Cikipédia 12/24 - A Piramis együttes története 22. (1982/1)

Elérkeztünk 1982-be, amikor már egyáltalán nem foglalkozik az ifjúsági sajtó a Piramissal, vagy csak érintőlegesen. A zenekart leírták, lenullázták, lehúzták a WC-n. A média új, fényesebbnek tűnő alkalmi csillagokat keres, akad is egy pár, de azok egyenlőre klónok. Az Esti Hírlap, az  MSZMP Budapesti Bizottságának valamint a Fővárosi Tanács lapja maradt a banda egyetlen támogatója, de aki abban az időben volt fiatal, az tudja, hogy mennyire nem olvastuk ezeket a pártújságokat. A csend azonban átmeneti, mert az előző évi balhé csak az előszele mindannak, ami hamarosan bekövetkezik. Addig még persze felforr egy "pillanatra" a levegő a "szűkített" Piramis bemutatkozása, valamint új lemeze körül, de aztán beverik az utolsó szeget is a zenekar koporsójába, bár ezúttal a kalapács Som kezében lesz...

Az Ifjúsági Magazin már jó ideje nem foglalkozott a Piramissal, az alábbi cikkben is csak a megjelent évkönyvben foglaltakból emel ki részleteket. Mintha a Piramis már csak a múltat képviselné...

"Folytatja jő hagyományait a Zeneműkiadó Vállalat. Májusban jelent meg a Rockévkönyv 1981, amely az első ilyen jellegű vállalkozás a hazai pop történetében. Hogyan lett az első magyar diszkózenekarból ezerszer kiátkozott punkbanda? Miért volt törvényszerű a Piramis tündöklése és bukása? Hogyan látja dr. Erdős Péter: született-e Világsztárunk? Hogyan működik az Omega rock vállalat? Miért írt dicsérőleg a New Musical Express az itthon primitívnek tartott új hullámos zenekarokról? Hová tart a limbó-hintó? összeáll-e még valaha az Illés? Mi újság az angol és nyugatnémet poppiacon? Hogyan zajlott le egy punk koncert Debrecenben? Mi történt Radics Bélával, az egykori gitárkírállyal? Mi húzódik meg a nosztalgiajelenség hátterében? "Csak néhány kérdés, amely valószínűleg minden poprajongót - laikust és hozzáértőt - egyaránt érdekel, s amelyre az évkönyv cikkei, interjúi megadják a választ. Fiatal kritikusok és újságírók vállalkoztak arra, hogy a popműfaj történetében először egy összefoglalóigényű kiadványban mutassák be a magyar rockzene legfontosabb jelenségeit. Az évkönyv írásai a sztártörténetek, az egyes irányzatok részletes ismertetése, a látványos sikerek és bukások mellett bepillantást engednek a műfaj hétköznapjaiba, kulisszatitkaiba is, nem egyszer meghökkentő és elgondolkoztató részleteket tárva fel. Külön érdekessége a könyvnek, hogy a személyes vallomásokon és véleményeken kívül az elmúlt év sajtóján a kritikáinak, üzleti és közönségsikereinek tükrében is bemutatja az 1981-es rockévadot, gazdag képanyaggal illusztrálva."

Az utolsó kapaszkodó az Ifipark nyitó koncertje volt, melynek beharangozója a Hétfői Hírekben jelenik meg, de abban is erősen visszafogottan:

"A PIRAMIS együttes koncertje nyitja meg pénteken a Budai Ifjúsági Park nyári szezonját. A hangversenyen elhangzanak azok a dalok is, amelyek a Piramis együttesnek a hét elején megjelenő új nagylemezén szerepelnek."

A Pick-Up rövid ideig működő zenei magazin is beszámolt a Piramis új lemezével kapcsolatosan, valamint arról, hogy a banda visszatér a Parkba. Címében "Merész váltás a Piramis plusz" egy kis optimizmust lehet feltételezni, de hogy a váltást mennyire sikerült kivitelezni, az hamarosan kiderül.

