Cikipédia 13/31 - A könnyűzene helyzete a szocializmus idején 14

A nyolcvanas évek végére az ország vezetőinek nagyon nehezen esett le, hogy a világ, amelyben élnek változásban van és azt is nehezen értették meg, hogy nekik már ebben az új környezetben semmi keresnivalójuk nincs.  Üléseiken, megbeszéléseiken továbbra is a szigor hangján igyekeztek az erő látszatát kelteni, de ez máralig érdekelt valakit. A pártvezetés egyre hangosabban kiabált, ennek ellenéres egyre kevesebb lépést volt képes megtenni. A rendszerváltás zavartságát viszont ügyesen kihasználták és amit csak lehetett, a túlélés okán aprópénzért felvásároltak, de ez már egy másik történet.  Kellemes olvasást! (Fiery)

A nemzeti öntudatra ébredés

A nyolcvanas évek nagy változásokat hoztak a könnyűzenei életben. Egyre szabadabban juthatott a rajongó külföldi kedvence lemezéhez, élő koncertjérez, valamint az újságok által megjelentetett információkhoz. Ezzel szemben a hazai zenészek iránt erősen visszaesett a kereslet. A pálya feldőlt és ezen az sem segített, hogy egyre több zenekar és előadó érkezett Nyugat felől és annak a jegyára akár ötszöröse is lehetett egy hazai előadó koncert áránál. Amíg például 1984-ben az Iron Maiden koncert belépődíja 120 Forintot ért, addig a Budai Ifjúsági Parkban egy Lord, Mini, P. Mobil koncert 40 Forintba került. De ez is duplája volt az előző évhez képest, amikor 20 Forintért lehetett a parkba látogatni.

A bekövetkezett változás másik vetülete a nemzeti érzés megjelenésének fokozódása. Valószínűleg a nemzeti rock műfaj kialakulásához a hirtelen megjelent tömérdek külföldi fellépő miatt is kialakulhatott. A másik ok pedig az István, a király rockopera volt, amely nem csak dupla nagylemezen, kazettán, hanem országos koncertsorozaton is publicitást nyert. Ez a premier honosította meg újra a magyar himnusz nem hivatalos állami ünnepélyek alkalmával való játszását, amit ezt megelőzően a szocialista rezsim, mint az internacionalista munkásmozgalmi eszmékkel ellentétes cselekedetet ellenzett. Koltay Gábor 1985-ös megfogalmazása nem csak a rockopera közgondolkodás-beli jelentőségét, de a pártállam rockzenéhez való viszonyulásának lassú megváltozását is visszaadta: "A produkció hivatalos párt és állami szervek, intézmények nagyvonalúsága és jóindulata következtében valósulhatott csak meg. Ugyanis az összköltségvetés mintegy 20 millió forintot tett ki, amelyre mintegy 11-12 millió forintos fedezet volt csak."

A hazai rockzene - a fent említettek miatt ha nem is a '79-es siker szinten, de rövid időre visszatért a színpadra. A P. Box, Bill, Feró és a többiek mind a rockoperával húzták be az újra teltházas koncerteket. Közel 40 év után az emberek újra kimutathatták hazafias érzelmüket, ami akkoriban a szocialista rendszerrel való burkolt szembenállást jelentette. Ugyanez a lángolás volt tapasztalható a kétezres évek első évtizedében a Gyurcsány éra idején, aminek köszönhetően folyamatosan szaporodott a nemzeti rock zenekarok száma.

Alternatív ellenség

A tatai poptalálkozón (Tatai fórum) Tóth Dezső miniszter-helyettes világosan meghúzta a határt, mondván, hogy az ifjúsági szórakoztatásban nincs helye a működési engedély nélkül tevékenykedő, politikailag és eszmeileg ellenséges, gyűlölködő, elvadult csoportoknak, és név szerint is említette az URH-t, a Bizottság-ot, és a Kontroll Csoportot. A popszakma jelenlévői ezt az álláspontot ott elfogadták, és elhatárolták magukat ezektől a kalandor vállalkozásoktól. "A jelenlegi támadások egyik, alig titkolt célja, hogy ezeket a csoportokat ránk kényszerítse." Bors megemlítette az akkori underground zenekarokat, akikkel csak akkor tudta volna az MHV az együttműködést elképzelni, ha a szocialista konszolidáció keretei közé beilleszkedtek volna.

Persze ezeket a beszédeket és jelentéseket nem szabad komolyan venni, mert bár félelmetesen hangzanak, de már a hatvanas években sem voltak képesek betartani a maguk által felállított követelményeket. Amennyiben újra elolvassuk a fenti sorokat, pusztán annyit tudunk meg, hogy a hatalom elhatárolódik. Se tiltás, se szankciók, se rendőrség. Ha csak a Bizottság zenekart nézzük, valóban nem volt sok közük a zenéhez, ennek ellenére bemutatkozhattak a KISZ által szervezett Fekete bárányok koncerten, az Egyetemi Színpadon, az országban bárhol, egymás után megjelent két lemezük, valamint egy mozifilm. Ezt pedig nem nevezném az együttműködés hiányának.

Peresztrojka Magyarországon

A Magyar Zeneművészek Szövetségének főtitkára 1987. augusztus 31-én: "A szocialista országok problémái egy 40 éves szisztéma elöregedéséből fakadnak. A Szovjetunióban végbemenő változások nyomán, előbb-utóbb a baráti országokban egy közösen kidolgozott, nem kufár szellemű piacgazdálkodásnak kellene ezt a helyzetet felváltani. Ehhez persze az is kellene, hogy mindegyik szocialista ország a belső piacán jó propagandamunka után léptesse föl a nem sztár, de a nemzetközi mércét megütő csereművészeket." Ebből a levélből már a politikai-gazdasági változás kiolvasható, amelynek keretében a vezető politikusok a szovjet mintára és vezényszóra bekövetkezett glasznoszty és peresztrojka hatásait igyekeztek kamatoztatni a saját területükön, természetesen logikátlanul, minden alapot nélkülözve.

