A vér kötelez - Jankai Sebastian interjú

Jankai Sebastian a New FriendRequest zenekar basszusgitárosa. Nyugodtan állíthatom, hogy ők a jelen nemzedék minőségi produkcióját nyújtják. De semmi nem hull az ember ölébe ingyen, főleg a siker. Szebi pedig bőven megkapta az "alapkiképzést", hiszen már zenével a vérében született, és ahogy fejlődött, tapasztalatokat gyűjtött, úgy lett egyre eredményesebb. A zene olyan, mint a sport, a sikerhez nem elég az izom, ésszel kell játszani...

Kora nyári délután, a BackStage Pubhoz közeli vendéglátó egységben ültünk le beszélgetni Szebivel. Igyekeztünk eddigi pályafutását végig venni, de találkozásunknak apropója is van. Mindettől függetlenül azért elárulom, hogy június 17-én, Kecskeméten, és 24-én pedig Budapesten lesz egy komoly rockzenei megmozdulás, úgyhogy mindenki vésse be a naptárjába legalább az egyik időpontot!

Mennyire kötelez a család, ha zenéről van szó?

Jankai Sebastian: Általában azzal szoktak mostanság viccelődni a zenekarokban, hogy én már a színpadon születtem. Bárhogy is nézzük, ez igaz is lehet. Nálunk alap a családban - mint nyilván te is tudod -, hogy mindenkinek kötelező valamilyen szinten zenélni. Nem azért, mert szülői erőszaknak lettünk volna kitéve, egyszerűen kötelességünknek érezzük.

Akkor nem a sztárság vonzott?

Jankai Sebastian: Elég sokan, már fiatal korban elhatározzák, hogy majd egyszer rock sztárok lesznek. Ez általában nem jön össze vagy nehezen, de valamilyen megközelítésből azért közel lehet jutni az álomhoz. Én inkább zenélek, és ha valaki szereti azt, amit csinálok, annak csak örülök.

Hogyan kezdtél el foglalkozni a zenével?

Jankai Sebastian: 11-12 évesen már dolgoztam apámmal, ez volt az Omega, és a késő Prognózis időszak. Persze ekkor még csak roadoltam, meg amit csak kellett. Később aztán én is komolyabban kezdtem el foglalkozni a színpadépítéssel, hangosítással, fénytechnikával.

Közben tanultál zenélni?

Jankai Sebastian: Persze, abszolút.

Hogyan került képbe a basszusgitár?

Jankai Sebastian: Először gitározni akartam, aztán kimentünk Frankfurtba a Musikmesse kiállításra. Ott eltöltöttünk pár napot, de akkor én még csak hangszeres rajongóként. Addig gitároztam pár évet, de csak szobagitárosként. Amikor kiértünk, mindenki ment a maga szekciójához. A bátyám az ütős hangszerek, édesapám a zongorák meg a hangosítás, én meg ott álltam egyedül. Gondoltam, akkor én megnézem a gitárokat, basszusgitárokat. Odasétáltam és öt másodperc alatt beleszerettem a basszusgitárba. A mai napig bennem él az emlék, mikor leültem pötyögni, leült mellém T.M. Stevens (Stevei Vai, Tina Turner) és próbált velem egy jam sessionst összehozni. Imádtam, később készült is egy közös kép vele.

Ráadásul ahova akkor leültem, az a Warwick stand volt. 10 évig vágytam, hogy legyen egy Warwick basszusgitárom. Három éve nagyon jó barátságot ápolok a Rockforth kft.-vel, Takács Roland Adrián nagyon sokat segít, hogy professzionális hangszerekhez és erősítőkhöz jussak, így a fő hangszereim mind Warwickok, erősítőben is Warwickot használok, ládában pedig Ashdownt. Innen is, köszi nekik!

Szóval miért a basszus?

Jankai Sebastian: Mindenki azt mondja, hogy a basszusgitár az négy húr. Öt húr a ritmusgitár és hat húr a szólógitár. Akkor én minden vagyok, mert mindből van, és most jön egy héthúros basszusgitár is, hogy minek még, azt nem tudom.

Alap kérdés: Miért nem ének vagy billentyű?

Jankai Sebastian: Amikor énekelek a zuhanyzóban, mindig azzal szembesülök, hogy nem kéne erőltetni. Ettől függetlenül minden évben elhatározom, hogy megtanulok énekelni, és ha kell majd vokálozok is. A zongora evidens lett volna, és kezelem is, de én már csak megmaradok a basszernál.

Hol tanultál gitározni?

