Cikipédia 12/29 - A Piramis együttes története 27. (1985/2)
Mint azt már tudjuk, 1985-re sok tekintetben megváltozott az Ifjúsági Magazin, kicserélődtek az ott dolgozók és ezáltal végre visszakerült a hazai rockzene térképére a Piramis is. Persze több év múlt el 1980 óta - a '82-es visszatérést igyekezett mindenki letagadni, elfelejteni -, a zenekar legendája ennyi eltelt év után felerősödött. Ettől függetlenül a rajongóknak még jó néhány évig kell várniuk, hogy újra egy színpadon láthassák kedvenceiket.
Előző írásunk Som Lajossal készült interjúval foglalkozott, most pedig Révész Sándorral történt beszélgetés kerül figyelmünk középpontjába. Érdekesség most is lesz bőven, függetlenül attól, hogy 1976 óta követjük a Piramis minden lépését. Jöjjön - egy kis utólagos kiegészítéssel - a beszélgetés.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Piramis.
- Igen, de erről már nem érdemes beszélni.
- Miért?
- Talán azért, mert már régen volt és nem kizárt, hogy csak kevesen emlékeznek rá, hiszen azóta már felnőtt egy új generáció és nekik bizonyára újabb kedvenceik vannak.
1985-re teljesen lecsillapodott a rockzene, az új hullám pedig nemes egyszerűséggel süllyesztőbe került. Ebben az időben a csúcsra a lányok kedvencei kerültek. A dallamos szoft-rockzenét játszó Első Emelet volt a legnagyobb sláger, a légiós gúnyába öltözött R-GO, valamint a Hungária sikerein felbuzdult Dolly Roll. Azért valljuk be őszintén, hogy egyik zenei társaság dallamvilága sem tartozik az őszinte, kőkemény rockzene kategóriába, és a metálhoz sem sorolhatjuk. Mondjuk érdekes kép lett volna Dolly, vagy Berkes Gábor szöges cuccban vaslánccal a nyakban, nagyterpeszben a színpadon. A lényeg az, hogy elég volt néhány év és egy teljesen más alapokra épülő zenei világ született. A változásnak egyik fő oka a nyugati zenekarok betörése hazánkba, a másik pedig a televízió, a videoklipek világa volt. A látvány fontosabb lett a zenei tudásnál.
Ebben az évben születik meg az új Bikini és az új EDDA, de már ők sem az őszinte kőkemény rock vonalat folytatják, dalaikkal inkább igyekeznek "rádióbarát" dallamokat találni. Sanyika felvetése, miszerint már senki nem emlékszik a Piramisra jogos, de nem igaz - gondoljunk csak arra, hogy a mai napig mekkora rajongótáborral rendelkezik.
- De azért szép volt.
- Nagyon, számomra felejthetetlen. Életem egyik fontos zenei korszaka volt ez a pár év és úgy érzem, stílust teremtettünk, egy picit - ha rövid ideig is -, de meghatároztuk a hazai rock irányát.
- Borzasztó népszerű voltál, egy ország ismert, szeretett, aztán egyik pillanatról a másikra eltűntél. Miért?
- Részletekbe belemenni talán most, ennyi év után már felesleges. De a tény az tény. A Piramis 1981 nyarán számomra megszűnt létezni. Úgy éreztem, hogy nincs tovább.
- Pedig a csúcson voltatok.
- Hát ez az. Ha egyszer már a csúcson vagy, nincs tovább. Talán egy darabig sütkérezel még a hegytetőn, de aztán onnan a lejtő és a völgy következik.
Érdekes a gondolat, de jusson eszünkbe, hogy a komolyabb zenekarok azért tudtak megfelelően változni, változtatni. Az Omega például nagyszerűen tudott hitelvesztés nélkül lavírozni az aktuális divatok között, csak úgy, mint a Rolling Stones, vagy a Queen, de róluk majd később. Az új EDDA is behódolt az új szeleknek.
Persze Révész Sanyinak mégis igaza van, hiszen a Piramis más tészta, az ő zenéjük és szövegeik egy felnövő, lázadó nemzedékhez szóltak, egy apróbb változtatás akár a véget jelenthette volna. Ki gondolta még akkor, hogy a nosztalgia erősebb lesz minden új divatnál?