"Piramis plusz lesz a címe a Piramis új nagylemezének. Kedves fricska, hiszen az együtteshez a mínusz illett volna logikailag jobban, lévén, hogy tavaly ötről négyre csökkent a létszám. A zenészek viszont úgy gondolják, hogy a cím nem erre vonatkozik, hanem a produkció egészére. A felvételek a napokban fejeződnek be a Mafilm zenetermében, és annyi máris bizonyos, hogy ilyen mértékű (és talán minőségű) merész váltásra nem igen akadt még példa a műfaj hazai történetében. Változott a zene, a szöveg, az egész felfogás, és a korábbi rockképletekhez képest bizarr és szikár lett a Piramis új stílusa, sok tekintetben a Bauhausi művészeti iskola példáját követi. Némi érzékeltetésül pár dal címe: Nikkelpók, P.V.E.C.B angyal, Woland II. bálja, A húsevő virág. Az új történet érdekessége, hogy a zene hangulatát nemcsak a mondandó, hanem a színpadkép is erőteljesen hangsúlyozza: Bacmann Gábor látványtervező ötletei nyomán különleges környezetben lép majd színpadra a kvartett, amely - ahogy a stúdióban - élőben is vendég muzsikusokkal bővül. A Piramis Plusz című nagylemez, ha minden jól megy, április 30-án jelenik meg - ezen a napon lép fel a zenekar, a Budai Ifjúsági Park nyitányaként és az április 9-én induló országos turné záróakkordjaként, a fővárosban.

És akkor jöjjön egy döfés az Igaz Szó újságtól, ahol a koncert után sikerült alaposan leszedni a keresztvizet a Piramisról. A cikk írója sértődött kisgyerekként fogalmaz, mint aki már régóta készül megmártani kését kiszemelt áldozatába:

Talpig fehérben lépett a színpadra a megfogyatkozott Piramis együttes, körülbelül egy év kényszerszünet után, a Budai Ifjúsági Parkban. És persze a Becsület című számukkal indítottak, groteszk fintorként mindazoknak, akik még esetleg emlékeztek a legendássá növesztett eredeti Piramis utolsó "nagy" attrakciójára; a pécsi "jótékonysági koncertre, ahol dupla gázsiért játszottak. Mondanám, hagyjuk a múltat, de a bemutatkozó koncert után úgy tűnik, inkább múltja van a Révész Sándor nélküli Piramisnak, mint az előző periódusához mérhető jövője. Még akkor is, ha a koncert vége felé a zenekarvezető, Som Lajos éppen az ellenkezőjét kiabálta a mikrofonba, két szám között. De lássuk, mire alapozom a véleményemet. Magára a zenére még részletesebben kitérünk majd az egyik LP-figyelőben, ezért itt most elsősorban a koncert főelemét vegyük szemügyre. Látványban igen nagy csalódást okozott az együttes, hiszen a beharangozó nyilatkozatokban bauhausi színpadképet ígértek. Az utolsó pillanatig reménykedtünk, hátha megtörténik a csoda, de nem, a Piramis bent ragadt az "őszinte kőkemény korszak" díszleteiben, ahol egyedül Závodi János talált élettel teli szerepre. Ez azonban az elektronizált alapú, újhullámosított zenével került összeütközésbe, éppen úgy nem harmonizált, mint Som Lajos csinos öltönyével, a nyakában villogó nikkelezett zsilettpenge. Az "új" szólóénekes, Gallai Péter szimpatikus igyekezettel próbált megfelelni kényszerű szerepkörében, de ez sajnos meghaladja az ő adottságait. Legélesebben a régi dalokban jött elő mennyire erőtlen Révész gesztusai, kamaszos virgoncsága nélkül a zenekar. Pedig Gallai becsülettel megpróbált mindent, igyekezett új imágóját minél tökéletesebben megvalósítani arckifejezésében, mozgásában, ez azonban a szándék ellenére inkább egy groteszk előadásmód, mint egy szupersztár magával sodró lendülete. A beharangozó írások siettek tudatni velünk, hogy a Piramis megszabadul korábbi - véleményem szerint demagóg - szövegeitől, kiértettebb mondanivaló hangzik majd el a színpadról. Hogy így történt-e, aligha tudhatták meg a nézők, erre tökéletesen alkalmatlan volt a hangosítás. Mindent egybevetve tehát egyelőre nem sikerült fölfedezni azt, amit az új lemezük címe, a Piramis Plusz igyekszik sugallani."

