Cikipédia 13/3 - A Dinamit együttes története 3. (1980)

A Dinamit együttes az első évben 168 koncertet tudhat maga mögött. 1980-ra ez a szám a fele alá esik vissza Vikidál kényszerpihenője, a lemez készítése és szervezési hibák miatt. A zenekar tagjai látják, hogy belassult az óriáskerék, ezért átalakítják a szervezést, de nem változik semmi. A sajtó továbbra sem veszi figyelembe a bandát - mintha nem is létezne -, amikor meg foglalkozik a zenekarral, abban nincs köszönet.

Maradjunk 1980 elején, amikor a szekér még szalad. A közönség nagy számban látogatja a Dinamit bulikat - az árulózók is hűségesen követik Vikidált -, minden jónak tűnik. Májusra megjelenik az első album, ami 9 dalt tartalmaz, amiből 3 már korábban kislemezen is megjelent. 

Itt a tavasz, megérkeztek az első nagylemezek. Az elmúlt héten vásároltam meg a Dinamit együttes első, most piacra dobott nagy albumát. Többszöri meghallgatás után sem tudok szabadulni a csalódottság érzésétől. Új dalokat vártam a nagylemeztől, amelyre azonban a régebben kiadott két kislemezről három szám is átkerült, kicsit ugyan kiglancoltan (néhol új harmóniákkal, módosított gitárszólóval stb). A korong többi öt dala közül négy a koncertekről ismerős, számomra egyedül a lemezzáró Születés újsütetű. A csalódásomat valójában azonban nem az eddig felemlegetett tények okozták, hanem a lemez rocktalansága. "Vikidál Gyula szólót énekel, kísér a Dinamit együttes" - így fogalmazható meg a dalok rocktól teljesen idegen felvételi módja, keverése. Nagy a hangerő különbség, a távolság az egyébként kitűnő énekes és a zenekar között, amit csak fokoz a visszafogott, híg hangszerelés, a puha gitárhangszínek alkalmazása, az orgona "rejtőzködése". Az Igazság című dal így is felejthetetlen és jó a "Külvárosban születtem" - hála Vikidál utolérhetetlen hangjának. A lemezen nem állnak nevek a dalok előtt, figyelmeztetve arra, hogy a számok zenéi, szövegei kollektív alkotások. Ennek az együttes munkának a jövőben a felvételeken hallhatóvá is kellene válni.

A kritika ez esetben jogos és kellőképpen szakmai, valóban lehetett volna élvezetesebb, keményebb az album, de így sikerült, hogy mi ennek az oka, arról kicsit később mesélek. Ugye emlékszünk arra, hogy néhány újság kikezdte a zenekart, mert egy év elteltével lemezük jelenhetett meg, de arról már nem nagyon beszél senki, hogy ennek ára van! 

Ára van, mégpedig az, hogy nem volt idő az összes új dalt feljátszani, ezért a kislemezanyagokkal töltötték be a hiányt. Ez esetben sajnos azt kell mondjam, hogy a dalokba kár volt belenyúlni.

A lemez megjelent, a rajongók továbbra is nagy számban látogatják a Dinamit fellépéseit. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a zenekar szakmailag kifogástalan és a még meg nem vezetett közönség is rajong a csapatért. Egy év telt el a megalakulás óta és végre elérkezett az ideje az első beszélgetésnek, az első valamirevaló interjúnak. Erre a feladatra a Magyar Ifjúság volt a megfelelő média, mivel az Ifjúsági Magazin folyamatos gyűlölködése miatt erre alkalmatlan volt. Május végén jelent meg az írás "A Dinamit ember" címmel.

Vikidál Gyulát tíz éve hallottam először énekelni. Akkor pont olyan volt, mint társai a budaörsi Gemler együttesben. Tehetséges. Azazhogy egyvalamiben különbözött tőlük. Kitartóbb, célratörőbb volt. Azt mondta: "Minden vágyam, hogy jó énekes legyek. Persze ez még kevés. Rengeteget kell melóznom, tanulnom." És tanult. Tavaly ő lett az "Év énekese". A közelmúltban pedig megjelent a Dinamit együttes első nagylemeze, amivel az egyéves születésnapot ünnepelték. Tehát van időszerű téma. Mégis egész másról kezd mesélni. 

