Cikipédia 13/6 - A Dinamit együttes története 6. (1981-82)
1981 nyara végre sajtótámadás-mentesen alakul. Az egész ország azt latolgatja, hogy ki veszi át a Piramis leáldozott egyeduralkodó szerepét, az Omega - LGT - Beatrice turné már a múlté, és a "Fekete bárányok" is megszelidültek, vagy inkább egy kivételével soha nem is voltak azok. Vikidálék egy rövid időre kifújhatják magukat, szerencséjükre most nem övék a főszerep.
Az Esti Hírlap igyekszik a Dinamit szállóigévé emelkedett dalszövegét - a TV után szabadon - értelmezni. Sikerül is, hiszen a mikrofonvégre kapott emberek szinte szószerint ugyanazt mondják, amit a zenekar jó érzékkel megfogalmazott a dalban:
"Nem kell a szépség és nem kell a jó; falra hányt borsó - mit ér a szó..." - énekli a Dinamit együttes Tinédzserdal című számában. Bár nem tizenéveseket, hanem egy évtizeddel idősebb nemzedék-belieket kapott el mikrofonjával Déri János, de a válaszok lényege körülbelül ezt fejezték ki. Nem kell a készen kapott életforma és életmód recept, nem kell a diktált, és kötelezően előírt "szép és jó". A tétova és agresszív megfogalmazásokban ez a fajta tagadás rejlett. S hogy ezt a Fiatalok órája közreadta, azzal a fiatalok körében világszerte ismert jelenség jelzésének adott hangot műsorában. Ha nem tévesztjük össze ezt az adást valamiféle mélyreható szociológiai vizsgálódással, akkor érdekes műsor szemtanúinak tudhattuk magunkat a tegnapi késő esti műsorban. Legfeljebb csak annyi kifogásunk lehet a világjelenség magyar változatának bemutatásával szemben, hogy a riporter olykor visszatartott információkkal dolgozott. Mert a "lötyögő életmód" lehet valóban hasznos, mint azt Vekerdy Tamás pszichológus említette nagyon okos fejtegetésében. Ebben a jelenség lélektani motívumainak magyarázata mellől nem hiányzott a társadalmi okok felvázolása sem. Hasznos, ha a valamire való felkészülés, a "nagy mű" megszületése - vagy egy életpálya előkészítése - kívánja meg a tétlenségnek tetsző feltöltekezést. De hogy a felvevőgép előtt megszólaló ismeretlen ismerőseink milyen célra törnek? Minek az érdekében hagyják magukat beterelni a sorba? Déri ennek a kikutatásában épp oly tétovának mutatkozott, mint beszélgetőpartnerei. Erre a kérdésre egy másfajta életút felvillantásával utolsó két riportjában adott válaszfélét, s ez a két riport remekül sikerült.
Az írást olvasgatva rájöhetünk, hogy mégsem álzenekar a Dinamit, az általuk megfogalmazott gondolatok mindenki fejében ott motoszkálnak. A zenekar egyre kevesebb fellépést vállal és a közönség is kezd elmaradni, az ifjúsági sajtó eddigi ténykedésének köszönhetően és az egyre erősebb belső konfliktusok hatására szinte már alig létezik.
Az Ifjúsági Magazin cikke következik, de ezúttal egy "külsős" tollából ismerhetünk meg egy egészen új fajta véleményt a második Dinamit albummal kapcsolatban - "Megpuhult a kőkemény rock" - címmel. Meglepő, hogy az újság végre helyén kezeli a zenekart, de ez sem a véletlen műve:
A Dinamit - mint ismeretes -, kibővült és a muzsikája változatlanul az a fajta kemény rockzene, amellyel bemutatkozó lemezükből százezret eladtak. A két szólógitár ügyesen rímel egymásra és a szövegek is feljebb léptek egy osztállyal. Ez a lemez is megszólal százezer lakásban majd. Csak egyvalami birizgálja bensőmet, hogy saját élményemet is beleszőjem: amikor a tévé megbízott, hogy a Pulzus tehetségkutató versenyén zsürielnökösködjek, már ott feltűnt, hogy a jelentkező amatőr zenekarok elsöprő többséggel azt a kemény fémzene irányzatot játsszák, ami ma a hazai profi zenekaroknál dívik és amely keveréke a néhai Deep Purple és a boldog emlékű Crand Funk Railroad stílusának - úgy a hetvenes évek elejéről...