Az 1982-es Budai Ifjúsági Park nyitó koncertjére - a szélnek eresztett hírek ellenére - rengeteg érdeklődő látogatott el. A fiatalok nagyrésze ekkorra már átvedlett "új hullámos" szerelésbe és sűrűn éljenezte a kisszínpadon fellépő előzenekart, a Rolls Frakciót, akkor miért gondolja azt a cikk írója, hogy ugyanez a közönség nem fogadta el a Piramis új hullámosnak szánt zenéjét? Persze a zenekar megint előre szaladt az időben és az újságírók, a rosszakarók - és ez esetben a közönség - sem volt képes lépést tartani. Beszéljünk nyíltan és nézzük meg a dalok és a buli előnyeit és hátrányait is:

A hátrányok: Nagyon sokan álltak a színpad előtt abban a reményben, hogy az öltözőből kirobban Révész és minden ott folytatódik, ahol 1979-ben abba maradt, de sajnos ez nem történt meg. Az is igaz, hogy Gallaival rettenetesen szóltak Sanyika szigorúbb akkordokkal körbe ölelt, kockásított dalai. Az új dalszövegek sem tudták megfogni a közönséget, mert ebben a koncepcióban az univerzális egyetemi haladókon és az irodalom-történészeken kívül azokat senki nem értette. Horváth Attila hihetetlenül hatalmasat alkotott a Plusz lemezzel, de az általa rímbe faragott olvasmányok, történetek, bölcsességek túlontúl magas mércét állítottak az egyszerű munkásfiataloknak, akik akkoriban Hobó koncerten azt ordibálták a leghangosabban, hogy "Bunkó vagyok, tahó vagyok, röhögtek a nagyok". A fiatalok ehhez a műfajhoz éretlenek voltak. A magas színvonalú szövegeket talán még jó öreg kvízmesterünknek, Vágó Istvánnak is nehezére esett volna megértenie még a kezében tartott segéd cetlikkel is. Szubjektív véleményem, hogy ilyen nagyot dalszövegíró sem előtte, sem utána nem alkotott.

Most néhány szó az előnyökről: A rajongók ki voltak éhezve a Piramis koncertjére és bárki bármit mond, végig csápolták a bulit és - bár néhány akkordnál, vagy Gallai visításánál, meghökkentek, élvezték és várták a folytatást. A show és a zene igenis jó volt és a fellépők és a közönség is mindent megtettek a siker érdekében. A Piramis újszerűsége szó szerint fejbe csapta a közönséget, de ez nem azt jelenti, hogy kiábrándultak volna. A levonulás után volt "visszahívás" is.

Az azért nyitott kérdés marad számomra, hogy a koncert előtti hetekben miért nem játszott a rádió egyetlen új dalt sem. Féltek Somék, hogy az új stílus miatt kevesebb érdeklődő lesz? Nem bíztak magukban? Pedig, ha bele állnak egy előzetes kampányba... Ki tudja...

Konklúzió: Nem kellett volna foglalkozni az "ellenségeskedő zenekarok" újságíróival, a saját kapcsolatokat illett volna erőltetni. Nem kellett volna elmenekülni külföldre "koncertezünk és befutunk nyugaton" címmel, folytatásra volt szükség, még több koncertre és még több rádió és tévé szereplésre. A rock haldoklott és az összes zenekar koncertjéről eltünedeztek a fiatalok, így arányában a Piramisnak még mindig nem lett volna oka panaszra. Végül, igen, Gallai Péter mellé egy frontember kellett volna mindenáron! Kitartóbbnak kellett volna lenni, de mint utólag már ezt is tudjuk, a következő, a zenekart letaroló botrány minden tervet romba döntött.

