Cikipédia 13/34 - Korai búcsú az ifiparktól (1982)

A Budai Ifjúsági Park 1961-ben nyitotta meg kapuit a közönség előtt, majd 1984-ben zárta be véglegesen, hogy aztán 2014-ben már Várkert Bazár néven teljesen lefinomítva újra mutasson valamit régi magából. Az alábbi írásban a nagy korszak utolsó előtti pillanatáról emlékezünk, az 1982-es évadzárásról, ahol a Prognózis, a Kugli Vikidál Gyulával, a Karthago, majd két nappal később a Spenót, a Rolls Frakció és a Hobo Blues Band lépett színpadra. 

A BIP, vagyis hivatalos nevén a Budai Ifjúsági Park Európa egyik leglátványosabb ifjúsági szórakozó helye volt, pedig ezt a csodálatos helyszínt Ybl Miklós nem rockkoncertekre tervezte. Persze ebben az időben megannyi létesítmény volt, amit nem eredeti céljára használtak. Itt volt például a parktól nem messze fekvő kioszkban a Budapest Táncegyüttes próbaterme, a királyi várban színház működött, s az egykori Lovardát (Alfa)mozivá alakították. Azért ne legyünk meglepődve, ez egy olyan kor volt, amikor mindenből a legolcsóbban, de a legjobbat kellett kihozni. Jobb lett volna lebontani ezeket? Dehogy. Így volt jó minden, ahogy volt...

Az ifiparknak az országhatáron túl is híre ment. Kitűnő levegő, gyönyörű panoráma és a lehető legváltozatosabb zenés programok. Jól megfért egymás mellett a kemény rock, a táncház és a jazz. A külföldi utazási irodák sokszor a program ajánlatukba is betették a park egy-egy kiemelkedőbb műsorát. Emlékszem, a nagyobb koncertekre rengeteg csehszlovák, kelet-német, meg osztrák fiatal érkezett, talán a legtöbben Nagy Feró Bikini buliján csodálkoztam erre először, de ott voltak Piramis, Karthago, Edda és P. Mobil bulikon is. Bár a média sosem reklámozta a magyar rockélet idegenben elért sikereit, azért azok voltak rendesen.

A Duna budai és a pesti túlsó partján lakók, a szállodák vendégei arcán ilyenkor nem volt őszinte a mosoly. A rocknapokon például hat órakor indult a rock & roll, amire a környékbeli ablakok szinte ütemre berezonáltak, így ment ez este tízig. Minden évadnyitáskor megszokott volt a feljelentés hullám. Akadt, aki a zajra panaszkodott, rettegett a részegen lődörgő csövesektől, akik letaposták a füvet, levizelték a házfalakat, vagy mészkővel, kővel kaparták a falakra kedvenc zenekaraik nevét. Plajner Tibor igazgató egy interjúban ecsetelte, hogy velük mindig csak baj van, s legtöbbször csak egy hajszál választja el a komoly botránytól. Kígyót-békát kiabáltak rájuk, amikor leomlott a park főbejáratánál egy jó darab a falból (Edda koncert). Nyilván a sok látogató, no meg a hangerő siettette a folyamatot, de azért mégis csak a park felett eljáró idő lett a bűnös. Az ifi park több mint húszéves fennállása alatt - de előtte - sem vitték túlzásba a műemlékvédelmet. Egyébként ez az esemény volt az, ami után az illetékesek nyilatkoztak, hogy "Ilyen jellegű szórakozóhelyre a jövőben is szükség van. Ám a Budai Ifjúsági Parknak a várból Pestre, a Városligetbe kell költöznie. Az idén már hallhattuk azt, hogy a BIP jövőre költözik. Ebből persze semmi nem lesz. A vezetők újabb két évre kértek ideiglenes működési engedélyt, s a búcsú előtti napokat-heteket-hónapokat igyekeznek minél jobban kihasználni, mert az egy pillanatig sem kétséges, hogy a városligeti park más lesz. Meglehet, minden berendezést korszerűsítenek, talán még kacsalábra is építhetik a mulatót, de az biztos, hogy valami hiányozni fog. Valami, amit pontosan meg sem lehet fogalmazni, alkalmasint a hangulat szó a legmegfelelőbb." De 1982-ben még hátra volt két év így ez az idényzáró sem a végső búcsúzás jegyében zajlott. Mindenesetre a Budai Ifjúsági Park szervezőemberei kétszer három-három együttes műsorával búcsúztatta el az 1982-es szezont.

