Cikipédia 12/27 - A Piramis együttes története 25. (1984)

1984 nem a Piramisról szól, de a történések miatt kikerülhetetlen. Ez az év a magyar beat-, és rockzene legsötétebb éveként vonul be a történelemkönyvünkbe, hiszen megszűnik a szentély, a Budai Ifjúsági Park. Jöhet a Petőfi Csarnok, lehet majd ott akármilyen nagy koncert, a feeling sosem lesz ugyanaz. Az ifiparkkal a lelkünket is, a fiatalságunkat is és természetesen a szívünket is elveszítettük....

1984-ben minden az új hullámról és a popzenéről szól, de csendesen még ott duruzsol mindenkiben a '70-es évek nosztalgiája. A Piramis teljesen parkolópályán van, helyébe új átmeneti sztárok lépnek, az EDDA is szünetel, Pataky Norvégiában gondolja át az új csapatot már Fortunával - a szerencse fia -, hogy 1985-ben levetve sikeres múltjukat, visszatérjen a vérkeringésbe. Az Ifjúsági Magazin így nosztalgiázik az "arany korról":

"Az EDDA Művek március 29-én, a Közgáz klubban, az ún. Rock-reflektoron vett részt. A buli fővédnöke Som Lajos, aki együttesével sokszor segített már a Műveknek. Fellép az East is, valamint a Rolls. Az Eddások cseppet sem megilletődöttek, tapasztalt muzsikusok, nagy sikert aratnak. Részben ennek is köszönhetően, utána óriási turnéba kezdenek, áprilistól decemberig járják az országot, több tízezren látják őket. Egyre többen beszélnek róluk, Budapesten is sejteni kezdik: az Edda befuthat. Azokban a hetekben nagy akcióba kezdett az Edda Művek. Elhatározta, hogy önálló koncertet ad a Budai Ifjúsági Parkban. A miskolci fiúk igyekeztek rettentő óvatosak lenni, alaposan körül járták a témát, mindent megfontoltak, kitűzték a dátumot: június 3. Óriási szervezésbe kezdtek, Nagy Feró, a Beatrice főnöke vállalta az erősítő berendezések összeszedését, egyszóval a hangosítást. Megkaptak tőle minden segítséget, úgy érezték, elérkezett az idejük, most aztán mindent egy lapra tesznek fel. A koncertre utazva az első plakátot Attila vette észre. Csak ő tud úgy nézni, fél szemmel sandított rá: Piramis - ezt látta. Még örült is, hogy Som Lajosék bandája játszik valahol. Mindig külön figyelmet szenteltek a Piramisra. Megint egy plakát, az autó suhant tovább. Megint egy. Lassítanak, s meglátja a helyszínt: Kisstadion. Nem, nem lehet ilyen balszerencsénk! Ez nem lehet igaz! Nevetett kínjában, elállt a szívverése. Ők, a vidéki bunkók arra a napra kötötték le a premierkoncertjüket, a nagy lehetőségek fellépését, amikor bará­taik - a Piramis - a Kisstadionban koncerteznek. Az ifiparkban kellemes idő, mosolygó arcok fogadják a társaságot, kézfogások, hellózások, mindenütt. Egymást nyugtatgatták, tolták a kezdést, de nem lehetett tovább húzni az időt, színpadra léptek százhetvennyolc fizető néző előtt. Tökéletes csőd! Életük legjobb koncertjét mutatták be, szédületesen jól játszottak. Németh Gyula, a park igazgatója maximálisan elégedett volt a kevés fizetővendég ellenére, ismerte ő a szakmát, jól tudta, megtérül még ez a rockcsoport. Azonnal újabb időpontot, szerződést ajánlott. S ez egyúttal bizalmat jelentett. Néhányan úgy gondolták, hogy az Eddát összehozzák Zalatnay Saroltával. Nem volt eleve halott az ötlet. Augusztus 18-20. között Berlinben együtt léptek fel. Akkoriban nagy port kavart, hogy Vikidál Gyulát, a P. Mobil énekesét árulónak tekintették. Sokan úgy vélték, elárult egy ügyet, harcot, akkor hagyta ott együttesét, amikor az a legerősebb volt. A Schusterféle csapat mindenkinek riválisa lehetett volna. Állandóak voltak a vádaskodások, nagylemezig nem jutottak. A megújhodott P. Mobil, az új énekessel, bemutatkozó koncertet tartott az Ifjúsági Parkban. Előzenekarként színre lépett az Edda is. Átütő sikert aratott. Másnap buli Debrecenben, szeptember 18-án pedig Miskolcon, a vasutas művelődési házban Vikidál Gyulával és a Dinamittal. Szeptember 22-én a Budai Ifjúsági Parkban felveszik első kislemezüket, az Álom és a Minden sarkon álltam már karácsony előtt megjelenik. December 26-án átveszik az Év meglepetése díjat, amelyet a PM Pop Meccs népszerűségi szavazásán nyertek el. December 31-én évbúcsúztató pezsgős koncert."

