Cikipédia 13/33 - Amikor nem történt semmi különleges (1981)

1982-ben, a Magyar Ifjúságban egy akkor fiatal újságíró, Kapuvári Gábor összegezte az előző év könnyűzenei érdekességeit. Miközben az írásból erősen kikövetkeztethető az akkut frusztráltság, ennek ellenére a véleménye sok mindenben a mai napig megállja a helyét. Gábor szerint ebben az évben igazából nem történt semmi, de szerinte, 41 év távlatából azért nem volt az olyan rossz. Utazzunk vissza az időbe és nosztalgiázzunk egy kicsit, vizsgáljuk meg, hogy mi is történt 1981-ban és mit jelent mindez 41 évvel később, 2022-ben...

"Szó, ami szó, ami a könnyűzenét illeti, az elmúlt esztendő (1981) egy jó kiadós ásítás volt. Tartottak ugyan hangversenyeket, volt tévéfesztivál, megjelentek lemezek, ám szinte valamennyi olyan volt, amely csak másodperces figyelmet érdemel. Semmi új! Elhangzottak nyilatkozatok, megjelentek cikkek és ellencikkek, vádak és védekezések. Az olvasó hümmög, aztán vállat von. Végül is hozzászokhatott már, hogy aki a "fű alatti áramlásokat" figyeli, sokkal többet megtud a honi könnyűzenéről, mint aki balga módon csak a hangszereken felcsendülő dallamokra ügyel. Ez utóbbiakban az elmúlt évben ugyanis vajmi kevés volt az információ."

Röviden, 1981-ban - amikor nem történt szinte semmi -, volt egy Szuperkoncert a Hajógyári Szigeten Magyarország legnépszerűbb rockzenekarainak részvételével, volt egy Illés zenekari nagy visszatérés a Kisstadionban, valamint a mozikban bemutatták a Kopaszkutya című filmet. Folytathatjuk azzal is, hogy többek között ebben az évben jelent meg az első P. Mobil és Karthago album, a legjobb Piramis lemez, ezekre azért nem mondanám, hogy ez semmi, inkább csettintenék egyet és elkurjantanám, hogy azért ez nem semmi! Ha tetszik, ha nem, ekkor volt a legnagyobb Hungária rock & roll őrület. 

Mindeközben a világban 750 milliós televíziós közönség figyelte feszülten Károly herceg és Lady Diana Spencer esküvőjét. Az amerikai Nemzeti Közegészségügyi Központ közzétette, hogy a meleg férfiak körében egyre több tüdőgyulladáshoz hasonló és a kaposi-szarkóma tünetegyüttest mutató rosszindulatú daganatos megbetegedés fordult elő. Ezt az immunrendszert megtámadó betegséget, később szerzett immunhiányos tünetegyüttesnek azaz az angol rövidítése után AIDS-nek nevezték el. (Érdekes, hogy a hír hozzánk csak 1984-ben jutott el.) Romániában számos termékre jegyrendszert vezetnek be. Merényletet kíséreltek meg II. János Pál pápa ellen a vatikáni Szent Péter téren. De beszéljünk a zenéről is: 1981-ben alakult a Metalica és a Slayer együttes.

"Nézzük sorjában. Hagyomány már, hogy a Kisstadionban tartandó évi egy-két koncert az esztendő legnagyobb könnyűzenei eseménye, legalábbis a legnagyobb szabású. Tavalyelőtt sok-sok ezer ember ment ki a csapnivaló produkciót nyújtó Supermax koncertjére, 1981-ben Billy Preston erőtlen muzsikája okozott csalódást. De tavaly legalább volt kárpótlás: a nyugatnémet Kraftwerk együttes káprázatos műsora valóban nagy élménynek bizonyult. A komputereket, programozható, furcsa hangkeltő eszközöket kezelő négy fiatalember alapos leckét adott: megmutatta, mi az a jó értelemben vett profizmus. a közönség tisztelete, az önmagunkkal szembeni igényesség. De hiába..."

