Cikipédia 13/21 - A könnyűzene helyzete a szocializmus idején 4

A hetvenes évek végétől az egyik leghatékonyabb módszer, a beszervezés volt. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy az utcán sétál valaki, odamegy hozzá a rendőr és megkérdezi, hogy kedves uram, maha olyan szimpatikus, szeretne besúgó lenni? A  zenészek nagy része sosem volt a Rendszer híve, ezért amint lehetett léprecsalták őket. Akár gyorshajtás, csalás, baleset, a szocialista rendszer szídása, be nem vallott ékszer, vagy akár egy egyszerű családi perpatvar. Hibát találni pedig bárkiben lehet, akiben akar az ember. Az elvtársak azonnal és kegyetlenül lecsaptak áldozatukra. Ilyenkor egy rövid elbeszélgetés következett, ahol általában két lehetőséget vázoltak fel a titkos szolgálat emberei. Lehetett nemet mondani, de az azzal járt, hogy végleg eltüntetik az embert a színpadról, legyen bármilyen híres. Ezért a megfogottak a legtöbbször a beszervezést és az időszakonkénti jelentést választották. Persze a durvább dolgokról nem ők adtak kimerítő tájékoztatást. Kellemes olvasást! (Fiery)

Ne gyártsunk hősöket!

A beszervezett ügynök nem volt igazán ügynök. Időnként jelentéseket kellett írnia barátairól, zenésztársairól, de ezt is általában úgy oldották meg, hogy leírták, hogy hol és mikor volt koncert, kik voltak az öltözőben és kamuztak valamit, hogy miről beszélgettek. De maguktól kevésszer kevertek bajba bárkit is. Hivatalos anyag nem létezik, de a beszervezetteknél sokkal veszélyesebbek voltak a nem beszervezettek, azok a "barátok", akik mondjuk az ORI büfében - akár naponta is - egy kávé mellett elsúgták, hogy kinek milyen mennyiségű vaj van a füle mögött. Miket csempész az országba, mi a véleménye a Pártról, a Rendszerről, Kádárról, de csiripelt társairól, hogy ők miket mondanak a zenekari öltözőben. Egy ilyen beszélgetésnek soha nem maradt nyoma. A titkos információ hivatalos jelentésben megjelent valamelyik beszervezett nevén az ő lelkének terhét nyomva tovább. Ha a megsúgott történet igaznak bizonyult, már meg is volt a következő "beszervezett". Külön pikantériája a dolognak, hogy a rendszerváltás után  ezek a valamikori "beszélgetőtársak" voltak a leghangosabbak, ők szídták a legátéltebben azokat, akiket sokszor miattuk tudott a Szolgálat beszervezni III/III-as ügynöknek.

A Belügyminisztérium a hetvenes évek második felére még inkább aktivizálta titkos megbízotti hálózatát. A kulturális területen működő ellenséges erők tevékenységéről 1977 őszén Belügyminiszteri jelentés készült. Ekkoriban hivatalosan 96 főt tartottak számon, miközben mintegy közel 1800 személy került a látókörükbe. Ezt az elhárító munka fejlődésének, illetve az ellenzék aktivizálódásának tulajdonították. A kulturális elhárítás szervezeti keretei a belügyminiszteri beszámoló alapján 1971-ben alakultak ki, a vonalas elhárítás a III/III-4-es, az objektumokban zajló elhárítás pedig a III/III-5-ös osztály hatáskörébe tartozott. A feladatok közé beemelték a "Ne gyártsunk hősöket!" szlogent, ami igen gyakran hangzott el Kádár János beszédeiben is. A Pártállam nem akart ingyen reklámot biztosítani a belső "ellenségnek", a megfigyelt rockzenészeknek, ezért több szabadsághoz jutottak. A jelentés célként egyaránt megfogalmazta a vonalvezetők és operatív tisztek kezdeményező készségének növelését, a hálózati személyek hírszerző lehetőségeinek bővítését, valamint az objektumok hatékonyabb operatív védelmét.

