Cikipédia 13/37 - Indul a hinta - A Kft rövid története 2.

A KFT egy nehéz időszak könnyű zenekara. Akkor került képbe, amikor a dallamok is fémből voltak és minden az élet szokásos problémáiról szólt, ez volt az őszinte kőkemény rock. Erre jön a semmiből négy pofátlan fiatal srác és mintegy fricskaként a teáról énekelnek, a szobanövényről, egy elütött macskáról, vagy egy vonat egymástól független utasairól. Mi ez, ha nem egy apró koppintás a még ereje teljében lévő, de már összezavarodott hatalom orrhegyén? Kellemes olvasást mindenkinek! (Fiery)

A '80-as évek eleje a kétértelműségről szól, mert mindegyik daltéma komoly gondolatokat feszegetett. Persze így a közönség nagy részéhez el sem jutott az üzenet, ezért is ragadtak sokáig ezek a zenekarok - mint a KFT, vagy az Európa Kiadó - underground szinten. A nagy rajongótábor nem a mélyértelmű gondolatokra ugrik, hanem a sikerre, a slágerre, de arra még egy ideig várni kellett. Jött viszont a Táncdalfesztivál!

A szint megugrásának köszönhetően a négyesfogat egyre eltökéltebb és magabiztosabb lett saját egzisztenciájukat illetve. Az első koncert sikere komolyabb tervekre adott okot. Laárék annak ellenére hittek magukban, hogy odakint még többezer ember előtt javában tombolt az EDDA, a Dinamit, a P. Mobil, a Karthago, a Korál és a Hobo Blues Band acélos zenéje. A kemény fémmuzsika látszólag teljes virágzásban, miközben ekkor már néhány előrelátó (akkoriban károgónak hívtuk) újságíró látta a közelgő véget. A "föld alatti" klubélet vagy underground azonban csendben irányt változtatott és egyre határozottabban tört a felszín felé. Ezt sikerült a Korlátolt Felelőséggel bíró csapatnak időben meglovagolnia és új stílusával, KISS-stílusban kifestett arccal a figyelmet a szakma érdeklődését is felkeltette. A második KFT koncertre megjelent Karácsony János "James" és a harmadikon már Presser Gábor is tiszteletét tette, aki már hallott Laár gárdájáról, hiszen kész tervvel érkezett.

"Bejött az öltözőbe és bejelentette, hogy ti lesztek az előzenekar a nyári koncert turnénkon. Ilyen kijelentő mondatokban szeret beszélni. A kérdőjelet nem ismeri, azt hiszi, hogy a felkiáltójelet fújja a szél. De ez nekünk nagyon jól esett és éreztük, hogy be vagyunk futva és minden rendben." (Bornai)

Izgalom

Török Ádám is lekeveredett az egyik bulira és azt mondta, hogy szeretné, ha a Budai Ifjúsági Parkban is fellépne a KFT előttük. Szóval nagyon jól indultak a dolgok, hiszen melyik pár hónapos együttesre - aki fura zenét játszik - figyel fel a szakma? Ekkor azonban többféle dolog is történt egyszerre. Egy hét múlva jött újra Török Ádám és szólt, hogy baj van, mert az intézményvezető azt mondta, hogy -"Ádám én az állásommal játszom, ha a KFT fellép a parkban".

"Ez egy ilyen figyelmeztető jel volt, hogy mi be vagyunk tiltva. Azért volt ez baj, mert mi úgy döntöttünk, hogy nem akarunk betiltott zenekar lenni, mert mi zenélni szerettünk volna és nem büszkének lenni. Próbáltuk a mondanivalót belerejteni a szövegekbe." (Bornai)

De a rossz hír, mint tudjuk nem jár egyedül, mert Presser is üzent, hogy az ORI nem engedélyezi, hogy a KFT a Locomotív GT-vel turnézzon. Ekkor érkezett egy újságíró, aki azt mondta, hogy majd ő kitalál valamit, de még nem tudja, hogy mit, ugyanis ő nem írhatja le a KFT zenekar nevét, mert az be van tiltva. A "szépreményű" társaság tanácstalanul állt és azt gondolta, hogy azért vannak betiltva, mert olyan szépen játszanak. Lényeg az, hogy több irányból betiltás szag párolgott.