A Supermax egy átlagos osztrák divatzenekar volt, akik afrikai muzsikusokkal kiegészülve igyekeztek minél nagyobb ismertséget szerezni maguknak. A nagy cél helyett a csapat azonban rövid, de annál izgalmasabb pályafutást mondhat magáénak, ugyanis 1981-ben a Supermax az első vegyes fekete-fehér zenekarként turnézott Dél-Afrikában 21 koncerten. A figyelmeztetések és a halálos fenyegetések ellenére a Supermax lejátszotta a turnét, viszont ezek után néhány ország megtagadta a zenekar belépési engedélyét, aminek következtében a csoport feketelistára került. A Kraftwerk pedig - nem tudom miért - a mai napig kultikus csapatnak számít, ahol már nem a zene, inkább a zeneiség, a jövő dallamos megfogalmazása tapasztalható. De ez akkoriban újdonság volt annyira, hogy a buli teltházzal ment. Aztán hamarosan jött a Depeche Mode a kerékpárküllővel és a többi nem hangszeres nyalánksággal és elvitték a prímet.

"Magyar zenekarok nem követik ezt a példát. Talán csak a "nagyok". Náluk viszont mások a gondok. Legjobb zenekarunk, a Lokomotiv GT tavaly elhanyagolta hazai híveit. Néhány hangversenyt adott csupán - igaz, ezek mindig magas színvonalúak voltak. Bár a zenekar tagjai sok időt töltöttek a stúdiókban, saját felvételre nem igen futotta, mindig más előadó lemezének készítésén fáradoztak. Az 1980-as Loksi lemez óta - mely minden idők legelszomorítóbb borítójában, minden idők légélvezetesebb LGT muzsikája volt hasztalan várjuk a zenekar újdonságait. Talán. ha majd külföldön is beindul a gépezet."

Ma már nyugodtan leírhatjuk, hogy az LGT-nek - minden állami és egyéb támogatás ellenére - többszöri próbálkozás után sem jött be a külföldi siker. Sajnos, hiszen ők mindent megtettek. Az viszont vitathatatlan, hogy a zenekar az ország egyik legprofibb vállalkozása volt és a srácok hihetetlen jó minőségű dalokat komponáltak. Valljuk be azért őszintén, hogy igazi kereslet itthon sem volt rájuk, kivéve a rádióban és a televízióban, de ez pusztán marketing. Ennek ellensúlya volt a Tabán, majd többszöri (kb 20) búcsúkoncert legendássá emelte a valóban zseniális zenészekből álló zenekart.

"Az Omega minden esztendőben megtartott, reprezentatív kisstadionbeli koncertje ezúttal elmaradt. Pedig kíváncsiak lettünk volna erre a zenekarra is. Legutóbb ugyanis a Kisstadionban balul sikerült hangversenyt adtak. Akkor még a legfanatikusabb rajongók is kiestek az eufória mímelésből, hallva a kedvenceik új számait. A zenekar tagjai türelmet kértek, mondván: új stílust dolgoznak ki. Aki ismerte és szerette az Omega zenéjét - sokan voltunk és vagyunk ilyenek -. nem értette, hogy miért kell a modernizáló reformok helyett egy egyéni hangzásvilágot szinte teljes egészében sutba dobni, és valami egészen mást keresni helyette. Valami olyasmit, amiből tizenkettő egy tucat. Dehát a közönség mit tehetett, várt türelmesen. Aztán az esztendő vége felé megjelent az új Omega-lemez, rajta a munkálkodások eredményével. Hát mit mondjunk... inkább türelmesek leszünk még."

