Cikipédia 13/32 - Felhőtlen szórakozás a Tabánban

Volt jó néhány Tabán buli esőben, záporban és viharban egyaránt, de akkor fiatalok  voltunk, nem törődtünk ilyen apró kényelmetlenséggel. Akkor az volt a minden felett álló szempont, hogy a haverokkal egy rock koncerten jól érezzük magunkat. Kit érdekeltek az órákon át fejbúbunkon pattogó vízcseppek, kit érdekelt a sár? Manapság, ha az ember megpillant egy tétován kóricáló bárányfelhőt, állig felfegyverezve vízhatlan ruhában, kibontott esernyővel indul útnak. Sajnos a többség ma már nem is ennyire bátor, az emberek pizsama-rockerekké, fotel-rockerekké váltak, pedig ez a hétvége nekik szólt, róluk szólt. De ne kezdjünk egy beszámolót negatívan, örüljünk, hogy minden probléma ellenére majdnem minden nap (?) szépszámú tömeg verődött össze...

Nagyon vártuk már ezt a hétvégét, hogy négy napon keresztül nosztalgiázhassunk a Retro-Tabán fesztiválon. Na jó, mini fesztivál a maga napi két-három fellépőjével, de ez akkor is minden napra egy felhőtlennek ígérkező folyamatos szórakozás. Aztán hogy mégsem lett felhőtlen, az nagyon sok mindenen múlott, legfőképp az időjáráson, de kezdjük a legelején...

Most, hogy Retro, vagy nem Retro nem oszt, nem szoroz, de talán igaza van Hajnal Gábornak, amikor azt mondja, hogy divat ide, divat oda, ez a négy nap a hazai rockzene klasszikusairól szól, ezért inkább lehetett volna akár Classic-rock hétvége is, hogy melyik név tetszik jobban azt mindenki döntse el maga.

Az ördög itt belebukott

A program első napja szerencsétlen módon csütörtökre esett, persze, ha a popkoncert nincs, akkor ez a buli ázott volna el, de ne szaladjunk előre. Délután hatra hirdették meg a Mobilmánia koncertjét, ami a fellépő zenekarnak testvérek között is nagy szívásnak tűnt, hiszen az emberek nagyrésze ilyenkor battyog haza holtfáradtan a munkahelyéről, miközben ott vigyorog előtte nagyterpeszben a péntek. Ezért szoktak berakni erre az időpontra feltörekvő együttest, aki örül, hogy megmutathatja magát és nem egy már befutott bandát. Sebaj, az ördög itt belebukott, mert mindezek ellenére meglepően szép számban érkeztek rajongók és érdeklődők. Nem volt nagy tömeg, de kinézetre megfelelt és ekkor még az esőről sem hallottunk. Mire felocsúdtunk volna, azonnal érkezett a következő rossz hír, miszerint Billnek fáj a torka, így lemondta - nem csak ezt a bulit - esti fellépését. Ezúton is mielőbbi gyógyulást kívánok a valaha volt legfeketébb hangú fehér énekesnek.

Gyors tanakodást követően Zefiék és Feróék Bill felszabadult idejét kihasználva, a közönség örömére bővítettek a szettlistájukon. A Mobilmánia most Vikidál nélkül zúzott, és a legenda nélkül is megállta a helyét. A cucc kifelé egész jól szólt, talán csak Ernő gitárja volt túl halk, amíg azt át nem cserélte, azután már súlyba kerültek a hangszerek. Egyébként a műsor rendben volt és azt kifejezetten jó érzés volt látni, hogy mobilosok és mániások egy emberként énekelték a dalokat és élvezték a műsort. Nincs itt acsarkodás, meg aztán nem is lenne értelme, hiszen nosztalgia van, béke van...

Nagyvárosi farkas

Gyors átszerelés után a Beatrice következettl, tulajdonképpen a szokásos repertoárral, ami ez esetben nem éppen volt nevezhető retro hangulatnak. Nagy"városi farkas" Feró 76 éves és ez az idén már tapasztalható volt. Az eddig szinte minden fellépését végig pörgő frontember, ezen az estén kicsit visszafogottabban oldotta meg a feladatát, de neki legyen mondva, a Beatrice show-t alaposan megszervezte. Igaza van, itt vannak a fiatalok, pörögjenek ők. A már megszokott fúvós trió, a zenészek, valamint a látványdobos, Nagy Hunor Attila mindent megtett, hogy ne unatkozzon a nép. Ettől függetlenül nekem száraznak, mesterségesnek tűnt a produkció, de tudjuk, hogy nem az számít, hogy nekem tetszik-e, hanem a közönség eszi-e és bizony teli szájjal csócsálta. A piros pötty ezen az estén egyik fellépő nyakát, fejét vagy ruháját sem ékesítette, csak a színpad dekorációban volt megtalálható. Mivel az esemény címe Retro-Tabán, a nosztalgikus hangulatnak jót tett volna egy kicsit több ős Beatrice szerzemény és nem Bikini, meg Republic. Bár elismerésre méltó Ferótól, hogy D. Nagy Lajossal szemben ő még mindig vállalja az éneklést. Mint azt tudjuk, a technika csodákra képes.

