Cikipédia 12/39 - A Beatrice együttes története 8. (1980/1)

1980 a Beatrice legsikeresebb éve. A sajtó már nem tekintette punknak a zenekart, a híres sláger-zeneszerző Szenes Iván egészen egy popfesztiválig támogatta Feróékat. A nyár sem hadakozással telt, hiszen a Ricse turnéra indult az LGT-vel és az Omegával, a turnéra a Kisstadionbeli fellépés tette fel a koronát. A koncertről egy közös nagylemez készült. A nyár végén pedig szintén tízezrek előtt lépett fel a banda a Fekete bárányok fesztiválon. Minden olyan jónak, olyan egyenesnek tűnt...

A mindenkit kioktató Ifjúsági Magazin újságírója valószínűleg az ORI büféjében hallott egy rettenetesen "érdekes" bulvárhírt, ami arról szólt, hogy Nagy Ferót alaposan megalázták. A jó pont és a simogatás a "főnökpapától" garantált, úgyhogy a történetet gyorsan megosztotta az olvasókkal, hogy nevetségessé tegye a Kádár-rendszer érinthetetlennek hitt ellenségét. No nem a koncerten "ledarált csirkéről" beszélt, arról még ő sem mert írni...

Heilig Gábor basszusgitárost és zeneszerzőt a lágy, dallamos muzsika kedvelőiéként ismerik popkörökben, aki eléggé idegenkedik a lüktető, kemény ütemektől. Kikapcsolódásként Beatrice koncertet hallgatott. A zenekar tagjai kiszúrták, hogy ott van, s az új nóta előtt bekonferálták: - Ezt a számot pedig Heilig barátunknak küldjük - s a marcona csövesek legnagyobb döbbenetére rázendítettek egy nyávogós, édes-bús keringőre. A kigúnyolt jó barát utat tört magának a színpadhoz, s a dal végén felugrott a dobogóra, a zsebéből előkapott egy százforintost és az énekes, Nagy Feró homlokára ragasztotta, a következő szöveg kíséretében: - Köszönöm fiúk, köszönöm. Csak így tovább!

Sajnos a sorok között egymásra találnak az ellentmondások, ugyanis, ha Heilig Gábor idegenkedik a lüktető, kemény ütemektől, akkor hogyan képes kikapcsolódni egy Beatrice koncerten? Aztán az is érdekes, ha - ahogy írja - barátok Feróval, akkor az adok-kapok játék két haver poénkodása egymással. Nem több...

A Beatrice 1980-ra már nem volt egyedül, hirtelen új, neves barátok jelentek meg. Jelen esetben Szenes Iván kereste fel a baboskendősöket, hogy lenne-e kedvük a Tessék választani című popvetélkedőn szerepelni. Feró meglepődött az ajánlaton, de boldogan elvállalta és nem járt rosszul, mert a dalból kislemez született és még a televízió Pulzus könnyűzenei műsorában is felléphettek. A Magyar Ifjúság közölte az újdonságnak ható hírt:

A műsor szenzációját az átkozott-áldott Beatrice együttes jelentette. Ideiglenes szövetséget kötöttek a Fényes Szabolcs-Szenes Iván szerzőpárossal. A modoros modortalanság és az abszolút profizmus találkozása elsősorban az együttesnek tett jót. Ironikus daluk - parodisztikus előadásban - megmutatta, mennyire kis távolság választja el a Beatricét popvilágunk egyéb szalonzenekaraitól. Ezt a vállalkozást őszintén köszönjük a rádiósoknak.

Azért érezzük a hangsúlyt remélem: "modoros modortalanság és az abszolút profizmus találkozása". A pletykák szerint az Apostol együttes is megkapta a zenét és a szöveget - Mire megy itt a játék? -, de a Beatrice feldolgozás volt az életrevalóbb. Szegény Erdős nem tehetett mást, kiadta egy kislemezen a dalt, ám ez még csak a kezdet...

A Magyar Ifjúság áprilisban egy teljes, átfogó interjút készített Feróval, aki ekkor már kikerülhetetlen volt a hazai rockéletben. Feró tudatos nyilatkozóként igyekezett megvédeni a mundér becsületét és talán egy döntetlennel ki is jött a végére. Mindenki döntse el maga, hogy mit jelentenek az alábbi beszélgetés mondatai...