A '70-es évek elejétől kezdve bármit csinált az Omega, azt mindig fintorgás, önkéntelen fikázás követte, pedig, ha valaki értette és képes volt saját képére formálni az idők változásait, az pont az Omega volt. De akármilyen újdonságot mutatott, a nagy fanyalgás ellenére mindig hatalmas sikert aratott. A Petróleum lámpától a Gammapolison át az Arc nélküli emberig és tovább a Fekete pillangónál sem megállva. Utólag lehet okos az ember, de az Omega 1980-as koncertturnéja a Beatricével és az LGT-vel hihetetlen siker volt, ahol Benkőék nem csak a legújabb - máig megállja a helyét bármelyik - dalokat játszották, de volt egy komoly rész, amikor Presserékkel együtt idézték fel a beat-korszak sikereit. És vajon miért maradt el az Omega 1981-ben? Gondolom az Illés visszatérés volt az egyik, a másik komolyabb ok pedig az 1982-re való készülés, az együttes 20 éves fennállását 1982 novemberében ünnepelte öt koncerttel az újonnan átadott Budapest Sportcsarnokban, amiről egyébként Jancsó Miklós filmet is készített. Azért ez se semmi.

"A Piramis hosszú ideje nem koncertezik. Tábora megfogyatkozott. népszerűsége csökkent. Tetézte a bajt egy erősen vitatható sikerű lemez, ráadásul frontemberük, az énekes is távozott a csoportból. Most ők is az új utakat keresik. A "fekete bárányok" egyike, a Beatrice befejezte pályafutását. Gitárosuk máshová, a Dinamithoz igazolt, s a csoport számára ez kiheverhetetlenül súlyos vérveszteségnek bizonyult. Az egykor jó rockzenét játszó csoport ideig-óráig még dacolt a tényekkel, de egyre inkább önmaga paródiájává vált. Akik régóta szerették volna már leírni ezt a csapatot, végül is megnyugodhattak: a Beatrice feloszlott."

A Piramis valóban nagy bajban volt 1981-ben, hiába jelent meg minden idők egyik legjobb Piramis albuma, a frontember Révész Sanyi lepattant a bandából, majd a társaság belekeveredett egy balhés pécsi történetbe is. De ha mindez nem lenne elég, a zenekar kihagyta az évet, ezért a '79-esek (Edda, Karthago, HBB, Új Skorpió, V' Moto Rock, Dinamit) lenyúlták az unatkozva várakozó rajongókat. A belső titkokat utólag jól ismerjük mindannyian, ezért tudjuk, hogy nem Lugó miatt oszlott fel a Beatrice, hanem szánt-szándékkal tették tönkre a hatalom és a zenész-haverok egyaránt. Tudom, Feró is ludas volt a dologban, hiszen egyre szégyenteljesebb zenével jelentkezett, egyre ismeretlenebb zenészekkel, nem véletlen, hogy földbe álltak a piros pöttyösök. Jó érzés viszont, hogy ezt követően Feró összekapta magát, megalkudott és csinált egy olyan Bikini együttest, amitől egy ország szarta le a bokáját.

"A Hobo Blues Band megjelentette a magyar hanglemezkiadás történetének első olyan lemezét, amelyen a vezető énekes nem tud énekelni, az Edda második nagylemeze: csalódás. A Dinamit. korrekt muzsikát tartalmazó albuma élvezhető. Élvezhető volt már akkor is, amikor még egy Boston nevű amerikai csoporttól hallottuk ugyanezt a zenét. Nagy viharokat kavart korábban a P. Mobil. Ezek a viharok most már bizonyára elülnek. Nyolcéves fáradozás, kilincselés és elutasítás után, úgy tűnik, révbeért ez a zenekar is. Első nagylemezük az esztendő végén jelent meg. Tipikus "első lemez", telitalálatokkal és olyan számokkal, amelyek nem rosszak ugyan, de - hallgatva őket - minduntalan az jut az eszünkbe: de jó kis zenekar volt a Deep Purple. Mindenesetre hiányzott, kellett ez a lemez, ahogy kell majd a következő is, ami talán már "pémobilosabb" lesz." 

A Hobó első lemeze 1980-ban jelent meg, de a többivel egyetértek. Az Eddával kapcsolatosan talán nem csak az én véleményem, hogy ha az utánuk következő 125 Edda lemez bármelyike csak fele annyira lenne jó... A Dinamitos résszel sem tudok vitatkozni, nem is akarok, mint ahogy a mobillal kapcsolatban sem.

