Cikipédia 12/44 - A Beatrice együttes története 13. (1981/3)

1978 nyarától 1981 nyaráig tartó időszak Beatrice legnépszerűbb korszaka, ezen belül 1979 és 1980 között tartott az abszolút siker. No persze nem ilyen csúcsról álmodott Feró, mert a Ricsének nem jelenhetett meg önálló lemeze, egyre több helyről tiltották ki és az egész rendvédelmet a csapatra - főleg Feróra - állították. Az elhárítás, a rendőrség, ügynökök, körzeti megbízottak, rengeteg "barát" a zenekar körül. Mindenkinek az volt a dolga, hogy figyeljen minden "törvénytelen cselekedetre", ebbe belefért az antiszociális viselkedés színpadon, az utcán és az ágyban is, a dalszövegek, a koncerten elhangzott összekötőszövegek, valamint az ismerősöknek tett megjegyzések szintén. Tulajdonképpen még a női bugyikban is lehallgató készülékek voltak. Egy véletlenül elpukkantott fingról is több helyről értesült a Beatrice életútjának követésével megbízott legfőbb illetékes elvtárs.

A közönség szerette Ferót, mert olyan társadalmi problémákat vállalt fel és mondott ki nyilvánosan, amit akkoriban senki nem mert, maximum egy alaposan bezárt szoba négy fala között. (Bár ma már tudjuk, hogy akkoriban milyen sok volt az ellenálló) A zenekar kínosan őszinte dalaival főleg a szegényebb munkásréteget, a hátrányos helyzetű fiatalokat célozta meg, akikkel addig a kutya sem foglalkozott, mert Ferót is ide szorították. Ezért is történhetett, hogy az Ifipark-beli bemutatkozásuk után hétről-hétre triplázódott a hálás rajongók száma. Mivel tabukat tilos volt döngetni, ezért feketén, másolt kazettán terjedtek felvételeik, melyek népszerűbbek voltak az akkoriban nagyon menőnek számító Sas József Fészek klubos trágár és opszcén dalainál, de még dr Veres Pál szexológus egyetemi előadásainál is. 

1980 áttörés lehetett volna a Dalfesztiválon való részvétellel, az Omega felkarolásával, majd a Fekete Bárányok koncerttel, de e-helyett a helyzet még rosszabbra fordult. A Rendszer bekeményített és közös erővel zárta el a Beatrice elől a lehetőségeket. Se lemez, se fellépés ráadásul a megannyi "barátból" álló Zenész Szakszervezet is elhatárolódott tőlük. A teljes kilátástalanság a zenekar megszűnését jelentette.

De nézzük, hogyan reagált a Beatrice elvesztésére a sajtó. Tanulságos lesz, a "cikk" mindent megmagyaráz. 1981 szeptember 5-én az Esti Hírlapban megjelent egy kétsoros írás "Nem lesz Beatrice koncert" címmel. Azt nem mondhatnám, hogy az újságíró érdeklődése a zenekar iránt az egekbe hágott:

A fővárosban - ki tudja milyen forrásból eredően - elterjedt a hír, hogy Beatrice koncert lesz a Budai Ifjúsági Parkban. A park igazgatójától kapott tájékoztatás szerint Beatrice hangversenyt nem terveznek.

"Nagy Feró megsértődött" - adta hírül a Szabad Föld - "Úgy viselkedik, mint egy durcás kisgyerek". Pedig Feró jogosan haragudott a világra. Cserben hagyták az egykori társak, barátok, akik mellette állva verték a mellüket és vadul hangoztatták közös kirekesztettségüket, mintha legalább annyira verte volna őket a sors, mint a Beatricét. Emlékezzünk, egy évvel korábban még Presser is próbálkozott a Rice közönségénél bevágódni és kitaszítottságát bizonygatni, hogy hónapok óta nem kerültek fel a slágerlistára, aztán most ő "világosítja fel" Nagy Ferót, hogy nem tartozik közéjük.

A Fekete bárányok elhallgattak, átöltöztek fehérbe és a múltat "végképp eltörölve" - amíg az újra divatba nem jött - immáron hivatalosan elfogadott ellenzékként vonultak tovább a Lenini úton. Feró joggal érezhette, hogy cserben hagyták. Doktor Erdős és Bors elvtárs, ha paraszt módon is, de legalább őszinte volt, egyenesen megmondták a szemébe, hogy nem kell, de a barátok elfordulása igazán fájhatott...

Aki nem tudná: volt a Beatrice együttesnek egy dala, amelyben arról volt szó, hogy Nagy Feróék eljutnak a falak mögé. De a falak változatlanul a helyükön állnak, s a Beatrice most már sosem jut túl rajtuk. A baboskendős társulat megszűnt. Három és fél éves huza­vona - hát ennyi volt az első magyar punkegyüttes élete. Valójában mindenki számára sötétebbnek tűnt a zene, illetve a közönség viselkedése, mint amilyen volt. Tiltás (kitiltás) itt és ott, de a dal szerint folyt a hadakozás az istenekkel. Már nem folyik.

