Az óra körbejár - gondolatok a dinoszauruszok körül

Idén, október 11-én a Barba Negrában óriási élménnyel lehettek gazdagabbak a klasszikus rockzene rajongói, hiszen olyan dolog történt, mint eddig még soha. Három olyan ikonikus nevű zenekar lépett színpadra, akiket így, együtt - egyéb okok miatt - sohasem láthatott az ezerfejű cézár és lehetetlennek tűnt az ő közös színpadon való fellépésük. Végre egy rock esemény 2025-ből, ami legalább annyira emlékezetes marad, mint a hajdani Ifiparkos nagy bulik...

Miért mondom ezt? 2025-ben a rock koncertek látogatottsága 1/3-val csökkent, ami egyébként visszatérő jelenség. Ez történik nagyjából minden évtized közepén és megtörtént idén is. Akár a Barba Negra statisztikáira is hivatkozhatok. De aztán mindig jött egy nagy dobás, amitől a hazai rockzene tovább lendült a mélypontról. Mert az a bizonyos óra mindig körbejár. Egyszer fent, egyszer lent. Ki tudja? Ezt az időszakot talán éppen ez a buli menti meg...

Mint azt már a beharangozóban is megírtam, óriási bulira készült az ország, hiszen sosem történt még ilyen, hogy a P. Mobil, a P. Box és a Dinamit egy helyen lépjen fel, egymás után. Hogy ez mégis megtörténhetett, abban nagy szerepe van a Mobil menedzserének, Molnár Péter "Szőrinek". Elmondása alapján a legendás trió fellépése az ő ötletének köszönhető.

Bődületes fesztiválra készült ezen a szürke őszi napon a csepeli sátorponyvás épület. Fennállása óta rengeteg érdekes és értékes koncert írható a Barba Negra számlájára, de ehhez hasonlót még sosem. Október 11-én egymást követve lépett fel a kényszer névváltozásra ítélt "Ős" P. Box, a Dinamit, valamint a P. Mobil zenekar. A siker előre garantálható volt, hiszen a közönség többek között ezen együttesek zenéjén szocializálódott. Három slágergyáros csapat fellépése több, mint rock mágnes, egy ilyen buli az összes rockert ide vonzza. Délután, hét órakor már rég nem látott telt ház fogadta az első fellépőket is.

A P. Box és a Dinamit sosem konkurált egymással, hiszen amikor az egyik jött, akkor ment a másik, de ellenségeskedés amúgy sem nagyon lehetett köztük, hiszen mindketten a P. Mobil kitagadott gyermekének számítottak, és Mobil apu nem örült őszinte szívvel az utódok önállóságának. 1979-ben a Dinamitnak alig volt olyan fellépése, ahová Schuster Lóri ne küldött volna jó indulatúan külön 20-30 fős "üdvözlő delegációt", a koncert megzavarására, Vikidál Gyula hivatalosan is árulóvá nyilvánítására. Az óra körbejárt és a két zenekar között azóta megszűnt a háborúság, vagyis Lóri dühe csökkent. Gidófalvy Attila mesélte, hogy annak idején, amikor a Karthago-ra váltott, Nagy Feró is elküldte néhány fanatikusát "árulózni", de Feró hamar leállt és volt olyan karakán, hogy később mindezért elnézést kért Gidótól. Ők azóta is jó barátok, mert a legférfiasabb megoldás a másik megértése, a megbocsájtás.

Amíg a '70-es évek közepén a Mobil jelentette a lázadást, addig a Dinamit épp ennek az ellenkezőjéről igyekezett meggyőzni a fiatalságot. A rendszert szimpatikusnak, ifjúságbarátnak mutatta, talán a felsőbb hatalom elvárásának megfelelően "jó útra próbálta téríteni" a megtévedt bárányokat. A Tinédzser dal története például pontosan erről szólt, és a számítás bejött, hiszen a nóta a mai napig a Dinamit és a hazai rock képviselőinek egyik legnagyobb slágere.

És jön majd új nap mikor minden rendbe jön,

Álmom szép lesz hajnal felé elköszön.

