Cikipédia 12/28 - A Piramis együttes története 26. (1985/1)

1985-ben végre új időszámítás kezdődött. Kegyelem után tiszta lappal ismét a médiában Som Lajos. Meglepetés, hogy a beszélgetés pont abban az Ifjúsági Magazinban jelenik meg, amelyik a Piramisnak a legtöbb "fejfájást" okozta írásaival. Hogy miért bocsájtott meg Som az újságnak? Menet közben ez is kiderül. 

A mai napon csak ezzel az egy interjúval foglalkozunk - utólagos kiegészítésekkel - a könnyebb áttekintés érdekében. Az IM-ben is új idő kezdődött, a Piramis és Som Lajos sem jelentett már "veszélyt" a társadalomra, senki nem akart már őrsöt, vagy brigádot elnevezni róluk, hiszen a szocializmus végnapjait élte. A hosszas múlt idézése mellett szóba kerül a szépnek ígérkező jövő is a Senator együttes kapcsán:

Éppen 10 éve indult hódító útjára minden idők egyik legnagyszerűbb magyar rockzenekara, a Piramis. Som Lajos, a basszusgitáros főnök annak idején együtt játszott Radics Bélával a Tűzkerékben, s tagja volt a valaha keményebb zenét képviselő Neotonnak is. Majd a legendás Taurus egyik meghatározó egyénisége, mégis egy nap alatt kirúgták a zenekarból. Akkor döbbent rá először, hogy "a magyar popvilágban minden lehetséges". Ezután Nyugat-Európában vendéglátózott, két évvel később tért haza a dobos Köves "Pinyó" Miklóssal, újra bevetette magát a honi rockdzsungelbe. Körül vizslatta a zenekarokat, felmérte a zenészeket, aztán robbantott.

- A Generálból kellett kikapni a Révészt, terveimben ő az első pillanattól kezdve kulcsfigurának számított. Az eredeti felállásban James, azaz Karácsony János is helyet kapott. Valamint egy Szabó Mihály nevű európai értékű billentyűs, zongorista, de gyakorlatilag tíz éve Nyu­gat-Európában élt, s végül nem jött össze. Tehát az eredeti ötösfogat így festett volna: Pinyó, James, Szabó Misi, Révész "Kölyök" Sándor és én. Ám közbeszólt Barta, váratlanul dobbantott az LGT-ből, s Laux "Blöró" József a szakma nagy rókája, elvitte előlem Jamest. Megelőztek. Hárman maradtunk, Sanyika, Pinyó meg én. Kiderült, Révésznek erősek még a Generálos kötelezettségei, de vártunk rá. Pinyó hozta Janót, Závody Jánost, Gallai Péter pedig a csiszolatlan gyémánt esetét jelentette nekünk. Abszolút véletlenül fedeztük fel, egy középszintű zenekar tagja volt, de olyan stílusban, értékkel énekelt, billentyűzött, hogy hamar ráéreztünk: ezt az embert magunk mellé kell állítani.

Akik nem kísérték figyelemmel a Piramis történetét, azok bizonyára felszisszentek Karácsony James zenekarba illesztésének tervén én egészen biztos vagyok abban, hogy megállta volna a helyét, mint ahogy abban is, hogy a Presser Művek és a mögé felsorakozó legendagyártó háttérhatalom ezt a lépést sosem engedte volna. Ha mégis sikerült volna karácsonnyal a közös Piramis megalapítása, az biztosan egy teljesen más stílusú zenekar lett volna.

Som Lajossal ez a riport június első napjaiban készült, kötélnek állt, ezt megelőzően évekig hallgatott, nem szólalt meg. A Piramis fokozatosan szűnt meg, ő belekeveredett az úgynevezett aranyügybe, amit az egész magyar tömegkommunikáció részletesen tálalt. Az átlagember úgy sejti, még ma is börtönben ül. Ehelyett egészen másról van szó. Kényelmesen beszélgetünk Som otthonában és már egészen új dolgok foglalkoztatják. Néhány hete megint csak látványosan indított, ezúttal a Karthágót robbantotta, és létrehozta a Senatort, amelyet szavaival élve: nem szabad elbagatellizálni. Úgy érzi, van mondandója, tiszta vizet akar önteni a pohárba. Azt állítja, nincs olyan kényes kérdés, amire ne válaszolna. Az önvizsgálódás csakis a Piramissal kezdődhet.