Nagy Feró megsértődött. Augusztus 22-én - elsőként munkatársunknak - meglehetősen feldúlt állapotban, sértődötten közölte a hírt az együttes vezetője. Az ok: a frissen alakult Szabadfoglalkozású Zenei Előadóművészek szakszervezeti bizottsága nem hívta meg az Óbudán megrendezett koncertre a szervezet egyik alapító tagját, Nagy Ferót. Márpedig a koncert kifejezetten e szervezet anyagi alapját volt hivatott biztosítani. A Beatrice gazdája megvette a belépőjegyet és kikérte magának ezt az eljárást. Ennyi ... Aludjunk rá egyet-kettőt Hátha csak a hirtelen harag mondatta ezt Nagy Feróval, akit egyébként más körülmények között sem lehet nyugodt embernek mondani. Aludjunk még egyet. Akkor már nagyobb közönség előtt hangzott el a döntés: Nagy Feró úgy nyitotta meg a volt Bizottság együttes egyik tagjának a kiállítását a Stúdió Galériában, hogy a művészről és a művekről nem szólt egy szót sem. Csak a Beatricéről. És az együttes feloszlatásáról.

- Mi lesz ezután?

- Baboskendő nélkül új banda. Trió. Egy "zeneellenes" Backing Group (előzenekar), amelyik olyan zenét játszik, amilyet senki nem ért meg. Még magunk sem. Én szaxofonozok, gitározok, szájharmonikázok és énekelek.

- De...

- Semmi de. Nem csak az elfelejtett meghívásról van szó, hanem arról is, hogy az első óbudai koncerten, tavaly négy együttes játszott. A hirdetés szerint a fekete bárányok. A Bizottság kezdett. Ma már nincs Bizottság. Ott volt a Hobo Blues Band. Fekete? Már lemeze is van. Ott volt a P. Mobil. Hamarosan Mobil lemez is lesz. És ott voltunk mi... Kétségtelen: a sokezernyi tömeg szavalókórusa megszólalt: "Ricse, Ricse, Beatrice... Akkor pedig színpadra lépett egy alkalmi társulat: Póka, Pálmai, Presser, Fenyő. A nézőknek a Ricse kellett volna. És repült a pódium felé a zsíros kenyér. Hogy az "abzug" pontosan kinek szólt azt nem tudni. Talán Fenyő Miklósnak, a Hungária vezetőjének? Vajon mit látott ő?

Az Ifjúsági Magazin némileg lenyugodva menteni akarta a menthetőt. Mi történt a Fekete Bárányokkal? Az újságírónak Nagy Feróval illett volna beszélnie, de nem ezt tette. A Beatrice feloszlott, a többiek pedig megkapták a Júdás pénzt.

Ha úgy nézzük, a HBB és a P. Mobil viselkedése érthető, hiszen könnyen a Beatrice sorsára juthattak volna, ráadásul kimondva-kimondatlanul konkurencia voltak egymásnak is. Az igaz, hogy a Ricsének volt egy fél kislemeze és egy harmad nagylemeze, de a Mobil már készítette az első önálló albumot, Schuster Lóri főszereplője volt annak a Kopaszkutya című filmnek, melyben a teljes HBB legénysége szerepelt még, miközben Földesék már kész lemezzel is rendelkeztek.

Az is igaz, hogy bár megjelent a film, annak hanglemezanyaga "valamiért" nem jelenhetett meg, viszont ennek ellenére '82-ben megszületett már a második album, az Oly sokáig voltunk lenn. Mi ez, ha nem megalkuvás? Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az egyetlen közös pont a három zenekarral kapcsolatban az volt, hogy csak ők mertek a "legvédtelenebb rétegnek" zenélni és a tiltások, kitiltások ezért is születtek meg, hiszen az átlagemberek, az egyszerű vezető beosztásban ülő elvtársak rettegtek az ilyen közönségtől, és a legeldugottabb faluban is többszáz rajongó jelent meg miattuk és akkor kő kövön nem maradt.

