Cikipédia 13/20 Én kérek elnézést, de nem tudom másképp mondani - Egy Bikini koncert margójára

Lehet, hogy holnapra mindent megbánok, amit ma leírok, de azt mondják, az első reakció az őszinte, és a rockzene pedig alapból megkívánja az őszinteséget, ha már arról szól. A téma a péntek esti Bikini együttes telt házas koncertje a Barba Negra színpadán. Hogy mi a bajom ezzel? Aki veszi a fáradtságot és elolvassa, az megtudja. Az alábbi írás az én véleményem és nem biztos, hogy igazam van, DE ezt itt és most ki kell írnom magamból. A Cikipédia erről szól és a jelmondat továbbra is: ÉRTED HARAGSZOM, NEM ELLENED!  (Fiery)

A hőség ellenére jól indult az este

A mai koncertlátogatóktól már az is nagy tisztesség és erősen megsüvegelendő, hogy 40 fokban nem otthon maradnak a hűvös lakásban, vagy nem pancsolnak a kellemes Balatonban, hanem az említett földöntúli élvezetek helyett koncertre indulnak. 

Ezen a péntek délutánon a nap is rá gyúrta magát a rock koncertre, mert a sugarai olyan kőkeményen égettek, mintha kemencében lenne a buli. Az eseményre rá lehetett volna fogni, hogy rock-katlan. A Barba Negrában alig volt árnyékos hely, ahol meg volt, ott a tömeg fűtött - ja árnyékban volt 40 fok -, gatyarohasztó hőség volt. De pénteken nem a meleggel volt bajom, hiszen az én döntésem volt, hogy a szabadidőmet erre szánom. Hét órára már bőven több mint fél ház volt, a B52 zenészei Sipos Petivel kiegészülve bele is csaptak a rock & rollba. Mivel az alábbi írás nem róluk szól, ezért csak annyit mesélnék róluk, hogy a fiúk rendesen megtolták a műsort. Mivel zenei stílusban nem állnak messze az est fő számának beígért Bikini dallamvilágától, így a B52 rajongók mellett ez a közönség is élvezettel hallgatta a csapatot, sűrűn tapsoltak és sokan rámozdultak a muzsikára. Mondjuk, ha már ilyen sikere volt a rock bandának, nem lett volna hátrány legalább egyszer megemlíteni, hogy hátul van a mördzs, ahol meg lehet venni a zenekar lemezeit és az sem lett volna baj, ha az új arcok megtudják, hogy legközelebb mikor és hol lehet látni őket. Maradjunk annyiban, hogy semmi és senki sem tökéletes, legalább a koncert kifelé az volt. Nem úgy, mint a Bikini...

Marad a nosztalgia

Életem első D. Nagy-os Bikini koncertje a KEK-en volt 1985-ben. Nagy meglepetéssel vettük tudomásul, hogy Nagy Ferót leváltották. Persze ennek ellenére jó volt a buli, és Gallai miatt méginkább tetszett. Mivel a '80-as évek elején Rolls és Piramis rajongónak számítottam, elkezdtem járni a Lágymányosi Közösségi Házba, ahol jó hangulatú Bikini klub koncertek zajlottak, na nem sok, mintegy közel harminc ember előtt. Hosszú, kemény munkába került feljutni a csúcsra és ehhez szerencse és kapcsolat is kellett, jelen esetben B. Tóth László és a Poptarisznya volt a segítség. És 1986-tól nem múlt el egyetlen nap sem, hogy a rádióban ne hangozzon el legalább egy Bikini szerzemény. Persze az igazi sikerhez kellett egy dal is. Ez lett a Status Quo: In The Army Now... miket beszélek... Nehéz a dolga a katonának című nóta országos sláger. A zenekar befutott és egyébként meg is érdemelte...

A Bikinit addig soha nem látott magasságokba emelte a média. Akkor volt igazán nagy úr a Rádió. Azt a fontos szempontot sem hagyhatom szó nélkül, hogy a zenekar kiváló muzsikusokból állt mindig. Akárhogyan változott a csapat összetétele, a banda bármikor megállta a helyét. 

1986-ra a hagyományos rockzene teljesen bele állt a földbe és a könnyebben fogyasztható, rádióbarát populáris rockzene maradhatott csak állva. A Bikini mellett ilyen volt még az EDDA és a Skorpió is. Szóval a Bikiniről beszélt az egész város, mit város, az egész ország!

A hajdani klubos rajongó kevesek lassan elmaradtak, helyettük megérkeztek a média által irányított tömegek, akiknek bármi jó, ami híres. De a Bikini ezek mellett továbbra is jó zenekar maradt minden klisé nélkül. Eg idő után nem jöttek az új gondolatok, eszmei mondanivalók, ezért előhúzták Lajos múltját, a Rolls Frakciót, legalábbis annak dalait, amit egy kicsit megfésültek, poposítottak, átgyúrtak és minden ment tovább a maga útján. Legalább tovább vitték, megőrizték a Rolls örökségét.

