Cikipédia 13/5 - A Dinamit együttes története 5. (1981)

1981-et írunk, annak is a legelejét. Az Ifjúsági Magazin "Kik voltak a legjobbak?" címmel összefoglalja az elmúlt év nagyobb eredményeit. A listában jól látható, hogy a rockhullám minden vészharang kongatás ellenére javában tombol. A legjobb hangszeresek, koncertek, dalok, lemezek szinte kivétel nélkül rockerek. Óriási meglepetés, hogy a Dinamit együttes tagjai is felkerültek az illusztris listára, de ebben nincs köszönet:

Az év szólógitárosai: Tátrai Tibor és Lugossy László (a Skorpió és a Beatrice együttesekből); az év basszusgitárosa: Póka Egon (HBB); billentyűse: Presser Gábor (LGT); dobosa: Solti János (LGT); fúvósa: Dés László (Dimenzió); szólóénekese; Komár László; szólóénekesnője; Bontovics Kati; színpadi személyisége: Földes László (HBB); nagylemeze: LGT angol nyelvű; hangszerelője: Presser Gábor (LGT); közönség-együttese: Edda; eseménye: Omega-LGT-Beatrice koncertsorozat; felfedezettje: East, csalódása: a P. Mobil leállása és nagylemezének elmaradása. Az év legrosszabb teljesítményének járó citromdíjat a Dinamit együttesnek adtuk. S végül az év tíz legjobb dala: Korál: Maradj velem; V' Moto-rock: Várj, míg felkel majd a Nap; LGT: Embertelen dal; Edda: Minden sarkon álltam már; Beatrice: Katicabogárka; Hobo Blues Band: Rolling Stones Blues; Color: Vallomás; P. Mobil: Miskolc; East: A valóság hangjai; Mini: Kolduskirály.

Bár láthatjuk, hogy az év szólógitárosa Tátrai mellett Lugosi László, de természetesen a neve után a megszokott módszertől eltérően csak a Beatrice van megjelölve, Dinamit sehol. Az Ifjúsági Magazin hűen eddigi "elfogulatlan" munkásságához, továbbra is cikizi, fikázza a profi zenészekből álló együttest. Jelen esetben a "legrosszabb teljesítménynek járó citromdíjat" adományozza Vikidáléknak. S hogy miért? Egészen biztos vagyok abban, hogy belül már mindenki tisztában van a válasszal.

A Hajdú-Bihari Napló is hű marad "valakihez", ugyanis ez a lap is számot vet az elmúlt évvel "Magyar popzene 1980-ban" címmel. Az újságíró továbbra sem magyaráz, indokol, egyszerűen csak lehúzza a WC-n a zenekart:

Dinamit: keménykedő rock, de hamisan szól. Korál: jól szerkesztett lemez sok utánérzéssel. Rock­hullám: hét új zenekarból igazában csak az East, s talán a Solaris érdemel figyelmet. Mini: koncertlemez, újdonság nélkül.

Úgy gondolom, ha egy profi muzsikusokból álló zenekart hamissággal vádolunk, azt illendő lenne alapos indokkal megmagyarázni, mert a "hamisan szól" jelző bármit jelenthet. Jelentheti, hogy a zenészek nem tudnak zenélni, azt is, hogy rosszul zenélnek, bár szerintem a harmadik megoldás lesz a helyes válasz, mely szerint nem arról énekelnek, amit gondolnak - "Az apám bort iszik, mégis vizet prédikál" -, ezt illene bővebben kifejteni. A "keménykedő" jelző egy fokkal jobb a korábban megjelent "álkeménynél", de ez sem fedi a valóságot. Lehet szeretni, vagy nem szeretni a Dinamitot, de azt el kell ismernünk, hogy zenéjük hamisítatlan rockzene...

Azt gondolom, hogy a Dinamit zenekarra fojtófogással rátelepedik egy bizonyos újságírói réteg és néhány alapos - de hátulról érkező - veserúgással a bandát szép lassan leviszi a földre. A közönség azt eszi, amit kap! Ezt írta korábban az IM munkatársa és az újságokból a megalakulástól kezdve CSAK ezt a gyűlölet-cunamit kapja. Ezek után már tudjuk, hogy mit eszik a közönség.

És akkor lássunk egy újabb Dinamit elleni kampányfogást nem meglepő, hogy az Ifjúsági Magazin részéről. Már az is csoda, hogy egy cikkben együtt jelenik meg a P. Mobil és a Dinamit, de a kitöltő mondatok azért erősen elhatárolják a kettőt egymástól:

A "kemény rock" 1980-ban további érzékeny veszteségeket szenvedett. Hosszú, elismerésért és lemezfelvételekért folytatott hiábavaló harc után két zenész kivált a közönség másik kedvenc zenekarából, a P. Mobilból és az együttes ismét elölről kezdheti a sziszifuszi munkát.

