Alapi születésnap az új Barba Negrában

Alapi István, aki mostanában számos interjút készít neves zenészekkel - majd egy kellemes kis közös dalban teljesül ki a sztori - úgy döntött, hogy ő most 60 éves lesz és ha már a verdikt megszületett, akkor az í-re feltéve a pontot, tart egy spontán születésnapi bulit, ahol olyan nagyszerű muzsikusok lépnek fel vele, mint Berki Tamás, Varga Miklós, Demeter György, Sipos Péter, Muck Ferenc és Keresztes Ildikó. És persze, akkor rakjuk be az Eddát is. A gitárvirtuóznak nehéz dolga volt, mert ezen a napon játszott az Aréna színpadán a Karthago együttes is, akik összehoztak egy Máté Péter lemezt. Hogy miért? Mert Máté Péter albumát készítette el először a zenekar és ezáltal tisztelegnek a zenei fenomén előtt. De térjünk vissza a születésnaposra kicsit bővebben a buliról és kicsit felületesebben, mint illene. Kellemes olvasást mindenkinek! (Fiery)

Vörös tigris

Olyan régóta volt már beírva a naptáramba Alapi István születésnapi koncertje, hogy mire elérkezett a nagy nap (2022 november 19.), megrozsdásodtak a számok a laptopomban. Két barátommal indultam útnak Csepel felé, az idei első téli estén. Őszintén, nem örülök, hogy tőlem egyre távolabb kerül a Barba, de nem tudok mit tenni, csak dörmögök magamban, de az sem érdekel senkit. Persze, ha van ott egy jó koncert, akkor csak odalépek. Ezen a nyirkos, szeles szombat estén sem volt másképp. A lehetőségekhez képest elég hamar odafújt bennünket a szél, ahol egy nagyon kedves parkolóőr (és esküszöm, valóban nagyon szimpatikus volt) eligazított egy kihalt préri közepére, hogy ott álljak meg a később érkező többi autó között. Hááát, ez a parkoló nem tett rám jó benyomást, mert elképzeltem, hogy milyen fasza lesz majd térdig sárban kipörgetni a kereket, vagy bokáig érő hóban átugratni a buckákon. Sebaj! Hamarosan koncert!

Azért a gyalogút a bejáratig és a sorban állás a metsző szélben megint csak elbizonytalanított, hogy akarom-e én ezt, de hétkor kinyitották a kapukat és - le a kalappal a rendezők előtt - szinte másodpercek alatt bejutottunk. Talán én bénáztam a legtöbbet a telefonról való QR kód leolvasásánál. Istenem, ezt is meg kell szokni.

Kismalac, kismalac engedj be!

Azt reméltük, hogy a szibériai kiképzést követően bent már hawaii lesz minden, de mivel elsők között érkeztünk, egyszerűen nem voltunk képesek belehelni azt a bazi nagy termet. Komolyan mondom pedig, hogy próbálkoztunk rendesen. A pultnál szintén apróbb örömteli meglepetés ért, mert egy pillanatra azt hittem, hogy aranyat, vagy gyémánt darabkát csempésztek a poharunkba, mert egy sör meg egy kóla ilyen árban van. Bizony. Hamar rá kellett jönnöm, hogy a kólám lehet az oka (és még csak nem is Coca), mert minden bizonnyal abba főzték bele a Swarovski ékszereket. 

Nagy türelemmel vártunk a kezdésre és mi tagadás, lassan megtelt az aréna. Csak úgy támadtak a bőrdzsekik, jöttek az őszinte kőkemény rockerek és már maguktól harsogták, hogy az egész világ tudja, hogy ők a Kör közepén állnak. Időről-időre egyre nehezebben jutottunk ki cigizni (pedig már pár éve nem is dohányzom). A végén már tényleg szinte heringként álltunk sorfalat. Mivel túl korán érkeztünk tulajdonképpen a félkilences kezdés miatt nem is bánkódhatok, mert addigra szerintem kibeszéltük a teljes világvégét az elejéig és vissza.

