Cikipédia 13/22 - A könnyűzene helyzete a szocializmus idején 5

Szocialista világunk, amely 1957-től kezdve a rendről, az ideológiáról és a biztonságról szólt, a hetvenes évek végére - mi, akik benne éltünk észre sem vettük - megtorpant. Ebből az időszakból egy új szlogent ismerhettünk meg: "vannak egyenlők és vannak egyenlőbbek". A könnyűzenénél maradva a sztárok egyre többet engedtek meg maguknak és tényleg csak akkor büntették őket meg, amikor az már teljesen elkerülhetetlen volt. No, de az a büntetés is milyen volt... Mai témánk fú irányvonala a botrány - természetesen nem megyünk le a bulvár szintjére - úgy, hogy nem beszélünk sem a Piramis, sem a Beatrice, sem a P. Mobil tkörüli hisztériáról, túlkapásokról - Hobóékról is csak röviden -, e helyett ma "nagyobb nevek" kerülnek terítékre. Kellemes olvasást! (Fiery)

Vendéglátástól a komolyzenéig

Az Országos Rendező Iroda (ORI) - és később az Ifjúsági Rendező Iroda (IRI) hajdani bukott "ejtőernyős", vagy tehetségtelen pártkatonák munkahelye lett. Feladatuk a szervezés mellett a megfigyelés és a beszervezés volt. Nem is csoda, hiszen az ORI szervezte a nagyobb koncerteket, előadásokat, turnékat, de foglalkozott vendéglátóipari zenei előadások szervezésével is, ami mutatja, hogy bár a kommunista rezsim kultúrpolitikája az egyes intézmények közötti hatásköröket lehetőség szerint igyekezett szétválasztani. A vendéglátóipari könnyűzene az intézményi átlagnál jóval - 1977-ben 112%-kal, 1978-ban 62%-kal - nagyobb haszonkulccsal dolgozott, mint a pop és rockegyütteseknél, vagy színészek felléptetése esetén. Ebben semmi varázslat nincs, egyszerűen ezeket a produkciókat az átlagosnál jóval kisebb költséggel szervezték meg. Hiába a gyors haszon, a befolyt többlet pénzt nem használhatta fel az ORI, hanem a komolyzene támogatására létrejött zenei kulturális alapba kellett befizetni. Jellemző volt a kommunista felfogású kulturális rendszerre, hogy a gyengébb lábakon álló, a rendszer számára szimpatikusabb, rendszerbarátabb műfajokat államilag támogatni kellett. Több műfajt kellett életben tartani akkor is, ha önmagát nem volt képes finanszírozni. Így működött az ekkor már államilag erősen támogatott jazz muzsikával is. Ugye-ugye, változnak az elvtársak is? A pénzátcsoportosítás ilyesfajta megoldását nem ítélem el, hiszen ez egy kis ország kevés potenciális érdeklődővel - piac -, ráadásul a változatos, nem annyira megértett igényesebb műfajokra a mai napig szükség van. Nyugaton nem kellett a kevésbé érdekes műfajok képviselőinek a hóna alá nyúlni, mert ott a nagyobb lakossági aránynak és nyelvterületnek köszönhetően a kis piac is vidáman eltartotta őket, hisz az így is nagyobb, mint itthon a mi nagypiacunk. 

Balhé - balhé hátán

Az ORI működésének velejárója az országos szervezés mellett a programok folyamatos kontrollja és ha szükséges volt, bizony kellemetlen ügyeket is kezelni kellett. A szocializmusban hivatalosan ugyan mindenki egyenlőnek számított, de a hírességek esetében elmondhatjuk, hogy ők nem ritkán jóval egyenlőbbek lettek. A történeteknek pedig sokszor nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Nézzük, hogy milyen betiltások és feloldozások történtek a hetvenes években. 

