Cikipédia 13/4 - A Dinamit együttes története 4. (1980)

1980 nyarára viharfelhők csapnak össze a Dinamit tagjainak feje felett, pedig a zenekarba érkezik a Beatricéből Lugosi László "Suta" is, hogy még keményebb hangzással képviseljék a rockzenét. Az "államilag támogatott" bandáról továbbra is rettenetesen keveset írnak, s ha mégis, abban nincs köszönet. Ebben az évben már a Piramis sem téma, a közönségkedvenceket elintézte a sajtó és az őket irányító konkurrencia. Elindítják a Beatricét az Omega,  Loksi közös turnéval, valamint alaposan megtámogatja az állam a "kitaszítottak" buliját a Hajógyáriszigeten. Kicsit visszásnak tűnik a helyzet és egy mondás jut eszembe: "A látszat csal..."

A Hajdú-Bihari Napló újságírója az összes könnyűzenével kapcsolatos tudását, tapasztalatát bevetette, hogy félelmetesen hosszú és rendkívül értékes írása tényszerűen rögzítve legyen. A nagyszerű, minden igényt kielégítő mérföld-hosszú jegyzet címe: "Opera, népzene, kemény rock".  Tetszik, ahogy megállapításait indokolja, észérvekkel ellentmondást nem tűrő hangon alátámasztja, ezáltal minden szava kincs és hihető. Aki végigolvassa a minden igényt kielégítő cikket, az bizony könnyen rájöhet, hogy erősen ironizáltam...

"Új hullám" nyaldos régi partokat a magyar popzenében: "kemény" rock hangjai hasogatják a füleket és falakat országszerte. Gyors egymásutánban jelennek meg a konjunktúrára számító lemezek is, s amely zenekar csak teheti, átnyergel a nagy népszerűségre számot tartó rock stílusra. Valós szükséglet és ügyes helyzetfelismerés keveri a tisztánlátás előtt a port; sokan kihasználják, hogy a fiatalság egyes rétegei helyzetükről egyértelműbb, őszintébb, kinyilatkoztatásokat várva a rockzenében keresik az üdvözlés módjait. Ocsúval keveredik így a búza, csak győzzék a tizenévesek különválasztani!

Öt új lemezt meghallgatva külön kategóriába teendő a Bergendy együttes rock-operába, A rendíthetetlen ólomkatona: ígéretes kísérlet változatos, érdekes hangszerelés, jó muzsika. A többi négy közül élre kívánkozik a V 'Moto-Rock második lemezének sokrétű, határozott, de kissé romantikus világképet sugalló zenéje és szövege. És most jönnek a rockerek, tőmondatban. Amíg Tátrai Tibor vérbelien stílusos gitárszólóit hallgatjuk, kitűnőnek találjuk az Új Skorpió albumát - ami sajnos nem csak ennyiből áll. Nyilvánvaló Deep Purple-hatásokat mutat az ügyeletes sztár, a miskolci Edda amúgy meglepően egységes zenéje kimódolt, hatásvadász. Őszintétlen - s ami rosszabb: álkemény - a Dinamit bemutatkozó lemeze.

Első olvasatra megállapíthatjuk, hogy nagyon furcsa írás ez. Se magyarázat, se kiegészítés, egyszerűen csak "ez jó, ez nem jó". 1980-ban járunk, amikor az 1978-ban alakult - még csak véletlenül sem államilag támogatott - V' Moto Rock együttes második lemezének megjelenését ünnepli. Igényes muzsika, de a közönséget nem vonzza és az első lemez sem fogyott tömegével. Mégis szerencsés dolog volt a második album, hiszen ezen található a nem annyira rockdalnak számító, de a mai napig legendás szerzemény, a Várj, míg felkel majd a nap. Egyébként - ha már szubjektív - az egyetlen említett dalon kívül az anyag ugyanolyan szürke, mint az első lemez dalai. Nem Rózsinak való a rockzene. Az Új Skorpió - Frenreisz akkori csapata - The Police behatásról illett volna valamit mesélni, de biztosan erre sem volt idő. Az EDDA egyetlen dicsérete az "egységes zene" szimpla ítélet, hiszen az album a szerző véleménye szerint kimódolt és hatásvadász, tehát Patakyék előre megfontolt, aljas szándékkal csináltak egy olyan rocklemezt, ami a nagy tömegeknek tetszik, ráadásul Deep Purple mintára. Ez utóbbinak azért örülök, mert a Dinamiton kívül végre másoknál is észrevették a feltűnő "hasonlóságot". Ejnye, Attis, ejnye...

