Cikipédia 12/11 - A Piramis együttes története 9. (1978/4)

1978-ban már rengeteg írás próbálta megfejteni a Piramisláz titkát. Az iránta és általa táplált őrület miatt megkerülhetetlenné vált. Az újságok szerkesztőségeibe havonta többszáz olvasói levél érkezett a zenekarral kapcsolatban. Az iskolák a kisdobos és úttörőéletet fellendítve vetélkedőket, Piramis rajzversenyeket hirdettek. Az Ifjúsági Magazin vitaindítóként a Piramis jelenséggel foglalkozott olyannyira, hogy a pro- és kontra magyarázatok 1979-ben is folytatódtak. Megalakultak az iskolákban a Piramis, vagy éppen Som Őrsök, a munkahelyeken Piramis brigádok szerveződtek, de az aluljárók keménymagjai is a bandáról, vagy annak tagjairól neveztették el magukat - Nagypiramis, Kispiramis, stb. A hírnév nagyon jó, a siker íze a legédesebb a világon, de aki kimegy az utcára, az ne csak a napfényt élvezze, bizony az esőt is állnia kell. (Fiery)

A fiatalok nem csak rajongtak a zenekarért, de életük nagy döntéseiről is Soméktól remélte a választ. Ezért is döntött úgy a társaság, hogy ezeket a problémákat, vágyakat éneklik meg úgy, hogy lehetőleg a megoldás is benne legyen a dalokban - természetesen szocialista rendszerünk elvárásainak megfelelően. 1978 a Piramis egyeduralkodásának csodálatos éve volt. Nekünk a Piramis volt az, ami nyugaton a Beatles, még ha jó pár év késéssel is, de mi ezt egy cseppet sem bántuk.

Túl nagyra nőttél

Hajnal Gábor mesélte egyik interjúban, hogy a hatalom mindig igyekezett okosan gondolkodni és ha valamit nem tudott megakadályozni, akkor annak az élére állt. Ez jutott eszembe az alábbi Magyar Ifjúság decemberi cikkének olvasása közben. A címe: Kilógsz a sorból fiú?