Nem felejtem, megteszem, amit kíván,

A szép ruhámba bújok És pótvizsgázom délután…

Ez a dal nekem személy szerint egyik nagy kedvencem, még akkor is, ha sokakkal együtt megértjük az üzenet hátterét: A lejmolós, tanulatlan csövesből kiokosodott, illemtudó szocialista hazának megfelelően viselkedő férfi lesz. És ezzel nincs is baj, mert a világ valóban így működik, idővel mindenki beépül a rendszerbe. Nem léteznek örök lázadók, csak az a néhány, aki rájött, hogyan lehet a lázadásból remekül megélni. A Néma kőszobor című dalban megszületett az igazi szocialista rock & roll, a legyen mindenki egyenlő:

Ha kérdez valaki, olyan vagy mint egy kőszobor,

De hogyha kérdezel, mindenki félve válaszol.

Gyere közénk, élj velünk, néma kőszobor!

A Senki se szóljon hozzám pedig arról győzködte a fiatalságot, hogy milyen jó, és milyen hasznos, hogy mindenkinek van saját véleménye, önálló gondolata, de - mert mindig van egy de - azzal azért legyünk tisztában, hogy azért mert valamit másképp látunk, mint őszintén szeretett és mélyen tisztelt pártvezetésünk, még nem fog változni semmi. Akkor meg mi a francnak bele ártani magunkat a nagyok dolgába. És ez valamilyen szinten igaz, hiszen látjuk ma, ahogy tanulatlan kívül állók hatalmas háttértámogatással igyekeznek szembe menni a valósággal és dumálnak a hús evés nem létező ártalmairól, tudománytalanul támasztják alá a nemi eltévelyedést, a klíma változástól rettegnek magánrepülőjükön, vagy hajójukon... Nem folytatom.

Mindenki beszél, milyen jó ez, én tudom nagyon jól,

Hogy a világot én megváltani nem tudom.

Örök vita marad, hogy a Dinamit a hatalom eltartottja volt, vagy sem miközben nem is érdekes ma már. Persze régen sem volt érdekes, csak a háttérben működő konkurenciának volt fontos elhitetni a tömeggel. Sikeres volt a kampány. Pedig, ha volt államilag támogatott zenekar, az az LGT volt. Mindenesetre Erdős az átlagnál jobban kedvelte a Dinamit zenekart, de valószínűleg csak a nagy lehetőségek előtt álló profi muzsikusok, és az ifjúságot a kívánt irányba terelő dalok miatt. Utólag már nem gondolnám, hogy a Dinamit legénysége a Mobilnak akart volna betenni, főleg, hogy ekkor már minden évben megjelent egy P. Mobil kislemez és 1981-ben pedig az első komplett album is. Mindez a Dinamit rövid pályafutása és Vikidál állítólagos jelentgetési ideje alatt. A Dinamitot a zenekart alkotó kiváló muzsikusok tették naggyá, de kinek köszönhető, hogy a kezdeti frenetikus siker ellenére mégis olyan hamar a földbe állt? A kérdés ezúttal maradjon költői, hiszen ezúttal ünnepelünk.

A P. Box születése újabb pofon volt, hiszen két nagyszerű muzsikus és zeneszerző – Bencsik, Cserháti - lépett le az anyahajóról, hogy megalapítsa a szintén nagy P-vel jelölt konkurens csapatot. Itt már erősebb bennem a kétely, hogy nem csak az anyazenekar iránti tisztelet miatt. Na, ez valóban ütött, Varga Mikivel viszont mégsem akkorát, mint azt az alapítók szerették volna. Talán maga a soft-rock nem hozott nagyobb tábort, pedig a zene kifejezetten igényes volt. Nem véletlen, hogy ezen az októberi estén is akkor dübörgött igazán a ház, amikor a Vikidálos korszakból jöttek a nóták. Kyru remekelt. Sáfár Öcsi játékát nézni és hallgatni mindig óriási élmény. Varga Miki a mai napig az egyik legzseniálisabb énekes, neki az önálló út, István szerepe és az Európa hozta meg a sikert.

A koncerten sikerült több "ősmobilos" barátot, ismerőst meghallgatni, akik kivétel nélkül mind azt mondták, hogy a Varga Mikis Boxot sosem tartották konkurenciának, sem a zenét hard rocknak. Nem is volt az, és főleg a csajok szerették, és mint tudjuk, a Mobil inkább fiús zenekar. A Pandora's Box akkor vált félelmetessé, amikor Vikidál is megérkezett és jóval acélosabb zenével kimondva, kimondatlanul egy másik P. Mobil alakult. A sikerben persze az István a király rockopera is fontos szerepet játszott, no meg A zöld, a bíbor és a fekete című opus. A P. Box ezen kívül még szerencsés is volt, mert még pont elkapta a rockzene csillagának utolsó robbanását, amit ebben az egyre erősödő új hullámban még a rockopera idézett elő. Akkor tilos volt a P. Box-ot szeretni, de ma már a főnök engedélyével végre az elvakult rajongók is hangosan énekelhették, lázban égve üvöltötték az előzenekar halhatatlan slágereit. Ez már majdnem a teljes béke. 