- Révész Sándorból magyarra fordítva ez annyit jelent, némi előrelátással bírva nem vártad meg, hogy a Piramis hajója süllyedni kezdjen, hanem egy elegáns mozdulattal kiszálltál, és az ismeretlenbe távoztál.
Mondjuk, azért a kiszállást bárminek nevezhetjük, csak elegánsnak nem. Sanyi döntése nem csak a zenekar többi tagjának fájt, hanem a rajongóknak is, de gondolom, hogy nem volt ez másképp előtte, a Generál esetében sem.
- Körülbelül.
- Az ismeretlen pedig egy tanyavilág, valahol az ország déli részén. A várost, a zajt, a rohanást, a népszerűséget cserélted fel a nyugalommal.
- Fontos volt számomra, hogy a rohanó éveket egy kis nyugalom kövesse. Azt hiszem, felesleges ecsetelnem, hogy a Piramis korszak néhány éve alatt velem és természetesen a többi fiúval is nem néhány évnyi, hanem inkább néhány tízévnyi jó és rossz dolog történt. Szinte követhetetlenül rohantak velünk az események.
Annyi bizonyos, hogy az évi 2-300 fellépés, próbák, buszozás, szállás mindig máshol, lemezfelvétel készítések hihetetlen mennyiségű energiát vontak el, ennyi még a házasságból is sok tud lenni.
- Felmerült benned, hogy valami véget ért a Piramissal az életedben? Vége a színpadnak, a zenének és most majd valami más jön?
- Igen, gondoltam erre, vagy pontosabban: egyik lehetőségnek fenntartottam a zenétől távolodó irányt is. De rájöttem, ha egy mód van rá, ezt nem teszem. A zene az életem.
- Hogyan tovább?
- Egy év alatt összegyűjtöttem egy nagylemeznyi anyagot és váratlanul besétáltam vele a lemezgyárba.
- Erről semmit nem tudunk.
- Igen, mert nem lett belőle semmi.
- Miért?
- Utólag teljesen igazat adok az illetékeseknek, mikor azt mondták, hogy egy évvel a Piramis megszűnése után nem szerencsés egy önálló, más zenei világot, tehát nem a Piramis hagyományait követő hanglemez megjelentetése.
Gondolom példaként felhozták Sanyinak a Piramis Plusz lemez "bukását" is. Egy Piramis stílusához közeli zenével talán 1983-ban még fel lehetett volna rázni az eltunyult rocker közönséget. De Sándor többet, mást akart. Az ő zenéjére még nem volt felkészülve az egyébként is erősen fogyatkozó koncertre járó és lemez vásárló közönség.
- Tehát ismét annak a lehetősége került előtérbe, hogy Révész Sándor búcsút int a rockszakmának.
- Igen. - De szerencsére nem ez történt. - A mentőövet a szó szoros értelmében egy hajóról dobták felém.
- Hajóról? Tényleg, az a hír járta '83 tájékán, hogy búcsút mondva mindennek, ami itthon körülvett, egy hajón tengeted az életed.
- Tengettem, bár ez így túlzás, ellenkező értelemben. Nagyon jól éltem ott. Az Interkoncert segítségével és szervezésével kerültem egy csapatba és egy világot körbeutazó luxushajóra.
- Mesélj erről valamit.
- Közel 100 000 tengeri mérföldet hajókáztam, jártam 32 országban az M. S. Astor nevet viselő, 800 személyes luxushajón. Itt rendszeresen, esténként két-két és félórát játszottunk, bemutattuk a világon éppen ügyeletes slágereket. A 800 személyes hajón 200-an ügyeltek a 600 utas kényelmére. Volt a hajón uszoda, teniszpálya, különböző egyéb, sportolásra és szórakozásra alkalmas termek sokasága. A z első hetekben még én is eltévedtem. Természetesen több étterem és bár is volt ezen a hajón. Valamennyiben zene - élő zene - nem diszkó.