"Túl nagyra nőttél, túl sokat akarsz, kilógsz a sorból. Az idézet, meglehet, még túlontúl korai, hiszen még nincsen rajta a jóváhagyók teljes áldása, az engedélyosztók szép körbélyegzője; de valahogy a Piramistól már megszoktuk, hogy a kegyeket előbb a legfőbb ítésznél, a közönségnél rendezik, aztán jöhet szépen sorban a többi szükséges és kevésbé szükséges hivatalos formaság. A macskakörmök közé szorított állítás pedig a Piramis együttes immár harmadik nagylemezének készülő anyagából való, s akárhogy alakul a hamarost majdani összkép is, ma rendkívül kifejezőnek tűnik. Néhány tény mindezek igazolására. Az együttes alig több mint három esztendeje létezik mai felállásában és dinamikus előrehaladása példátlan a hazai popzene történetében. Három év alatt a harmadik albumig eljutni ehhez nem elég csupán a kiadók jóindulata, közönség is kell, amely nem nyájasságtól, hanem kíváncsiságtól vezérelve megnyitja pénztárcáját ilyen alkalmakkor. S miután a Piramis-közönség életkorából többé-kevésbé az is kikövetkeztethető, hogy ezek az áldozatok leginkább az ezerszer megfontolandó, végtelennek cseppet sem nevezhető zsebpénzekből kerülnek "kigazdálkodásra": az eladási példányszámok aranycsillogása még valami többlet fényt is kap. Ezenkívül három kislemez, amelyek közül a harmadiknak már egészen speciális rendeltetése van. Nevezetesen az, hogy olyan piacokat lehessen vele kutatni, amelyek már országhatáron túliak. Egy úgynevezett "demo", azaz demonstrációs kislemezről van szó, amelyre angolnyelvű szöveggel felkerülnek a Két életem és a Csak rövid az idő című dalok, és amikor az együttes januárban promóciós turnén vesz részt az NSZK-ban, Hollandiában és Belgiumban, a koncertek után, mint valami névjegyet lelhetik: erre a zenei címre küldhető újabb megrendelés. De miközben milyen kereskedelmi, szatócsillatú kifejezések között bóklászunk, országszerte a koncerttermek zsúfolásig megtelnek, függetlenül attól, hogy kicsik-e vagy nagyok, jó-e a szervezés, vagy csak odabiggyesztett sajtpapírnyi cédula hirdeti: Itt ma este a Piramis játszik. Sőt érvényben van a "legdermesztőbb" kihívás is, december 23-án, ha esik, ha fúj: szabadtéri koncertet tartanak a Budai Ifjúsági Parkban. Mondhatnánk, a Piramis-legénység cseppet sem félős. Segítségül sietnek ilyenkor hát a hivatásos aggódók. Aggodalmaikat ilyen címszavak alá gyűjtik: "Legyen tökéletesebb az összhang a Piramis-zene és a Piramis-dalszövegek között" vagy "a Piramis tagjainak tisztában kell lenniük önmaguk értékeivel és feladataival", már csak annál is inkább, mert közönségük "túl fiatal ahhoz, hogy tudják, mi is történik velük valójában. Hát, igen. "Nem lehet másképp: aki ennek a műfajnak nevében fellép, az a beatzene legjobb képviselőihez és törekvéseihez viszonyítva mérettetik meg." A tudós megállapítások még hosszan sorolhatók lennének, de a kiragadott idézetek útja éppúgy nem járható, mint amikor valaki egyszer zenét elemez (?), aztán szöveget vesz górcső alá, s közben nem hajlandó tudomásul venni, hogy a kettő egy harmadik fórumon a pódium, a színpadkép, a jelenlevő közönség és zenekar olvasztótégelyében, mégpedig nem az izolált dalok egymásutániságában, hanem épp egymásra épülésében válik egységes egésszé, egymásnak kölcsönösen szóló üzenetté. Piramisék egyébként örülnek, hogy szándékuk azonnal észrevehető, mint ahogy annak is, hogy közléseik nem sikerültek kétértelműre. Amikor nyugodtan könyvelhetik - gyakran jóleső fáradtsággal - "ez az év a miénk volt", természetesen tovább gondolkoznak azon is, ez a siker hogyan konzerválható, méghozzá felelősségteljesen. Napi műhelygondjuk a zene és a szöveg harmóniájának tökéletesítése, s az sem titok, hogy együttesen belül napról napra érlelik a vitát, mikor szolgálhatja mondandójukat jobban a líra, s mikor a keményebb, feszesebb ritmusképlet. Nem keresnek egyarcú példaképeket - a legjobbak között nem is nagyon akadnának ilyenre -, mert a sémákból kitörni, egy újabb séma felállításával aligha lehet. Egy ideig még eltöprengenek az efféle tüskés, szakmai megjegyzésen: "A Piramis-zene az operett és a lódobogás között van" - de alkalmasint legyinthetnek is egyet rá, hiszen aki mondja, maga is hol a sanzon eszközeivel, hol a boogie-woogie képletekkel él; s elismerik, megvan hozzá a joga. Szeretik a rockzenét, de nem oly módon, hogy azt valamiféle egyszemélyi tulajdonnak tartanák - s bár nem nyelvész professzorok, de tagadják, hogy lenne effajta fokozás: ez rock, ez rockabb, ez Iegrockabb. (No persze, aki ilyenkor selypít - rossz, rosszabb legrosszabb - az magára vessen.) Ha a beatzene legjobb képviselőihez és törekvéseihez viszonyítva kerülnek megmérettetésre, annak nem csak örülnek, hanem megtiszteltetésnek is veszik. Két kérésféléjük van csupán: ha valaki külföldi nagyságokkal példálózik, az a dalok értelmezésénél legalább az Országh-féle nagyszótárt és ne az Uti zsebszótárt használja gondolatok, érzelmek, árnyalatok magyar megfelelőjének megkeresésére, és még valamit: a méricskélő összehasonlítás történjék időarányosan. Tehát önnön okulásukra szívesen vesznek minden segítő egybevetést olyképpen: X. Y. együttes - vagy szerző - alkotó periódusának harmadik-negyedik évében azt mondta; vagy, ahhoz a felismeréshez, zenei ötlethez jutott el, hogy Lám, mennyi készséges kompromisszum a fenegyerekek részéről. Ám egyvalamiben nem tudnak egyezkedni a Piramis-legénység tagjai. Tudniillik abban, hogy közönségük túl fiatal ahhoz, hogy tudják, mi is történik velük valójában. Kazalnyi értelmes rajongó levelet - amelyek bevallottan nem ­ egyszer adtak már szövegötletet is - tudnának felsorakoztatni eme állítással szemben, de úgy vélik, meggyőződésük nem szorul effajta adminisztratív igazolásra. Dalaikkal, önmagukkal akkor fordulnának szembe, ha nem hinnék a felnőtté válás olyan pillanatait, amikor olyan hatalmas lett a világ", vagy ha örökifjú önmagunkkal és a valóságban talán fiatalabb közönségükkel együtt nem óhajtanák őszintén, hogy "engedj utamra" és azt, hogy "valami új kell". Tudják, hogy az ifjú emberpalántában még él a vágy arra, hogy "mondj egy mesét", de ugyanakkor már gyűlöli azt, ha gügyögnek hozzá, ha nem veszik legalább emberkeszámba. A felnőttben talán örökké megbúvó gyermek, s a ma srácában, lányában készülődő holnapi felelős felnőtt ténye nem vitakérdés, hanem banális valóság. A váltásról, ugyanakkor a korábbi magam -megőrzésének szükségszerűen létrejövő, és nem egyszer konfliktust okozó pillanatainak tettenéréséről, akár az apró rezdülések felnagyításának árán is, nem hajlandók lemondani. S ha már a műfaj gyakorlatában az egyes lemezek számítanak egy-egy kötetnek, elhiszik: az első kötetben m ég csak ösztönösen fogalmazódott meg ez a program; az is lehetséges, a másodikban kissé direktre sikerült (bár a száraz tankönyveket nem szokták ennyire kapkodni) a mondandó, s ki tudja milyen fogadtatásra talál a harmadik, de ők ehhez nem kívánnak mást hozzátenni, mint képességeik szerinti muzsikát - mégpedig nem rock vagy még rockabb, hanem Piramis zenét."