Bár az írásból nem tudjuk meg, hogy mitől puhul a kőkemény rock, de az igaz, hogy a '79-es zenekarok még mindig közel teltházakat vonzanak. A sajtó egyre többet foglalkozik a nyugaton terjedő új hullámmal és izgatottan várja a műfaj itthoni megjelenését. A szakemberek kezdik unni a Zeppelin-Purple vonulatot, valami újra vágynak. A változásokat hozó első vonal, mint a The Police, Madness, Buzzcocks, Dead Kennedys sorra hódítják Nyugat-Európa legnagyobb színpadait. De van, amin nem lehet változtatni, a New Vawe nem való mindenkinek. Belebukott a Piramis '82-ben és a Dinamit sem illeszthető a könnyedebb, modernebb felfogású dallamok közé. Később, a rockopera után már Jean Val Jean szerepét könnyedén eljátssza Vikidál, de a "pillangóvá váláshoz" idő kell. Viszont vannak, akik könnyűszerrel képesek stílusukon változtatni, ami egy csodálatos adottság. Ilyen például a korábbi funky-diszkósztárból punk-rockerré avanzsált Nagy Feró aki a későbbi rockosabb új hullámmal éri el legnagyobb "jelen-beli" sikereit, hogy aztán majd "Hamlet" legyen. Rajta kívül mindenkinek idő kell az átalakuláshoz, vagy ha az nem megy, a befejezéshez. Közben itthon sorra születnek a modern világ hirnökei, még egy évet várni kell a berobbanásáig, addig kis klubokban tűnik fel a KFT, a GM49, a Fórum, Európa Kiadó... az Első Emelet, vagy a Satöbbi együttes 1982-ben születik meg. Ők lesznek a '80-as évek első felének meghatározó zenekarai és ez hatalmas közönségbázis csökkenést jelent.
Szóval kár sajnálni azt, hogy itthon még mindenki a '70-es évek rockzenéjét nyomja, egyszerűen 1981-ben erre van igény, miután ezek a zenekarok eltűnnek, többé nem jön vissza ugyanez a koncert-feeling. Évekre megszűnik a koncert-őrület, helyette visszatér a '60-as évek végi "színpad előtt-elmélkedős" időszak.
1982- januárjában szolidabb hangra vált a Képes Újság és szolidabbra vált Dévényi Tibor. A Dinamit második lemeze megjelent ugyan, de a banda már nem igazán volt együtt. A Németh testvérek egyre többet találkoztak az időközben megszűnt Beatrice frontemberével, Nagy Feróval és az álmaik már nem közösek Vikidáléval, vagy Papp Gyuláéval.
Ez alkalommal "régi" nagylemezekről lesz szó, olyanokról, amelyek a múlt esztendőben jelentek meg, és még nincsenek félévesek sem. Igaz, hogy ebben a rovatban ritkán határozzuk el magunkat lemez- kritika írására, mivel véleményünk szerint egy lemez értékét a rajta található slágerek határozzák meg. így azután hiába állapítjuk meg úgy új LP-ről, hogy szenzációs, eltalált, remekül hangszerelt, vagy épp az ellenkezőjét, hogy színvonalon aluli, igénytelen, biztos kudarc - mert a végeredményt úgyis a lemezvásárlók döntik el. Ha fogy egy lemez, akkor sikeres, ha nem, hát... sajnos az bukás a világ bármely pontján.
Néhány szubjektív gondolat következik négy rocklemezről. A Dinamit együttes második nagylemezét - a Hidat nagyon vártuk. A zenekar körül sok vita folyt az elmúlt esztendőben. Sokan esküdtek rájuk, mások pedig mesterségesen "gyártott" zenekarnak tartják ma is a kiváló muzsikusokból álló zenekart. Kétségtelen, hogy énekesük, Vikidál Gyula, a hazai rockvilág egyik kiemelkedő egyénisége. Stílusa, jellegzetes hangja, a teenager korosztályra gyakorolt hatása olykor utánozhatatlan. Új lemezük egységesnek tűnik - precízen elkészített munka. Van rajta néhány slágergyanús "nóta" is (Dzsungelharc, Itt van a híd), de valahogy több ötletet, a merészebb zenei és szöveg fordulatokat hiányolunk róla. Talán azért van bennünk ez az érzés, mert a viták miatt magasabbra tettük a mércét a Dinamit II.-nél. Azonban egy rocklemez igazi, teljes sikerét csak a koncerten lehet lemérni, ahol kiderül, hogy egy-egy dal mennyire él együtt a közönséggel. Kívánjuk a Dinamit-fiúknak, hogy igy legyen.
Vikidál Gyula első zenekara, a P. Mobil is lemezt jelentetett meg az elmúlt hetekben - az elsőt! Érdemes volt várni rá két okból is. Schuszter Lóri csapata először is bebizonyította, hogy a sok vihar ellenére életképes együttes - a rock első vonalából. Másodszor pedig a lelkes rajongóikat elégítették ki lemezükkel és azon a koncertről ismert, valamint vadonatúj dalok ízléses arányával. Szimpatikus és stílszerű, hogy a lemezkorong címkéjén csak a címek szerepelnek, és a P. Mobil együttes neve. Hiszen ez a lemez az egész zenekar közös munkáját, gondolatvilágát mutatja be magas fokon. Az Átlagember pedig egész biztos a tél legnagyobb rockslágere.
Meglepő lehet, hogy amikor végre lanyhul a Dinamit elleni össztűz, ráadásul kijön egy tökös album, akkor fuccsol be a zenekar. De ne siessünk előre, hiszen a Dinamit a kegyelemdöfést még nem kapta meg, habár a bandában már mindenki a kiutat keresi...
Folytatjuk... (2022.01.26.)
Írta: Fiery