Én Som helyében az a vizsgálódást az IM-mel kezdtem volna, hiszen ez az újság bántotta a legtöbbször a zenekart, de 1985-re lecserélődött az a társaság is. A hosszú hallgatás után jobb, ha egy ifjúságnak szánt lap ír, mint az Esti Hírlap. A népszerű lap ezzel az interjúval valamit törlesztett Som és a rockzene felé, de azt ne feledjük, hogy a '80-as évek közepén járunk, amikor a világban tombol C.C. Cath meg a Modern Talking, itthon meg keresi az új "rádióbarát" hangot az új EDDA és a jól fésült Bikini is. A többi rocker banda pedig lehúzta a redőnyt, vagy átalakult.

Emlékeztetőül: a rockcsoport népszerűsége csúcsán országszerte alakultak az iskolákban a Révész, Som, Piramis őrsök. Ám a zenekar gyorsan eltűnt, igaz, mély nyomokat is hagyott maga után. De az aranyügy sok mindent feledésbe borított. A zenészek később szép lassan talpra álltak, Závody Nyugat-Európában gitározik, a vendéglátó szakma rejtelmeivel ismerkedik, Gallai először Pinyóval közösen próbálkozott, Voith Ágival dolgozott ő is, majd egy kis vendéglátózás után számára a Bikini következett. Som pedig várt. Neve feltűnt itt-ott, 1983 végén néhány plakáton ezt olvashattuk: ismét együtt beszélget Révész Sándor és Som Lajos. Élménybeszámolók után előbb az ex-Eddás Slamovits-csal, majd Patakyval emlegették együtt a nevét. A Senátorról szó sem volt, de most már beindult az új csapat.

Slamóval nagyon sokszor tervezték az új zenekart és 2011-ben egy sajtótájékoztató keretén belül be is jelentették a Storm nevű formációt, de valahogy az "álomcsapat" ebben a felállásban soha nem születhetett meg! Talán jobb is, hogy így történt, mert a legalább húsz énekes, akik megfordultak pár hónap alatt a bandában, mind viharos sebességgel távozott. Egyedül Mr. Joe könyvelhetett el egy komolyabb fellépést, de a facebook-on bejelentkezett hatalmas tömeg helyett nagyon kevesen látogatták meg a bemutatkozó koncertet. Az álom - álom maradt Slamo és Som nem játszottak közös zenekarban.

- Most, tíz év távlatából miként ítéled meg, törvényszerű volt-e annak idején éppen a Piramis betörése?

- Igen, az volt, mindig azt mondom, abszolút véletlenek nincsenek (a Senátorral sem lesznek), a törvényszerű folyamatban előtűnnek viszont véletlenszerű mozzanatok is, amelyek akár befolyásoló erejűek is lehetnek. Ezért is jutott el talán a Piramis máshová, mint amit előre szántak neki. Az újságírók csak ezt a mást vették észre, mindenről cikkeztek - tisztelet a kivételnek -, csak a zenéről nem szóltak. Ez borzasztó volt, ugyanakkor, ha ma, 1985-ben Piramis dalokat hallgatok meg, még mindig tetszenek és bizonyára így vannak ezzel mások is.

Milyen jó is, hogy végre Som Lajost is megkérdezték. Bár az idő múlásával ő is kicsit másképpen emlékezik, ezt nézzük el neki, nehéz időszakon van túl, de azért azt jegyezzük meg, hogy amikor a Plusz lemez elkészült, éppen azt nyilatkozta, hogy a régi hard rock dalok porosak és unalmasak, míg az új értékálló. Gondolom a sikeres Piramis nyomdokain volt érdemes elindulni - hol volt már az új hullám -, ezért megértem a szavait.