Röviden Nagy Ferenc zenei pályafutása: 1970-ben első jelentős együttese a Zárvatermők, egy év múlva a csak lányokból álló Beatrice férfiasodása során énekesként kerül a zenekarba, 1972-ben már csak egy lány maradt az együttesben: Csuka Mónika; a repertoárba: Uriah Heep, Black Sabbath és egy csomó sláger mellett - saját szerzemények. Sajátságos a színpadkép, alakul már a közönség, nagy reményekkel készülnek az ORI- vizsgára, amelyről kirúgják őket. Új banda a Próféta, amelynek már sikerül az ORI, a Prófétából Beatrice lett, álmodozás a sikerről, fúzió a Mikrolied énektrióval, szép, nagy kudarcok. A Beatrice az elsők között próbálkozik a funkyval. Made in Hunga­ry: Gyere kislány, gyere; a szám feljut minden listára, de a fesztiválon a dobogóra sem. Óriási a csalódás, de nincs elkeseredés, flitter, bársony, irány a táncdalfesztivál, de csak kísérő szerephez jutnak, önvizsgálódás, új lapot nyitnak, s útjára indul a dac: a Rice-Rice-Beatrice. Végleges tagok: MiklóskaLajos (Mafla), Lugossy László (Suta), Donászy Tibor és Nagy Ferenc (Nagy- Feró). Sok új dal, vészesen gyűlik a közönség, többen vészharangot kongatnak, punk, nem punk vita, a hanglemezgyár véleménye katasztrofális. Nagy ritkán koncertek, baboskendő mindenütt. Jelen helyzet: nem plakátoznak, mert túl nagy közönség verődik össze. Nagy Ferenc: Ricsés vagyok, nem tagadom, bocsánat, hogy élek, úgy bosszant a sok miért. Idézet a Ki kicsoda a magyar zeneéletben lexikonból: Nagy Ferenc, énekes-gitáros. Sz.: 1946. jan. 14. Mh: Beatrice együttes (zenekarvezető). 

- A Beatrice mindig is a mindenkori divatnak megfelelő zenét játszotta.

- A hazai élmezőnynek nem volt erre szüksége, mivel ők alakították ki a magyar rock profilját. De nemcsak ők vannak, mi is vagyunk, s úgy, ahogy sokan mások, próbálkoztunk. Az elsők között játszottunk Magyarországon diszkót, iszonyatos munkával eljutottunk a fesztiválig, de nem kerültünk a döntőbe. Két éve nem kellettünk csillogó arany ruhában, most még úgy sem. Végre megtaláltuk magunkat, a mi zenénket játsszuk a mi közönségünknek, és ezen nem is akarunk változtatni. A rockhoz, a közönséghez más a viszonyunk, mint a műfaj vezetőinek.

- Hogyan alakult ki a jelenlegi légkör a Beatrice körül?

- Az elmúlt tíz év alatt semmiféle támogatást, elismerést nem kaptunk, de a számtalan kudarc ellenére dolgozni akartunk továbbra is, no és megélni. Az első hatás az AC DC zenei világa volt, ekkor angolul játszottunk, nagy sikerrel. Első saját számaink, a Jerikó és a Motorizált nemzedék 1977 végén születtek meg. Főleg vidéken játszottunk, Budapesten a Parkban. Akkor már kialakult a maihoz hasonló koncepció, s mivel mi nem sterilizált zenét játszunk, hamar a nem kívánatos bandák listájára kerültünk. A zene mellett tudatosan törekedtünk a színpadi showra is. Azt soha nem tagadtam, hogy az elején belevittünk egy kis feltűnést, ami kellett nekünk is, kellett a közönségnek is. Sajnos rengetegen félreértettek bennünket, s a rossz jobban terjed, mint a jó, pedig mi csak változtatni akartunk a műfaj keretein belül, s elmondani a véleményünket. A Beatricének a zenével csupán annyi a célja, hogy a koncert idejére kikapcsoljunk, s másfél óráig a mi problémáinkról énekeljünk.

- A rockot igen sokan hajlamosak elítélni a különböző megjelenési formái miatt. A Beatricénél különösen előtérbe kerültek a külsőségek.