Magányos bábfigurák

"Ebben a szép pillanatban anyukám azt mondta, hogy azt olvasta az újságban, hogy lesz táncdalfesztivál az idén, és hogy szerinte nekünk jelentkeznünk kellene. Mi ültünk Laárral a konyhában - anyukám mindig főzött valamit - és bólogattunk, hogy hát igen, ez lehet, de mi éreztük, hogy ez nem nekünk való. Megjelent előttünk egy Táncdalfesztivál Korda Györggyel és Cserháti Zsuzsával, és úgy éreztük, hogy semmi esélyünk, hogy oda bekerüljünk, de mégis szót fogadtunk az anyukámnak." (Bornai)

A fiúk összeszedték, hogy milyen dalokat adjanak be. Mivel nem volt felső határ, ezért akár százat is be lehetett adni. Végül öt szerzeményt küldtek be. Egyet beadtak Ács Enikőnek, aki a baráti kör tagja volt. Az ő dalának az volt a címe, hogy Bábu vagy. Beadtak egyet Dolák Saly Róbertnek, aminek az volt a címe, hogy Egy másik dal. Beadtak egyet Bódy Magdinak, akit Mihály Gyuri ajánlott a zenekar figyelmébe, mert szerinte az egy tehetséges csaj, tehát neki is beadtak egy dalt, a Sakkfigurákat. És maguknak is beadtak egyet, aminek az volt a címe, hogy Nem sikerül kikúrálni magam. Ezeken kívül Bornai még írt egy szöveget Jenei Szilveszter egy dalára, amit Túri Lajos énekelt és Ács Enikőnek, aminek a címe Utolsó levél volt.

Sokat írtak, majd beadogatták jeligés borítékba, a leveleket elküldték és vártak, hogy mi fog történni. Egyszer csak megérkezett a hír, hogy bejutott a Sakkfigurák, a Bábu vagy és az Utolsó levél Ács Enikővel és bejutott a Dolák dala. Egy dolog nem jutott be, amit maguknak adtak be. Utóbb kiderült, hogy állítólag szénné röhögte magát a zsűri, de egyszerűen nem volt bennük annyi mersz, hogy betegyék a versenybe, mert annyira elütött a szokványos daloktól... Úgyhogy bocs.

"Akkor már mi annyira beleszerettünk abba az ötletbe, hogy szerepeljünk a Táncdalfesztiválon, mert ez a betiltásunk ellen dolgozott volna. Ugyanis, ha csak egyszer elhangzik a nevünk a televízióban, ne adj isten még egy dalt is eljátszunk, az azt jelenti, hogy mi egy létező zenekar vagyunk, nem lehetünk betiltva, ha egyszer a tévé adja. Ez a szocializmus nevű rendszer - az itteni változata - az az ereje, hogy kiszámíthatatlan. Nem tudod, hol a fal. Mész, mész, mész és egyszer csak szólnak, hogy túl vagy, már mehetsz a börtönbe. Addig meg nem szól senki. Gumiszabályok voltak és bizonytalanságok." (Bornai)

Ugatnak a kutyák

Ács Enikő oldotta meg a helyzetet, mert azt mondta, hogy ő jobban szereti az Utolsó levél című számot, mert ez a Bábu vagy szerinte nem énekelhető, mert nincs szép dallama. A zenekar pedig azonnal lecsapott a lehetőségre, hogy jó, akkor ők majd eljátsszák, ha már úgyse tetszik senkinek. A fiúk ugyanis úgy gondolták, hogy arra a célra, hogy a tévében egyszer elhangozzon a nevük, arra bármit eljátszanak. Így osztódtak el a dalok, és így véletlenül jutott a zenekarnak a Bábu vagy.

