rómába.

Az Ifipark ötlete bevált, aki eljön, jól érzi magát, de a háttérben azért, ha óvatosan is, már megjelennek az első aggodalmak, negatív kritikák. A kiváló hangulatot őrizni kell, miközben a fiatalság táncol és mulat – ekkor még a tánczene volt a legnépszerűbb. A Népszava beszámolójából megtudjuk, hogy a kapukon kívül rendőrök, belül civilruhás nyomozók és a Park ifjúgárdistái vigyáznak a törékeny rendre. Hamarosan a nyíltabb írásokat is elolvashatjuk.

Holdas éj a Dunán

Csak a vén cigány hiányzik. Nem sír már hegedűje holdas éjszakán, a Duna partjainál. De búg a szaxofon, csörög a kasztanyetta, rikolt a klarinét — s miközben Budapest visszfényei ott ringatóznak a csodálatos hullámokon, a ritmustól, a környezettől, a kifogyhatatlan ifjúságtól mámoros párok összesimulnak. Él, szórakozik az ezerarcú világváros.

Órákig egy fekete mellett

Megtelt a Lánchíd. Fent, a teraszon a hangulatos duó muzsikájára táncolnak a fiatalok, s lent, a kerthelyiségben külföldiek és pestiek kavarják az illatos feketét. Gyönyörű a kert, kellemes a hangulat, elegánsak a vendégek. Szalai Béláné, az üzlet vezetője, csak egy dolog miatt panaszkodik: — Drágán kapjuk a kávét, a Közértben bárki 180 forintért is hozzájuthat, mi nagyban 200-at fizetünk érte. S akad olyan vendégünk, aki órákig ül egy fekete mellett. Filléres kereset, nem kifizetődő . . .

A platz nem szardíniás doboz.

Néhány perc, máris itt vagyunk az Ifjúsági Parkban. Lányok és fiúk özönlenek felfelé az impozáns lépcsőkön, megváltják az ötforintos belépőjegyet, s otthonosan ülnek asztalukhoz. — Minden nap eljövök — mondja egy jól öltözött fiatalember, Csányi László szerszám készítő. — Szerintem ez Budapest legjobb szórakozóhelye. Kitűnő a zene és a műsor, s a platz nem szardiniás doboz, öt helyen is lehet táncolni. Az árak olcsók, harmadosztályúak. Az ember eljön egy húszassal és egész este jól érzi magát. A partnernő, Szabadházi Melinda, egyetért lovagjával: — Végre nekünk is van szórakozóhelyünk...

Kárpáti Éva énekesnőnek tetszik ez a közönség: — Csupa fiatal, modernül öltöznek, modernül táncolnak, modernül viselkednek, s mindig a jóízlés határain belül. Rendőr sehol, a KISZ önkéntes ifjúgárdistái vigyáznak a rendre, de közbelépésükre nincs szükség.

Fele költség — dupla élvezet.

Alig néhány lépésnyire, a Várkert Kioszkban is szól a zene. Ugyanakkor azonban ide hallik a dizőz éneke az Ifjúsági Parkból is — s a vendég dupla műsort élvezhet —, ha ugyanezt élvezetnek lehet nevezni. Az egykor katonazenés budai kertnek ma is hagyományos közönsége van: régi törzsvendégek jönnek vacsorázni, szobrászok a Várbazárból, külföldi turisták, nyugdíjasok és szerelmespárok.

A Matróz Csárda is népes. — Külső-Zuglóból jöttem ide, mert ennek a halászlének nincs párja az egész városban — mondja Kalász György ügyvéd. Megkóstoljuk mi is. Igaza volt...

Jó időben hétköznap is zsúfolt a csárda, a konyha dolgozói emberfeletti munkát végeznek a korszerűtlen, mindössze két gázzsámollyal felszerelt konyhában. Ráférne a Matrózra a korszerűsítés. Egy javaslat a rendőrségnek: tegyenek sebességkorlátozó táblát a csárda mellé, mert a vadmotorosok és autósok veszedelmes tempóban száguldoznak a rakparton az érkező és távozó vendégek között.

Egy deficites operett-ország

A Kék Duna ring a kék Dunán, s a Suha—Cserniczki együttes kitesz magáért, hogy a főként külföldi vendégek jól szórakozzanak. Operett-ország ez, ahol matróz, főárbocmester és kapitány őrzi a hindu népviseletű, néger, japán vagy európai vendégeket. Csak kissé költséges a mulatság . . .

Holdas az éj a Dunán, a vén cigány hiányzik . . .

A Magyar Nemzet nagy örömmel számol be az Ifipark időszakának – egész éves - bővítési ötletéről, miszerint a szervezők a téli időszakra is megtalálták a megoldást. Sajnos, azonban ez nem vált be…

Ma délután nyílik az ötszáz személyes ifjúsági szórakozóhely a Bajcsy-Zsilinszky úton. Ez lesz a Budai Ifjúsági Művelődési Park téli helyisége. A nyári szórakozóhelyet mintegy hetvenezren keresték fel.

Folytatjuk… (2023.05.03.)

Készítette: Fiery