Arató András volt a házigazda, majd jött a Prognózis, Vikidál Gyula a Kuglival és a Karthago. Két nappal később a Spenót, a Rolls Frakció és a Hobo Blues Band.

"A Prognózis feltörekvőben levő együttes, van már tábora - nem túl nagy - van egy kislemeze is, szóval akár be is törhetne az élvonalba. Mindez feltételes módban, mert a jelek szerint a Prognózisra vonatkozóan prognózisunk szerint még érniük kell."

A Prognózis azóta is köszöni szépen jól van - bár ma már Vörös István egyedül viszi a nevet -, de ötévente egy alkalommal nagyközönség előtt megemlékeznek közösen a dicső múltról. 1982 a zenekar egyik legsikeresebb éve, a zenészek ugyan profik voltak, de úgy befutni - mint a '79-eseknek - nem sikerült. Egy évvel korábban kellett volna, akkor talán...

"A Kuglinak és főleg Vikidál Gyulának népesebb a tábora, amit csinálnak, azt úgy is jellemezhetjük, hogy "prolishow". Hihetőleg az együttes a névválasztáskor a Bródy-féle kuglira gondolt: "Elmegy a kugli egy este berúgni, mert ő az a kugli ki nincs fából. Otthon az asszonya sír, vár, az ostoba, kugli fejében ez így van jól". Kugliék egy házibulira visznek el minket. Eléneklik a Villa Negra románcát, azt, hogy ők az alsó határ, pontosabban az "alsó tízezer", majd jön az intézeti srác balladája - Nekem ismeretlen szó lett az, hogy szeretet -, ezt a közönség térden állva, mély áhítattal hallgatja, aztán egy fura dal következik, ami, ha belegondolunk, illik is a Kugli-házibuliba: szóval elkövetnek egy szentségtörést az A csitári hegyek alatt kezdetű dalt a Black Sabbath együttes Paranoid című számának a dallamára éneklik."

Hitelesebb lenne Gabóékat megkérdezni a kugli név eredetéről, de én úgy emlékszem, hogy a Kugli egy akkor a külvárosi kocsmákban mindenhol megtalálható udvari játékról (kugli) vette át a nevét. Ma már a fiatalok körében ez a játék ismeretlen fogalom. A zenekarban Gabó maradt, de a mai napig létezik.

"A Karthago a nagyok közé tartozik a közönség szemében. Úgy tűnik a hallgatók egy fokkal többre értékelik az elefántdübörgést a kelleténél. Oka lehet ennek például egy jól kiválasztott közhely. Az egyik slágerdalban az énekes tudtul adja: Áruló nem leszek, ilyet soha nem teszek, amíg élek! De ugyanígy oka lehet a Requiem című dal is, amit egy Karthago barát emlékére írtak. Az ifjút egy koncerten agyontaposták: Ugye eljössz még, ugye eljössz még, ha újra hallod az elefántdübörgést, ugye eljössz még. ugye eljössz még... A Beatrice által bevezetett rituális térden állás elveszítve eredeti tartalmát és funkcióját a Karthagonál folytatódik, a rajongók gyertyát gyújtanak (Piramis: Égni kell?!) áldozatuk emlékére."