Ezen az estén az igazi nyertes a közönség volt. A zenekaroknak láthatóan nagyon hiányzott már ez a gigantikus tömeg és a siker érdekében mindent elkövettek, hogy az este valóban felejthetetlen legyen. Az lett. Mindhárom zenekar - kevés hibával - kivételesen jól szólt, a dalválasztásokra sem lehetett panasz. A P. Box ügyesen állította fel saját emlékművét, de tehette is, hiszen a legnagyobb rockslágert - A zöld, a bíbor és a fekete - ők írták! Kyru még mindig remek énekes és - nem csak - én örültem Varga Miki jelenlétének is. A P. Box majdnem elérte a 1982-es Budapest Sportcsarnokban tartott Popmajális fellépésének sikerét.

A Dinamit Németh Gabi vezényletével szintén keményen odatette magát. Gábor a mai napig az egyik legjobb hazai dobos és külön gratuláció jár neki, hogy nem csak a Dinamitot, de a P. Mobil koncertet is simán mosolyogva végig hozta. Jó volt hallani Atka különleges magasságokba hajló sikításait, bár e mellett a folyamatos ős Vikidálos hangvétel szerintem erőltetett. Ez nem az ő igazi hangja. A közönség reakcióját hallgatva én is megjegyezném, hogy a Dinamit blokk kissé hosszúra sikeredett. 

Háromnegyed tíz környékén érkezett a P. Mobil és valljuk be őszintén, a jelenlévő korosztály ennek már nem örült annyira. A Mobilnak örült, hiszen az első beharangozó napjától várták már az első hangokat, a késői kezdéstől nem voltak boldogak. De megértették, hogy egy ilyen különleges fesztiválnak ára van, ennek a késői kezdés volt az ára. Az ötvenes-hatvanas, olykor hetvenes korosztály már nem igazán díjazza a hajnalig tartó bulikat, még ha ki is tart a végsőkig kedvence mellett. Mintha Lóriék a korán haza indulókra is gondoltak volna, zseniálisan indítottak az Örökmozgóval, a Roctóberrel. Meglepően korán érkezett a Menj tovább, és a Főnix éjszakája. Így azok is jól jártak, akiknek hamarabb kellett haza indulniuk. Utolsó busz, család, távolság, hátfájás... Aki azt gondolta, hogy "köszönöm szépen, itt volt a Kánaán", most már mehet haza, az kihagyta az Embered voltam, a Kétforintos dal, az Újra kezdeném, vagy épp az Utolsó cigaretta című őrületet, vagy a Csillag leszel nagy közös happeningét, amikor az összes fellépő Tunyogi Bernadettel együtt állt a színpadon. Mint tudjuk, az óra körbejár, valamikor elképzelhetetlen volt egy ilyen karácsonyi könnyekkel küszködő közös éneklés egy P. Mobil koncerten, de ma már úgy látszik belefér.

Ha megköveznek érte, akkor is kimondom - mert tudom, hogy rengetegen egyet értenek velem -, erről a buliról a három zenekart összekötő Vikidál nagyon hiányzott. A tökéletes szervezésnek köszönhetően a koncert telt házzal ment le, de Vikidállal együtt háromszor ennyi érdeklődő lett volna. Volt, aki azzal védekezett, hogy aki ezen az estén fellépett, az mind jobban énekel Gyulánál, de miért várjuk el, hogy 77 évesen ugyanolyan őserővel énekeljen, mint 50 évvel ezelőtt? Ha annak idején Gyula marad az anyavállalatban, még hang nélkül is imádná a kórus, épp úgy mint Ozzy esetében.

Az emlékezetes buli valószínűleg itt nem áll meg és ha hinni lehet az előrejelzéseknek, akkor néhány komolyabb vidéki állomáson is feltűnik ez a hármas. Őszintén remélem, hogy a vidéki fellegvárakban is megállja a helyét ez a sikeres Budapesten nagy tömeget vonzó esemény, főleg akkor, amikor az óra arra jár, amerre a rock koncerteket egyre kevesebben látogatják...

Írta: Fiery

Kép: Barba Negra