- Játszottam én már mindenféle ruhában, csillogó, villogó flitterben, öltönyben, farmerben... Mellesleg a farmert tizenöt éve ugyanúgy elítélték, mint most a bőrszerelést, Beletörődtem a megváltoztathatatlanba, s visszatértem az én régi divatomhoz. A rockmezőny bebizonyította, hogy mire képes bőrruhában, füstben, ködben. Nagy felelőtlenség a küllem alapján megítélni valamit vagy valakit. A csövesek bandájának is neveznek bennünket, bár én inkább szakadtakat mondanék. A csövesség tévhit, a hatvanas évek közepén a beat születése után divat volt, s bármilyen fur­csán hangzik is, a nadrágjukra utalt. A tizenévesek legtöbbje tanuló, s nem tehetik meg, hogy estéről estére elkápráztassák egymást s környezetüket a diszkóban, másrészt nem mindenkinek telik hegyes orrú cipőre.

- Van-e a közönségnek valamilyen szerepe a körülöttetek kialakult légkörben?

- Eltekintve egy-két olyan rendbontótól, akik elrontják mások szórakozását, nem. A balhé gyakran a kapuknál van. Ritkán lépünk fel Pesten, sokan kíváncsiak ránk. Legtöbbször a rendezéssel van a baj, idejében kellene beengedni a srácokat, s a rendezőknek kellene vigyázni a túlkapásokra. Azt hiszem, erről már több zenekar panaszkodott. Koncert közben is "levezetési" szünetet tartunk, nem az a célunk, hogy másfél órán keresztül fokozzuk a hangulatot. A mi korosztályunk másképpen szórakozik, a rockgeneráció a koncerten extázist akar, mert ott találja meg az igazi érzéseit. A Beatricével hivatalosan nincs semmi baj, bárhol felléphetünk, de a szakadtakat - akik egyébként ugyanúgy eljárnak Korálra, HBB-ra, Piramisra, Mobilra, mint Beatricére - sokszor nem engedik be a művelődési otthonokba. Pedig szerintem, ez is a feladatuk.

- Miért pont a baboskendő?

- Már a kezdetben sokat gondolkoztunk Miklóskával valamilyen jelképen, ami csak ránk jellemző. Biztos mindenki kapott már valamilyen "brahi" ajándékot, nálam ez egy baboskendő volt. Aztán rájöttünk, hogy ez lesz a mi jelvényünk, mivel ez a kendő tulajdonképpen munkavédelmi ruhadarab.

- Egyszer azt nyilatkoztad: tudnánk mi is úgy játszani, mint a többiek, de mi értelme lenne?

- Ugyanúgy, mint ahogy a műfajt, a dalokat is irányítani próbálják, s mi lesz belőle? Tánczene, akkor meg mire való volt az egész. Hogy mi úgy érvényesüljünk, hogy mást játsszunk, mint amit most, az nem megy. Ha valamelyik banda lemezlehetőséget kap, akkor igyekszik saját magát adni, úgy, ahogy elképzelte. A lemez, vagy akár egy 3-4 perces szám is csak úgy igazi, ahogy az a koncerten elhangzik. Mindenki más zenét játszik, még a rockon belül is. Mi Rice-rockot játszunk, ebben különbözünk a többiektől.

- Olyan véleményt is hallottam, hogy ti valamiféle kirekesztettségben tetszelegtek.

- A kirekesztettségnek mi is okai vagyunk, ugyanis kijelentettük, hogy semmi közünk a többi bandához. Vannak ugyan hasonlóságok a P. Mobillal és a Hobo Blues Band-del, de nem egy irányba haladunk. Lerágott csont, de azért elmondom, hogy a rock művelődési integrációja még a mai napig sem történt meg, holott ez az elmúlt évtized egyik legjelentősebb művelődési mozgalma lehetne. Senki nem foglalkozik a Beatricével, a műfaj hivatalos szervei nem fogadnak el bennünket, ez a kirekesztettség másik oldala. Nehogy valaki azt higgye, hogy ez tetszik nekünk, hiszen nincs és nem is lesz lemez, se tévé, se rádió.

- Ismerve a Beatrice koncepcióját meglepetésként hatott, hogy feldolgozásokat is műsorotokra tűztetek.

