Cikipédia 13/39 - Indul a hinta - A Kft rövid története 4.

A KFT fél év alatt országos ismertségre tett szert, ami azért akkoriban erősen kurriózumnak számított. Nagylemez megjelenés és Magyarország legbefolyásosabb zenekarával, az LGT-vel egy közös turné reménye. Minden a legjobb úton haladt, mégis a négyest inkább a problémák kötötték le, mint például az ellenük feltüzelt rock közönség. 1982-1983 a KFT számára a sikerek ellenére is az útkeresés időszaka volt, ami magában hordozta a lehetséges kudarcot is, főleg amikor Erdős bejelentette, hogy még sem kívánja kiadni a harmadik lemezt, csak egy kikötéssel. Kellemes olvasást mindenkinek... (Fiery)

Ha elérem, hogy kövér leszek

Hogy ne legyen unalmas az élet, idő közben kirúgták a KFT-t a Józsefvárosi Pinceklubból. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy addigra már baráti kapcsolatot építettek ki egy a Szkéné színház vezetőségével, ezért tavasszal elkezdhettek próbálni a Műszaki Egyetemen. Ez akkor nagyon nagy dolognak számított, és ott fogalmazódott már meg konkrétan az a olyan gondolatat, hogy

"ha már itt próbálunk, egy színházban, akkor csináljunk ebből valami színházi előadást is. Vonjunk be egypár itt található dolgot, dobjunk össze egy csomó ötletet és akkor hátha lesz ebből valami érdekesebb, mint egy egyszerű koncert." (Bornai)

Ennek szelemében a nyár és az ősz vad tervezgetésekkel múlt el. 1982 februárjában aztán végre megvalósult az előadás. Addig is ott próbálhattak és készülhettek, és ez annál is inkább előny volt, mert Bornainak még mindig nem volt hangszere, ott viszont állt magányosan egy igazi, rendes hangversenyzongora. A KFT itt készülhetett nyugodtan a Lokomotív GT-vel közösen megtartandó koncertsorozatra is, ugyanis közben állítólag Presser kijelentette az ORI felelőseinek, hogy ha a KFT-t nem engedik akkor nem lesz LGT sem.

"Nem tudom, hogyan csinálhatta, mert beleegyeztek, pedig a szocializmus rá is vonatkozott. Mi nagyon boldogok voltunk, bár tudtuk, hogy ki fognak fütyülni, mert a magyar közönség az előzenekart arra használja, hogy a nála lévő felesleges dolgokat feldobja a színpadra. Sörösüvegeket, paradicsomot és egyéb dolgokat." (Bornai)

Dráni előrelátása pedig nem volt alaptalan, hiszen bármelyik fesztiválon vettek részt, szinte mindig rajtuk köszörülte a közönség a torkát és a KFT volt az az együttes, amelyik eleven céltáblaként működött, ha dobálózásra került sor.

Utcai zenekar

Ezen a próbahelyen akkora volt a szabad hely, hogy itt simán összekalapálhatták a hangszertároló ládákat. Megvásárolták a faanyagokat a barkácsboltban, aztán irtózatos szögelés és kalapálás, mindenféle fizikai munka zajlott. Nagy szakértelemmel összerakták a ládákat és annyi szöget kalapáltak bele, hogy legalább még öt évig azokban szállították a cuccukat.

Dékány János pantomimművész a Szkéné tagja volt. A színházban barátkoztak össze és ő segített a zenekar tagjainak a bábumozgást kialakítani, ott állt a próbán mindig más mellett, és nézegette, hogy mit lehet még csinálni. Ott tanulták meg, hogy pantomimezés közben nem lehet énekelni.