Zalatnay Sarolta ellen az Országos Filharmónia felelősségre vonási eljárást indított az ORI-nál lekötött műsora teljesítésének elmaradása miatt. Mivel az énekesnő betegségére hivatkozva kimagyarázta a dolgot, végül csak figyelmeztetésben részesült. A vizsgálat megindítását Komló város tanácsának művelődésügyi osztályvezetője, kezdeményezte az ORI igazgatójánál, de Komlón a helyi Pártszervezet Végrehajtó Bizottsága is foglalkozott az üggyel. Az ORI igazgatója a felmentő intézkedéssel nem értett egyet, ezért az ítélet súlyosbítása érdekében a minisztériumhoz fordult. A fellépés elmaradását Keszler súlyos erkölcsi és politikai kár okozásának nevezte, ez utóbbi kifejezést azért használta, mert bányásznapi ünnepség keretében lett volna mindkét előadás, amelynek elmaradása szerinte tovább rontotta a budapesti művészek és a vidéki munkásság közötti viszonyt. Az ügy hátterében valószínűsíthetően Zalatnay lemezkészítése állt, amit egyébként szocialista tempóban kellett kezdeni egy megadott naptól és a megadott napig befejezni. Azt már csak zárójelben jegyezném meg, hogy akkoriban a művészeknek anyagilag sokkal jobban megérte a lemezkészítéssel foglalkozni, mint vidéken fix fizetésért fellépni. Ezek után kijelenthetjük, hogy a két intézmény összehangolatlan programszervezése és a művésznő munkájának túlvállalása miatt fordulhatott elő a kényes szituáció. A minisztérium Jogi Osztálya végül a Zene- és Táncművészeti Főosztálytól az ügy részleteinek aprólékos tisztázását kérte. A feljegyzést készítő tisztázta, hogy az Országos Filharmóniának nem volt joga a könnyűműfajhoz tartozó művészek felelősségre vonásához, csakis az ORI-val egyetértésben, következésképp Zalatnay felmentésével túllépték hatáskörüket, emiatt újra kellett volna tárgyalniuk az ügyet. Eddig értjük. A látványos eljárás a hírességgel szemben - a füst - és a hibásnak kikiáltott "láthatatlan ember", általában szervezet vitte el a balhét, tehát a hírességet felmentették - a láng -.

De Cini sosem arról volt ismert, hogy megbújik a sarokban szerényen, úgyhogy hamarosan újra Zalatnay Sarolta eltiltása volt a téma az ORI-nál. Az ügy tisztázása érdekében behívatták Frenreisz Károlyt, Postássy Júliát és Várszegi Évát és Zalatnay fellebbezett, de ilyen rövid idő alatt másodszor már nem úszhatta meg. Vagy mégis? Kettő hónapra, ha nehezen is, de eltiltották. Akkor jöjjön a rövid történet: 1977 augusztus 20-án a Balatonon közlekedő Beloiannisz nevű sétahajón szerződését megszegve nem lépett fel. Az eltiltó ítéletet első fokon mindig az ORI hozta, másodfokon viszont a minisztérium dönthetett. Az ORI a tárcának történő ismertetés során közölte, hogy Zalatnay már régóta fegyelmezetlenkedett, a közönséget semmibe vevő magatartást tanúsított.

"Zalatnay Saroltának módjában lett volna 1977. augusztus 20-án felszállni a Siófokról menetrend szerint 21 órakor induló hajóra és így teljesíteni a szerződésben vállalt kötelességét. Az ügy szempontjából ez tekinthető döntő körülménynek." Az ítéletből kiderült még, hogy Zalatnaynak nem engedte meg a hajó személyzete, hogy barátait felvigye a hajóra, a művésznő efölött érzett sértettségében tagadta meg a fellépést. Ennek ellenére a hajóskapitány, és a hajóállomás főnöke külön-külön is felszólították az énekes sztárt a felszállásra, ennek további megtagadását súlyosbító körülményként vették számításba. Nyilván korábbi érdemei eshettek mégis latba, amikor az eredeti 3 havi eltiltást másodfokon 2 hónapra mérsékelték. Szóval Zalatnay nem úszta meg, két hónapig nem léphetett fel ORI rendezvényeken. Azt nem tudom, hogy más szervezet - KISZ - szervezésében felléphetett-e, viszont most már végre szabadon dolgozhatott új albumán.

Az egyik legnagyobb horderejű, csaknem nemzetközi konfliktust okozó balhé az LGT-t érte 1975-ben, miután 1974 decemberében dobosuk, Laux József külügyminisztériumi engedély nélkül hívott meg egy amerikai újságírót turnéjukra. A zenekar természetesen túl élte az esetet.