Végre valaki ki merte mondani, hogy haknizott. Ma már mindenki tisztában van azzal, hogy mennyire kemény munka, de a "jövőre gondolva" megéri. A többiek inkább kamuztak egy nagyot és úgy oldották meg, hogy például a Neoton Família egy spanyol külvárosi klubban játszott külföldi slágereket minden nap (Goombay Dance Band, Boney M., Baccara, ABBA, stb...), de akkor azt írták az újságok, hogy Nyugat-európai koncertturnén vesz részt a zenekar. A kőkemény rockzenészek sem csinálták ezt máshogy. Hamarabb lehetett komoly pénzhez jutni, mint itthon koncertezéssel és biztosabb volt, mint az üzérkedés, pénzváltás feketén.
- Ezt némi éllel mondtad. Nem szereted a diszkót?
- Jaj, félre ne értsd. Nagyon szeretem, de ott, abban a légkörben nem tudtam volna elképzelni.
- Legnagyobb élményed?
- Nincs, illetve valamennyit leggel látom el. Tengerre néző szoba, szokatlan, furcsa emberek, különböző országok, különböző szokások. Ismeretlen zenészek, zenei világok, életek, sorsok, melyek mellett, mint egy filmben, a szó szoros értelmében elhajóztam. Ráadásul imádom a csavargást, az utazást, a hajót. De, ha valamit - mert látom nem nyugszol - ki kell emelnem, akkor arra a közös zenélésre gondolok, amit a hajón dolgozó valamennyi zenész saját és később az odavetődött utasok szórakozására rögtönzött. Ez igazán felejthetetlen marad számomra.
- A hajó kikötött és Révész Sándor végleg leszállt róla. Azután?
- Találkoztam Presser Gáborral.
- Nagy dolog; vele nem lehet nem találkozni.
- Várjál, nem érted! Mi több évet zenéltünk itt, Magyarországon, egymástól függetlenül úgy, hogy maximum az ORI büféjében, a népszerű "napköziben" találkoztunk, csak köszöntünk egymásnak.
- Ebben a szakmában, hidd el, ez is nagy dolognak számít.
- A lényeg, hogy többszöri telefonváltás után randevút beszéltünk meg az akkor még épülő Kongresszusi Központ környékén, a fűben.
- A fűben?
- Igen, a fűben. Két teljes órát ücsörögtünk ott és közben kóstolgattuk egymás gondolatait, terveit és egy esetleges közös munka lehetőségét.
- Hogy mi minden nem történik meg a fűben.
- Az eredmény egy nagylemez. A munkák hihetetlenül vidám, felszabadult hangulatban, a Rottenbiller utcai stúdióban folytak. A végeredményt már ismered.
A lemez valóban nagyon jól sikerült, de ne feledjük el Demjén közreműködését se! Az összes dal Révészre írva, egy kicsit több a lágy muzsika, de ezt nem vethetjük senki szemére, ezek az évek a "megnyugvásról" szóltak.
- Ország-világ előtt beismerem: szeretem és jónak tartom ezt a lemezt. Mostantól szólóénekesnek könyvelhetjük el Révész Sándort.
- Nem.
- Akkor néhány népszerű hazai zenészt próbálsz magad mögé állítani és zenekart alapítasz?
- Nem.
- Akkor mégis abbahagyod. Nem is hangzik rosszul, s már látom a kritikákat: "Hirtelen felbukkant, egy kitűnő lemezt készített és ismét eltűnt Révész Sándor - keressük együtt!"
- Nem, nem!
- Ki vele, mit akarsz csinálni?
- Zenélni. Hogy hogyan, ez még legyen titok.
Mi történt 1985 óta? Jó néhány szólólemez, jó néhány Piramissal eltöltött közös giga buli a sportcsarnokban, sláger turné a Generállal, majd mindezek megkoronázásaként "Révész évek" Závody Janóval és egy kis akusztikus...
Akárhogy is vesszük, Révész Sándor a Piramis után szólóénekesként dolgozott tovább, de így volt ez jó, mert vagy létrehozott volna egy újfajta Piramist - nem biztos, hogy ezekben a rockmentes időkben elvitte volna öt évig -, vagy beállhatott volna a P. Mobilba, az új Bikinibe, de akár az EAST zenekart is választhatta volna, de az nem ő. Mondjuk, csak a fricska kedvéért megnéztem volna vele egy Karthago bulit, amikor Takáts Tomi éppen a Senator zenekart erősítette...
Folytatjuk...
Írta: Fiery