- A siker látványos, hatalmas drukkercsapat járta a Piramissal az országot. Bőrkabát, nyáron is bojtos jambósapka, bakancs - ez volt a főismertetőjel. A magyar kulturális intézményrendszer, ORI, lemezgyár, televízió, rádió nehezen fogadta el a csoportot. - Még bennünket, zenészeket is úgy kezeltek, mintha ellenségek lennénk. Neveztek irredentáknak, fasisztoidoknak, aztán meg árulóknak, olyanoknak, akik állítólag eladták magukat. Támadtak bennünket olyan zenésztársak is, akik ma már milliomosok az úgynevezett "csóró-rockból". ők vádoltak bennünket és azóta is habzsolják a dohányt. Lila köd borította a Piramist, igaz a legvégére megértettek bennünket.

Egy kicsit fals az információ, ugyanis a Hanglemezgyártó Vállalat minden akkori törvényszerűséget félretolva, hihetetlen sebességgel reagált a Piramis sikerére és karolta fel a zenekart, hiszen szinte azonnal piacra dobott egy kislemezt, készülhetett a nagy is és tervezni lehetett minden évben egy újabbal.

A szakadt-rockból meggazdagodók a mai napig ugyanazokat a zenekar neveket használják és már csak egy van köztük, aki a mai napig "harcol a világgal", de őt éppen ezért szereti a közönsége, mert így tűnik hitelesnek, még ha a világnak sohasem volt kedve ő ellene küzdeni. Nem gondolom, hogy bántani illenék bárkit is, ha csak nem az évekig tartó háborúskodás miatt, de abban ugyanúgy nyakig benne volt a Piramis főnöke is. Szóval a vitákat egy ideig engedjük el mi is.

- A közönség mellétek állt.

- A tiltott gyümölcs mindig édesebb lehet, de ez csak apró tényező volt. Ezrével vették észre a gyerekek, hogy a korábbi zenekarokhoz képest mi értékeket hoztunk a felszínre. A fiatalok mindennapos gondjairól szóltunk, velünk kezdődött a rockdömping, amely aztán gyorsan tetőzött is, sőt, a mai állapotokhoz vezetett. Úgy érzem, nincs is jelenleg számottevő ellenfél.

Teljesen egyetértek Sommal, amíg a Piramis tiltott gyümölcsnek számított, ami a mi esetünkben azt jelenti, hogy küzdött ellene a média és millió helyről próbálták megfejteni a "jelenség" okát. Amint a zenekart támogatni kezdte a hatalom, abban a pillanatban már nem volt olyan érdekes, jöhettek a Fekete bárányok és a többi '79-es banda.

- Azzal is vádoltak, hogy nem azonosultál a csövesek életformájával. Adtál a külsőségekre, lovagoltál, aranyat hordtál, úgymond jól éltél.

- Moldova is írt a csavargókról, mégsem vált azzá, s a melósok is szeretik írásait. A fenti ítélet alapján nekem szipóznom kellett volna, hogy ne tudjak gondolkodni. A szipózás egyébként a legnagyobb baromság! Nem akarok meghülyülni! A Piramis sosem a csövezés mellett buzdított, éppen ellenkezőleg. A Kóbor angyalban például arról énekeltünk, hogy m ilyen rossz érzés, hogy nincs egy hely, ahová mehetnénk.

- Pályafutásotok egyik csúcsa: 1978. október 15-én a BNV területén a szolidaritási rockfesztiválon több mint 30 ezer néző volt kíváncsi rátok. Az előző napon, a Locomotivon fele annyian sem voltak. Észrevettétek akkor, hogy milyen magasra érkeztetek?

Most egy kicsit mosolygok, hogy volt, aki le merte írni, pedig az, hogy az LGT-re nem igazán járt a közönség...

- Persze hogy tudtuk, de a rockzenét sosem hasonlítottuk például a hegymászáshoz. Nem akartunk mindig magasabbra jutni. Sokkal inkább az lett volna a fontos, hogy utána ne zuhanjunk a mélybe, egyesek ne törölhessék belénk a lábukat, ne lehessen a korábbi értékeinket semmibe venni. Ez független az aranyügytől. Ebben a szobában hét-nyolc évvel ezelőtt ültek olyan újságírók, akik akkor sem tudtak semmit a zenéről, zérók voltak, de amikor lehetőséghez jutottak, egyéni ideológiát gyártottak a zenekar ellen, sajátos fóbiájukat publikálhatták is.