Elérkezett a nagy nap és amikor megérkeztek a Nemzeti Színházba (most Magyar Színház), a kvartettet, amikor megjelentek a bejáratnál, alig akarták beengedni a portások, de azért megoldották. Leültek szerényen a nézőtéren, miközben a színpadon már javában folyt a munka, próbáltak a nagy sztárok, mindenki jött-ment, mindenki fontos arcot vágott, és a négyes úgy érezte, hogy ehhez képest ők nem annyira fontosak.

"És akkor egyszer csak a papíron mi jöttünk, és kérdezték, hogy hol a KFT? Mondtuk, hogy mi vagyunk. Tessék előadni a darabot! Kifestés nélkül, jelmez nélkül, de a betanult mozgással előadtuk a dalt. És ott történt valami új, az egzisztenciális liftünk elindult fölfelé, de ilyen rohamtempóban. Éreztük, hogy itt most valami fontos történt, mert a rendező előjött a homályból, följött a színpadra és azt mondta, hogy ezt most meg kell csinálni. Ez csak akkor fog látszani, ha leengedünk mögétek egy fekete függönyt. Szerényen javasoltuk, hogy jó lenne, ha a Lengyelfi Miki alatt a színpad tudna körbe forogni, és akkor három ács azonnal elkezdett faragni, méricskélni. Egyszer csak lettünk valakik. Nem is értettük, hogy mi zajlik." (Bornai)

A zenekar dallam- és szövegvilága azonnal megfogott mindenkit, a dalhoz készült egyszerű, de tökéletes koreográfia, az élő bábfigurák, a meglepő mozgáskultúra, az egyedi elektromos bőgő, mind olyan professzionális összhangot mutatott, amitől egy pillanatra megállt az univerzum. A Bábu vagy ebben az előadásformában a mai napig csattanna a világ bármelyik zugában, hiszen a dal is kortalan. Mivel a KFT egy fél éves zenekar volt, természetesen a fődíjat nem vihette haza, ettől függetlenül egy egész ország figyelte szótlanul, tátott szájjal, mert ilyet még és sajnos azóta sem látott.

"A fesztiválon az első elődöntő előtt a rendezőasszisztens megkérdezte, hogy mi milyen járművel érkeztünk, mi meg mondtuk, hogy trolival. Ennek ő nagyon örült. - Most kimegyünk és felvesszük. És ez az apró húzásunk is bejött, pedig nem akarattal. Az emberek látták, hogy mi is trolival járunk, mint ők és megszerettek. Akkor ott, az a másfél hónap valahogy nagyon összejött. Az volt a nagyon furcsa érzésünk, hogy - a franc egye meg - semmit nem csinálunk másképp. Nyolc éve csinálunk valamit, most akkor mi történt, miért éppen most jött el az ideje, hogy elindult velünk a szekér? Érthetetlen volt. Ugyanazt csináltuk, mint az előző évben." (Bornai)

"Sokan kérdezik, hogy volt, hogy megnyertük a fesztivált? Nem nyertük meg. Különdíjasok lettünk. Másnaptól mi országos hírű zenekar voltunk, és ez nagyon jó érzés volt."

Elmúltak az ünnepek

A Táncdalfesztivál döntőjének estéjén, ott a színházban odalépett a zenekarhoz dr. Erdős Péter azzal a boldogító mondattal, hogy hétfőn menjenek be az urak az ő irodájába és írják alá az exkluzív szerződést.

De aztán ahogy a hinta is lendül, hol fel, hol le, a zenekar körüli események is eképpen váltakoztak. Következett egy nehezebb időszak, amit első sorban maguknak, vagyis tapasztalatlanságuknak köszönhetnek. A héják pedig sikeresen kiszedték a szelet a vitorlából. A lemezkiadással gondok akadtak, és amikor a négyes azt hitte, hogy ez a mélypont, akkor jött egy még mélyebb ütés a szakmától is. Egyenlőre csak annyit árulok el, hogy a nagy "paradicsomi" koncertek "gyümölcsözőek" voltak, mint egy álom... mint egy rémálom...

Folytatjuk... (2022.10.15.)

Készítette: Fiery

Forrás: (Fiery: Egy mélyen boldog ember interjú-sorozat)