- A mi szakmánkban, mint számtalan másban is, nagyon fontos a háttérmunka. Az, amit a közönség nem lát, amiről nem tud, amikor kilépünk a színpadra és játszani kezdünk. Kellenek a kisebb viták, veszekedések, hogy milyen legyen a hangszerelés, hol, melyik dallam­részt emeljük ki, és mindez egyezzen a szöveg mondanivalójával. Dicsekvés nélkül mondhatom, rendszeres olvasó vagyok. Válogatás nélkül veszek könyvet a kezembe. Megnyugtat a hosszú próbák, koncertek után. Passuth Lászlónak huszonegy könyve van otthon a könyvespolcomon. Szeretem az írásait, mert érzem, hogy minden művét gondosan előkészíti, dokumentumokra építi regényeit. A rockzenében is kell, sőt elengedhetetlen az alaposság. A közönség hamar észreveszi, ha egy dal nem olyan, amilyet várt, ha nem váltja ki azokat az érzéseket, amikre igénye van, amit megszokott. 

Egy pillanatra elhallgat. (Haja hátul gumival összefogva, bőrdzseki, ezüstlánc a csuklón, a nyakban, rajta mindenféle fityegőkkel.) 

- Ma nagyon sok jó zenekar van Magyarországon. És a rostán csak az marad fenn, aki egyénit tud nyújtani. Ez főleg a saját dalok esetében fontos, de elengedhetetlen a megjelenésben és a külsőségekben is. Én nem csinálhatok olyat, nem énekelhetek úgy, mint Révész Sanyi vagy Kóbor Jancsi. Olyan meg főleg nem lehetek, mint Szörényi Levente. Csak azt adhatom, amit én tudok, de azt teljes meggyőződéssel. Minden számnak csúcsa az ének, és nekem úgy kell énekelnem, hogy arra fölfigyeljenek, hogy az maradandó élmény legyen, és híven tükrözze zenénk célját. Ezért választottam színpadi öltözékként a dzsúdóruhát, mert az erő, a dinamika jelképe. 

Fiatalok jönnek. Odaköszönnek. Mosolyogva visszaköszön, integet. Még nem sztár, de már jó énekes. 

- Sok fiatallal beszélgetek. Meglep a tájékozatlanságuk. Nem önállóak, sodródnak. Érdeklődési körük kialakulatlan. Ezért szeretnénk dalainkban elsősorban hozzájuk szólni. A gondok, a hibák, a hajszolt élet lüktetése mellett bemutatni a szépet, a jót is. Ma egy ún. slágerzenekar nem él meg koncerteken, ahol a közönség huszonévesekből áll. A kemény rock a fiatalság csapongásának kifejezője. Mi ezt az utat, ezt a stílust választottuk, ugyanakkor bizonyítani akarjuk, s úgy érzem, bizonyítottuk is, hogy ebben a műfajban is lehet komoly, tartalmas mondanivalójú számokat írni. 

Rágyújt. Elgondolkozva nézi a füstöt. 

- A Dinamitban nagyon jó a közösségi szellem. Jó zenészekből és ami legalább ilyen fontos, jó barátokból áll össze a csapat. Bizonyítottunk. Rajongóink tábora is egyre nő. Eleinte kevés levelet kaptunk, ma több százat. Persze, ez nem tesz elbizakodottá bennünket, de jelzi, hogy jó úton haladunk. Zenénket még keményebbé szeretnénk tenni, és a jövőben nagy gondot fordítunk a vokális részekre. A legszebb, és az egyik legnagyobb zenei hatást a vokállal lehet elérni. Tevékenységünkben továbbra is a csapatmunka lesz a meghatározó, vagyis szerzőként az együttes nevét tüntetjük fel. Van ugyan meghatározó egyéniségű zeneszerző és szövegíró is zenekarunkban, de ez így demokratikus, ha mindenki elmondhatja véleményét egy-egy születendő nótával kapcsolatban, és egyformán részesülünk az anyagi elismerésből, illetve a sikerből. Rövidesen hozzákezdünk második nagylemezünk és új koncertprogramunk összeállításához.

