Cikipédia 11/1 – Az elnémult hegyoldal...

Ezt is megéltük, május elseje van és csak a csend az, ami körülöleli a budai hegyoldalt. Hosszú ideje először, az idén nem nyitja ki képzeletbeli kapuit a Tabán nevezetű rocktörténelmi szabadtéri szentély. A járványnak "köszönhetően" a rockzene dallamaitól most nem lakunk jól. Zenei étvágyunk képzeletbeli asztalán üresek maradnak a hangjegyek és ritmusok alkotta vágytányérok. Volt már ilyen, azt is túl éltük, de akkor sem viseltük jól... (Fiery)

Utazás a Hegyoldal körül

A legelső fesztivált 1968-ban valami őrült ötlet alapján - nem gondolva a politikailag veszélyesnek ítélt ifjúság nagyszámú gyülekezésére -, rendezték meg az akkoriban parkosított Tabán városrészben. Ki a fene gondolhatta akkor, erről a kis szürke lankákkal övezett mezőről, hogy ötven éven keresztül szinte minden évben zarándokhely lesz és a hazai rockélet legendájává válik? Próbálkozott itt mindenki, Hobótól a Beatriceig, de talán a nagy számok törvényének alárendelve a Mini - LGT páros bulijai ivódtak be a köztudatba, amit a Loksi később alaposan ki is használt.

A délelőtti matiné koncertek (100 Folk Celsius, V' Moto Rock...) a Gellért-hegy lábánál (A Gellért+hegy szókapcsolatot kétféleképpen írhatjuk). A budapesti városrész neve: Gellérthegy, magának a hegynek a neve: Gellért-hegy) csak előhangoltak bennünket, hogy aztán "megtámadjuk" a híres domboldalt és végig tomboljuk a délutánt, ezután pedig átverekedtük magunkat a másik ikonikus rockzarándokhelyre, a Budai Ifjúsági Parkba. Nem véletlenül volt minden évben ez a nap a rockzene ünnepe.

Volt, hogy hét ágra sütött a nap és volt, hogy esett az eső. Emlékeim zuhatagában a borús időben elkövetett koncertek maradtak túlsúlyban. Számtalan alkalommal történt, hogy a délelőttöt alaposan eláztatta a vihar, hogy aztán a koncertek kezdetére a szél felszárítsa a terepet és mire megtelt a hegyoldal, már a nap is lelkes érdeklődéssel kandikált ki a szomorú felhősereg mögül. Talán nem véletlen, hogy ebben az évben is pontosan ilyen volt az időjárás.

Örökké nem eshet

Grandiózus látvány volt a végeláthatatlan tömeg, ahogy színpompás óceánként a rockzene ütemére egyszerre hullámzott, és felejthetetlen az a látvány, amikor megannyi fiatal, megtermett túlérett csernobili gyümölcsként csomókban csüngött a fákon, hogy jobban láthassák a fellépő sztárokat. Szerencsétlen királyi (koronás) növények pedig minden évben komoly megterhelésnek voltak kitéve, ennek köszönhetően természetesen hathatós segítséggel képes volt "belerázódni" a hangfalakból őrjítő mennyiségben áradó ritmusba.

A Tabán több dolog miatt is kedvenc zarándokhelynek számított. Ingyen volt, nem kellett a szabályoknak és az elvárásoknak megfelelően kiöltözni, hogy a területre engedjen a rendszer, viszonylag korán lett vége, így a vidékiek és a gyerekek is hazaérhettek akár már vacsorára.

Itt tombolt a család apraja- nagyja, a postás, a melós, a mérnök úr, a fodrász, a csöves, a szabadnapos munkásőr, az orvos, vagy éppen a minisztériumi alkalmazott. Minden évben egyszer, itt mindenki egyenlő lehetett - ez volt a mi fordított napunk -, pedig elég sűrűn járkáltak közöttünk civilben a titkos ügynökök és aki kilógott a sorból, azt észrevétlenül elkísérték valahová.

A csend hangjai

Aztán elérkezett 1987, amikorra a rockzene térdre zuhant. A nagy bandák elfogytak, vagy a túlélés érdekében az aktuális divatot kezdték el követni, szóval maradt egy Bikini, meg egy EDDA. Ez a május 1. például arról híres, hogy ekkor volt az LGT első búcsúkoncertje. A mai fiatalok nem tudják, de a Tabán emelte az LGT zenekart legendává és a Loksi marketingje a Tabánt.

Tíz kerek esztendőt kellett várni az újjászületésre, és ekkor már a modernkor hívó szavára a koncertek állandó kísérője lett az erősen tolakodó reklám, a direkt marketing, de ez minket sosem érdekelt igazán, csak az, hogy történjen valami jelentős esemény a színpadon. Kívánságunk teljesült és minden évben legalább egyszer meg is töltöttük a területet és ha sokszor fikáztunk is néhány próbálkozót, azért nagyon jól éreztük magunkat.

Elérkezett 2020. május 1., ami számunkra a világvégét jelenti, mert nem elég, hogy március óta egyetlen koncert nincs, de már a Tabánt is elrabolta tőlünk a járvány. Kit érdekel a Sziget, vagy a Balaton Sound, hiszen azok már régen nem nekünk szólnak, de a Tabán a miénk, a Tabán nekünk fontos a magyar zene és koncertek szerelmeseinek. Őszintén remélem, hogy hamarosan vége lesz ennek az "ajándék börtön" időszaknak és talán még idén augusztusban bepótolhatjuk az elveszett bulit. A jelek legalábbis erre engednek következtetni...

Írta: Fiery