Jankai Sebastian: Alapvetően otthon az internet segítségével, de jártam tanárhoz, Megyához (Megyaszay István). A bátyámmal együtt jártunk szolfézsre a régi általános iskolánkba, mert ott volt zenei kurzus. Megtanultuk az alapokat, kottát olvasni, tök jól elvoltunk, jammelgettünk, amire a mai napig örömmel gondolok vissza, ráadásul, ha beleférne az időmbe, visszatérnék még Megyához.

A fater követte a fejlődéseteket, adott valami alapot, vagy felejtsük el az öreget?

Jankai Sebastian: Én azt mondom, hogy felejtsük el az öreget. Valamilyen szinten én mindig zárkózottan álltam ehhez a témához. Nem akartam, hogy ő nyomjon, meg tudtam azt is, hogy évek múlva, ha bármire is jutok, úgyis azt mondják a Béla fia. Persze sokan is mondták, de talán rá tudok cáfolni, mert olyan nagy zenekarokkal is játszottam, akik általában "azt sem tudják ki ő".

Azért az szomorú, ha egy zenész nem ismeri az előző generáció nevesebb muzsikusait. Azért a te indulásodra emlékszel?

Jankai Sebastian: Az első zenekarom, a BreakThru egyébként pont ilyen volt. Írtunk dalokat és elég sokat koncerteztünk. Akkor éppen egyfajta populáris megindulás volt Magyarországon, 2006-2008 körül. Ez a banda pont az apákra épült. Nemcsók Bence énekes, billentyűs - ő a Piramisos Csoki fia -, dobosunk Papp Gáspár, akinek az apukája a Skorpióban dobolt. Volt egy gitárosunk is, a Knizner Tomi, de ő nem zenész családból származott, viszont a Vörös Pistivel gitározott. Nagyon jól ment a szekér, sok fesztiválra kijutottunk. A Blikk, meg más bulvár újságok is megkerestek, hogy szeretnének cikkezni az öregek és a fiatalok kapcsolatáról, volt egy fotó a Blikkben, ültek az édesapák, mi meg mellettük álltunk.

Ez persze nem segített nektek semmit, hiszen az "öregeket" nem ismerik a fiatalok. Egyébként már akkor is angolul énekeltetek?

Jankai Sebastian: Igen, feldolgozásokkal kezdtünk, de én mindig is a magyar nyelvet erőltettem, hiszen Magyarországon élünk, magyar emberek vagyunk. Amikor beléptem a mostani zenekarba, kizárólag angol nyelvű dalaik voltak. Idővel rájöttünk, hogy ebben az országban a saját nyelvünkön énekeljünk. Ez persze nem zárja ki, hogy minden számunk meglegyen angol nyelven is.

Hogy fogadja a közönség?

Jankai Sebastian: Mostanában nem sokat koncertezünk, ugyanis lemezt készítünk, és rengeteg videoklipet, Úgy értsd, hogy minden dalhoz van klip. Szeretném is így folytatni. A legutóbbi koncertünk Pesten volt, elég nagy tömeg előtt és a szövegeket mindenki énekelte.

A Dürerben?

Jankai Sebastian: Igen. Lement a színpadról az énekesünk, körbeállták a rajongók és mindenki őrjöngött. Mi is nagyon jól éreztük magunkat.

Az első zenekarnál tartottunk, miért lett vége?

Jankai Sebastian: Talán azért lett vége, mert a Bence kiment hajózni.

Akkor hagyta ott a Piramist is.

Jankai Sebastian: Jó pár éve történt. Összehoztunk egy búcsúkoncertet, azzal hogy majd visszatérünk, de még nem tértünk vissza. Az a koncert egyébként itt volt a Backstage-ben. Azóta egyébként visszatért a Piramisba, a múltkor beszéltünk lenne-e értelme nekünk vissza térni? Majd kiderül talán.

A Backstage tele volt, mint a Dürer kert?

Jankai Sebastian: Nagyon tele volt. Ez egy teljesen más közönség, más zene, A BreakThru popos fiatalos, szintetizátor vonal. Nagyon sok fiatal járt rá, egyébként érdekes, mert a Piramis rajongók is imádtak jönni, megnyertük azt a közönséget. A youtube-nak is köszönhetően a fiatalokat elértük, és ez volt a célunk. Sajnos időközben annyiba maradt a projekt, ma mindenki csinálja a saját dolgát.

Neked mi volt akkor a "magad" dolga?

Jankai Sebastian: Tehetségkutatós sztárok, akiket nem szívesen neveznék meg.

Meg kell élni.

Jankai Sebastian: Meg hát! Amikor volt rá lehetőség, akkor pedig a Benkő Lacit kísértük a B projekt zenekarral. Volt szerencsém a Bulldózerben, és a Boxerben is zenélni, mint helyettesítő.