Mint utólag kiderült Feró a következő keddi "Gidó 70" bulin már újra a régi volt, pöttyös kendővel a homlokán ezerrel nyomta a poénokat és még leporolt pár ős Beatrice nótát is az ünnepelt kedvéért. Szóval minden oké, Feró sosem öregszik meg - azért egy retro bulin akkor is a retro hangulatot illik hozni, akárki akármit mond.

Dől a torony, dől a harang

A pénteki bulira sűrű fellegek kíséretében érkezett az indiántáncot járó vad zivatar és nekem is más feladatom volt, így elbeszélésből tudom, hogy a Back II Black zenekar néhány ember előtt becsületesen lejátszotta még a programját, talán még Hevesi is belekezdett - neki mégis csak van egy csíkos napernyője - de az R-Go koncert már elmaradt. Ez a nap is azt bizonyította - nekünk elvakult rockereknek -, hogy a poppereket nem faragták kemény fából, nem bírják a rossz időt, egyébként a Tabán egy legendás rockhelyszín, ahol ha felsikít a gitár, akkor dől a torony, dől a harang és mint az kiderült maradjon is így! Hahó, ide csak rockerek jöjjenek!

Vissza a városba

Elérkeztünk a szombathoz és az előzetes hírekkel ellentétben egyáltalán nem volt rossz idő, de a rendszer sajnos darabosabbá vált, hiszen egyedül a P. Mobil face-oldaláról tájékozódhattak az érdeklődők, hogy a szervezők az összes bulit egy félórával korábbra hozták. Így maradtam le én is az Abaházi koncertről, és mire megérkeztem, a jó öreg Török bácsi is már utolsó három dalát játszotta. Szerencsére a Vissza a városba című ős-eposzról nem maradtam le. A Mini hozta a tabáni kötelező jó hangulatot, végre nyugisabb volt a buli, mint tavaly és Ádám is láthatóan jobban van, akinek ezúton is kívánom, hogy még nagyon sokáig játsszon itt a hegyoldalban. 

Ami viszont annyira nem tetszett, hogy ebben az évben is megszólalt a színpadon Radics Béla legendás gitárja. Itt jegyezném meg, hogy jobban kellene vigyázni erre az ereklyére, le kell törölgetni, vitrinbe helyezni és vigyázni rá, nem nyúzni feleslegesen, hiszen mint írtam EZ RADICS BÉLA legendás GITÁRJA! 

Örökmozgó

A Mini után egy igazi örökmozgó és zenekara a P. Mobil érkezett ígéretükhöz híven fél órával korábban. A koncerteket egyébként azért kellett előrébb tenni, mert a Meteorológiai Intézet szakavatott munkatársai úgy kalkulálták, hogy kilenc és tíz óra környékén csúnya vihar lesz meggy nagyságú jégdarabokkal. Mint utólag kiderült, csúnya tévedés volt, nem jött be. Nem csak vihar nem volt még az eső sem esett, de térjünk vissza az e tekintetben szerencsésnek mondható Mobilra. A beharangozóban apró szerénységgel üzent Lóri a műsorvezetővel a rajongóknak, hogy a P. Mobil az univerzum legjobb rock és show-zenekara, hát... megnéztem a bulit és lelke rajta. A banda valóban jól szólt, de ha a világ legjobb showja az, hogy Magyarország hajdan volt egyik leglázadóbbnak kikiáltott rockzenekara úgy áll fel a színpadon, mint egy country együttes - szorosan egymás mellett állva -, akkor valamit nagyon elkalkulált a főnök. A másik apró észrevételem, hogy a P. Mobil fennállása óta írt vagy 20 rockhimnuszt, akkor miért van szükség feldolgozni egy olyan dalt, amit amúgy is annyian játszanak, mint régen például az Utolsó cigit? Jó volt egyébként a Honfoglalás, ami illett az ünnep hangulatához.

Szerintem szomorú, hogy egy P. Mobil Ismerős Arcokat játszik, egy Beatrice Republicot... Azért szomorú, mert ezek szerint nincs új ütős ötlet. Olyan ez, mint a filmiparban, amikor évente jön ki egy King Kongos, Godzillás, vagy Pókemberes film, mert ott sincs új ötlet. A P. Mobil ennél sokkal többet kell, hogy érjen. A koncert egyébként lement becsülettel, tisztán, a közönség megkapta az ikonikus elmaradhatatlan slágereket, az eső sem esett, így mindenki boldogan sétálhatott haza a kellemes nyári estében sajnos egy fél órával hamarabb.