A nagy támogatással és reklámmal futtatott Dinamitról is végleg bebizonyosodott, hogy nem alkalmas arra a szerepre, amit létrehozói vártak tőle. A Skorpió, a Karthago, a V' Moto-rock és a Korál sem tudott igazán széles közönségbázist kialakítani magának és bármily paradox, őket éppen a később megjelenő nagylemezeik kényszerítettek az egyhelyben topogásra, a tavalyról már ismert dalok újra játszására. Az egyedüli, valóban nagy sikerű rockbanda ebben az évben az Edda volt, de tavalyi gyors feltörésük után róluk is kiderült, hogy nem képesek - legalábbis eddig nem adták tanújelét - új fazont, új irányt adni a "kemény rock" további fejlődésének.

Szerencsére a szerkesztő "továbbra sem elfogult" és ha mondanivalójának semmi alapja nincs, azért üt. Az olvasók tudatába épített "államilag támogatott" jelzőt hangsúlyozza, pedig a Dinamitnak sosem volt a Hajógyári szigeten KISZ vagy Párt támogatású fellépése, sosem turnézott az ország "szimbólum zenekaraival", semmivel korábban nem dobtak piacra lemezt, mint a V' Moto-Rock, a Korál, vagy a Karthago, vagy később a Bikini és a P. Box, ráadásul - és ezt nagyon kevesen tudják - a Dinamit együttest is volt kitiltva jónéhány településről.

A média már csak ilyen, kedve szerint informál és dezinformál, mindezt teheti abban a korban, amikor még valóban szakemberek dolgozhatnak például sajtómunkatársként, amikor még az ő fejükre is rákoppintanak, ha az szükséges. Azért is érdekes ez az "agyontámogatott" duma, mert, ha valóban az lenne a zenekar, akkor ilyeneket az újságíró le sem közölhetne. Hogy ez mégis megtörténhet, annak két magyarázata lehetséges: vagy egy rettenetesen szabad, demokratikus országban éltünk 1981-ben, ahol bárki kimondhatta a rendszerrel szemben fogalmazott markáns véleményét, vagy a Dinamit mégsem volt támogatott zenekar... (A felvetés költői, de a választás szabadságát megadom).

A Magyar Ifjúságban nagy vita kerekedik "Az igazság pillanata" címmel. A vitának nem főszereplője a Dinamit, mégis egy nagyon érdekes - minden eddigi kérdésünkre választ adó -felvetést olvashatunk a zenekarral kapcsolatban.

Kedves Elvtársak!

Bizonyára észrevették: nem vesszük igénybe túl gyakran a Magyar Ifjúság hasábjait, nem válaszolunk minden elvadult és alaptalan támadásra, amely a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatot éri a Magyar Ifjúság hasábjain. Így nem reagáltunk Sós Péter János cikkére, amely azt a látszatot igyekezett kelteni, mintha a magyar popszakmában előforduló utánérzések, vagy enyhe plagizálások arra lennének visszavezethetők, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, erőszakolja a popzene exportját. Nem válaszoltunk, mert a cikk önmagát cáfolja, csupa olyan példa szerepelt benne, amelynek exportját mi meg sem kíséreltük, más esetben pedig a számot egyáltalán nem adtuk ki. Nem reagáltunk az Edda vezetőjének nyilatkozatára sem, amelyben - a lényeget összegezve - azt állította, hogy mi kizsákmányoljuk az Eddát. Válaszként elég lett volna, ha közöljük azt a számot, amely könyveinkben szerepel arról, hogy az Edda első nagylemezével mennyit keresett. Két okból nem közöltük ezt a számot: az egyik ok, nem szeretnénk felkelteni az olvasók felháborodását, a másik ok, az Edda vezetője közölte velem, miszerint tudtára adták, ha nem támadja meg a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatot nyilatkozatában, akkor épp úgy "kinyírják", mint a Dinamitot. Hozzáfűzte ehhez, hogy neki nagyon kell vigyázni arra a látszatra, mintha nem kooperálna az állami vállalatokkal és intézményekkel, mert különben kiteszi magát az ifjúsági sajtó sorozatos támadásainak, mint "állami zenekar". Számomra, mint az ifjúsági sajtó állandó olvasója számára ez reálisnak tűnik.