És akkor álljon itt az Igaz Szó lemezkritikája, amivel 1982-ben egyet lehetett érteni. hiszen sem a zenére, sem a szövegre nem volt felkészülve senki, még a cikk írója sem:

"Nyilvánvaló volt, hogy Révész Sándor kiválása a Piramisból nem csak egy énekes távozását jelenti majd, ha­nem egy körülbelül hatéves zenei periódus végét is. Az együttes által képviselt ún. "kőkemény őszinte rock" ugyanis a végsőikig kompromittálódott, gon­dolatilag kiüresedett, zenei fordulataiban manírrá vált. Ez persze minden, a divat és üzleti érdeklődés által agyon koptatott, popzenei stílusirányzat sorsa. A viszonylag hosszú időre visszavonult zenekar előtt igazán sok választási lehetőség nem volt, ami a stílus további alakulását illeti, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a Piramis kezdettől fogva igyekezett divatos lenni. 1981 végén ez pe­dig egyértelműen az újhullám. Szabadabban dönthettek volna egy új frontember kiválasztásá­ban, s ami a lényeg, szerencsésebb megoldást könnyebben találhattak volna. Az új Piramis LP egyik legnagyobb gyengéje ugyanis az, hogy Gallai Péter éneke nem elég markáns. A számok hangzásában uralkodóvá váltak a billentyűs hangszerek, ezeknek a szerepe a leginkább átgondolt. Változatlanul borzasztóan rosszul szólnak a dobok. Érdekes színfolt a szaxofon bőséges használata, viszont teljesen anakronisztikus helyzetbe került a szólógitár. Závodi János stílusa ugyanis kitűnő volt az "őszinte kőkemény­hez", ám egyáltalán nem illik a mostani dalok világába. A stílustörés a Vox Huamanax cimű számban mutatkozik meg legnyilvánvalóbban. Ezt az egyébként érdekes hatású dalt nagyon gyengítik a refrénhez átvezető, még az előző stílusból itt ragadt hangszeres átvezetések s a közepén hallható rockos gitárszóló. Feltehetőleg ez a kiforratlan, kissé zagyva stílus teszi hatástalanná és érdektelenné az egész lemezt. A tasakon a szerzők neve alatt egy "koncepció mester" nevével is találkozhatunk. Hogy pontosan miből is állt a munkája, azt nem tudhatjuk. Az azonban aggasztó, hogy a zene mellett újra meg jelent az "ideoló­gia", amely szerint ezek a dalok a felnőttebb gye­rekeknek szólnának, s előtérbe kerültek a szövegek. Ennek azonban már az is ellentmond, hogy a hazai lemezekhez képest ritka rossz a szöveg érthetősége."

Amíg az utolsó katonák állnak, addig a vár is áll. Az Esti Hírlap igyekezett menteni a menthetőt, de mint azt korábban írtam, a fiatalok nem olvasták a napilapot, ezért az információ - miszerint az Új Piramis nagyon jó - el sem jutott hozzájuk.

"A fejlődést nagyon sokszor segíti az állandó megméretés. Valaha, úgy tűnt, a Piramis fejlődésének, népszerűségének semmi sem szabhat határt. A rockzenét játszó öt fiatalember szinte egycsapásra emelkedett magasra, hatalmas tömegek sorakoztak mögöttük. A recept bevált: legyen mindenki jó zenész, a frontember sztáralkata sem utolsó szempont; s olyan koncerteket produkálj, amilyenhez kevés fogható Magyarországon. A Piramis show-k - pirotechnikával vegyítve - új színt hoztak a magyar popzenei életbe. Lemez lemezt követett, külföldi turnék váltották egymást a szocialista országokba, Nyugat-Európába. S mégis - egymás közt, nem kimondva - tudták, elérkezett az idő, változtatni kell. Legutóbbi két lemezüket is tisztességgel készítették el. A Nagy buli élőkoncert felvétel volt, amely visszaadta a hangversenyek varázslatos hangulatát, az Erotika pedig egy korszak lezárását jelentette.