1984-ben elbúcsúzik a Budai Ifjúsági Park. Csodálatos évek vannak mögötte, először a beatzene, majd  elsősorban a Piramis jóvoltából a rockzene fellegvára. Az Ifjúsági Magazin Ifipark siratójában nem tagadhatja le, hogy mennyi mindent köszönhet a legendás park a legendás zenekarnak, bár az író itt is igyekszik "elsímogatni" a különbséget, azt mindenki tudja, hogy soha nem volt annyi rajongó az ifiparkban, mint a Piramis fellépésén...

"A "szürke" éveket 1977-ben a Piramis je­lenség, a kemény rock­zene diadalútja szakítja félbe, s ez teszi a Parkot ismét a hazai rockélet centrumává. A "jelenség" a Taurus - Tűzke­rék - Piramis nosztalgia ­koncerttel kezdődik 1977 nyarán, majd a Mini - P. Mobil rock - keddek iránt mutatkozó nagy érdek­lődés jelzi a közönség és a zenei divat újabb vál­tását. 1978-ban bemutatkozik a Korál, emlékezetes koncerteket ad a Beatrice, Mini, Piramis (kétszer is), a P. Mobil. 1979-ben előretör az Edda, Hobo Blues Band, bemutatkozik a Karthago, Di­namit, Rolls, East. Visszatér a hatvanas évek hangulata. Az 1977- 80 közötti időszak a Park második "aranykora". Aki megakarja mé­rettetni magát, annak a Parkban koncerteznie kell, s az itt aratott siker mindennél fontosabb értékmérő. 1980 május 27-én azonban egy saj­nálatos baleset véget vetett a rockünnepeknek. Az Edda koncertjén a kőkorlát leomlott, 5 fiatalt megsebesített, s a Parkot egy évre bezárták. 1981-ben, amikor újra megnyitotta (hátsó) kapuit, az előző évek forró hangulatának már nyo­ma sem volt. A felére csökkentett nézőtér már csak ritkán telt meg, az új hullám vagy az utánpótlás zenekaraira már nem volt kíváncsi az ismét átalakuló közön­ség. A csövesek nyakkendőt kötöttek, öltönybe - kosztümbe bújtak, kiöregedtek a koncertlátogató korból, az újak pedig sem a zenei élet­ben, sem a színpad előtt nem tudtak új "jelen­séget" kialakítani. így a Park utolsó korszaká­ban, a nyolcvanas években ismét szürke évek következtek, amelyekre rányomta bélyegét az a tény, hogy a Városli­getben, sokkal modernebb, kedvezőbb körülmények között felépí­tették az új ifjúsági szórakoztató központot, ahol a fiatalok igényeinek jobban megfelelő körülmények között szórakozhatnak majd. A Park végleges bezárása sokunkat érintett fájóan. Mert lehettek jobb vagy rosszabb kor­szakai, lehetett az em­ber szenvedő vagy szemlélő alanya rossz emlékű balhéknak, csalódhatott kedvenceiben, de azért a Park sokaknak a tovatűnt vagy tovaszálló fiatalságot jelenti el­sősorban. A Magazin az első számoktól kezdve igyekezett beszámolni a Park életéről, az ott zajló eseményekről, mert szerkesztői úgy gondolták, hogy ami ott történik, az nem csak a rock történészeknek lesz fontos, hanem az olvasókat is érdekli. Ezért született meg ez a "rek­viem" is , mert azt hisszük, nem csak Buda­pest városképe lett sze­gényebb egy karakteres színfolttal, hanem az ifjúsági kultúra történetében is lezárult egy feje­zet, amely jövőre, re­mélhetőleg a Városligetben, tovább íródik."