A Dinamit ember címnek nagyon komoly jelentése van a hangrobbanásán kívül, mégpedig az, hogy végre tudatosuljon az emberekben, hogy Vikidál neve 1980-ban kizárólag a Dinamit nevével egyenlő! Persze ez azért maradnak néhányan, akiket továbbra sem fogadják el a változást.

Egyébként Vikidál a beszélgetés folyamán korrekten nyilatkozik, hiszen a dalok tényleg közös munkában születnek. A zenekaron belül mindenkinek meg van a maga munkája. Vikidál feladata a dalszövegek mellett az összes Dinamit nóta énekdallama, mint a Dinamit a vérem, a Külvárosban születtem, Születés, az Igazság és a Neked adnám a világot az ő nevéhez fűződik.

A Magyar Ifjúság még nem vádolható részrehajlással és hiába a szimpatikus interjú két héttel később ugyanebben az újságban megjelenik egy kritika az első nagylemezről "Természettudományos felfedezés Foreigner-ízű zenével" címmel. Az írásból nem érződik rosszindulat, jót-rosszat megoszt az olvasóval és valljuk be, a szerkesztőnek sok mindenben igaza van.

Igazán nem kívánom kisebbíteni a lemezgyár érdemeit, elvitatni szerepét a Dinamit együttes létrehozásában, ezért nem ünneplem a zenekar létét a rejtett befolyásolás diadalaként. A tény az, hogy összejött-összehozták a Skorpió három zenészét, Papp Gyula billentyűst, Szűcs Antal Gábor gitárost és Németh Gábor dobost ez utóbbi testvérével, az ex-Mini basszusgitárossal, Németh Alajossal és a P. Mobil tagságijával rendelkező, nehézsúlyú popegyéniséggel, az énekes Vikidál Gyulával. A Skorpiósok annyifélét játszottak a rocktól a diszkós beütésű dolgokig, olyan zenei hátterük van, hogy ők bármilyen stílusba képesek hézagmentes módon beilleszkedni. Németh Alajos a dzsessz-rock irányából érkezett, míg az egyértelműen meghatározó egyéniség, a zenekar arculatát formáló erejű Vikidál a Bad Company, illetve a kemény rock hagyományain nevelkedett. Ha helyes sorrendbe rakjuk ezeket a tényezőket, akkor társasjátékunk jutalmául kezünkbe vehetjük a Dinamit bemutatkozó nagylemezét. És most igazán nem mondhatja majd senki sem, hogy ismeretlen zenekarok nevével dobálódzom, amikor a Dinamit hovatartozását igyekszem megállapítani. Az a véleményem, hogy elégséges a Bad Company vagy a modernebb kiadású Foreigner nevét említenem, és ez ellen a Dinamit sem tiltakozhat. Ugyanis a Dinamit azokat a zenei hatáselemeket használja, szerkezeti sajátosságokat érvényesíti már a hasonló fölállás és különösképpen Vikidál hanganyaga okán, amelyeket a nevezett együttesek. Sejtelmes hangzás, nagyívű, de kemény gitárszólók, fémhangú és érzelemteljes ének: ezek a főbb jellemzők. Talán ezért is tetszik másolatízűnek a lemez, holott a muzsika csöppet sem rossz. Akárcsak a Foreigneré. Ám ettől a Dinamittól, ha nevüknek megfelelően tényleg robbanni és robbantani akartak volta, többet és mást várna a hallgatóság.

