Cikipédia 12/20 - A Piramis együttes története 18. (1980/4)

1980 a Piramis szempontjából állóvíznek tekinthető. Bár jóval kevesebbet szerepel a zenekar a médiában, sokkal kevesebbet koncertezik, rajongók még bőven vannak. A Piramis még mindig az Omegával osztozik a trónon, és a nyugati piacot célozza meg kisebb sikerrel. Az újságok ugyan "jókat" írogatnak a társaságról, de már mindenki érzi, hogy valami megváltozott. A motor mintha leállt volna, és már csak a lendület vinné tovább a show-t... (Fiery)

A szorgalmas olvasó bizonyára emlékszik arra, hogy a TV-ben bemutatott koncertrészlet után indult be a Piramis szekere, és az első állomás, ahol berobbant a Piramis, az Pécs volt. Ezért is érezhették a srácok, ha ide visszatérnek, talán minden újra a régi lesz. 1980-ban a média minden szinten igyekezett támogatni a zenekart, még az országosan terjesztett Ifjúsági Magazin is beszámolt egy vikéki klub avatásáról, konkrétan Pécsi helyszín. 

Egyébként nem volt lényeges hír, hiszen a városban két kiragasztott plakát után már tódult a nép. Amiért viszont nekünk értékes az információ, hogy a Piramis berobbanása Pécsen történt, most ugyanitt megpróbálnak visszatérni, ugyanoda, ahol 1981-ben véget ér a fejezet, de erről a következő fejezetben...

"Szeptember 22-én Piramis klubot avatnak Pécsett, a Mecseki Szénbányák Tröszt Művelődési Házában. A klub szeptembertől júniusig tart nyitva és havonta egyszer élő műsorral - Piramis koncerttel, élménybeszámolókkal, új felvételekkel, filmvetítésekkel - várják a fiatalokat. Ezen kívül beindítják a Piramis levelezőklubot, amely folyamatosan ad tájékoztatást, információkat az együttesről, s amelynek bárki tagja lehet. A szeptemberi nyitókoncerten a Piramis együttes mellett több olimpiai győztes is fellép ezenkívül további meglepetések is várhatók. így például a klubtagok havonta ajándékot - posztert, matricát, szórólapot - kapnak."

Az Ifjúsági Magazin ugyanebben a számában ír egy koncerttel egybekötött Rockfotó kiállításról. A Piramis nevével még mindig bármit el lehetett adni. Ez az év volt a kívülről minden szép, de belül már nőttek a gondok. A zenekar bármerre járt, kevés néző miatt sosem maradt szégyenben, de Somék azért látták, hogy az a rajongás, az olyan méretű tömeg már nem kíséri őket. Szóval a háttérben már kongatták a vészharangokat, de például ez a rockfotó kiállítás is duplateltházasra sikerült:

"Pontosan 17 éve működik Budapest egyik legpatinásabb kulturális és rockcentruma, a Dohány utcai Metró klub. A megszámlálhatatlan kulturális program mellett, a pop- és rockzene olyan hírességei játszottak itt, mint Zorán hajdani legendás együttese a Metro, a Bergendy. a Taurus, de szinte folyamatos lehetőséget kaptak a klubban a kezdő együttesek is. Az utóbbi négy évben Sram János igazgató vezetése alatt különösén színes programokat kínált a klub. A Metrónak évek alatt kialakult programterve van. A tapasztalatok alapján elmondhatjuk, minden korosztályt és érdeklődési területet ki tudtunk elégíteni. Elsőrangú feladatunk a KÉV és a kerület kulturális, politikai rendezvényeinek megszervezése, illetve lebonyolítása, de ezek mellett bőven marad idő a különböző zenei, szórakoztatási lehetőségek megteremtésére is. Igen nagy sikerű a már öt éve társadalmi munkában dolgozó szakkör, a nyugdíjasok klubja, no és a mostanság oly divatos diszkó. Itt a Metróban de a hazai rock életben is elsőként, rockfotó­kiállítást rendezünk, mely a Piramis együttes eddigi munkásságát öleli fel. A kiállítás alatt különböző kifejezetten Piramis programokat is terveztünk, mint az együttes történetét elmesélő bábelőadást, dedikálás, élménybeszámoló és lesz Piramis diszkó is. Szó van még rockvetélkedőről is, a zsűribe neves újságírókat és zenészeket hívunk meg. A kiállítás november közepén nyílik, s előreláthatólag két hétig lesz nyitva. Még folynak a tárgyalások a különböző rockcsoportokkal. például a Geminivel is. Egy biztos: a Karthágó valószínűleg vasárnapokon lép fel nálunk."