A Dinamitról egyszerűen két szóban: "őszintétlen, álkemény". Ennyire futotta. Az igaz, hogy a lemez nem a lázadásról szól, hanem főleg Vikidál belső érzései, gondolatai érnek dallá, ettől még őszinte. Mit jelent az a szó, hogy álkemény? A stúdió sötét homályában megbújva mesterségesen eltorzított hegedűvel, szájharmonikával, xilofonnal meg fuvolával játszották fel a dalokat? Vagy diszkózenére írt a zenekar keménynek tűnő gitár és Hammond szólamokat? Jó lett volna további értelmezés. Viszont, ha a kritikus kifejezetten a lemezhangzásra céloz, abban egyet kell értenünk és ezt az előző részben ki is tárgyaltuk, de ettől a lemez még nem álkemény...

Valamivel több, mint egy év kellett ahhoz, hogy a fiataloknak szóló legnépszerűbb - egyetlen - havilap is beszámoljon a Dinamit együttes munkásságáról. Na jó, a megalakulásról lemaradt, mint ahogy a Skála Parkoló előtt tartott bemutatkozásról is ugyanúgy, mint az addig közel 200 fellépésről, de sosem késő a hiányt pótolni, most itt az alkalom, hogy sűrű elnézéskérések közepette megírja az újságíró, hogy létezik egy rockzenekar... Ezzel szemben az Ifjúsági Magazin 1980 augusztusában Vaktöltény címmel jelent meg az írás:

Ha az ember nagyon éhes, nem válogat. Megeszi azt, amit éppen elé tesznek. Nos, a Dinamit első nagylemezével is valahogy így vagyunk, mert olyan ez a lemez, mint a konzerv, amelynek lejárt a szavatossági ideje. Meg lehet enni, mert nem romlott még, de az ízek már elvesztek belőle. A Dinamit egy évvel ezelőtt nagy vihart kavarva, szóbeszédek, pletykák közepette, hanglemezgyári támogatással indítva alakult meg. Azonnal két kislemez-felvételi lehetőséget kaptak, és a három élvonalbeli zenekar (Skorpió, Mini, P. Mobil) maradék, illetve kivált tagjaiból összeállított gárdát kikiáltották szupergrupnak. Csak néhány kételkedő, a mesterséges robbantás ellen berzenkedő hang tette halkan szóvá, hogy a víz nem válhat vérré, a középszerből nehezen lehet majd kiválót kovácsolni, és az a robbanás, amit egyes popítészek jósoltak, nem lesz több halk pukkanásnál. Most ez a pukkanás bekövetkezett. Megjelent az együttes első nagylemeze, a "mű": ki-ki eldöntheti, kinek volt igaza. Ha a lemezen jól felismerhető külföldi példaképek hatásától és "közreműködésétől" eltekintünk, a Dinamité a leggyengébb rocklemez az eddig lemezhez jutott rockegyütteseink közül. Az eredmény tehát a semminél több, a valaminél kevesebb. Jelenlegi állapotában, zenei törekvéseiben (van ilyen?) ez a zenekar sem élőben, sem stúdióban nem jó. A Hanglemezgyártó Vállalat a megmondhatója, miért? (Nincs igazam?) Ők fantáziát láttak (5 évre szóló exkluzív szerződést kötöttek az együttessel), látnak a Dinamitban. Érdeklődéssel várjuk a második nagylemezt.

Rosszindulatú pletykák szerint ez a hangzatos jelentés más tollából fröccsen ki és a "jó bárd" saját nevén vállalva megjelenteti. Merne ellenkezni? Persze, ez csak gerinc kérdése. Erre mondják lapocka veregetések közepette, hogy jó munka, férfimunka, de ez nem az! Főleg, ha ismerjük a dolgok hátterét. Mi úriemberek vagyunk és nagyvonalúan nem foglalkozunk a háttérfigurákkal, a cikk annak lelkét nyomja, aki képes volt megalkotni és megjelentetni, szöget verni a Dinamit koporsójába. 