- Igaz, de egyelőre csak egyet az LGT-től, a Pokolba már a Szép szavakkal címűt, persze a saját szájízünk szerint. A feldolgozásokról csupán annyit, hogy csak nálunk fáznak ettől, noha ez nem jelent mást, mint a konkurencia jogos, egészséges elismerését.

- Igaz, hogy a zenélés mellett a "szakadtak" kultúrájával foglalkozol?

- Igaz. Eleinte csak kísérlet volt. Egyik koncerten elmondtam, hogy aki írogat, fest vagy bármi mással foglalkozik, hozza el, és ebből összeállítunk valamit. Akkor még nem tudtam, mit hoznak el. Én lepődtem meg a legjobban, ugyanis rengeteg vers, rajz, novella gyűlt össze, s Van közöttük sok jó is.

1979 végére, ha felmerült valahol a Beatrice neve, a punk jelző már nem kísérte. A csöves ugye az mehetett, hiszen Feró is elmagyarázta, hogy ez a szűk nadrág viselésére vonatkozik és nem a hajléktalanokra - akik akkor nem is létezhettek -. 1980-ban új fejezet nyílt Feróék életében, tulajdonképpen ez az év a gyors felemelkedés éve volt még akkor is, ha több megyében önállóan nem léphettek fel és Budapesten sem mindenhol. Mindenesetre túl nagy az ellentmondás és a mai napig homály fedi, ráadásul egy évvel később...

De térjünk vissza 1980 jelenébe! A kötelező "szép" interjú után nyárra bedobták a Ricsét a mélyvízbe. Ha állja a sarat a "legnagyobbak" között, akkor maradhat, jöhet majd egyszer a lemez és megszűnik a kirekesztettség. De kit fognak ezek után követni azok, akik valóban a periférián élnek? Ha a Beatrice jó fiúk társasága lesz, elveszti hitelét, ha tovább balhézik, akkor biztos a vég. Talán már nem is meglepő, hogy pont az Esti Hírlap adja elsőként hírül, hogy a "kivert kutyák" együtt lépnek fel a "felkent szentekkel".

Július közepétől országos koncertsorozaton vesz részt az Országos Rendezőiroda szervezésében a Locomotiv GT, a Beatrice és az Omega. A kezdeményezés érdekesnek tűnik, hiszen mindhárom együttes programja más-más közönség érdeklődésére tarthat számot, A Presser Gábor vezette LGT régen vállalt már ilyen megterhelő koncertsorozatot, Most élőben láthatja őket szinte az egész ország. A Beatricéről most kiderülhet, mire képesek ilyen rangos zenekarok társaságában, ideális műszaki, technikai feltételek mellett. Az Omega bizonyára sok új érdekességgel hívja majd fel magára a figyelmet a '80-as turnén. Benkő Lászlóék hónapok óta stúdióban dolgoznak, a hírek szerint megújult programmal lépnek a közönség elé. Ez a turné nem akármilyennek ígérkezik!

A Szabad Föld is megdöbben a hármas közös elgondolásán, de a Ricsének nem tulajdonít nagy jelentőséget, végül is elő-előzenekar lesz, nagy baj nem lehet.

Július közepétől az ORI központi műsorában lép fel, illetve turnézik az "elátkozott baboskendősök" együttese, a Beatrice. A koncertsorozat érdekessége még, hogy a két társzenekar: az Omega és az LGT. A műfajt kevéssé ismerők számára is meglepetés szinte minden, kezdve azzal, hogy a Beatrice ilyen lehetőséget kap, s az is, hogy az időközben ugyancsak befutott omegások együtt játszanak az őket - majd egy évtizede - "cserben hagyó" Presserekkel. (Az erről szóló egykori Omega dal címe: Hűtlen barátok...)

A Beatrice komoly tömegbázist mondhatott magáénak, de az maximum néhányezer ember, ami egy Kisstadionban még nem sok. Az LGT nem igazán közönségcsalogató, ha fizetni kell érte, az Omega vitte a vállán a bulit az új lemezanyagával és a nosztalgia összeállítással az eredeti tagokkal. Feróék kikerültek az apró külvárosi klubokból az ország legnagyobb színpadjára és ezt az akadályt venni kellett. Ezek után úgy gondolom, ez a "hármas szövetség" Presseréknek volt inkább a legjobb reklám.