Jellemző a kor viszonyaira, hogy kizárólag apró reformlépéseket helyeztek kilátásba a pénzügyi válság leküzdésére, de a pártállami kontroll szigorú betartása mellett. A következő két év felgyorsult eseményei azonban anakronisztikussá tették az 1987-ben még haladónak vélt gondolatokat: "Összefoglalva: a mai tőke- és devizaszegény, de a művészet-politikai szempontból bajainkra gyors megoldást kívánó helyzetünkben, mikor egy új cég bevezetéséhez sok idő, pénz és főleg hozzáértő szellemi kapacitás szükséges, egy már eredményeket is felmutató, de az idők szavára hallgató, dinamikusan megújuló és megújulásra állandóan kész monopóliumra van szükségünk művészeink az eddiginél nagyobb számú és megjelenési helyeket felkutató menedzselése és importunk szerény anyagi eszközeinek koncentrálása terén, melyet széleskörű és állandó társadalmi ellenőrzés alatt kell működtetnünk korszerű, rugalmas pénzügyi és adminisztrációs feltételek biztosításával."

Az események felgyorsulását jól mutatja, hogy alig két hónappal később ugyanez a szervezet már teljesen másként foglalt állást: "Szükségesnek látszik az Interkoncert monopóliumának megszüntetése is. Valamennyi koncertrendező irodának, esetleg különböző kisvállalkozási formában működő menedzser irodának biztosítani kell a jogot arra, hogy a magyar előadóművészek, zenekarok számára a jelenleginél szélesebb körű lehetőségeket teremtsenek külföldön."

Az utolsó pártállami revízió 1989. január 16-án természetesen megállapította a szervezet jó működését, kiegyensúlyozott gazdálkodását, önfinanszírozó képességét. A centralizált művészközvetítéssel elégedettek voltak a minisztérium ellenőrei, amit a jövőben hasonlóképpen terveztek véghez vinni annyi módosítással, hogy egyéb kisebb vállalatok is kaphattak impresszálási jogokat 1988-tól, ami az impresszálás monopóliuma körül kialakult viták eredményeként értékelhető. Aztán amikor az utolsó ember is kisétált a teremből, példamutatóan lekapcsolta a villanyt.

A rendszerváltás

1989-ben furcsa, vagyis szinte semmilyen átmenettel megtörtént rendszerváltás Magyarországon. Erre legjobb példa az egy évvel korábban megjelent Beatrice duplalemezen található Nagy Feró dal szövegrészlete: "Mostanában nem történik semmi, mert nincs itt az idő ahhoz, hogy történjen", aztán egy pillanat alatt nyílnak a sorompók, dőlnek a falak, hullanak a fejek. A Kádár-rendszer felszámolta a politikai-gazdasági kereteket a könnyűzenei élet résztvevői számára is. A változásokat eleinte a kormányzat jogi szabályozásának változása mutatta, amikor 1983-ban a könnyűzenészeket sújtó 6/1971 számú művelődésügyi miniszteri rendeletet megszüntették, jóllehet ettől még a pártállam alapvető ellenőrző-koordináló funkciója és struktúrája változatlanul megmaradt ezen a szakterületen. Mondhatjuk ezt annak ellenére, hogy az intézmények pártállamra jellemző monopolhelyzetét évről-évre egyre jobban kikezdték a felülről jövő reformok, amely lépéseket viszont a pártvezetés hagyott jóvá, orvosolandó a gazdasági nehézségeket. A különböző pártszervek a nyolcvanas évek második felében ugyanakkor változatlan intenzitással adtak ki állásfoglalásokat, hoztak határozatokat, amik már nem jelentettek semmit. Ebben az időszakban a pártállami ellenőrzés ugyanúgy folytatódott, azonban az évtized közepétől érezhetően sok tekintetben lanyhult a párt direktíváinak végrehajtása, már csak a könnyűzenei szervezeti formák viszonylagos szabadsága miatt is, ami egyenesen vezetett a proletárdiktatúra alkotóelemeinek széteséséhez. Ez viszont nem következett volna be - legalábbis nem ilyen formában - pusztán a nagy társadalmi nyomás hatására, ha nem tört volna előre a gazdasági recesszió és Magyarország számára a nagyfokú eladósodás.

Írta: Fiery

Felhasznált dokumentumok:

A Kádár-rendszer könnyűzenei politikája (tanulmány) alapján: MSZMP KB IB, majd PB iratai, MSZMP KB Titkársága iratai, MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya iratai, MSZMP KB Tudományos és Kulturális Osztály iratai, MSZMP KB Tudományos Közoktatási és Kulturális Osztály iratai, MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottság iratai, MSZMP KB Ifjúsági Bizottság iratai, Népgazdasági Tanács ülések jegyzőkönyvei, előterjesztések, határozatok, Belügyminisztérium Miniszteri Titkársága iratai, Művelődésügyi Minisztérium Ellenőrzési Főosztály iratai, Művelődésügyi Minisztérium Közművelődési Főosztály iratai, Művelődésügyi Minisztérium Zene és Táncművészeti Főosztály iratai, Kulturális Minisztérium Zene- és Táncművészeti Főosztály iratai, Kulturális Minisztérium Ellenőrzési Osztály iratai, Művelődési Minisztérium Ellenőrzési Főosztály, KISZ KB IB iratai, Budapest Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága iratai, Budapest Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága Népművelési Osztályának iratai, Dokumentációs és Felosztási Osztály...