1973-ban a diósgyőri popfesztiválon történt, hogy Bródy tömegek előtt a színpadon megköszönte a rendőröknek, hogy már előző éjszaka szállást biztosítottak a rajongók egy részének. A Diósgyőrben történt eset Bródy eltiltása kapcsán - noha az nem volt ORI-rendezvény - Keszler Aczélnek írt feljegyzésében a popfesztiválok megrendezését kifejezetten az ORI-ra bízta volna. Az incidens arra késztette az ORI igazgatóját, hogy óvatosságból kiadja beosztottjainak: minden fesztivál előtt az ő személyes beleegyezését kell kérni. A párt legfelsőbb köreit pedig Bródy bírósági felmentése zaklatta fel, amelyről Aczél és Biszku Béla KB-titkárok leveleztek. Ebből kiderül, hogy még Korom Mihály igazságügyminiszter és Benkei András belügyminiszter véleményét is kikérték az ügyben, leginkább a későbbi esetleges intézkedések miatt. Értjük akkor? A szocialista rendszer hatalmasságai egy hivatalosan nem azonos ideológiai álláspontot képviselő ellenzéki szerepet játszó zenész helyzetével kapcsolatban leveleztek. Pár évvel korábban irány Recsk, vagy a gépszalag egy csepeli gyárban. Persze nem kell megijedni, Bródyt a korai években sem bántották. Szóval elérkezhetett volna az idő, hogy mint rengeteg ismert és ismeretlen zenészt, így Bródyt is eltüntessék, vagy beszervezzék - bár ki tudja mi történt a háttérben -, e helyett egyszerűen felmentették. Gondolom féltek a tömegek nyomásától az Illés együttes leáldózó időszakának évében. Azt mondják, hogy a sorok közt megbújik az igazság. Nos, szerintem is. A teljesség kedvéért a fesztivál után államellenes izgatás gyanújával indult Bródy ellen eljárás, és rövid időre kiemelték a zenekarból. Ebben a helyzetben nem számíthatott az együttes szolidaritására. Az Illés nélküle folytatta az országos turnét. Az ORI igazgatója jelezte feléjük, hogy eszükbe ne jusson Bródy mellett tüntetni, azzal ugyanis csak súlyosbítanák a helyzetet. Aztán jött a lakhelyelhagyási tilalom, a rendőri felügyelet papíron, hiszen Bródy gyorsan visszatért a pályára, az Illés zenekarba, megpróbálkozott a KITT Egylettel, a végső állomás azonban az állam szívének szintén nagyon kedves Fonográf együttes lett. 

A következő aprócska történet nem eltiltás, csupán a fellépő zenekar akadályoztatása volt az ORI részéről, amikor a Hobo Blues Band-del nem engedte fellépni Deák Bill Gyulát egy közös Omega-HBB koncerten, mondván, hogy fél lábával nem színpadképes. Ezután Hobo hivatalosan is bejelentette az ORI-nál Deák Bill Gyula zenekari felvételét, így már felléphettek együtt. Tulajdonképpen ez így egy nagyon szép történet és utólag visszatekintve Bill bátyó bőven meg is hálálta Hobó támogatását, mert nem biztos, hogy nélküle ugyanezt a sikeres utat járja be a zenekar. Az viszont a mai napig szakmai fórumokon vita tárgya, hogy Hobó látványos renszeridegen viselkedése ellenére mennyire ápolta és használta ki családi kapcsolatait a Párt magas helyén "állomásozó" édesapjával és testvérével, rokonségéval.

ÚMár megint a Bergendy...

1975-ben az ORI többek között Szikora Jenő, Bergendy István és testvére Bergendy Péter, valamint Demjén Ferenc működési engedélyének megvonásáról számolt be. Persze, mire a büntetés tényét közölték, a muzsikusok jórészt letöltötték büntetésüket. De ettől függetlenül Szikora külön esetet jelentett, ugyanis nála a menedzselés vádja bizonyosodott be, ugyanis az a szocialista tevékenységektől idegen volt. A dokumentum szerint pusztán a szervezésért, munka nélkül szerezte a pénzt. Ennek alátámasztására hozta a tárca a csanádpalotai Kelemen László Művelődési Ház, a környei művelődési ház, a mezőkovácsházi és orosházi járási hivatal és a szentesi városi tanács művelődésügyi osztályának igazolásait. A menedzseltek között szerepelt Máté Péter és Ambrus Kyri, akik vallomásaikkal szintén megerősítették a fenti tényeket. Szikora egyébként visszaesőnek számított, mert az ügyet megelőzően már kapott ilyen jellegű tevékenységéért eltiltást. A három Bergendy-taggal együtt a zenekart is le kellett tiltani. A Kertészeti Egyetem Klubjában egy órán keresztül vitatkoztak a zenészek a rendező szerv ügyintézőivel gázsijuk 25%-os megvonásáról, ugyanis egyikük késett. A zenekar kimerítette a 116/1958 M.M. sz. utasítás 11.§-ának /1/ bekezdésének késésre és az előadás zavartalan lebonyolítását gátló magatartására vonatkozó passzusait. A vádak között szerepelt továbbá, hogy Bergendy Péter a főrendező zakóját ragadta meg felindultságában, míg Demjén a bőr irattartóját vágta a főrendező helyetteséhez, miközben megengedhetetlen hangnemet használtak több tanú szerint. A kecskeméti probléma a hivatalként működő ORI-apparátus szőrszálhasogatására és a szocialista erkölcs védelmére világít rá, ugyanis Bergendy István két szám közötti összekötő szövegének kíséretét kritizálta: Bergendy István - túllépve a műsorközlő feladatát - a 'Kinek van papírja?' szám egyszerű bemondása helyett színpadi játékba kezdett és mozdulataival olyan értelmet adott a műsorszám címének, amely a rendezőszervet és a közönség egyes tagjait megbotránkoztatta. Az is gondot jelentett, hogy Bergendy néhány pillanatra elhagyta a színpadot. További vádak: Ajkán Demjén hiányos öltözetben (farmernadrág, nyitott mellény, fekete sál) jelent meg a büfében, hangoskodtak a koncertek után a többi városban, a győri koncert után pedig szidalmazták a buszsofőrt, mert lassan hajtott, és nem ott tette ki őket, ahol szerették volna. Az eltiltás ellen 15 napon belül fellebbezhettek, de a vezetők erre is felkészültek: "Amennyiben fellebbeznek, nagyon hasznosnak tartanám, ha behívná őket és megmondaná a mi véleményünket is az ilyen tűrhetetlen, ostoba magatartásról. Úgy vélem túlságosan jó dolguk van!"