A mind magasabbra jutásról Som 1976-ban kimondott szavai jutottak eszembe, miszerint "Már csak az Omegát kell megütni és mi leszünk a legnagyobbak". De amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy Lajos kimondja - ha burkoltan is -, hogy igazából mennyit köszönhet az Ifjúsági Magazin újságíróinak és ezt nagyon jól tette, hiszen ezzel megmagyarázta, hogy miért is áll szóba újra a szerkesztőséggel.

- Te sosem követtél el hibát? A sajtó segítséget is adott, sokat foglalkozott veletek.

- Hibáztam eleget. A sajtó segítségét sosem erőltettem, de semmilyen zenekar nincs meg sajtó nélkül. Azoknak illett volna megvédeni a Piramist a jogtalan támadások ellen, akik milliós hasznokat szedtek ki belőlünk. De nem érkezett segítség, csak támadás. Gyakorlatilag magunkra maradtunk, miközben mindent egyedül csináltunk.

- Sokan vágytak utánatok, hány levelet kaptatok?

- Csak mosolygok, amikor mostani zenekarok arról beszélnek, hogy mennyi levél érkezik hozzájuk. Mi tíz-tizenöt ezret kaptunk havonta. Ma is a pincében lapul vagy százezer darab. Ezek az én legféltettebb ereklyéim, most elárulok egy titkot. A Pinyó papája válaszolt valamennyire, komoly pozícióban lévő ember, aki nagy felelősséggel élte át a gyermekek problémáit, s amelyek nagyobb körültekintést igényeltek, mindig közösen beszéltük meg a választ.

- Nosztalgikus alkat vagy?

- Nem muzikális vagyok!

- Valójában mi vezetett Révész kiválásához?

- Lent és fent. Ez volt a helyzetünk. Igazi idegmeló, amelyet én könnyedén el tudok viselni, ilyen az alkatom. A Kölyök nem tudta, ő sokkal érzékenyebb mindenre. Akkor nagyon haragudtam rá, amikor az NDK-ban koncerteztünk, s hallom, Sanyika angolul bejelenti a közönségnek, ebben a formációban most hallják utoljára a Piramist. Azt hittem viccel, gondoltam átmegyünk csárdásba. Úgy búcsúztatjuk. Ám kiválását a magyar közönség nem emésztette meg, azóta ő nem lépett színpadra, ez is bizonyítéka: cseppet sem volt közömbös a Piramis iránt.

Mint azt 1992 óta Révész Sanyi folyamatosan bizonyítja is!

- Te nagyobbat hibáztál, hamarosan elkövetted életed legnagyobb tévedését.

- Ha humorizálhatnék, azt mondanám, a lónak is négy lába van, mégis megbotlik. Más is bukott már, élsportoló, menő művész, gazdasági vezető. Sokan tán azt is bekalkulálják, elnézőbbek lesznek a vámosok. A mi esetünkben nem ezt tették. Hogy miért nem? Azt én nem tudhatom. Tény: hunyó voltam a dologban, nem akarok mosakodni.

Ebben is alaposan igaza van Somnak. Az '50-es évektől kezdve hordták be "üzletszerűen" a sportolók, zenészek, művészek a harisnyákat, hangszereket, tévéket, és amit itthon csak ellehetett adni, ide tartozik az arany is.

- Mit csináltál?

- Benne voltam egy ügyben, nagyon leegyszerűsítve a dolgot: több ember összeadta a pénzét, bizonyos aranymennyiséget hoztunk át a határon, amelyet egyébként hivatalos formában, állami felvásárlás során bocsátottunk áruba. Egy ponton nem stimmelt a dolog, az arany nem hivatalos úton került az országba. Valuta is forgott, ma már tudom, primitív dolog volt, s a kivitelezés sem vallott nagy észre.

- Nem gondoltál rá, hogy az egykori Piramis őrs tagjai nem éppen ezt várták tőled? Elfordult a közönséged?