Úgy tűnik igaz a régi mondás, hogy minél kevesebbet mondasz, annál kevésbé vagy megfogható. Egyre többször ütközünk az egymondatos, egyszavas cikkekbe, de vajon mit jelenthet ez? A Képes Újság '80 augusztusában - kivételesen kiírom a nevét - Dévényi Tibor pöttyöslabda tulajdonos dolgozza ki alaposan az alábbi cikket szinte teljesen önállóan. (?)

Egyik este végig hallgattam az 1980-as hazai rocklemez termést, és elhatároztam, hogy megpróbálok egy mondatos kritikát írni róluk - természetesen szubjektíven. Dinamit: a régi dalokban van eredeti kezdeményezés, az újabbakban viszont nincs átütő siker.

Októberre megérkezik az első válasz az Ifjúsági Magazinhoz. Nagyon komoly szakmai alapokon nyugvó írás, mintha csak valaki önmagát akarná megerősíteni. Egyébként többszáz levél érkezik a szerkesztőségbe a Dinamit védelmére, de ezek nem igazán jutnak a postázón túl...

Nem tudom, ki kiáltotta ki a Dinamitot szupergrupnak. de vagy őt, vagy engem fel kéne világosítani, mit is jelent ez a szó. Én ugyanis úgy tudtam, hogy a szupergrup olyan együttes, amelynek zenészei hangszerükön a legjobbak vagy legalábbis a legjobbak között vannak. A Dinamit pedig nem ilyen. Németh Gábornál négy-öt jobb dobost tudnék felsorolni kapásból. Ha valakit, akkor az LGT-t a V' Moto-Rock-ot és a Skorpiót ki lehetne kiáltani szupergrupnak.

Az Ifjúsági Magazin nagy nehezen, novemberre azért csak beenged egy véleményt. A hírek szerint nagy nyomásra illik legalább egyet megmutatni. A levél tipikus rajongói levél és nem is rossz, szavain érezhető az iskolázottság és a logikai futam, tehát egészen biztos, hogy nem a cikk írójának lelkiismerete válaszol önmagának. 

Augusztusi számodban közölt Vaktöltény c. cikkhez szeretnék hozzászólni. Olvastuk Tisztelt - bök -! ,.gyönyört keltő" cikkét. Egyáltalán nem tudtuk megenni. Viszont a Dinamit nagylemeztől nem kaptunk csömört, nem éreztük, hogy lejárt volna a szavatossági ideje. Az ön cikkére ez inkább jellemző. Latolgattuk magunk között, hogy ért-e ön a zenéhez, de sajnos arra a megállapításra jutottunk, hogy nem sokat! A Dinamit megalakulásakor nagy vihar keletkezett, s ez a vihar még most is tombol. Egyáltalán ismeri ön a Dinamit zenéjét? Mi őszinte érdeklődéssel várjuk a következő nagylemezüket.

Újabb két alaptag távozik a P. Mobilból 1980-ban, akik egyből megalapítják a Pandora's Box zenekart.  Az ő esetükben már nem esik szó állami támogatásról pedig ez a csapat sem vár egy évnél többet a bemutatkozóalbum megjelenésére, ez már igazi vérveszteség Schuster Lórinak, nagyon rövid időre leáll a zenekar, de miután a "fekete bárány" csendesen megadja magát, jön a lemez, a turné, a fesztiválok...

A Dinamit házatáján sincs minden rendben. Az állandó sajtótámadás, egyre kevesebb fellépés és Vikidál árulózása belülről is kikezdi a zenekart. Az erő fogy és a levegő is fogy a Dinamit körül. Lugosi komoly frissítésként érkezik és ezzel átmenetileg felcsillan a remény, hogy jó úton haladnak, a kérdés csak az, hogy meddig még?

Folytatjuk... (2022.01.20.)

Írta: Fiery