Irigység és féltékenység

Som Lajos a profi zenélés mellet nagyszerű marketinges volt. Az Omega annyira más stílus volt, hogy így ketten simán elfértek egymás mellett a parnasszus tetején, ráadásul Kóborék nem szerepeltek itthon sokat. Az interjúk alkalmával érdemes a konkurenciát dicsérni, de csak azt, amelyik nem veszélyeztet. Hát persze, ha dícsérni kell, nem a P. Mobilt, vagy a Beatricét fogja Lajos kiemelni, de nézzük el neki, mert ő csak és kizárólag a Piramis sikerén buzgólkodott. Miért küldene még át pár rajongót az ellenfélhez? Szóval marketing. Az alábbi cikkben a kölcsönös mosolygás mögé eldugva ott bújik meg a lényeg. Vas Népe december 30. - Piramisék a sportházban:

"Vitathatatlanul a Piramis együttes ma a tizenévesek első számú kedvence. Koncertjeik már-már a beat hőskorának hangulatát idézi, zenéjükkel tűzbe hozzák a közönséget. Őszi kőrútjukon tizenkét városban léptek fel, utolsóként Szombathelyen. Ez a szereplés kissé rendhagyó volt: első műsoruk teljes bevételét, hatvanezer forintot, a leendő Képtár javára fizették be. Beategyüttesek közül elsőként, elsőízben. Som Lajos zenekarvezető a "miért-re így válaszolt: - Pár nappal azután, hogy hírt kaptunk e kezdeményezésről, elhatároztuk: mi is segítünk. Az alkalom eljött. Ügy gondoljuk, hogy egy, a köz javát szolgáló kulturális intézményért azok tehetnek legtöbbet, akik reflektorfényben vannak. Színészek, művészek, komoly és könnyűzenei előadók, együttesek. - Beszéljünk most rólatok. Többen is emlegetnek egyfajta Piramis "jelenséget". Mi a titka sikereteknek? - Három éve alakultunk. Akkor, amikor éppen nagy generációváltás történt. Felnőttek a tinédzserek, helyüket új korosztályok foglalták el. Véleményem szerint a szakma ezzel nem tartott lépést. Ugyanazok énekeltek már hosszú évek óta, újítani csak egy-két zenekarnak, képzett előadónak sikerült. Mi eltaláltuk a mai tizenévesek hangulatát. Azt nyújtjuk, ami hiányzott, amit vártak. Hasonlattal élve: a képzeletbeli közös kirakatba - mi is beraktuk az árut, s ez pillanatok alatt elfogyott... Mit tagadjam: ilyen sikerre nem számítottunk. - Mit szól ehhez a szakma? - Néhányan őszintén gratuláltak. Mások elhúzták a szájukat, vagy féltékenykedni kezdtek, mondván: túl nagy részt veszünk el a piacból ... Mindenesetre tény, hogy mostanában a régi időkre emlékeztető versengés kezd kialakulni a szakmában. Ezen csak nyer a közönség. - Melyik együttest tartod a legtöbbre? - Az Omegát. Emberileg nagyon sokat lehet tanulni tőlük. Felkészültségük is imponáló, ugyanakkor nem követjük őket. Szeretnénk saját stílust teremteni, ami a rock legszebb és legőszintébb hagyományaira épül. - A közönség veletek énekel, betéve tudja számaitokat. - Nagyon Jó a szombathelyi fiataloknak zenélni. Átélik a számokat önfeledten tudnak örülni. Ez persze ránk is hatással van, feldobnak bennünket. - A jövőben is terveztek, a képtár támogatásához hasonló akciókat? - Szinte biztos, hogy igen. Talán még annyit: ha majd meghívnak a megnyitóra, remélhetőleg nem egyedül leszünk a szakmából olyanok, akik segítettek."

Bírta a gépezet és még hol van a Kóbor angyal...

Folytatjuk... (2021.09.09.)

Írta: Fiery