Most mérföldkőhöz érkezett az együttes. Megjelent az új zenei stílust, ízeket, szövegmegoldásokat tartalmazó Piramis plusz album. Nem csak a zenészek tettek ki magukért, hanem az úgynevezett "háttéremberek" is. (Zenei rendező Péterdi Péter, hangmérnök Peller Károly, a borító előoldalán Halász György érdekes üvegmunkája, terv és grafika: Bachman Gábor.) Az együttes a Budai Ifjúsági Parkban adott koncertet április 30-án. A közönség hallhatta, mire képes Gallai Péter (billentyűsök, ének), Závodi János (gitáros/, Köves Miklós (dobos), Som Lajos (baszszusgitáros) és a két sessionzenész: Kegye János (szaxofonok) és Gömöri Zsolt (szaxofonok és billentyűsök). \ Piramis története talán legfontosabb koncertjét adta. Az új megszólalási mód (sound) igényesebb zenei munkát és hallgatóságot igényel. S ez már más, nem a régi zenekar, hanem a pluszt tartalmazó, Magyarországon jelenleg ezt a stílust egyedül képviselő együttes. A koncert kitűnően sikerült, jó volt a hangulat, a szokásosnál is erőteljesebben villant meg Gallai Péter kivételes tehetsége (a magyar popzene egyik nagy értéke ő), és a többiek magabiztos zenélése. Som Lajos mondta, mekkora öröm most koncertezniük, mindannyiuknak jobban oda kell figyelni önmagukra, hiszen szó se lehet lazításról, zenei pletykázásról, túldagasztó szólókról. A Piramis látványosan végezte munkáját, megmérte magát és - tovább lépett. Talán ilyen jól egyetlen lemezük sem szólt még! Néhány új cím az albumból, ezek egyúttal tükrözik az új szövegek koncepcióját, - mondaivalóját is: A küszöbön ülve, Woland II. bálja, A kobraember, Húsevő virág, P.V.E.C.B. angyal, A nikkelpók, Charlie, Vox Humana, A pénz. Az együttes folytatja a nagylemez élő bemutatóját, tovább járja az országot, s ebben a hónapban az NSZK-ban turnézik."

Bárki mondhat bármit, a Piramis Plusz kultikus lemez lett, egyedisége kilóg a tömegtermékek sorából, a mai generáció talán már megérti a dalokat és megtalálta a zenébe rejtett üzeneteket is. Bár a fent említett Pénz című dalra egyáltalán nem emlékszem, a többi erős szöveggel íródott nóta megállja a helyét a mai napig.

Vas Népe májusban egy beszélgetést közöl le Som lajossal, aki még elhiszi, hogy a Piramis visszakapaszkodik a csúcsra és mint mindig, ezúttal is kiválóan érvel, de hogy ennek lesz-e eredménye, ki tudja?

"Egy ideje sajátos átrendeződés figyelhető meg a hazai rockzenében. Egyre (több "kemény" csapat vált, a tőlünk nyugatra már hosszú évek óta divatos új hullámos zenével kacérkodik. A KFT robbantott első ízben a nagy nyilvánosság előtt - számaik bejöttek, népszerűek. Aztán felitűntek a többiek, az East, a Fórum, a Bizottság és így tovább. Leginkább a Piramis képesztette el az egyszerű ritmusképletű fémzenén nevelkedett ifjak ezreit. Révész Sándor kiválása után fordítottak igényes, nehezebben "emészthető" stílust vettek fel. Az ár nem kicsi: két éve még óriási tömegek előtt koncerteztek, most csupán néhány százan kíváncsiak rájuk. A legutóbbi szombathelyi fellépésükön negyed ház előtt játszottak. Ám ezt nem érezték kudarcnak.