Zakatol a vonat

Vasárnap már nem szólt senki, hogy érkezzünk a kiírt időpontnál korábban, ezért csak azok érhették el a délután 6 óra helyett már ¾ 6-kor induló Takáts Tomi Blues Bandjének műsorát, akik az előző nap tapasztalatával voltak felvértezve. Igen ám, de a szombaton felhőkben maradt eső találkozott a vasárnapival, gondolom a felhők között megbeszélték, hogy most alaposan rászakadnak a Tabánba érkező szórakozni vágyókra, ezért alaposan nekilátott csapkodni a fejünket. Mi tagadás, az igen szar idő ellenére is érkezett a nép - bár jóval kisebb számban - ezért csak esernyő tengert láthattunk a színpad előtt és sokszor a színpad helyett is. Takáts Tomi becsülettel lejátszotta a repertoárt és ellőtte a tőle megszokott poénokat, amin már ki tudja hányadik alkalommal nevettünk. Tamás egy igen kedves úriember, aki önzetlenül többször is odaadóan reklámozta az esti Edda koncertjét, például az UFO-t lát a Jeti című dalukkal. Mondjuk a vége megalázó volt, mert az utolsó dalt már nem engedték a szervezők lejátszani, mindezt úgy, hogy Tamás már ott állt a mikrofon előtt gitárral a nyakában, pengetésre készen. Simán belefért volna, de a rendezőség biztosan attól tartott, ha 20-án nem jöttek az ígért jégdarabok, akkor jönnek ma. Nem jöttek.

Neked adnám a világot

A már régóta nem Dirty Blues Band-et egy másik legendás csapat követte, a Dinamit. Az eső pedig változatosan hol szakadt, hol ömlött, hol nagy, hol óriás cseppekben. Szerintem még az is elázott, akinél esernyő volt. Az újjászületése óta többször átalakult zenekar elég pattogósan indult és szerintem a fiúk nagyon idevaló nótákat választottak. Sajnos a billentyűjáték nem volt a helyzet magaslatán, vagy csak nekem hiányoztak Papp Gyuszi szólamai. A közönség dacolva a rászakadó éggel vevő volt a bulira. Itt meg kell jegyeznem, hogy számos tízen-huszonéves énekelte a dalok többségét. Talán a hétvégi összes fellépő közül Németh Gáborék voltak a leghitelesebb klasszikus rockzenekar Zsöcivel és Totyával. 

A hangosítás egyébként minden probléma nélkül végig korrekt volt, ami az egész hétvégére jellemző volt épp úgy mint a rövid szünetek, gyors zenekar-cserék a színpadon, a műsorvezető végre nem beszélt annyi marhaságot, mint DJ Dominique. Összességében a rossz idő ellenére sikeresnek mondható a hétvége és ha nem is annyian jöttek, mint a hajdani Mini-LGT tabánokra (oldalsó kép), azért legtöbbször eltakarták az emberek a hegyoldalt. Nem tudom, hogy mitől függ, hogy kik játszanak, de ha már egy négynaposra tervezett fergeteges nosztalgia rockbuliról beszélünk, akkor itt lenne a helye a Skorpiónak, a Karthagonak és szívem szerint valahogyan a Korál, vagy a V' Moci is képviseltethetné magát és szerintem az sem lehetne akadály, hogy a Color Sipos Petiivel legalább egy ilyen alkalommal újra összeálljon, mint nem rég Debrecenben.

A torony

Az időjárásnak köszönhetően ezen a napon még annyian sem voltak, mint csütörtökön vagy szombaton, pedig ha süt a nap, egészen biztos, hogy Pataky kicsábítja a kozmosszal együtt a fél várost is. Nem így történt. Sajnos, az Edda koncert kezdetére már annyira átáztam, még a toronyból is csorgott a víz, egyszerűen lehetetlen küldetés lett volna megvárni, pedig a buliból rengeteg minden érdekelt volna. De talán jobb is, hogy így történt... Nekik.

Szóval sajnos az időjárás ezen a hétvégén nem volt partner. A fotel-rockerek otthon maradtak, viszont akik eljöttek, jól érezhették magukat és még a náthát is elkaphatták, ha nem öltöztek megfelelően. A fellépő zenekarok mind kitettek magukért és egytől-egyik jó érzés volt őket látni, hallani. Sajnos hiába léteznek ma is 10 meg 20 éves zenekarok, az utánunk felnövő korosztály a házibulikon még mindig ezt a '70-'80-as évek muzsikáit hallgatja táncol rá és ez így lesz valószínűleg húsz év múlva is. Ki a fene gondolta 1980-ban, hogy 42 év múlva még mindig a Beatrice, a P. Mobil, meg az EDDA koncertje lesz a legmenőbb? Számunkra ők képviselik múltunk legszebb élményeit, amit el nem vehet tőlünk senki. Amíg mindegy hány évesen kimennek a színpadra, addig él a műfaj is. De mi lesz azután?

Írta: Fiery