- Nem. Egyébként ezzel az üggyel én senkinek a pénzét nem vettem el, nem bántottam senkit, nem ütöttem, nem loptam, nem gyilkoltam. Persze, most nem a becsületről akarok papolni, de mindenkinek meg kell élnie, valahogyan a családot el kell tartani, akkorra eldugultak a hivatalos pénzcsatornák, az adót, az SZTK-t ki kellett fizetni. S csak az tudja igazán, aki maga is foglalkozik vele, hogy milyen összegeket emészt fel egy zenekar eltartása, milyen magasak a kiadások, s bármi legyen is, létezni kell. A magam dolgaiért, bűneimért vállalom a felelősséget, nem keresek kibúvót. Úgy érzem, a közönség nem haragszik. Egyetlen élménybeszámolón sem kérdezett rá senki, valójában mi is történt, nem nyomták az orrom alá: Som, te bűnöző, maffiavezér vagy.

- Mit éreztél az előzetes fogságban, a Tolnaiban?

- Ezek kemény dolgok. Ha valakinek nincs kellő lelkiereje, tartása, annak vége. Láttam mázsás bűnözőket, vagány fickókat, akik a fejüket verték a falba.

- Milyen a börtönélet? - Mit mondjak: nem leányálom, még csak nem is a Hilton. Már szóltam róla, nekem külön szerencsém, hogy tudok alkalmazkodni. A körülményekhez képest mindenütt jól vagyok. Akadt egy kritikus hetem, amikor csak azt éreztem, összeom­lott körülöttem minden.

- Veszítettél.

- Így nem pontos, úgy éreztem: veszíthetek! Az ügyvédem megmondta: kettő és nyolc év között kaphatok. Gondoltam, ha közepesen sikerül minden, négy fal között leszek öt évet. Mint Monte Christo, de itt aztán nem tudom bontani a falakat. Ez kemény volt. Hivatalosan fogalmazva előzetesen a Tolnaiban voltam, a külvilágtól teljesen elzárva, itt három hónapot töltöttem. Nem írhattam, nem olvashattam, nem volt tévé, rádió, az ember csak ült és marcangolta magát. A bűnözők helye. Utána voltam a Markóban, itt már folyt a levelezés, szólt a börtönrádió. Amikor bevonultam, Piramis-nótákkal kezdték, azt szánták ajándéknak, s a zene hallatán minden előjött bennem. Akkor én úgy értékeltem, meg kell húzni azt a bizonyos vonalat. Volt, ami addig tartott, s bármi történik, tovább kell lépnem.

- Mit határoztál el?

- Azt, hogy ki kell kerülnöm, és újra zenész leszek. Persze, azért egy-két mélyütés is ért. Megkeresett például egy újságíró, aki a mi népszerűségünkön ka­paszkodott fel, irkálta a cikkeit, a végén ellenünk fordult, összetörve akart látni, s nagyon jól tudtam, nem azért látogatott meg a börtönben, hogy nekem segítsen. Már előtte is nyomta belénk a kést. Elmondta, az ő szempontjai szerint szeretne egy interjút készíteni velem. Talán megértik, hogy nem vállaltam. A Magyar Rádió képviselője még gusztustalanabb volt. Egy fiatal hölgy közölte velem idegesen, egy órája vár rám, azért jött, hogy felvé­telt készítsen a szilveszteri műsorba. A terveimről kellett volna szólnom. Nem vállaltam. Egyébként a családom viselte nehezen az egészet. Amikor az aluljáróban üvöltözték: "Utolérte a sors a Piramis-főnököt!" Más, nálam jóval híresebb előadóművészekkel is történt hasonló, a nemzetközi rockvilágban is.

Az újságírók nem segíthették Somot a börtönben töltött hónapok alatt, és aki mégis jelentkezett nála, az biztos, hogy csak egy jó "szaftos" interjút akart készíteni önmaga népszerűsítésére. Érthető Lajos viselkedése.

- Jó ügyvéded volt?

- Jó, de végül is nem az ügyvédek döntöttek. Első fokon kaptam 1 év 10 hónapot, de az első tárgyalási napon úgy nézett ki, hogy akár még fel is mentenek. A másodfokon még mindig volt sansz, de oda nyomták a két év két hónapot. Gyakorlatilag a legtöbbet én kaptam, azzal együtt, hogy legkevésbé anyagilag én voltam benne az ügyben. Azt mondták, az én személyem motiválta a dolgokat, hozzáteszem: ez egyébként igaz lehet. Egy reményem volt: minden magyar állampolgár egyéni kegyelmi kérelemmel fordulhat az Elnöki Tanácshoz. A körülöttem lévő emberek azt mondták, korábbi életem alkalmas arra, hogy megpróbáljam. Végül is így úsztam meg, beterjesztettük a kérelmet az Elnöki Tanácshoz és kegyelmet kaptam a még le nem töltött büntetésre.