- Öt évig döngöltünk, azaz rém egyszerű, nem sok zenei ötletet hordozó nótákat csináltunk - mondta Som Lajos zenekarvezető. - Aztán láttuk: az egyre-másra alakult új bandák ugyanezzel operálnak. Végül oda jutott a dolog, hogy a közönségnek mindegy volt, ki van a színpadon. Annyira egyformákká váltak a dalok. Tulajdonképpen csak nevükben voltak mások a zenekarok. Elveszett az egyéni arculat, egyfajta massza alakult ki, megszűnt a kiugrás lehetősége. Válaszút elé kerültünk: vagy tovább lépünk, vagy végképp beleszürkülünk, olvadunk a középszerbe.

A változtatás egybeesett Révész leállásával.

- Sanyiról annyi; cserbenhagyta a zenekart, nem volt korrekt. Ha marad, akkor is váltunk. Ez már jóideje a levegőben volt. Távozása csak siettette a dolgokat. Nem tagadjuk, amit csináltunk az elmúlt korszakban, de nem is folytatjuk. A nyolcvanas évek könnyűzenei ízlésvilága minden tekintetben tartalmasabb zenét követel. Szerintem vége a döngölésnek, a sematikus kemény rocknak, a "csápolásnak". Ami számít az a zenei teljesítmény, a hangszeres tudás.

A "döngöléshez" szoktatott korosztályok nem így vélekednek. A tömeg most is a HBB, Edda, P. Mobil stb. koncertekre megy.

- Nézd, a kialakult ízlésen nehéz változtatni. Ehhez évek kellenek. Talán egyszerűbb lett volna személy szerint a dolgom, ha teljesen új zenekart hozok össze. Nem pedig újra kezdem a régiekkel. Lehet, még egy ideig "megdobálnak" bennünket. Nem érdekes, ha fáj is. Külföldi példák mutatják, hogy a termés előbb-utóbb beérik. Mi ennek tudatában játszunk most s bízunk egy igényesebb közönség kialakulásában. Otthon felteszem az "aranykori" Piramis lemezt, aztán a mostanit, az új hullámosat. Csupa sláger az előbbin. A negyedik szám után valahogy unalmas az egész. A dalszövegek didaktikusan hatnak, a dob-baszszusszóló egyre megy. Talán Révész érdekes hangja, meg a billentyű. Ebben van valami. No és az új lemez: egyértelműen a billentyűre épül. Tört ritmusok, finom kis betétek, izgalmasan ható megoldások, újszerű hangzás. Gallai Péter egészen jól énekel. Závodi és Som játék a fegyelmezett, precíz A fúvóshangszerek új színt hoznak, aládolgoznak a számoknak. Melyik a jobb? A kérdést így feltenni nem érdemes. Az új a régiből nőtt ki. továbbfejlesztette azt. Egyet bizton állíthatunk: a könnyűzene - így a rock is - a tartalmasabb megoldások felé közelít. Ennek van jövője. A "Világnagy" zenekar, a Rolling Stones vagy fél tucatszor volt képes váltani, alkalmazkodott a "piachoz". Ma is a legnagyobb."

A rockzene egy túlzsúfolt piac lett. Kialakult egy Piramis forma, melynek a csúcsán '76-tól a Piramis, hamarosan - de már egy lépcsőfokkal lejjebb, - a P. Mobil és a Beatrice, őket követi a HBB, a Korál, a Karthago. A Piramis alakja egyre jobban formálódik, szélesedik a többi '79-es zenekarral, majd a kisebb, külvárosi, vidéki bandák, aztán érkeznek a '80-ban, '81-ben alakultak... 

Az emberek azt szeretik, ami elérhetetlen, ami hiányzik, ami egyedi. 1982-re már volt már 25 Piramis, 30 P. Mobil és Beatrice utánzat, miközben további klónok keltek ki sorra a tojásból. 

Aki nem ismeri a Piramis zenekar történetét és most először ezeken az oldalakon követi figyelemmel, az azt hiheti, hogy ennél már nem lehet lejjebb, dehogynem...

Folytatjuk... (2021.10.17)

Írta: Fiery