Volt két benevezett, slágernek elkönyvelhető daluk, a kislemezen megjelent Tinédzserdal és az Igazság. Ezekkel előlegezték programjukat: a "szakadtak" társulatát akarták a maguk eszközeivel, rávezetni a jó útra. Ami hathatott, az Vikidál erős és érzelmeket kifejező éneke, body buildinges kinézete és a számok hangulata közötti vibrálás, feszültség. Ugyancsak a kiábrándult vagy éppen az új ideálokat kereső fiatalokhoz szól a Senki se szóljon hozzám! és a "kétszínűekről őszintén" jelige alatt beküldött keménykedő pályaművek, az Arcok álruhában. Semmi sem lehet érzékletesebb jellemzője a Dinamit progresszivitásának, mint az a szöveg, amit a Senki se szóljon hozzám-ban énekelnek: "Mindenki beszél / mire jó ez / Én tudom nagyon jól / Hogy a világot megváltani én nem tudom." Szép és tisztes program! Gitárszólót rá! Bizony ekképp kell perspektívát nyújtani a rajongóknak, a változtatásra törekvőknek. Az A oldal befejező opusza az Engem ne sajnáljatok balladája a magányos fiúról, akit sajnálnak, de aztán társakat talál. Ez ideig még nem bajos, de a szám utolsó harmada az eddigi lírai rock hangulatot megtörve gyászindulóvá változik, próféciává. Ez a rész egyáltalán nem illik az összképbe. Egészen egyszerűen az emelkedettség helyett a nevetségesség érzése válik a hallgatóban uralkodóvá. A B oldal egy tisztességesen megcsinált rockszámmal, a Dinamit a vérem cíművel kezdődik. Utána következik az Igazság. Ha igazság, hát legyen: e számnak a legjobb a hangszerelése az egész albumon. Maradjunk egyelőre az igazságnál, de egy másiknál. Azért, mert a Dinamit - talán csak Vikidál - arról vall, a Külvárosban születtem-ben, hogy ők onnan jöttek, attól az együttes még nem lesz munkászenekar, és nem műveli - minden ellenkező értelmű híresztelés ellenére sem - a "külvárosi rockot", "munkásrockot". Habár ezt a látszatot erősítendő Vikidál a koncerteken alaposan odacsap kalapácsával. Én e mutatvány ellenére sem vagyok hajlandó hinni e kategóriák létezésében.

Ezek után arra kérném nagy tisztelettel a kedves olvasót, hogy figyeljen és összpontosítson erősen, mert a legvégén jön a csattanó. Valami olyanról fog olvasni, ami természettudományos ismereteink tárházát döntő újdonsággal bővíti, és nem csodálkoznék, ha átformálná rövid idő alatt a biológia tudományát. A Születés című, egyébiránt érdekes kompozíciójukban a kezdő sorok emígy hangzanak: "Örült a lány / mert végre nő / Testében meglágyult a kő". Szegény szexológusok, nemi felvilágosító szakirodalmunk élharcosai! Hiába minden, ha a Dinamit kidolgozta új teóriáját És ez a szöveg átment megannyi bizottság rostáján! Rengeteg munka kell ahhoz, hogy ezt el tudjuk felejteni és a leendő második albumon a Dinamit képességeit igazából megismerhessük.

Azt írtam, hogy nem érzek rosszindulatot az írásban, most őszintén kijelentem, hogy tévedtem. Az első mondatok meglehetősen bántóak főleg bizonyíték nélkül. Értem én, hogy a gyenge képességgel rendelkezők számára folyamatosan hangsúlyozni kell az eladni kívánt információt, de ettől még nem válik igazzá. Ha az elmúlt évek eseményeire építünk, megállapíthatjuk, hogy a Hanglemezgyártó Vállalattal a zenekar kapcsolata jobb a szokásosnál, de ugyanezt a normálisabb párbeszédet találhatjuk a V' Moto Rock, a Korál, Edda Művek, vagy épp a Karthago esetében is. Ezek szerint ők is támogatva lennének? A sajtó hűvös fogadtatása, a némaság, vagy a beszólás vajon megtörténik a többiek esetében is? Természetesen nem. Akkor meg mitől kiemelt az a támogatás?