A Magyar Ifjúság újra üt egyet és simogat. Mi lett volna, ha? Teszi fel a kérdést, de választ sem vár, mert mindenki jól tudja, ha nincs Beatrice, akkor van más. 1980-ban már a külvárosi gyerekek egyre többször fordulnak kisebb kerületi zenekarok felé. Lassan mindenki megtalálja a helyét. Megjelenik a soroksári-csepeli HIT Rock, az újpesti-rákospalotai Kugli, a kiskőrösi Rolls, a Rockwell és a többiek és már a Pandora's Box is dübörög.

Sokan ötvözik a Piramis, vagy P. Mobil dallamokat a Beatrice szövegekkel, a HBB mintájára blues zenekarok alakulnak, így mindenki megtalálja a maga kedvencét. Míg 1976-tól '79-ig a Piramis volt az egyeduralkodó, 1979-ben a helyen már a Beatrice, a P. Mobil, a HBB, az EDDA, a Karthago, a Korál, a V' Moto Rock, a Dinamit és az Új Skorpió osztozkodott, 1980-ra pedig ez a szám is megtízszereződött. Közben a háttérben lassan alakult Magyarország első heavy metal zenekara a Stress is.

A magyar populáris zenébe legelőször a Beatrice vitte be a realizmust. A Beatrice a siker reményében, egy nagy feltűnés ígéretében lett a csövesek "szószólója". S lettek a csövesek sikerének forrása, a koncertek pedig a "felszabadulás" órái. Úgy gondolom, az együttes nagymértékben hozzájárult a csöveslét lényegi megfogalmazásához. Az együttes megjelenése és produkciója bizonyára hozzájárult a művészet más képviselőinek a csövesvilág felé fordulásához is. Gondolok itt A kis Valentino, Vasárnapi szülők című filmekre, a Biztosítótű és bőrnadrág szociográfiára és a Fölöspéldány irodalmi csoport megalakulására.

A tárgyilagos értékelés még mindig hiányzik, különösen a tömegkommunikációs intézmények részéről. Az említett intézmények illetékesei - ki tudja milyen érdekek alapján - a fiatalok igényeit képtelenek elfogadni. A populáris zenei életünkben történő befolyásoltatás az egyenlő jog, "egyenlőtlen lehetőség" alternatíva politikai koncepciója. Különösen súlyos ez, ha úgy tekintjük a dolgot, hogy a fiatalok (szakmunkástanulók, gimisek, ifjúmunkások) kedvenceit az említett intézmények "nem adják ki", vagyis megpróbálják elidegeníteni a rajongókat a kedvencektől. Pótzenekarral nem lehet helyettesíteni az igazit. Mindenesetre egy dolgot nem szabad elfelejteni: a művészetben nem szokás az intézmények szájíze szerint alkotni. Erről a szokásról a HBB-n, P. Mobilon és a Beatricén kívül mindenki elfeledkezett.

Talán mondanom sem kell, hogy a rock túltengésnek is meg lett az ára és egyre többen fordítottak hátat ennek a világtnak. A fiatalok már az újat keresték és '81-ben elvitt szinte mindent - zenészeket, közönséget - az amatőrizmus, az új hullám, majd '82-ben a punkzene amortizálta le a szakmát. De maradjunk egyelőre a Beatricénél! Nagyon úgy néz ki, hogy végre kikerült a kalitkából és már csak egyedül Ferón múlt, hogy feladja-e kényelmes ellenzéki szerepét és behódol, mint egy kifakult sztár. Az Omega, LGT, Beatrice hármas nagy talány a mai napig, de ekkor már szerveződik az a Fekete bárány show is. Szóval fekete bárányok... ennek okáról bővebben hamarosan...

Folytatjuk... (2021.12.02)

Írta: Fiery

Beatrice 1979-80

• Nagy Feró - ének
• Lugosi László - gitár
• Miklóska Lajos - basszusgitár
• Donászy Tibor - dob, ütőhangszerek

Beatrice 1980

• Nagy Feró - ének
• Vedres József - gitár
• Bogdán Csaba - gitár
• Miklóska Lajos - basszusgitár
• Waszlavik László - billentyűs hangszerek
• Donászy Tibor - dob, ütőhangszerek