Most úgy érezzük, itt az ideje, hogy válaszoljunk. Tesszük ezt azért, hátha a lap szerkesztői felfigyelnek, milyen ifjúságpolitikai vonalat képvisel, és milyen érdekeket szolgál a poprovat. Tehát: Sós Péter János "Az igazság pillanata" című cikkében azt írja: "a Loksi - megjósolható, tekintélyes nyereséget fog hozni a Hanglemezgyárnak - nem utolsósorban azzal, hogy két lemeznyire fújták fel az egy, igen nívós lemezre való anyagot". A sajtóban megjelent, a rádióban elhangzott, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat kezdetben ellenezte a kétlemezes albumot, és csak Presser Gábor erőszakoskodására engedett, szerencsére. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, amikor a két lemezt meghallgatta, táviratban köszönte meg Presser Gábornak, hogy a mi véleményünkkel szemben kierőszakolta a kétlemezes megoldást. Sós Péter Jánost a tények nem érdeklik. Mi nagyon reméljük, hogy a Loksi album tekintélyes nyereséget hoz a Hanglemezgyárnak és az LGT-nek. Ezt a nyereséget, mint mindig, nagyrészt befizetjük az államkasszába, másrészt fejlesztésre fordítjuk, pl. még idén vásárolunk 24 sávos magnetofont, amin természetesen Sós Péter János kedvencei is dolgozhatnak majd. Az állam ebből a nyereségből és a többi vállalat nyereségéből építi mindazt az utat, iskolát, kórházat stb., amit Sós Péter János is használ. De hagyjuk az alapfokú szemináriumot. Kérjük soraink közlését.

Válasz: Minden szerkesztési tanácsot szívesen fogadunk. Az alapfokú szemináriumra illő oktatást is, kiváltképp, ha olyan helyről érkezik, ahol pontosan tudják, hogy mi a helyes ifjúságpolitikai vonal. Dr. Erdős Péter leveléből értesültünk róla, hogy poprovatunké valami egészen más lehet, mert: 1. Sós Péter János "azt a látszatot igyekezett kelteni" Miközben önmagát cáfolta. Ha igaz, újságírói melléfogás, már csak azért is, mert így semmi nem maradt a szerző kívánta látszatból. 2. Helyt adtunk az Edda együttes "nyilatkozatának", valójában egy nem hanglemezgyári működésükkel foglalkozó írásunkra készült válaszának. Mit hoztunk az együttes vezetőjének tudomására? Annyit, hogy akit bírálat ért, természetesen megjelentetheti ellenvéleményét. Nem firtattuk, hogy miért akarja nyilvánosságra hozni lemezgyári "kizsákmányolásukat". Közlési ingerét úgy látszik, ennyi nem elégítette ki. Mondott még valamit - humorosat - Erdős Péternek. Vagy talán komolyan gondolta az együttes vezetője, hogy kooperálását az állami vállalatokkal és intézményekkel titokban lehet tartani? És hogy az ifjúsági sajtó zenekarok "kinyírására" szövetkezhet? Ha így volna is - nincs így -, zenei produkciókról tudomásunk szerint még mindig nem nyilatkozatok alapján alkot véleményt a közönség. 3. Felfújták vagy nem fújták fel az LGT nagylemezét és ki a tettes? Köszönjük az előzmények ismertetését. Ami az idézetben szereplő tényeket illeti, szerintünk nincs ténybeli különbség remélhető és megjósolható nyereség között. Lehet-e kétlemeznyi anyagból egy nívósabbat kiadni? Bizonyára a szerző egy lemez melletti voksolásában rejlik az elvadult és alaptalan támadás. Mindezekben eltérünk, ha mástól nem is, a Hanglemezgyártó Vállalat szerint követendő vonaltól, mindenesetre. Kicsit restelkedve használjuk hát a vállalat nyereségéből származó utakat, iskolákat stb.-t. Szerintük bizonyára nem érdemeljük meg őket.

Úgy érzem, hogy a vita hevében az újságíró megfeledkezik az ő rejtett igazságáról és a lényeges kérdést bent hagyta a szövegben. "Pataky Attila tudtára adták, ha nem támadja meg a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatot nyilatkozatában, akkor épp úgy kinyírják, mint a Dinamitot." Én most kényelmesen hátra dőlök és már csak egy kávét kérek...

Időközben egyre nagyobb gondok adódnak a Dinamit háza táján, elfogynak a koncertmeghívások és bár lassan készül az új lemez, mégsem boldog a társaság. A zenészek tudják, hogy bármit csinálnak, kőfalakba ütköznek. Becsületükre legyen mondva, az iszonyatos szembeszél ellenére is dolgoznak tovább.

Az Esti Hírlap májusban egy nyúlfarknyi cikkel jelenik meg "Mi van a Dinamittal?" címmel, de valahogy a cím nem passzol az egymondatos íráshoz. Vajon itt mi történt?

A DINAMIT együttes hat hónapja nem lépett színpadra. Május 16-án a KEK-en, másnap a Várklubban játszik.

A Dinamit legénysége a második lemezre megerősödik. A rajongók visszatámadása a negatív sajtó irányába átmeneti hatást gyakorol, ezáltal 1981 közepére elcsendesülni látszik a vihar. Szakember jó zenére már nem mondhatja, hogy rossz De a csend átmeneti és kiderül, hogy bármit le lehet szarozni, ha egyeseknek kedve tartja....

Folytatjuk... (2022.01.23.)

Írta: Fiery