"A Karthago a nagyok közé tartozik a közönség szemében". Azért ez elég bántó állítás, hiszen a közönség teszi naggyá a zenekart és nem a Nők Lapja, vagy a Szabad Föld újságírója. Az igazi fordulópont egyébként akkor következett be, amikor a Magyar Televízió rögzítette a zenekar Lőrinci Ifjúsági Parkos fellépését. A műsor sorozat címe Roxinpad volt, és ebben kaptak ők is egy részt. Egy nyári szombat délutánon, a híradó előtt adta le a tévé a bulit. Aznap Nyíregyháza- Sóstón játszott a Karthago, és mindenki meglepetésére akkora teltház volt, hogy a végén be is kellett zárni a kapukat és sokat kinn rekedtek. A Requiem című dal pedig pillanatok alatt sláger lett. Szigetit azonnal berendelte magához a nagyhatalmú lemezgyár ura, Erdős Péter. Erdős egyből rátért a lényegre és azonnal rákérdezett, hogy mi ez a "halotti toros" dal? Szigeti megmutatta a számot, a producer pedig kijelentette, hogy ezt ki kell adni, mert ennek siker szaga van. Ettől függetlenül semmi támogatást nem kapott a zenekar, sőt, még a lemez is egy egyszerű hófehér borítóban jelent meg, ugyanis a hatalom elbírálása szerint ez egy kábítószeres dal volt. A történet a mai napig tele van kérdőjelekkel, a mostani álláspont az, hogy a srác egy Parkán nevű gyógyszertől esett össze. A lemezeladás rekordokat döntött, ráadásul egycsapásra beindult a szekér a szomszédos Ausztriában, Svájcban és Nyugat-Németországban.

"Szegény Spenót! A hat csapat közül ez a legfiatalabb társulat. Alighanem erre mondják, hogy új hullám. Szokatlan a zene és szokatlanul hangzik a két énekes lány hangja is. Szó, ami szó a közönség nem őrjöngött. Azaz: negatívan őrjöngött. Repült a társulat felé minden, ami csak könnyen mozdítható volt. Gyufaskatulya, ceruza, papírgalacsin stb. Á Spenót hősiesen állta a rohamot, végigjátszotta a műsorát, majd az öltözőbe vonult. Az omegás Molnár György eközben megjegyezte: látta-hallotta, az egyik lány már délben sírt, mert le akarták beszélni a fellépésről. Szipogva mondta, hogy mennyit készültek. Mindenesetre dicséretes a bátorság, hogy az önbizalomról ne is szóljunk. A Spenót tagjai a következőként értékelték önmagukat a koncert után: - Engem eltaláltak. Téged is? - Azért jó volt, láttátok, hogy a végén már táncoltak is. - Hát valahol el kell kezdeni... - Az utolsó számoknál már nem is dobált senki. - Persze, hogy nem, hiszen akkorra már mindent hozzánk vágtak."

1982-ben egyre erősebben volt jelen az új hullám, de még gyerekcipőben járt. Nem véletlen, hogy a rockerek nem szerették ezt a műfajt, hiszen a gitár háttérbe került, a basszus hozta a dallamokat, ha a zenész értett a hangszeréhez, valamint a billentyűs hangszerek. Ettől függetlenül az amatőrök többsége az új hullám mögé bújva próbálta eladni minden kritikán aluli produkcióját. Szerencsére egy idő után - miután kihullott a férgese - ez a vonulat letisztultabbá vált, de hol volt ekkor már a rockzene és hová tűnt a közönség?

"A Rolls Frakció műsora megint siker volt. Valószínűleg év végén, amikor ismét megrendezik a közvéleménykutatást a szakmáról, Trunkos Andrásék elnyerik az Év meglepetése titulust. Elég csak végig nézni a tinédzsereken, s máris feltűnik, hogy milyen sokan viselnek a nyakukban sípot, ami a Rolls műsorok elmaradhatatlan kelléke. A legtöbb ígéret a Rollsban van, nem véletlen, hogy a Hanglemezgyártó Vállalat jövő évi tervében már szerepel első nagylemezük kiadása."