Az elmúlt évben a rockközélet a hivatalos intézmények kapuján hiába kopogtató "botránybandák" - a Hobo Blues Band, a P. Mobil és a Beatrice - nevétől volt hangos, amelyek perifériára szorítottságuk ellenére (vagy éppen ezért) maximálisan élvezték a közönség szeretetét és bizalmát. A szakmai kívülállás, az esélytelenség mítosza vette körül őket, s a rock inflálódó világában azzal táplálták a köréjük szövődő mítoszt, hogy dacolva a megalkuvásokkal, a divatáramlatokkal, következetesen a saját útjukat járták. 1980 őszétől azonban szinte egyik napról a másikra megváltozott a helyzet. Ezek az együttesek is filmszerepet kaptak, filmzenét írtak, kis- és nagylemezeket készítettek, zenészcserék követték egymást. A kívülállók a falakon belülre kerültek, s ezzel a köréjük épült mítosz is veszített erejéből, jelentőségéből. Az integrálódási folyamattal egy időben azonban durva kirohanásokkal és élesen bíráló hanggal támadni kezdték a "fekete bárányokat". Részben ennek eredményeként 1981 nyarán a Beatrice feloszlott, a P. Mobil már korábban kettévált, a Hobo Blues Bandet pedig egyre többen vádolták, hogy a sztár státusáért cserébe feladta az "ügyet", és integrálódott a show-businessbe.

A túlélésért meg kellett alkudni, erre egyedül Feró nem volt képes, vagy őt nem engedték egyedül megalkudni. Ne feledjük, az újak már ott álltak a kapuban, hiszen 1981-ben már alakulóban voltak a valódi punk, az alternatív és az új hullámos zenekarok és a fiatalok elkezdtek ezekre a bandákra koncentrálni.

A következő írásban az Esti Hírlap Rock mérlege elég slendrián. Értem én, hogy egy öreg "rocker" nem szereti az új hullám adta lehetőségeket, de ennyire nem írni a valamiről úgy, hogy annak jelentősége sincs, azóta sem sűrűn találkoztam. Én nagyon szerettem a Bizottság zenekart, de hogy a zene nem primitív, ezzel vitatkoznék. A szöveg sem teljesen szellemes, maximum a "Mit látsz Laca?" részlet, a többi pedig inkább játék a szavakkal, mondatokkal. És ennyire semmit nem írni a Beatrice megszűnéséről... Sokkal szebb búcsúztatót képzeltünk el, mondjuk egy könnyes Erdős Pétert...

Sajnos sok a primitív, suta, ízléstelen szöveg, biztonságos hangszerkezelés nélkül nem lehet hosszantartó sikert elérni. Éppen ezért elgondolkoztató, hogy mégis miként tudtak előre törni a homályból, rendszeresen színpadra lépni egyes úgynevezett "új hullámos" zenekarok. Az egyetlen kivétel talán a Bizottság. Szellemes a szöveg, a zene sem primitív. Az elmúlt évek legsikeresebb rockegyüttese a Beatrice viszont már nem létezik. 1981 augusztusában minden különösebb látványos bejelentés nélkül feloszlott.

1981 szeptemberére a Beatrice hivatalosan is megszűnt, Ferót divat lett meghívni vendégként, mert személye számos alkalommal több érdeklődőt vonzott, mint maga a meghívó zenekar. A bulikon természetesen mindig felcsendült valamelyik legendás nóta. Feró baboskendő nélkül próbálkozott még hol ilyen, hol olyan zenekarokat létrehozni, de vállalkozásai rövidéletűnek bizonyultak, míg 1982-ben meg nem alakult a Bikini együttes, amivel egy egészen más típusú legendás - de szintén rövid - korszakot hozott létre.

A NAGY BEATRICE zenészei közül Lugosi Laci a Dinamit után rövid ideig játszott Papp Gyuszival a PS Band-ben, Miklóska Lajos a Rockszínházzal próbálkozott, 1987-ben mindketten visszatértek az ujjá alakult Beatricébe. Donászy Tibi dobolt a Rolls Frakcióban, majd az EDDÁ-ba került.

A '80-as évek végére megszűnt a Hanglemezgyár monopol helyzete és már se Erdős Péter, se Bors Jenő nem tehetett keresztbe többet, a többi "fontos" elvtárs is inkább a saját átmentésével volt elfoglalva a rendszerváltás idején. A fogatlanná vált oroszlánok csendesen elkullogtak, összekuporgatott vagyonukkal háttérbe vonultak.

A Beatrice 1987-ben Főnix madárként születhetett újjá és rá egy évvel dupla albumot jelenthetett meg. A rendszerváltás végleg megalapozta a zenekar életét és azóta töretlenül - jó néhány tagcserével - száguld tovább. Nagy Feró a magyar könnyűzenében tett munkásságáért 2021-ben Kossuth-díjat kapott.

A rendszerváltás előtti időkben a Beatrice Nagy Feróval bármit csinálhatott, nem volt rá vevő a hatalom. A rockoperettek, balladák, vidám jelenetek nem hatották meg az elvtársakat, a funkyzenével csak a Neotonnak lettek volna konkurenciái, az általuk képviselt rockzenével viszont a minimális egyetértést is száműzték. Sosem volt egyszerű a helyzet, de senki ne aggódjon egy percig se, hiszen Nagy Feró nem lenne Nagy Feró, ha nem keveredne ki minden bajból... is...

Vége

Írta: Fiery