"Persze, voltak jó napok is ebben az évben. Igen jó nap volt például, amikor megjelent a Bojtorján együttes lemeze. Üde, tiszta, szép muzsika. És meglepően jó szövegek, mintha nem is ugyanaz a Horváth Attila írta volna őket. aki máskor annyi lírába oltott közhellyel traktál minket. A Bojtorjánnak (és a 100 Folk Celsiusnak) sikerült, ami a Fonográfnak előzőleg nem. Híveket toboroztak a countryzenének és ismertté váltak külföldön."

A Bojtorján és a 100 Folk valóban jó zenekarok, de semmilyen meghatározó szerepük nem volt, viszont Horváth Attila a mai napig az ország egyik legjobb dalszövegírója, aki általában nem közhelyekkel dobálózott, viszont értéket teremtett, bárkinek is írt.

"Örültünk az East albumának is, és jó nap volt, amikor újra összeállt a régen feloszlott legendás Illés-zenekar. A Koncert kitűnő rendezvény volt, néhány órára visszajöttek a régi szép idők. Az előadásról film is készült, hanglemez is. Magyarán: jó üzlet volt. Ennyit a spontán örömökről..."

Az East zseniális zenekar volt, ezen nem lehet még szépíteni sem. Itt meg kell említeni, hogy ekkor indult útjára az instrumentális muzsikát játszó Solaris és a Lobogó együttes is. Az, hogy mekkora biznisz volt az Illés buli, nem értem miért gond. Egyébként a két legtöbbet elbúcsúzó zenekar bizony az Illés és az LGT volt, de az utóbbit sohasem bántották ezért. 

"Mi volt még? Ja, igen, a dilettantizmus tombolása. Az "új hullám" és a punk zászlai alatt elözönlötték a féltehetségek és a hangszeres károkozók a színpadokat, hirdették "művészetük" új igéit, amiről a hallgatóság főként csak arra figyelt, hogy egy mosdatlan szájú kislányka miként ordítja a mikrofonba a legtrágárabb szitokszavakat, hogy a "muzsikusok"' miként birkóznak reménytelenül hangszereikkel. Önkontroll nélküli csoportok tettek ily módon szert némi ismertségre, hiszen ez volt az új, az eddig nem látott, ezt hallgattuk. De szerencsére az új hullám felszínre dobott valódi tehetségeket is. így tűnt fel a KFT, a Fórum, a Prognózis, a Lobogó és mások. Egy-két számmal már felhívták magukra a figyelmet, hogy mi lesz belőlük, ki tudja..."

Bizony, az új hullám és az alternativ műfaj rengeteg szart dobott a felszínre, amit a mai napig megszenvedünk, hiszen ha valaki nem tud zenélni, akkor azt mondja, hogy ő avandgard és ennél nagyobb pofátlanság már csak a popzene playback világában van.

"Volt még egy táncdalfesztivál is, melyre hajdani kedvenc kritikusom bizonyára ezt mondaná: "zeneesztétikái rebetli". És fáradtan legyintene. Tovább tartott a rutinos zenészek ügyes manipulációja: zenei antikváriumával felszínen maradt a Hungária. Az év slágere a Limbó-hintó. Hát ennyi. Kell ennél kevesebb?"  Kapuvári Gábor

1981-ben volt bizony egy Táncdalfesztivál, amire még csak véletlenül sem mondanék semmi rosszat, hiszen itt láttuk és hallottuk leesett állal a KFT Bábu vagy című szerzeményét, de itt mutatták be először Balázs Fecóék akkoriban nyálassá átalakuló Korálja a Homok a szélbent. Gyerekek, felnőttek rázták egyaránt a seggüket a Limbó-hintóra és ekkor hittük azt, hogy nincs lejjebb, mert meghallottuk, hogy Szóljon hangosan az ének, vagy Írtam a bátyámnak egy dalt. De a vicces Óceán a Kuka blues-zal is felejthetetlen maradt. Szóval lehet szeretni, vagy nem szeretni, ezek a dalok, koncertek, filmek beleégtek az agyunkba és ha ez zeneileg egy semmilyen év volt, akkor mit mondjunk ma, 2022-ben?

Készítette: Fiery

Fotó: Fortepan