Kölyköd voltam

Aztán végre elkezdődött a buli. Sajnos, ahol álltam, ott nem szólt valami élesen és a gitár vagy az ötödik számig háttérben szólt. De kellett is ennyi idő a hangolódáshoz, mert itt aztán olyan színes volt a program, hogy még Dorothy sem vágyott volna vissza Kansasba. Nagyon jól megfogta az ünnepelt, hogy a fellépők és a dalok között kellenek az átvezető szövegek és már darálta is érdekes történeteit. Hallottunk aranyos sztorikat és magunk előtt láttuk, hogy nőtt fel a gyermek Pistike és vált profi gitáros Istvánná. Ő, aki nem mellesleg a Radics Béla filmben a gitármuzsikát elementális szinten produkálja és a figyelmesebbek azt is megláthatják majd a közeli felvételeken, hogy az ő ujjai rohangálnak eszméletlen sebességgel a legendás hangszeren. De térjünk vissza a bulira! Senkit nem megbántva, de most nem fogok minden vendégről megemlékezni, csak azokról, akik számomra maradandóak voltak. Ez rájuk nézve semmi rosszat nem jelent. 

A Front nagyon jó volt kezdésnek, a rock & roll alapjai ott vibráltak a levegőben, szóval ütős volt. Berki Tamás megint egy külön csoda. Ugyanúgy énekel ma is, mint 1982-ben, a Pulzusban és a mai napig olyan magaslatokban szárnyal, amit sokan irigyelhetnek tőle. 76 évesen képes megszégyeníteni jónéhány önjelölt sztárt. Mivel a művész úr még a buli elején volt, a hálás közönség által vastag taps kísérte le a színpadról. Demeter Gyuri most Sipos Petivel énekelte el a '90-es évek rettentő nagy slágerét, a Nagy test, nagy élvezet címűt és meg kell állapítanom, hogy ez a dal még mindig odavágja az embert a csempéhez és ez a két kiváló hang a nagyszerű billentyűs, Samu vokáljával tényleg hátborzongatóan jó volt. Ez azért is biztos, mert a hidegtől szoktam borzongani, de ekkorra a termet már belehelte a kötelező 18 fokra a hálás közönség. Samura visszatérve, ő nem ugyanaz, aki elkísérte Frodót a vulkánhoz egy kólával, a mi Samunk egy hihetetlenül technikás billentyűs, ráadásul nagyon jó hangja is van, de ugye az a billentyűsök sorsa, hogy őket eltakarja a hangszerük, nem tudnak pózolni, ezért nem akkora sztárok, mint a az énekesek meg a gitárosok. Szóval Nagy test... Erről eszembe jut a történet. Demeter Gyuri és Vértes Attila besétáltak a lemezgyárba dr Erdőshöz, hogy csinálnának egy olyan zenekart, amiben a súlyon van a hangsúly. Erdős üdvözölte az ötletet és mondta, hogy másnapra várja a dalokat. A két nótás kedvű bánatosan gyalogolt névtelen utakon, hogy most akkor hogyan is dobnak össze egyetlen éjszaka alatt kilenc szerzeményt, amikor összefutottak a jó tündérrel, Alapival, aki meiután meghallgatta a srácokat, így válaszolt: Nekem van egy lemezanyagom, amit a Pataky nem fogadott el az Edda lemezre, azt nektek adom. Így másnap hatalmas boldogságban lehetett menni az öreghez, aki végül kiadta a lemezt. A koncerten elpittyentették a srácok, hogy nagy a sansz arra, hogy jövőre Demeter Gyuri XL Sisters társa, Vértes Attila hazajön külhonból és csapnak egy irgalmatlan nagy bulit. Világ fasírtjai egybesüljetek!!!