Azért azt még szögezzük le, hogy Magyarországon talán még sohasem volt ennyi érdeklődő fotókiállítással kapcsolatban, ugyanis a meghirdetett napon 900 rajongó jelent meg a Metro klub előtt.

Érdekes írás jelent meg októberben az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapjában Ifjúságpolitika gólyaszemmel címmel. Sajnos a szerző nem a fiatalok szemével láttatja a Piramissal kapcsolatos történéseket, mint ahogy a Beatricével kapcsolatban sem. Ettől még a korkép tökéletes:

"A rock világa, Piramis - hol van már? Sokunkat elragadott ez az öt évvel ezelőtt meteorként befutott őszinte hangú együttes. Sajnos azóta csak ismételni tudja magát. És szóljunk egy szót a sokat emlegetett Beatrice együttesről. Valódiságához kétség sem férhet, de vajon a közönségének többsége is valódi-e, és nem divat toborozta fiatalok? Vajon átérzi-e a szöveget az a tizenéves, akinek otthon mindene megvan? Kétségtelenül nagy élményt jelent a koncert, igaz? Kitombolhatjuk magunkat, agresszív ösztöneink lecsapódnak. De ez a rajongás eszerint főleg nem az együttesnek szól, egyszerűen energiafelszabadító szórakozási lehetőség. A diszkóláz múlóban van és már nem egyértelmű, hogy "Lajos, te vagy az Isten". Fontos pillanat ez az ifjúságpolitikai szervezetnek. Olyan programot, olyan lehetőséget kell nyújtaniuk, ami megállja a helyét és leköti, de nem odaköti társainkat."

Az Ifjúsági Magazin novemberi cikkében a szerző a a rock közönségéről ír, annak eltunyulásáról, miközben nem vesz tudomást a sorra megalakuló fiatal metál zenekarokról, mint a Pokolgép, vagy a már 1977 óta létező, de 1980-tól szintén metálzenét játszó Stress együttesről. Ők már a kapuban voltak! Persze érthető a titok, mert nem akartak még egy Piramis korszakot megélni.

"Milyen is ez a közönség? Nagyon összetett. 10-20 éve nálunk még szinte "tiltott gyümölcs" volt ez a műfaj, rajongói főleg a nyugati rádióadókat hallgatták, s az ott elhangzó számok közül választották ki kedvenceiket. Ma a rádió már éjjel-nappal ,,nyomja" a slágerzenét. Évente sok-sok - valljuk be, a legtöbbször rossz minőségű -, s gyakran egy kaptafára készült nagylemez jelenik meg. Nyugatról behozták a diszkót, s egy ideig ez a fajta zene volt az uralkodó. Sikerült tehát Magyarországon beszűkült látókörű, nem igazán zeneértő hallgatóságot kinevelni. Ez a többség, amely elfogadja, amit tálcán hoznak elébe. De essen szó a kisebbségről is. A hetvenes évek elején létrejött, kemény rockot játszó bandák csak hamar fanatikus rajongótábort szereztek maguknak. (P Mobil, Edda). Nehéz volt az út és hosszú, amíg eljutottak az őket megillető elismerésig. Rajongóik végig kitartottak mellettük, s ekkor történt valami. Nem lehetett őket többé nem észrevenni, s felkarolták őket a "nagyok" (Omega, Piramis) A többség számára eddig lagymatag zenei élet felpezsdült. Akik ráuntak a diszkóra, azok is elkezdtek koncertre járni. Különböző flancos rongyaikat, ruháikat, fityegőiket kopott, szakadt darabokra cserélték. A régi rajongótábor tehát felhígult A koncertre járók közül sokan nem ismerik a rock történetét, irányzatait, nem látják valódi mondanivalóját. (A Boney M.-zene vezette el őket a P. Mobilig?) Baj van tehát a koncertekkel, a közönséggel? Csak annyi, hogy aki ott van, az nem mindig a tiszta zenéért van ott. Hát ennyi. Meg kellene ismertetni minél több emberrel a rock múltját is, hisz jelene abból nőtt ki. És mert a rock valóban "örök és elpusztíthatatlan!"