A technika varázsa

Körülbelül tíz éve történt, hogy akkor még idegenként felhívott egy országosan elismert hazai rockzenész, aki olvasta addigi Cikipédiákat és őszinte felháborodással magyarázta, hogy ő tud számomra egy nagyon jó témát, ami szégyen a rockzenészekre, rockkoncertekre nézve. Megbeszéltünk egy találkozót, leültünk egy kávéra, pár perc barátkozás után kibökte, hogy eddig a rockzene az őszintesége, a tisztasága miatt különbözött a többi stílustól, de itt van ez a Bikini a D. Nagy Lajossal az élen, akik a playback mesterei. Ez nem tisztességes a fizető rajongókkal szemben. Elmentünk egy következő koncertre, majd még egyre és valóban az élőzenekaros rockbulin a mikrofonhoz tapadt Rocker Lajos Lakodakmas Lajos minőségben nyomta egymás után a dalokat. Értem én, hogy nehéz lehet havonta egy koncertet végig énekelni, de nyílván ezért kerül ennyibe. Akkor letiltottam magam végleg az egyébként szimpatikus arcokból álló zenekarról.

Fekete péntek

Péntek este ilyen emlékekkel vártam a zenekart. Mivel Jankai Béla baráti társasága rendesen odab@szott a színpadon, gondoltam a Bikini erre felbuzdulva MÁR CSAK AZÉRT IS megmutatja, hogy ők is ízig-vérig rockzenekar. De az idő múlása, a teltház biztonsága, vagy csak a megszokottság, meg ki tudja még mi miatt, semmi pozitív változást nem tapasztaltam. A Bikini megszólalt és a zenéje erősen steril volt. Feltünően steril. Majdnem minden gépről megy. A stúdiófelvétel szinte teljesen elnyomja a tátogó sztár hangját. Hogy ebből mi lesz? 

Úgy látszik, régen jártam Bikini koncerten, mert a közönség táncolt, énekelt, jól érzezte magát és semmit nem vett észre, vagy nem akart észrevenni. Na basszus, erre én meg felhívom a figyelmüket. Nem szép, biztosan én vagyok ezért is a hibás. Én, ha CD-t akarok hallgatni, akkor megveszem azt, és a kocsiban, vagy otthon berakom a lejátszóba és nem perzselődök feleslegesen a 40 fokos fütyi-aszaló hőségben és iszom azt a betyár drága üdítőt, vagy sört a visszasétálandó pohárral a kezemben.

Úgy terveztem, hogy az est mind a két fellépőjéről külön-külön beszámolok, de a harmadik digitális Bikini - Rolls Frakció? - sláger után elgurult a gyógyszerem és otthagytam azt a koncerthelyszínt, ami egyébként a nyári kedvenc törzshelyem. Szégyen-szemre összeszorított szemöldökkel, ökölbe szorult talppal kiviharoztam a parkból, bevágtam magam a kocsiba és továbbra is durván mérgelődve meg sem álltam hazáig. Most pedig meg sem várom, hogy lecsillapodjak, már írom is a véleményemet, állítólag mindig az első reakció az őszinte, alvás után, kipihenten, megnyugodva már színesebb cicomával kerekítve nyalnám körbe a szart és leírnám enyhe kétértelműséggel ugyanezt. Viszont legalább senkit sem bántanék meg. Ez is egy lehetőség lett volna, de ma a gonoszabb verziót választottam, ezért Cikipédia.

Én nem azért vagyok felháborodva, mert a nézők fizetnek egy nem igazán hiteles produkcióért, miközben pecsenyére sülnek, mert sokan élnek playback segítségével, még rockerek is. A mai világban talán már csak az a bolond, aki a fellépésein a maximálisat nyújtja és ha hibázik, ha mellé nyúl, ha hamis, azt becsülettel vállalja. De ez az ÉLŐ ZENE VARÁZSA! De, hogy egy csepp kockázatot se vállaljon a tömeg vállára vett sztárbanda, az szomorú. A legnagyobb problémám ezek után mégis az, hogy van egy zenekar, amelynek mindegyik zenésze külön-külön és együtt is tudás szinten garantáltan az ország legjobbjai közé tartozik, ennek ellenére elénk tesznek egy steril válogatás lemezt, amire néha aláénekel az énekes valamit olyan halkan, nehogy túlharsogja a digitális valóságot. Köszönöm, de ebből én nem kérek!

Írta: Fiery