Bizony, a Rolls Frakcióban sokkal több volt, mint amit létezésük alatt elértek és ha a lemezgyár idejében lép, kultikus zenekar lehetett volna belőle. Persze a Rolls abba sem bukott bele, amikor a TV Egymillió fontos hangjegy című műsora leadta egy Stadionkertben rendezett fellépését, ahol vidáman énekelte D. Nagy Lajos - aki akkor még énekelt a színpadon -, hogy "Iskolába járok, otthon vacsorázok, állva pisilek és ülve kakálok. Mégis úgy érzem, hogy tisztesség dolgában elég szarul állok". Nos a banda még egy rövid ideig állva maradt, a TV műsor és annak komoly múltja pedig ezek után pillanatok töredéke alatt mehetett a kukába.

"A Hobo Blues Band felállása megváltozott. Az együttes új gitárosa Lugosi László, aki nem más, mint a Beatrice balkezes Lacikája. (Azért érdemes megnézni, hogy egy évvel a Rice feloszlása után hová kerültek a tagok. Gidófalvy Attila a Karthagoban játszik, Donászy Tibor a Rolls Frakcióban dobol, Nagy Feró énekel a Bikiniben, Miklósba Lajos pedig a Rockszínházhoz szerződött.) Az Oly sokáig voltam lenn című műsor különleges attrakciója volt Mata Hari fellépése egy igen csinos táncosnő személyében. Hobóék budapesti körsétára hívták a közönséget, egy pillanatig sem hisszük véletlennek, hogy mindig egy-egy aluljáró felett álltak meg (Batthyány tér-blues és Moszkva tér-blues.) A társulat születésnapot ünnepelt, ez alkalomból a közönség közé dobtak néhány tortát és - Stan és Pan filmeket megszégyenítve - egymáshoz is. A Budai Ifjúsági Park 1982-es évadjának utolsó dalát tetőtől-talpig tejszínhabosan adták elő. Aztán: II silencio. (Mészáros Sándor)"

Utólag persze könnyebb, de a Beatricéhez a '80-as évek végére megérkeztek azok a régen várt boldog szép napok, de ehhez a sikerhez sok minden kellett, rengeteg munka, némi megalkuvás a hatalommal, aztán meg a rendszerváltásról sem feledkezhetünk meg. Apropó, rendszerváltás! A haszonélvezői többek között akkor pont a Beatrice és a HBB volt, mint hajdani ellenzéki zenészek, de ők legalább kiérdemelték a címet. 

1982-ben a hazai zene világában ha gyengén is, de érezhető volt a közeli változás. A nagyszínpados rockzene még mindig csábította a tömegeket, míg az új hullám kisebb alternativ klubokban volt jelen. Később - 1984-re jellemző - a Budai Ifjúsági Park programjába is bekerültek a new vawe (vagy neue welle), ska és szintipop bandák, de számos esetben negyed-ötödház előtt léptek fel. A park ideje a keblén naggyá váló zenekarokkal együtt csendben leáldozott. Nekünk, akiknek ez a hely volt az otthonunk, fájdalmasan hatott ez a leépülés és hiába a csilli-villi Petőfi Csarnok, dacból sokáig még a környékére sem mentünk. 

De 1982-ben még melyikünk gondolta volna, hogy az alattunk rommá zúzott ikonikus létesítmény... A PARK majd egyszer végleg elköszön azoktól a generációktól, melyek itt váltak felnőtté miközben a hazai muzsikára táncoltak, vagy csápoltak, találtak szerelmet, vagy verekedtek, ők az itt átélt koncert élményeket örökre magukban hordozzák. 1982 egyáltalán nem volt kiemelkedő év semmilyen szempontból, mégis megmarad minden pillanat belőle, mert ez volt fiatalságunk legszebb időszaka...

Írta: Fiery

(A Szabad Föld sajtóanyagának felhasznlásával)