Cikipédia 13/19 - A könnyűzene helyzete a szocializmus idején 3

A fellelhető dokumentumok alapján a Rendszer erős irányítás alatt tartotta a könnyűzenei iparágat, ettől függetlenül azt vélt, vagy valós hibái, hiányosságai miatt folyamatosan ostorozta. A hetvenes évekre - szerintem a korábbiakban is - nem csak ez volt az egyetlen ellentmondás, hiszen az ideológia alapján számos zenekart támogatott, ahelyett, hogy eltöröle volna a Föld színéről. De a könnyűzene iparág lett és hamar kiderült, hogy a pénz fontosabb, mint az elvek. Ezért hunyhatott szemet a párthatalom az önálló életre kelt rockzene mellett a diszkó elterjedése felett is. Kellemes olvasást! (Fiery)

A hetvenes évek dalairól

A hetvenes évekre a zenészek minden perce szigorúan ellenőrzött volt. Megfigyelők, besúgók, pártkatonák, önkéntes rendőrök, KISZ-vezetők, háztömb felügyelők, körzeti megbízottak. Sorozatban készültek a jelentések, ami alapján a balhékat legtöbbször meg tudták előzni. És ez a megfigyelés mégis alig volt érzékelhető. Rengeteg támogatott zenekar élvezte a Párt által biztosított nyugalmas hátteret. Ez két módon volt lehetséges: vagy a mögöttük álló rajongói tömeg tette őket túlzottan magabiztossá - ekkor már felülírta a legmagasabb elveket is a minél több bevétel reménye -, a másik eshetőség, hogy titokban kiegyezett a két fél, ez utóbbiakból volt a több. Olyan zenészek lettek besúgók, akikről a mai napig azt gondoljuk, hogy kőkemény ellenzéke volt a Rendszernek. Csak a "feláldozhatóak" buktak le. Azok sem úszták meg egykönnyen, akik papíron a tűrtek csapatában libegtek. A tiltottak kategóriába elsősorban az "ellenséges, reakciós" zenekarok kerültek, akikkel azért - ha komoly tömegbázisuk volt - meg lehetett egegyezni. Akit nem lehetett megfogni jó szóval, vagy durva fifyelmeztetéssel, azt átmenetileg, vagy végleg eltüntették a színpad környékéről. 

A hetvenes évek elejére a hazai klubélet már nagyiparban zajlott. Budapest minden kerületében több klub is működött, természetesen iszonyatos biztonsági ellenőrzések mellett. Érdekesség, hogy nem a személyi biztonság volt a kiemelt fontosságú, hanem az ideológia védelme. Ettől függetlenül a pártvezetés továbbra sem volt elégedett a fiatalok hozzáállásával, de tudjuk, a pénz beszél. Tehát, a heti egy-két nap koncert mindig teltházat jelentett, még táncház napon is zsúfolt volt a nézőtér - később a diszkó vált igazán sikeressé -, de az egyéb programok, mint költészet, komolyzene, politikai vitaest már nem keltette fel az ifjúság figyelmét. Erre figyelt fel a KISZ KB Intéző Bizottsága is, meglátásáról 1977 tavaszán előterjesztést készített az ifjúsági klubmozgalom helyzetéről, ebben megállapították, hogy

"a klubok élete színesebbé-, tevékenysége gazdagabbá és tartalmasabbá vált, kibontakoztak az aktivizáló, közösségteremtő munkaformák, a művelődés és a szórakozás igazi, közösségi keretei." Egyre népszerűbbé vált a modern tánc, vagyis a diszkó és a szakigazgatás által újólag pop- és rockzenének nevezett irányzatok, aminek ifjúságra gyakorolt hatását jelentősnek aposztrofálták. Elmarasztalóan említették viszont, hogy a bejáró dolgozó fiatalokat nem tudták kellőképpen a klubmozgalomba bevonni.