Az Ifjúsági Magazin szerkesztőinek, újságíróinak is sokat jelentett a Park, ezért amikor csak lehetett egy rövid megemlékezéssel jutalmazták elmúlását, mely tündöklő időkből nem maradhatott ki a Piramis. Még 1984-ben is illett úgy írni az LGT-ről, mintha valami nagy tömeget vonzó hatalmas sikerű zenekar lenne. A legnagyobb tömeg mégis Taurus, majd később még többen a Piramis koncerteken verődött össze. Bizony, az új hullám hatástalan maradt. A közönség nem feleződött, hanem tizede, huszada lett a '70-es évek végi rock közönségének. Bizony volt GM 49, vagy Color koncert 15-50 ember előtt. Ennél még Presserék is jobbak voltak a maguk 1500 - 2500 fizetőnézővel. Hol volt már a tízezres rocker tömeg...

"A Park történetében az első rekordot a Scampolo állította fel 1964-ben, amikor a pályafutása csúcsán lévő rock and roll-banda telt ház előtt koncertezett. Ezt a csúcsot 1966-ban a Liversing döntötte meg, majd az Illés és az Omega mondhatott magáénak 7- 8 ezres közönséget. Az Omega 1968-as angliai vendégszereplése után a Parkban játszott először és a rajongók a buli után transzparensekkel, jelszavakat kiabálva (Aratjuk a gabonát, szeretjük az Omegát!) vonultak át a Lánchídon. Az első "tízezres" bulit a Sakk Matt mondhatta magáénak. Ekkor már nem volt divatban a táncolás, s az asztalokon is álltak. A hetvenes évek elején a Gemini, a Bergendy és az újjáalakult "nagyok (LGT, Omega, Fonográf, Skorpió, Taurus) koncertjein jött össze nagyobb tömeg, de ezeknek a koncerteknek a hangulata meg sem közelítette a "beatkatlanokét. 1978. április 30-án az emlékezetes Piramis koncerten kezdődött a csáposok időszaka. Június 15-én a Beatrice buliján született meg a "botránybanda elnevezés, s december 23-án ugyancsak a Piramis adott először téli szabadtéri koncertet. 1979-ben a Mini tízéves jubileumán vagy a Hobo Blues Band idényzáró, vendégekkel "dú­sított" koncertjén szorongtak tízezren. 1980-ban pedig a Hungária adott rock and roll party-t a május 24. tehetség­kutató verseny után. A nyolcvanas években emlékezetes koncerteket már nem rendezhettek a leszűkített nézőtér, a biztonsági előírások miatt. A P. Mobil Parkzáró koncertjére azonban valószínűleg ismét megtelik nem csak a park nézőtere, de a Várdomb "zsöllye" is."

A következő sztori a hivatalos, de nem a teljes igazság. Mivel felhatalmazva nem vagyok, ezért egy ideig megőrzöm még a titkot, mindenesetre szó sem volt a P. Mobil előzéséről, noha valóban rengeteg rajongója volt a bandának. Az Ifjúsági Magazin, ha egy kicsit szépítve is, de így emlékszik arra a koncertre, amikor húszezer ember akart bejutni az ifiparkba, ez volt az a nap, amikor Vikidál Gyulát a mentő vitte el:

"1978 május elsején a Park történetének talán legnagyobb koncertjét rendezték meg a P. Mobil és a Piramis közreműködésével. Sokak meggyőződése szerint, ha ezen a koncerten a P. Mobil fellép, akkor a hazai rock történetben nem Piramis, hanem P. Mobil-jelenségről beszéltünk volna. De a P. Mobil ezen a bulin nem léphetett fel. A zenészek ugyan már a megbeszélések alkalmával figyelmeztették a vezetőséget, hogy "nyomulás" várható, de ekkora tömegre senki nem számított. A tervek szerint mindegyik zenekar a saját cuccán játszott volna, de a P. Mobil kábeleit széttaposták, így csak a Piramisnak maradt meg a "hangja". A technikusok mindent megpróbáltak, de nem sikerült megszólaltatni a berendezést, a Piramis stábja viszont nem adta kölcsön a cuccát a "konkurenciának". A P. Mobil ott állt tehetetlenül, "süketen", a tízezernyi csövestábor viszont már türelmetlenül követelte az "élményt", s amit a P. Mobiltól nem kaphatott meg, azt duplán megkapta a Piramistól, amely ezzel az emlékezetes koncerttel kezdte meg üstökös karrierjét. Vikidál Gyulát, a P. Mobil énekesét viszont annyira megviselték az események, hogy a Park bejáratánál összeesett és a mentők vitték el. A szakmában sokan úgy vélekednek - talán nem is alaptalanul -, hogy a nyár folyamán bekövetkezett P. Mobil felbomlás kezdete is, ez a P. Mobil számára oly szerencsétlenül sikerült koncert volt a Parkban."