A Rendszer ráerősít

Vincze Lukács vezérőrnagy BRFK-főkapitány leszögezte, hogy a végrehajtott operatív intézkedések emelték a hálózati munka színvonalát, hatékonyságát. A belső reakció - több könnyűzenész is ide tartozott - elhárításának területén az operatív intézkedések a nyílt ellenséges tevékenységek megelőzésére irányultak. Ennek során 1977-ben 114 személy ügyében alkalmaztak nyílt intézkedést és 1403 személy különböző szintű ellenőrzését végezték a fővárosban, amelyből nem maradhattak ki a könnyűzenészek sem, sőt az ifjúságvédelem témáját külön kiemelték:

"Belső reakció elhárítás területén hálózati bázisunk létszámának szinten tartása mellett, a minőségi összetétel javítására törekedtünk. Ennek érdekében növeltük a bizalmas nyomozásokban és előzetes ellenőrzésekben foglalkoztatott hálózati személyek számát. Ez a körülmény elősegítette a mélyebb és hatékonyabb operatív felderítést, javította az 'F' dossziés személyek ellenőrzését, a keletkezett információk számát és minőségét Az elhárítási területünkhöz tartozó objektumokban és vonalakon meglévő alkalmi operatív, társadalmi és hivatalos kapcsolatok eredményesen segítettek abban, hogy folyamatosan értesüljünk az ellenséges személyek, az operatív szempontból figyelmet érdemlő külföldi és magyar állampolgárok gyanús mozgásáról, tevékenységéről, esetleges illetéktelen érdeklődéséről."

A titkosügynöki tevékenység eredményességén túl a különböző kulturális rendezvények biztosítási feladatai is fontos szerepet kaptak a rendőrség munkájában. "Ahol tömegek vannak, ott bizonyos rendezettséget csak bizonyos rendőri erők közreműködésével lehet megvalósítani." Ennek kapcsán felvetődtek a pinceklubok rendezvényei, amelyek miatt csendháborítási panaszokkal élt a lakosság, ugyanakkor a rendőri intézkedések nem voltak elég hatékonyak. Ezen esetekben az operatív és a nyílt fellépést egyaránt elfogadhatónak tartották a rendőrség részéről. A kulturális rendezvények biztosításában bevallottan voltak nehézségei a BRFK-nak. Az információk megszerzéséhez viszont feltétlenül szükségesnek látta az állambiztonsági, az ifjúságvédelmi és a bűnügyi szervek felderítést végző szakágazatának összehangolását. Ez ügyben viszont úgy vélte, hogy nem mindig jártak el kellő felkészültséggel és összehangoltan: "Gyakran a rendezvényeken résztvevők hangulatának, szándékának nem teljes ismeretében döntünk a biztosítás mértékéről, a kivezényelt egységek tennivalóiról."

Meddig mehet a rendőrség?

A problémák sorában a könnyűzenei rendezvények külön említést nyertek, amelyek kapcsán az ügynökhálózat bevetésének szükségességén túl külön kitértek a klubok sajátosságaiból fakadó biztosítási helyzetre:

"Hasonló problémákkal találkozunk egyes nagyobb szabású kulturális rendezvények esetében. Emlékeznünk kell a Kisstadion-i rendezvényre, amikor a műsor végén a kitóduló tömeg a környéken tört, zúzott, kukákat borogatott. A rend helyreállítása érdekében lovasrendőröket kellett kivezényelnünk. Ma már ezek a nagy botrányok ritkábban fordulnak elő, de ez nem jelenti azt, hogy hasonló rendezvényen nem ismétlődik meg ugyanez. Ezekből az esetekből kell levonnunk azt a következtetést, hogy itt is nagyobb gondot kell fordítanunk az operatív megelőző munkára, s ezen keresztül az operatív helyzet alaposabb ismeretére. Más feladatok kerülnek előtérbe a kisebb létszámot mozgósító kerületi klubok, iskolák által tartott ifjúsági összejövetelekkel, rendezvényekkel kapcsolatban. Itt nem az a gondunk, hogy hány egyenruhás rendőrt vezényeljünk a rend fenntartására. Sokszor nem is célszerű a rendőrök közvetlen megjelenése a klubokban, a rendezvények színhelyén. Feltétlen tudnunk kell azonban ezekről a rendezvényekről, ismernünk kell az ott megjelenők összetételét, hangulatát, szándékát. Nem fordulhat elő olyan eset, mint pl. az egyik kerületben, ahol Szörényi Levente koncertjéről a kerületi vezető elvtársak csak akkor szereztek tudomást, amikor a koncertről kint rekedt kb. 500 fő rendbontó magatartása nyílt rendőri intézkedést tett szükségessé. Ismernünk kell műsorterveiket, kultúrnaptárukat, és azokból kell válogatni, hogy hova koncentráljunk. Az ORI-val szorosabb kapcsolatot kell kiépíteni. Nem arról van szó, hogy mi döntsük el, mit játsszon pl. a Lokomotív GT - az a Művelődésügyi Minisztérium dolga -, a mi feladatunk, hogy operatív eszközeinkkel mélyebben behatoljunk a jelentősebb klubokba, művelődési házakba. Budapesten kb. 65-70 jelentősebb művelődési ház és klub működik. Közülük 14-nek a nyílt és operatív ellenőrzése különösen indokolt nemcsak a központi szervek, de a kerületi kapitányságok részéről is. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a kerületi kapitányságok is ismerjék a területükön működő ilyen klubokat és konkrétan meghatározzák az ezekkel kapcsolatos feladatokat. Ebben a munkában az eddigieknél sokkal nagyobb szerepet kell, hogy kapjanak a kerületi ifjúságvédelmi előadók, akiknek olyan tájékozottsággal, naprakész ismeretekkel kell rendelkezniök kerületük 2-3 kiemelten fontos klubjáról - az ottani állapotokról, a fiatalok politikai elképzeléseiről, egy-egy rendezvénnyel kapcsolatos terveikről -, hogy adataik felhasználásával a megfelelő rendet biztosítani tudjuk. A kulturális rendezvények biztosításánál hangsúlyozni kell a kultúrházak, klubok, ifjúsági parkok vezetőinek felelősségét is, mivel a rend megőrzése, a rendbontás megakadályozása itt sem kizárólag a rendőrség feladata. A sportrendezvényekhez hasonlóan itt is fontos szerepe van a helyi rendezőgárdának, akikkel előzetes egyeztetés után szükség esetén a rendőri erőknek összehangoltan kell intézkedni."

A hatalom helyi képviselői viszont nem egyszer tagadták, hogy erőszakos úton tettek rendet, de ha elismerték az erőszak alkalmazását a rendőrség részéről, azt mindig a közönség viselkedésével indokolták. Erre egyik legjobb példa a pusztavacsi Békefesztiválon történt háborús helyzetet előidéző esemény. Itt megállapították: "A szombat délután kirobbant rendbontás közvetlen kiváltó oka a P. Mobil rock-együttes késése volt, azonban jelentősen hozzájárult a rendkívül nagy mennyiségben árusított és fogyasztott alkohol." Bár ezúttal tényleg így történt, de azért mégsem kellett volna kardlapokkal, kutyákkal, vízágyús kocsival, füstgránáttal megtorolni azt, hogy a zenekar nem volt hajlandó sötétedés előtt színpadra állni.

A rendőri mozgósítás és az egységek közötti információáramlás nem volt tökéletes, önkritikusan ennek tulajdonították a keletkező atrocitások egy részét. A hiányosság leküzdése érdekében a lehető legszorosabb ellenőrzést tartották kívánatosnak, ami a műsortervek részletes ismeretén kívül az ORI-val való együttműködést jelentette. Ennek következtében a rendőrség valóban értesülhetett a koncertek helyszínéről és az ezeken megjelenő várható létszámról.