A látszatra adva továbbra is igyekeztek a könnyűzenének gátat szabni, például Gál József 1974. szeptember 3-án levélben fordult észrevételeivel a Csongrád Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályához a zenés rendezvényekkel kapcsolatban. Ebben hiányolta a felelős személyek jogszabály által körül határolt felelősségének pontos leírását, ami miatt a szankciók többször elmaradtak. "Az engedélyező szerv rendelkezésére áll egyébként, mint szankcionálási lehetőség a műsorengedély megtagadása, ha a tervezett műsor a helyi kultúrpolitikával vagy egyéb közérdekkel nem fér össze. Ezt természetesen helyileg kell eldönteni, és nem lehet általánosan rendeletbe foglalni."

Az MSZMP KB 1974. március-i közművelődési határozatára hivatkozva a szocializmus eszméinek védelme teljes mértékben áthatotta ezt a szöveget: "Tartalmi oldalról közelítve, minden szórakoztató műfaj esetében vizsgálandó: milyen világnézetet, milyen életérzést tükröz és fejez ki?" Az ötvenes évek alapjaira építve továbbra is a közízlés felülről irányított formálása volt az egyik legfontosabb feladat. A Párt vezérelvként meghatározta a műsorpolitikát, valamint ideológia folytonosságát hangsúlyozta. "Ne kerülhessenek a műsorokba szocialista értékrendszerünktől, ízlés-normáinktól idegen elemek."

1976-ban a Tömegkommunikációs Kutatóközpont kiadványában a beat-jelenségről megállapította: "A beat megjelenése óta az egész műfajnak valamiféle közösségteremtő, kommunikatív funkciója is lett. A beat megjelenése a fiatalok életében, mentalitásában, a társadalommal és egymással szembeni igényeikben beállt változás megnyilvánulása, kifejeződése volt. Ezt az új viszonyt, valamiféle lázadást, kitörést a hangnem megváltozása tükrözi, amit követ a dalok nyilvánvaló zenei megújulása." A tanulmány megállapította továbbá, hogy "a dalok világa a korábbi táncdalokhoz képest nyitottabb lett, a személyes élmények mellett vagy inkább azokat megelőzve a közösség ügye került előtérbe a beat megjelenésével. A számok szövegei nem egy szobában játszódtak, mint táncdal esetében, hanem a szabadban".

A szerelem és a párkapcsolat kérdése átfogalmazódott, mivel a birtoklás helyett az egyenrangú kapcsolat kapott helyet az intim szférában. Megjegyezhetjük, hogy a sokszor szentimentális stílusú és/vagy semmitmondó szövegek helyett a beat utódja, a rockzene egyértelműen a társadalmi kritika álláspontjára helyezkedett. A mondanivaló pedig kifinomultabb, mélyenszántóbb gondolattá alakult át, amit a közönség ugyanakkor be tudott fogadni a szimbolikus, szóvirágba foglalt szövegkép ellenére - vagy talán éppen ezért. Ugyanakkor a kritikai okfejtések ezekben a dalokban magukkal hozták a magány, a csalódottság és a szomorúság érzését, amit viszont hosszú távon mégsem feltétlenül a pesszimizmus jellemzett - pedig a pártállami szervek egyik gyakori kritikája a könnyűzenei szövegekkel szemben éppen a kilátástalanság megfogalmazása és ennek a szerintük negatív felhangú, cinikus köntösbe öltöztetése volt. A cikk megállapította, hogy 

"A dalokból egy alapvetően passzív, magát a sorsra bízó, jelenben mozgó, de távlatokban optimista ember képe bontakozik ki. Az ember sorsát illetően az általánosság szintjén biztonságérzet, hit, megelégedettség árad, az egyén szintjén azonban gyakran félelem, bizonytalanság kap hangot."