A következő írás nem tartozik szervesen a Piramishoz, pusztán egy adalék ahhoz, hogy mennyire volt Magyarországon a fiatalok körében népszerű az LGT, vagy Presser. Az Ifjúsági Magazin novemberben számolt be a Pressert kifütyülni című írásában. Ja és emlékszem, hogy hasonló eset nem csak Győrben történt:

"Győrben történt. A háromórás Hobo Blues Band szuperkoncert szünetében Hobo a már felevett lemezről kezdett el beszélni. Üdvrivalgás kísérte bejelentéseit: a szövegeket változtatás nélkül énekelhetik, a Hey, Joe! műfordítói jogát megvásárolta a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, az album még karácsony előtt megjelenik. Elmondta azt is, hogy a nagylemezen - vendégként - Presser Gábor játszik zongorán és szájharmonikán. Ekkor történt a számomra megdöbbentő eset. A tömeg egy része fütyülni kezdett. Presser Gábort, a zenészt, embert vagy az LGT-t, stílust, melyet képvisel? - kifütyülték. A Locomotív zenészeinek tudása vitathatatlan, az pedig, hogy Presser valakinek ellenszenves; magánügy. Fütyülni ilyenkor: egyszerűen bunkóság. És ez még nem is a fő baj. Ugyanis a "fütyülök" nagy része nem ezért, vagy nem csak ezért fütyült. Viselkedésük egy gyorsan terjedő, buta "filozófia" bizonyítéka. A filozófia mély lényege a következő: Csakis azt éltesd, amin, és ahol vagy! Tehát Hobó koncerten imádd a Földest és köpd le a Pressert, Korálon légy a szelíd, lágy harmóniák kedvelője és vesd meg a Mobilt, a Ricsét "vad, üvöltős" dalaikért, LGT-n büszkélkedj, hogy te csak színvonalas zenét hallgatsz, a Hungárián pedig teljesen tagadd meg a mai, vacak modernkedést, hiszen csak az ötvenes évek nosztalgia- rockja az igazi. Vegyél egy jelvényt, amely felnyitható, és cserélhetők benne a kedvencek képei. És cserélgesd is, koncertről koncertre. És az egész itt már túl megy a koncerteken. Nem havonta egyszeri-kétszeri, hanem napi viselkedéssé válik. Ez a filozófia nagyszerűen átfordítható a mindennapokra. Ezért nem csak undorító, de veszélyes is. A győri koncerten Hobó azonnal reagált a füttykoncertre. Megvédte Pressert, nem zenészi szolidaritásból, meggyőződésből. A koncert a régi hangulatban folytatódott. Néhány ember hülyesége itt még nem rontotta el. De vigyázni kell a "még"- re."

Így 41 évvel később megüzenném a cikk írójának, hogy amit lejegyzett, az nem csak Győrben történt, én a Budai Ifjúsági Parkban hallottam először Presser kifütyülését, de két évvel később a Nagy Feró féle Bikini koncerten például Bergendyt fújolta a közönség. Tudom, hogy mindez nem szép dolog, de a füttynek - mint mindig - üzenete van!