És akkor a csöves kérdés

A Pártbizottság az ellenséges, ellenzéki, ellenzékieskedő erőkről szóló PB-határozat végrehajtásáról tárgyalt 1982 március 30-án. Ebben szerepet kapott, hogy a Párt politikájától eltérő megnyilvánulások helyet kaptak a sajtóban, többek között a deviáns magatartást - ami kötődhetett a könnyűzenei koncertekhez is - említették meg, mint amivel sokat foglalkozott az írott média. A többi kényes témához hasonlóan ezzel kapcsolatban megemlítették, hogy valós társadalmi problémáról volt szó, amibe, a csöves-kérdés is beletartozott. Itt azon aggályait fejezte ki a párt legfelsőbb vezetése, miszerint az újságírók nem a szocialista eszméknek megfelelően állították be ezt a kérdést, sokszor az őket felkaroló személyiségeket állították be követendő példának: 

"Egyesek - adott témaköröket a konkrét történelmi viszonyokból kiragadva, elhallgatva a párt és a kormány törekvéseit - a negatív jelenségekből próbálnak tőkét kovácsolni, hangulatot, közvéleményt szervezni. az ellenzéki csoportok is arra törekedtek, hogy pesszimizmust keltsenek a szocializmus perspektíváival, terveink realitásával kapcsolatban. Ugyanakkor egyes körökben fokozódott az apolitikus magatartás, a perspektívátlanság érzése, az elfordulás a szocialista értékektől."

Jó példa erre, hogy a Központi Bizottság Titkársága 1983 őszén tárgyalta a Felszólalás a szennyhullám ügyében című, a punk és újhullámos zenekarokról szóló cikk tartalmát és elfogadta az erről szóló jelentést. 1983-ban az úgynevezett punk-ügyre vonatkozó jelentések, vitacikkek, újságkivágatok; e dokumentumban a szennyhullám ügy kapcsán a Spions együttes antiszemitizmusa és a Balaton zenekar a lengyel Szolidaritás iránt mutatott szimpátiája is szóba került. Hosszas tanácskozás után végül megengedték Sebők János válaszcikkét a folyóiratban, ám ugyanebben a számban ismét teret adtak Erdős Péternek is, aki a maga részéről lezártnak tekintette az ügyet.

Mint láthattuk, a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején már nem csak a sztárok engedtek meg maguknak többet a kelleténél, de ismeretlen előadók, zenekarok is egyre nyiltabban helyezkedtek szembe a rendszerrel. A Hatalom ekkor már leginkább csak a külsőségekre adott, miközben a háttérben sokakkal sikerült megállapodni és azok nyugodtan dolgozhattak tovább. A szocialista ideológia visszaszorult a kötelező ünnepekre, a vég - bár átélve nem igazán vettük észre, de - megállíthatatlan volt.

Írta: Fiery

Felhasznált dokumentumok:

A Kádár-rendszer könnyűzenei politikája (tanulmány) alapján: MSZMP KB IB, majd PB iratai, MSZMP KB Titkársága iratai, MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya iratai, MSZMP KB Tudományos és Kulturális Osztály iratai, MSZMP KB Tudományos Közoktatási és Kulturális Osztály iratai, MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottság iratai, MSZMP KB Ifjúsági Bizottság iratai, Népgazdasági Tanács ülések jegyzőkönyvei, előterjesztések, határozatok, Belügyminisztérium Miniszteri Titkársága iratai, Művelődésügyi Minisztérium Ellenőrzési Főosztály iratai, Művelődésügyi Minisztérium Közművelődési Főosztály iratai, Művelődésügyi Minisztérium Zene és Táncművészeti Főosztály iratai, Kulturális Minisztérium Zene- és Táncművészeti Főosztály iratai, Kulturális Minisztérium Ellenőrzési Osztály iratai, Művelődési Minisztérium Ellenőrzési Főosztály, KISZ KB IB iratai, Budapest Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága iratai, Budapest Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága Népművelési Osztályának iratai, Dokumentációs és Felosztási Osztály...