"Ugyanis az egésznek az a lényege, hogy van benned egy feszültség, a hasizmod, meg mindened egybe mozog, és most ebbe még énekelni, az elvileg nem fér bele. Gyakorlatilag bele kellett passzírozni. Nekem nagyon nagy könnyebbség volt a zongora, mert ha az ember befeszíti a térdét a zongora alá, akkor így merev testtel akár vízszintesbe is le tudsz menni hátra, és oldalra is remekül, mert a térdednél fogva is vissza tudod húzni magad." (Bornai)

Végre elindult a KFT és az LGT közös Szabadtéri színpados Balaton körüli turnéja, ami tulajdonképpen a fiatal együttesnek meglepetés és sikerélmény volt, mert nem dobált és nem ordítozott senki. Persze volt néhány hangosabb "elgétézés", miközben még játszott a KFT, de a fiúk valahol mélyen, legbelül már jóval korábban megküzdött azzal a borzalmas nehézséggel, hogy egy országos szinten népszerű zenekar előtt - tök ismeretlenül, hülyére festve előadták, amit akartak -, és nem öltek meg az új hullámos csapatból senkit.

"Siófokon volt a központ és onnan mentünk koncertezni. Nagyon élveztük. Nyár volt, fiatalok voltunk, pénzt kerestünk és nagy reményeket fűztünk saját magunkhoz. Nekem nem volt hangszerem és a Presser megengedte, hogy zongorázzak az ő Yamaha Grand pianóján és a szintetizátorán. A műsor úgy kezdődött, hogy Márton mint pincér hozott nekem tálcán egy műanyag pohárban kólát, és én azt odatettem a zongorára. Az egyik helyszínen a szél felborította a műanyag poharat, ráömlött a kóla a zongora billentyűzetére, amitől az elkezdett ragadni. Volt egy olyan érzésem, hogy engem valószínűleg ki fog végezni a Presser. Ezért azt csináltam, hogy két szám között, amíg valami történt a színpadon, és nem volt rám szükség, levettem a hangszererőt és papírzsebkendővel csiszatoltam, hogy jöjjön le a ragacs. Megúsztam. Azt hiszem, azóta se tudta meg, hogy mi történt a zongorájával." (Bornai)

Hátha csak álom

Elérkezett a turné utolsó koncertje (a profik turnétemetésnek nevezik) és a KFT zenekar minden egyes tagja tisztában volt azzal, hogy ilyenkor a technikusok mindenféle poénokkal szokták idegesíteni a tapasztalatlan zenészeket. A kvartett nagyon a szívére vette, hogy pont az utolsó bulin akarják lejáratni és nagy gondban volt, mert nekik épp elég volt felmenni a színpadra az LGT előzenekaraként és ha ezzel együtt még valami plusz nehézség is adódna, hát akkor ott halnak meg a helyszínen.

"Laár volt az, aki először feladta és könyörgőre fogta, hogy ne csináljanak velünk semmit, de ők csak mindentudóan bólogattak és mosolyogtak, és nem voltak hajlandók erről beszélni. Aztán a végén kiderült, hogy nekik elég volt az, hogy annyira be voltunk tojva, hogy ez már nekik boldogság volt. A technika az minket sose szeretett és a technikusok sem mindig. Ha valamivel volt birkózni valónk Erdős Péteren kívül, akkor az a technika volt. Mind a mai napig így van." (Bornai)

A hinta egyre feljebb lökdöste a KFT legénységét a csúcs felé. A klubok csordultig megteltek, de a nagyszínpad előtti tér még mindig nem ő miattuk telt meg. A másik probléma pedig az volt, hogy a második lemezből 35.000 darab lemezt sikerült csak eladni, ami akkoriban komoly bukásnak számított. A sikerbandák 100-200.000-ig meg sem álltak és ettől a számtól a banda nagyon messze állt. Erdősnek kellett bekeményíteni, ugyanis kellő hidegvérrel egy beszélgetésen kijelentette, hogy ha nem ír a zenekar slágert, akkor nem lesz újabb KFT lemez sem...

Folytatjuk... (2022.10.19.)

Készítette: Fiery

Forrás: (Fiery: Egy mélyen boldog ember interjú-sorozat)