Nem tétlenkedtél.

Jankai Sebastian: Egyszer összeállt a Jankai trió, ez volt az első családi megmozdulás. Olyan 10-11 évvel ezelőtt volt a FMK-ban, talán pont Bulldózer koncert közben történt, hogy a három Jankai színpadra állt.

A 19. szülinapom alkalmából itt a Backstag-ben csináltam egy szülinapi bulit, olyasmi volt, mint apa 55-ös bulija. Kitaláltam, hogy ahány éves vagyok, annyi zenészt hívok meg, akikkel már előtte közreműködtem. Elég nehéz volt kiválasztani a legjobbakat. 19 zenész, énekes volt a színpadon. Alig fértünk el. Volt olyan is, akit előtte nem is ismertem még, ilyen volt például Diószegi Kiki, aki a mai napig nagyon jó barátom, legutóbb együtt koncerteztünk a Dürer kertben. Nagy öröm, hogy azóta is tart a barátság.

Szerencsésnek mondhatod magad, mert te ismered az előző generáció zenéjét is, és a mai bandákat is. Látod, hallod ki hogy zenél, milyenek a dalok.

Jankai Sebastian: Szinte minden nap ott vagyok egy koncerten, és nem csak Pesten, hanem az egész országban, sőt amikor tehetem külföldre is kijárok. Próbálok eleget tenni a meghívásoknak. Ha tehetem, akár egy jazz koncertre is elmegyek. Tisztában kell lenni azzal, hogy ki mit csinál, miért csinálja. Mindenevő vagyok a zenében, gitárszéttörő metáltól kezdve a jazzig.

Hogy alakult ki, hogy külön életet éltek a tesóddal? Otthon a szobában nem együtt szövögettetek terveket?

Jankai Sebastian: Annyira nem. Ő elkezdett dobolni a BlindMyself zenekarban, az volt az első komolyabb bandája. Nagyon fiatalon zuhant bele a sikerbe. Emlékszem, amikor még csak együtt hallgattuk a bandát, én már akkor is imádtam. A metál zenével - mert annak nevezném -, nem túl régóta foglalkozom, hiszen én is 2014 óta vagyok a New FriendRequest-ben. Nekem ez a csapat volt az első zúzós zenekarom, és most nagyon ráéreztem az ízére. Egyébként rajongója és barátja is vagyok a bátyám zenekarának, ami most a Leander Kills, és amikor tehetem, minden bulijukon ott vagyok. Szegeden voltam, Kecskeméten, most megyek Veszprémbe velük, ha nem velük, akkor külön.

Léptél már fel a Leanderrel?

Jankai Sebastian: Velük még nem, bár játszottunk a New Friend Request-el előzenekarként. Egyébként tök vicces, de amikor csináltuk a BreakThrut, volt egy zenekar akkoriban, Roxx69 néven futott. Egy glamrock banda volt, nem tudom rémlik-e, akkor keresett meg minket a Kelemen Tomi, hogy szeretné újra csinálni a zenekart, keressünk énekest. A zenekar megvolt, mint BreakThru, talán pont nem is volt gitárosunk. Elég nagy promócióval kezdtem hirdetni, hogy énekest keres a Roxx 69. Akkoriban ez elég nagy névnek számított, nyomta a VivaTV, MTV. Később a Köteles Leander írt rám - akkor még a Babilon zenekarban énekelt -, felajánlotta, hogy egy pár koncertre, ha úgy van, ő szívesen eljön. Ez 7-8 éve volt. Az a furcsa, hogy én már akkor ismertem, meg majdnem úgy volt, hogy zenélünk, aztán a sors mégis úgy hozta, hogy a bátyám lett a dobos. A Leander basszusgitározik, így evidens, hogy nem kell még egy basszusgitáros, bár én nagyon szeretném. Pár dalra szívesen beszállnék, csak nehéz összehozni, nekem is be van táblázva az egész nyár, nekik meg végképp. Nagyon szeretem a profizmusukat, és a lelkesedésüket. Megmondom őszintén, erőt adnak hozzá, hogy van értelme ilyen műfajban mozogni - dolgozni.

Jelenleg melyik stílus áll szívedhez a legközelebb a sikerektől függetlenül?

Jankai Sebastian: Mondhatjuk sikernek abszolút, túl sok rossz korszakunk nem volt egyik zenekarral sem. Bár most elengedtem ezt az alternatív vonalat, és az ütős rock vonalat céloztam meg magamnak, és meg is tartom örökre.