- Elnézést a fogalmazásért, bűntársaid mit éreztek annak hallatán, hogy kegyelmet kaptál?

- Ők úgy örültek, ahogy én, amikor bárki kiesett az ügyből. A családtagjaik jöttek, mondták, hogy én kegyelmet kap­tam, az ő gyerekük viszont nem. Senkinek nem tettem szemrehányást, nyilvánvaló minden anya vagy apa a gyerekét másmilyennek látja.

- Dühít téged, hogy ennyire buta voltál?

- Nem, mert szinte mindenki, aki kiutazik, hoz egy számológépet vagy egy kis komputert, az dühít, hogy másképp, törvényesen is lehetett volna csinálni.

- Rád nem jellemző a kapkodás.

- Az egészben nem én voltam az agy, az én részemről felelőtlenség volt, hogy olyan helyre tettem a pénzemet, amit nem ellenőriztem le.

- Törlesztett neked valaki, amíg vizsgálatiban voltál?

- Persze, de hát hülye voltam, el kellett viselnem, amiket kaptam. A Piramis időszakból egy nagy tanulságot le tudtam vonni, a jövőben sem szabad energiát fektetnem szélmalomharcra. Elsőszámú szempont, hogy a Senátorral kitűnően zenéljünk. Feketén-fehéren kiderült, ki a barát, s ki nem az. Igazán jólesik, hogy azok az emberek, akik engem választottak, bíztak bennem: Takács Tamás (ének), Szekeres Tamás (gitárok), Varga László (billentyűs hangszerek), Gigor Károly (dobok). Az Elnöki Tanács kegyelme azt jelentette, hogy felfüggesztették a büntetést és a munkához való jogomban nem korlátoznak. Működési engedélyemet korábban sem vonták be. Az, hogy nem léptem fel, nem a tiltás miatt történt, hanem társakat kerestem magamnak. Én nem léphetek rosszat egy ilyen törés után.

Az biztos, hogy az újra indulást erősen át kellett gondolni, mert a hiba nagy luxusnak számít ennyi mélypont és mélyütés után.

- Arany fülbevaló a füledben, külsőleg semmit nem változtál.

- Én azért nem fogok más ruhában járni, mert megbuktam. Alapvetően nem változtam meg, bizonyos dolgokban az ember óvatosabb lesz. A megélt negatív élmények, gondolom, kellő változást is hoztak személyiségemben. Amikor alakítottam a Senátort, tudtam, hogy lesznek harcok, de vállalom. Remélem, a közönség nem úgy fo­gad, hogy tessék, itt van a színpadon az "aranycsempész Som". A barátsággal ezután nagyon csínján bánok. Érdekes módon ezekkel a srácokkal egymásra találtunk, nem hallgatták a rossz dumákat: miért mész a Somhoz, kirabol, elveszi a pénzedet, vállalták a veszélyt, s ez tetszett! Mindenáron bizonyítani fogunk, és a produktum dönti majd el, hogy ki a jobb. Nem csak a lemezekre, hanem a koncertekre is gondolok.

- Tudsz még gyűlölködni?

- "Keményen!" - mosolyodik el, majd hozzáteszi - Ez nálunk, zenészeknél egészen mást jelent, mint a hétköznapi életben, mi így fogalmazunk, amikor arra gondolunk, hogy hajtunk, nyomulunk előre. Meglehet, a Senátort sokan választják majd. Úgy indítjuk mindannyiunk új életét a Senátorral, hogy arra majd az egész ország felfigyel, tökéletes rockzenét akarunk csinálni, méghozzá: elegánsan."

Leszögezhetjük, hogy Som Lajos őszintén beszélt és ebben az esetben így is kellett cselekednie. Az már egy másik kérdés, hogy vajon van-e jövője egy rockzenekarnak a rockzene nélküli időben? Hamarosan erre is megkapjuk a választ és arra is, mi történt Révész Sanyival...

Folytatjuk... (2021.10.29)

Írta: Fiery