Rendőr rock & roll

A besúgóhálózat használata elkerülhetetlenül fontos lett, ennek ellenére a kultúrpolitika elvi döntéseibe nem szólhatott bele a rendőrség. Az ifjúságvédelem területén dolgozó rendőröknek előírták, hogy a klubok rendezvényeiről naprakészek legyenek. A rendőrség azonban segítő személyzetet igényelt a korabeli forrás alapján, amit megkapott a KISZ által felügyelt Ifjú Gárda, a munkásőrség, az önkéntes rendőrség, valamint a művelődési házak alkalmazottai közül. A különböző részlegek közötti rivalizálásból következően sokszor nem voltak hajlandók a másik osztályról jövő parancsokat teljesíteni. A koncertek biztosítási terveinek elkészítését a célirányos beavatkozások realizálása érdekében. Ennek keretében kellett meghatározniuk a szükséges rendőri létszámot, az esetleges akciók beindításának módját és idejét a közrend, a közbiztonság és a politikai helyzet függvényében. A koncerteket a BRFK közbiztonsági parancsnok-helyettese a 3. fokú készültség kategóriájába sorolta, amelyért legfelsőbb szinten a központi alosztályvezető volt a felelős. A beavatkozásokban jelentős szerepet kaptak a kutyás rendőrök, mint megfélemlítő eszközök. Fontosnak ítélte meg ezenkívül, hogy a rendőrök helyszínre történő kiszállításában ne keletkezzen fennakadás, és járműveiket őrizet alatt tartsák, valamint azt, hogy a rendőrök között vezetékes és vezeték nélküli telefonos összeköttetés legyen. A tömeg békés elvonulására is nagy hangsúlyt fektetett, az esemény után pedig legfeljebb két órával jelentést kellett tenni a BRFK főkapitányánál. A Belügyminisztérium foglalkozott adott esetben a zenészek egyedi ügyeivel, mint például az útlevél engedélyezése.

Nagyon jó példa erre a Közgáz klub Rockreflektor nevet viselő koncert hétvégéje, amikor a rendőri állomány a koncert napján - hogy ne lássák megérkezni őket - kora délután, mintegy 20 fő levonult a Közgazdasági Egyetem pincéjébe és ott várakozott a buli végéig teljes felszerelésben. Másnap ugyanezt a produkciót megismételték. Szerencsére nem volt balhé, nem kellett a rendőröket bevetni. Az ilyen nagy mértékű készülődésnek azonban igen komoly oka lehetett. Talán pont a besúgó hálózattól érkezett jelentés, hogy reakciós fiatalok egy csoportja valamire készül. 

Hiába volt a szigorú kontroll, a megszámlálhatatlan beszervezett "ügynök", a Hatalom irányítása kicsúszni látszott. A nyolcvanas évekre a Belügy szinte teljesen háttérbe húzódott és csak akkor mutatta meg magát, amikor szükség volt rájuk. Mint a már említett 1984-es Pusztavacs. A Rendszer a nyolcvanas évekre kezdett arra a kutyára hasonlítani, amelyik ugatott, de harapni már nem mert. A farkas bent volt már a házban, de mint tudjuk, a kismalac okosabb volt és zsákba terelte őt. Ha harapni nem is tudott, a megfélemlítésnek még mindig nagymestere volt...

Írta: Fiery 

Felhasznált dokumentumok:

A Kádár-rendszer könnyűzenei politikája (tanulmány) alapján: MSZMP KB IB, majd PB iratai, MSZMP KB Titkársága iratai, MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya iratai, MSZMP KB Tudományos és Kulturális Osztály iratai, MSZMP KB Tudományos Közoktatási és Kulturális Osztály iratai, MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottság iratai, MSZMP KB Ifjúsági Bizottság iratai, Népgazdasági Tanács ülések jegyzőkönyvei, előterjesztések, határozatok, Belügyminisztérium Miniszteri Titkársága iratai, Művelődésügyi Minisztérium Ellenőrzési Főosztály iratai, Művelődésügyi Minisztérium Közművelődési Főosztály iratai, Művelődésügyi Minisztérium Zene és Táncművészeti Főosztály iratai, Kulturális Minisztérium Zene- és Táncművészeti Főosztály iratai, Kulturális Minisztérium Ellenőrzési Osztály iratai, Művelődési Minisztérium Ellenőrzési Főosztály, KISZ KB IB iratai, Budapest Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága iratai, Budapest Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága Népművelési Osztályának iratai, Dokumentációs és Felosztási Osztály...