A legendás "rocktemplom" véglegesen bezárta kapuit, ez volt az idősebb lakók kívánsága már évek óta. Ez az év a nosztalgiáról szólt és ebből nem lehetett kihagyni minden idők legnagyobb magyar zenekarát, a Piramist sem. Emlékszem, e sorok írója sem akarta elfogadni a kényszerű helyzetet. Sajnos a fiatalokat kitessékelték a vár aljából egy számunkra teljesen idegen környezetbe a városligetbe, a Petőfi Csarnokba, aminek a hangulata távolról sem volt már ugyanaz mint a Budai Ifjúsági Parké. Én ott voltam, amikor a Karthago előszőr játszotta el a Requiem című dalt és a közönség döbbenetében csendben állt, gyufát, öngyújtót gyújtott és a végén könnyezve ütemre tapsolt. Ott voltam, amikor az EDDA koncerten leszakadt a fal, ott voltam, amikor Radics Béla utoljára lépett fel és minden "melléfogását egy titkos összeesküvésre" fogta, amikor Hobón kifütyülték Pressert és Bergendyt. Ott voltam, amikor Karthago koncert előtt a barátomat megverték a fekete ruhás Korálosok, amikor a Rolls Frakció koncert alatt D. Nagy Lajos spray-vel festette be az önként vállalkozó rajongók haját, amikor Bokor Gyula kifakadt, hogy Color koncerten miért nem csápolnak a fiatalok, amikor Torma süketelt a színpadon, vagy a koncert alatt Vörös István gatyáját majdnem térdig lehúzta Cirmos Kormos. Én ott hallottam először az ország legjobb torkát énekelni, a zseniális salgótarjáni Fanyúl (Őszi dal - hallgasd végig!) zenekarból Kudella Aladárt, akire Som még Révész utódaként gondolt, csak a tervet a "konkurencia" egy aljas húzással meghiúsította. 

Tizennégy éves koromban háromszor lógtam be, kétszer hátul a várnál, egyszer elől a rácsnál. Ott voltam, amikor Lord koncerten többen voltak a színpadon, mint a színpad előtt és azóta is az akkor játszott dalaik a legnagyobb slágerek. Százszor is láttam, amikor Török Ádám lépett fel a varázslatos Minivel, de volt egy emlékezetes S.O.S. buli is, ami után Kocsándi Miki a Karthagoba igazolt, ahol aztán nem elég, hogy félelmetesen jól dobolt, de úgy énekelt, ahogy az énekesek közül alig néhányan. Elsirattam Radics Bélát, Beamter Bubit, izgalmas volt, mikor Billt kilopták egy fellépés erejéig a kórházból, és elnyomták ketten Hobóval a Fehér blues című számot, de akkor is könnyeztem, és a legvégén, Nagy Feró Ősbikini buliján, majd másnap Schusterék elektromos temetésén...

A Budai Ifjúsági Parkkal megszűnt az én fiatalságom is, és hatalmas máig kitöltetlen űr keletkezett bennem. A PeCsa rengeteg nagy buliján ott voltam, de egyik sem nyújtott akkora élményt, mint az ifipark és tudom, hogy hiába mesélem azoknak, akik nem voltak ott, ezt ők nem érezhetik át. A mai napig elérzékenyülök, ha eszembe jut a Budai park, mert az életem, az otthonom ott volt...

1985 bármilyen meglepő, de ismét a Piramis felé irányul, hogy miért, az maradjon titok még 3 napig, aztán hulljon le a fátyol! Minden esetre sok mindent megtudunk...

Folytatjuk... (2021.10.26)

Írta: Fiery