1980-ban beindult a jelvény business, amiről a fiatalság irányítói már nem akartak kimaradni. Nagyon okosan a dolgok elébe mentek. Nehogy már maszekok szedjék meg magukat, amikor állami szinten is lehet az ízlést irányítani. Az Ifjúsági Magazin ennek a kezdeményezésnek állt az élére:

"A hetvenes évek második felének egyik legsikeresebb rockcsapata - néhány év múlva bizonyára így emlékeznek majd a Piramis együttesre a tinédzserek. Most azonban még a csúcson vannak, vagy alig túl azon valamivel. November 13-án az Ifjúsági Magazin rock estje keretében nyílt meg a pályafutásukat bemutató kiállítás a Metró klubban, amely két hétig látogatható majd, az év végén a Csepeli Munkásotthonban is bemutatják. Szerény összeállításunkkal mi is kapcsolódunk ehhez, s egyben egy újdonsággal is szeretnénk meglepni olvasóinkat. Az együttes tagjait ábrázoló képek nem véletlenül kör alakúak. Tini-körökben ismét divatba jött a jelvény - a kedvencek képmásaival I Nos, ki-ki kivághatja erről az oldalról a maga kedvencét, s felragaszthatja bádog vagy műanyag jelvényekre. Kiadónk, az ILV is csináltat olyan műanyag jelvénytokokat, amiben cserélhetők lesznek a képek. Arra az esetre, ha netán valaki meggondolná magát menet közben, s átigazol más csapat rajongótáborába. S hogy választék is legyen a képek sorában, a rock, a pop és a disco hazai legjobbjainak képeivel rendszeresen jelentkezünk színes oldalainkon."

A Zalai Hírlap novemberben, mint egy jövendőmondó már megpedzette a sikersorozat végét. Nem volt nehéz, ez az időszak már tényleg nem a Piramisról szólt. Az eltűnés oka persze az is lehetett, hogy hirtelen rengeteg banda kívánta meghódítani, vagy legalább majdnem elérni a Piramis által felállított csúcsot.

"Egy éve még nevüktől volt hangos az ország. Bárhova is ment az ember, ahol fiatalokkal találkozott, ott biztosan szóba került a Piramis neve is. Ők lettek a 70-es évek második felében felnövő tizenéves generáció példaképei, istenei, agyonmagasztalt sztárjai. Aztán eltűntek, nem adtak több nyilvános koncertet. Idén nyár elején nagyszabású országos turnéval kísérelték meg a visszatérést, de a koncert sorozat alig váltott ki visszhangot. Véget ért volna egy korszak a magyar popzene történetében? Lezárult a Piramis pályafutása, már csak múlt időben beszélhetünk a Piramis jelenségről? Igen is, meg nem is. Ami a Piramis pályafutását illeti, biztos, hogy az együttes tovább folytatja. Nemrégiben kedvező amerikai ajánlatot kaptak és minden erővel a számításba vett nagylemez és egy lehetséges turné előkészítésén dolgoznak. Itthon sem tétlenkednek. Gőzerővel dolgoznak új, ötödik nagylemezükön. Ahogy Som Lajos nyilatkozta: "Mindenképpen szeretnénk elkerülni az önismétléseket, s a szélsőségek sodrából úgy kikerülni, hogy egyetlen nagy témára koncentrálunk. Egy vagány lemezzel szeretnénk szólni erről a gyönyörű gyötrelemről... Szeretnénk úgy elmondani véleményünket a szerelemről, a szexről, ahogyan ezt egy rockcsapat teheti. A Piramis tehát egy merész újítással folytatja a 80-as években. De vajon folytatódik-e a Piramis jelenség? Szinte biztos, hogy nem."

Akkor még nem tudhatta a cikk írója sem, de a lemez, amit megemlít, sorozatban a hatodik lett, mivel beelőzte az angolnyelvű album.  Ez az év vízválasztó volt az együttes történetében. Eddig úgy ismertük őket, mint a legnagyobb tömegbázissal rendelkező rockzenekar. Ez évben viszont a Piramis tábor egy része átpártolt új, többször koncertező zenekarokhoz. Ez az egyik magyarázata a Piramis "népszerűtlenségének". A másik: 1980-ban véget ért egy korszak a magyar rockzene történetében. A kemény rock lecsengőben van...

Folytatjuk... (2021.10.05)

Írta: Fiery