A tanulmány szerzője tehát hivatalosan igazat adott a korszak kultúrpolitikai kritikájának, amikor a szövegek optimizmusát ingatagnak érzékeltette, ugyanakkor hiányolta a nagyvárosi életmód és a modern civilizáció problémáinak megéneklését és a modernizáció igazi nagy problémáit - nagyvárosi magány, elidegenedés, depresszió - miközben ekkor már ebben a témában utazott a Beatrice, a Piramis és a P. Mobil zenekar is, akik tagadták a beat stílus rájuk ragasztását, hiszen akkor már rockzenészeknek hívták őket.

KISZ KB IB 1979-ben javaslatokat készített a kulturális területen dolgozó fiatalok akcióprogramjaira: "A közművelődés területén dolgozók fontos feladata a közösségi művelődés és az önképzés változatos lehetőségeinek az adott intézményben történő megteremtése. A KISZ-nek fontos feladata, hogy a fiatalok tömegei számára vonzó szabadidős programokat szervezzen, segítse elő a fiatalok színvonalas szórakozását, az amatőr művészeti mozgalom kibontakozását. Vegyünk részt e program valóra váltásában. A fiatal művészek fő feladata, hogy tevőlegesen vegyenek részt a szocialista kultúra, művészet kiteljesítésében, tömeghatásának erősítésében. Törekedjenek az ifjúság társadalmi problémáinak művészi feldolgozására. Segítsük elő a fiatal művészek szakmai és politikai fejlődését, a stúdiók, művészklubok alakulását és munkáját."

A hetvenes évek végére a kialakult diszkó és rock mozgalom tömegbázisa hatalmasra duzzadt. A diszkó a klubokban maradt, míg a rockmuzsikának szabadtéri relevanciája is volt, ezért az egyébnek számító szocialista kultúrprogramokat ezen események köré építették. Ilyenek voltak a békefesztiválok, rockfesztiválok, rockkoncertek. A kultúra széleskörűsége tartalmazta többek között a sportbemutatót a néptáncot, a pol-beat-et, a vers felolvasást, de bármi jöhetett, ami a szocialista rendszer ideológiáját erősítette. Ezen kiegészítő tevékenységek visszatekintve olyannak hatnak, mint manapság a reklámok a filmek alatt. A körítést nem igazán élvezte a közönség, de elfogadta, mert rájuk volt eröltetve.

Lassan ott tartottunk, hogy az irányítás és az ellenőrzés látszólag erős maradt, de a folyamatosan bővülő támogató tömeg miatt egyre kevesebb lett a zenészek közül az "ellenség". A Hatalom ráeősített a beszervezés fontosságára. A beszervezésben a megfélemlítés volt a lényeg, az adott művésznél találnak egy hibát, amivel az áldozatot szembesítették. Nem volt menekülési lehetőség, de erről bővebben legközelebb. A Hatalom diktált kisebb-nagyobb megalkuvással így a két "ellenfél" kezdett egymástól függeni. A farkas betette harmadik lábát is a kismalac házába...

Írta: Fiery

Felhasznált dokumentumok:

A Kádár-rendszer könnyűzenei politikája (tanulmány) alapján: MSZMP KB IB, majd PB iratai, MSZMP KB Titkársága iratai, MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya iratai, MSZMP KB Tudományos és Kulturális Osztály iratai, MSZMP KB Tudományos Közoktatási és Kulturális Osztály iratai, MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottság iratai, MSZMP KB Ifjúsági Bizottság iratai, Népgazdasági Tanács ülések jegyzőkönyvei, előterjesztések, határozatok, Belügyminisztérium Miniszteri Titkársága iratai, Művelődésügyi Minisztérium Ellenőrzési Főosztály iratai, Művelődésügyi Minisztérium Közművelődési Főosztály iratai, Művelődésügyi Minisztérium Zene és Táncművészeti Főosztály iratai, Kulturális Minisztérium Zene- és Táncművészeti Főosztály iratai, Kulturális Minisztérium Ellenőrzési Osztály iratai, Művelődési Minisztérium Ellenőrzési Főosztály, KISZ KB IB iratai, Budapest Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága iratai, Budapest Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága Népművelési Osztályának iratai, Dokumentációs és Felosztási Osztály...