Miért nem úgy szól a lemez, ahogyan illett volna? Az eredeti tervek szerint a zenekar azzal a hangmérnökkel akarja felvenni az anyagot, akivel a kislemezeken dolgoztak együtt. Kovács Gyuri profi technikai szakember, többek között számos LGT lemez hangmérnöke, aki igényes a jó hangzásra és érzi a rockzenét, de sűrű elfoglaltsága miatt várni kellett volna rá két-három hónapot. A zenekarból néhányan türelmetlenek és úgy gondolják, hogy gyorsan kell megjelennie az anyagnak, mert ha nem történik semmi, még lemez sem lesz. Rossz ötlet volt ezt hinni a Skála parkoló húszezres látogatottsága végett is. A probléma az, hogy akivel végül elkészült a lemez, eddig kizárólag klasszikus zenei hangfelvételeket készített, ezért történhetett meg az, hogy az első lemez a rockzenéhez és Vikidál hangjához mérten puhányabbra, gyengébbre sikerült.

Most beszéljünk a zenei észrevételről, a cinkos összekacsintásról, a gonosz ármányról: Először is szögezzük le, hogy a hasonló dallamokért nem lehet meghurcolni a Dinamit együttes tagjait, mert nyugaton is így működik ez a mai napig. Miért baj az, ha tovább fejlesztünk egy kialakulóban lévő hullámot? A világon mindenki ezt csinálja, ettől megy, marad, majd változik a divat. Volt egy Beatles, majd kinőtt hirtelen húszezer "gombafejű" zenekar. Jött a Led Zeppelin, a Deep Purple, mindenki utánuk ment. Nálunk az egyik vonalat a Piramis, a másikat a P. Mobil képviselte. Mi ebben a meglepő? Tovább megyek! Másolásban élen járt annak idején az Illés, a Metro, a Korál, a Color, de a Karthago is. Hobóék sokszor arra sem vették a fáradtságot, hogy hasonló zenét írjanak, egyszerűen magyarosították valamelyik The Doors, vagy a Rolling Stones nótát. Mehetünk még tovább! Kedvenc példám az LGT a Chicago, vagy a Head Hands and Feet számokat saját szöveggel, saját dalként megjelölve. Akkor miért pont a Dinamit a bűnbak?

A szöveg értelmezése az őszinte, kőkemény rockzenében fontos és valós probléma, és ebben teljes mértékben egyetértek a cikk írójával. A lázadóknak olyan témák kellenek, amiből megtudják, hogy problémájukkal nincsenek egyedül és van, akik átérzik a gondjaikat (Beatrice, P. Mobil, Edda, Piramis). Nem csoda, hogy ez a "merjünk kicsik lenni" duma sokaknál kiveri a biztosítékot és ettől nem hiteles a zenekar. Vikidál előző zenekarában sem voltak világmegváltó szövegek, de legalább megadták a gödörből való kimászás lehetőségét. A Dinamit a lázadás helyett a párbeszédet, a megoldást keresi, de azt majd megtalálják maguktól a fiatalok. Ők a tehetetlen dühüket akarják kiénekelni és nem azt, hogy "majd egyszer én is beilleszkedek a társadalomba" és hiábavaló minden harc. "Mindenki beszél, milyen jó ez, én tudom nagyon jól, hogy a világot én megváltani nem tudom", "A szép ruhámba bújok, és pótvizsgázom délután"...

Persze az én véleményem sem teljesen igaz, hiszen emlékszem a bőrös, fekete nadrágos, fekete pólós Korálos fickókra, akik olyan kemények, mint a Tarzan sarka, miközben Fecó dalainak nagyrésze a szerelemről, a nyálas romantikáról szól. Az első komolyabb mélypont nálam a Homok a szélben, mert a többit előtte legalább hevesen csapkodó dobverők, fémesen visító húrok akkordjai és dübörgő basszus alapok mögé csomagoltak, de azokkal a dalszövegekkel a sajtónak és a rockereknek semmi gondjuk nincs. (Megjegyzem, nem a szöveg minőségével van gond, mert az felsőfokú, maximálisan eltalált rímekkel és ötletekkel, de Taurus örökségként... Érdekes...

A szövegekben a Dinamit a visszafogottságot, a megnyugvást hírdeti csupa jó szándékkal, de a megalkuvást keresi, az átlagemberekből átlagembereket akar teremteni. De ki akar átlagember lenni, ha már amúgy is az?

Folytatjuk... (2022.01.17.)

Írta: Fiery