Királyok és szolgák

Mindeközben a születésnapos végig fent virított a színpadon, mint egy örökmozgó 3D-s koncertfelvétel. Hol sztorizott, hol gitározott, de érted... mindent szívből és lélekből, alázattal és profin... jazzt, meg bluest, meg rock & rollt, meg progresszívet, meg retrót, közben improvizált... Aki most látta és hallotta először, annak a tökét verdeste az állkapcsa - persze csak ha fiú volt - olyan remek teljesítményt nyújtott, mint Damon Hill a Forma 1-en! Még Dzsudzsák Balázsnál is jobb! Aztán jött Varga Miki, aki jó szokásához híven mérnöki precízitással a hangjában nem adott se többet, se kevesebbet a kelleténél, pont amennyire szükség volt és ez így szól mindig tökéletesen. Keresztes Ildikó tavalyi mikrofon fiaskója után - végig énekelt Zefinél egy egész dalt úgy, hogy közben nem szólt a mikije - most végre megszólalt és öröm volt hallani a hangját. Jó, hát már egy kicsit lejjebb szól, de még azért ott van az. Muck Ferenc és zenekara Alapival kiegészülve a szakmai füleknek megint csak külön kincs volt - többet ért százszor, mint a kóla -, élvezettel hallgattam azokat a zenészeket, akik nem értem miért nem Grammy díjasok még. Zseniális volt. 

Éjjel érkezem

De itt már azért lehetett hallani néhány elvetemült Edda rajongót - akik most az egyszer nem éjjel érkeztek -, hogy nem ilyen lovat akarnak -"Héjj, basszál már oda a gitárnak! Attis gyere ki! A kőőőr közepén állok..." -, de a többség jól érezte magát, tetszett nekik a változatos műsor. Bááár, amikor felpörgött a buli - ahogy az elején okos ötlet volt -, beszélni a vége felé már nem kellett volna. Főleg ennyit. Emlékszem, az ünnepelt elkezdett egy rövidke történetet, mi szépen, komótosan kisétáltunk a friss alaszkai-levegőre medvéket elkergetni, meg farkast űzni. Amikor visszamentünk még mindig tartott a szöveg. Oké, rendben, értem én. Hősünket magukkal ragadták a boldogság hormonok és az a rengeteg ember, akik ezen az estén csak ő miatta voltak itt.

Kölyköd voltam

Kifejezetten üdítő és nosztalgikus volt Carlos Santana hajdani slágerének szaxofonos feldolgozása, az Európa. De lehet, hogy ezt már egyre kevesebben élveztük, mert a rockerek hátul egyre kitartóbban skandálták a szám alatt, hogy nyűvek, vagy Művek és látszott rajtuk, ha nem érkezik pillanatokon belül Attis, akkor itt második Pusztavacs (1984) lesz! De Pataky időben érkezett és a közönség megnyugtatására magával hozta a kölyköt is, meg hát az egész Eddát, sajnos már a Művek nélkül. Azért azt megjegyezném, hogy Patakynak azért ott van a hangja rendesen. Ezt persze mindig megjegyzem, amikor meggondolatlanul írok róla, de ez tény. Nem tudom, hogy milyen smirglivel csiszolja a torkát, de az biztos, hogy használ és ezt már a tavalyi Triász koncerten is el kellett ismernem, ahol szintén vendégként lépett fel. Szóval a végére maradt a rádióbarát popzene az elmaradhatatlan gitár virtuózitással és minden sínre került. Boldog volt a tömeg, örültek a fellépők, kegyetlen katarzisban talált egymásra a színpad és a színpad előtt álló tábor.

Mivel ez egy születésnapi koncert volt, Alapi istvánnak szívből gratulálok, hogy megszervezte, végig állta a sarat, ráadásul tökéletes minőségben. Örülök, hogy szinte az összes oldaláról megismerhettük és végig úgy játszott mintha jó gitáros lenne, pedig ezt már ezerszer megjegyezte a szakma, hogy ő az ország egyik legjobbja és ezt ezen az estén is fényesen bebizonyította. 

A hazaút már zökkenőmentesebb volt, mert még a tömeg kiszállingózása előtt indultunk az autóval és egészen, majdnem hazáig nem is volt baj, de a Reitteren a semmiből, szemből elém kanyarodott őfelsége személyesen egy Merci terepjáróba húzódva... na, ez izgis volt néhány másodpercig, de okosan kikerültük, túl éltük, beszélgethettünk tovább a nagy buliról és arról, hogy az Alapi 70 hogyan lesz képes majd ezt felülmúlni. 

Írta: Fiery

Foto: Nem tudom, Samu nem írta ki, tőle loptam, csak ennyit látok, hogy Barba Negra Music Club Red Stage.