Mint már annyiszor megállapítottuk, a rock a véredben van. Próbáld meg elmagyarázni, miben más popzenét, metált, vagy egy hard rockot basszusozni?

Jankai Sebastian: Mind a három stílus más technika, minden technikát mindenhol alkalmazok, színesebb is, de én sajátomnak tekintem azt, ahogy játszom. A Popzenében inkább 3-4 hangról van szó, a hard rock zenét pengetővel, fél terpeszben - de minden hangnak ott kell lennie -, a zúzósabb metálban meg tök mindegy mit játszol, csak baszd szét az egész színpadot és ugrálj! Nyilván oda kell figyelni, hogy minden a helyén legyen, talán mi is inkább basszus témájú zenekar vagyunk. Ki kell tanulni, tapasztalni ezeket.

Beszéljünk a New Friend Request zenekarról, hiszen van annak apropója, hogy találkoztunk.

Jankai Sebastian: Kerecsen László barátommal összefutottunk egy koncerten, az A38 hajón, és szóba került, hogy kéne egy zenekart alapítani. Neki meg volt akkor már ez a bandája, és új hullámos metál zenét játszottak. Akkor is felfigyeltem rájuk, babarc stílusban nyomták. Eltelt egy fél év, és elkezdett járni a koncertjeimre, és egyszer csak rákérdezett, hogy lenne-e kedvem beszállni a New Friend Request-be. Átküldött kettő dalt, talán még aznap vagy másnap mentem le a próbára. Furcsa volt kicsit, mert addig még nem játszottam lehangolt basszuson, de nem okozott fájdalmat, talán a gitárnak egy kicsit. Akkor úgy éreztem, hogy tökéletesen összeállt minden már az első próbán. Másnap kiderült, hogy a csapat is engem választott. Elkezdtük összerakni a dalokat, készült egy klip. 2015-ben következett a mélyvíz, hiszen eddig a társaságnak sose volt koncertje, Halász Ferivel (Depresszió) beszélgettünk, hogy mi lenne, ha összehoznánk egy közös turnét. Ami ezután történt az elég sikeresnek mondható, hiszen a Depresszióval, és az Alvin és a mókusok csapatával lett egy közös országjárásunk. Mindezek mellett a Tankcsapda előtt is felléptünk. Nagyon jó bulikat nyomtunk, úgy érzem, hogy megszeretett bennünket a közönség. Akkor még angol nyelven énekeltünk. Menet közben kezdtünk magyarra váltani, és ez elsősorban Alvin és Halász Feri érdeme. Bár én személy szerint, már az elejétől kezdve dolgoztam az ügyön. Aztán amikor végre váltottunk, azt vettük észre, hogy a közönség sokkal jobban viszonyul a magyar dalszöveghez.

Ezek szerint sikeres turné volt.

Jankai Sebastian: Igen, elég sikeres volt. Szinte pillanatok alatt elértük a kétezer lájkot a facebookon. Érkezett nagyon sok köszönet, meg gratuláció, küldték a közös képeket - és küldik a mai napig - abból az időszakból, pedig eltelt két év. Új klipjeink alá odaírják, hogy láttunk titeket és nagyon szeretünk. Amikor vége lett a turnénak, következtek az önálló bulik, fesztiválok. A nyár végeztével megint szóba került a turné ötlete. Így jött, hogy összeültünk Alvinékkal és született egy 15 állomásos országjárás.

Menedzser szervezi, vagy ti?

Jankai Sebastian: Akkoriban mi voltunk a szervezők. Most már a Boltsek Andrea intézi a dolgainkat. Ezen a turnén is rengeteg rajongót és barátot szereztünk, meg hát nagyon jól éreztük magunkat. Mentünk külföldre is, "közeli helyekre". Jött aztán a 2016-os év, akkor is volt egy jó pár bulink, de túlzásba már nem vittük. Inkább a dalszerzésre fordítottuk az időt, klipet csináltunk és összeraktuk, hogy mi a célunk, és most körvonalazódik az egész, hogy hova is tartunk.

Lemezben gondolkodtok?

Jankai Sebastian: Lemezzel annyira foglalkozunk, hogy már készül is, 12 dal lesz rajta, és ha minden összejön, akkor ősszel jelenik meg, és egy turné keretén belül mutatjuk majd be. Leszünk vendégek is nagy zenekarnál, és lesz önálló turnénk is, ahol testvér zenekarokkal lépünk fel. Budapesten lesz a lemezbemutató, a Dürer kertben.

Ha egy 40 pluszos zenészt megkérdezek, neki fontos, hogy legyen lemez, de látom nálatok fontosabb, hogy legyen klip. Eladhatóbb klippel egy zenekar, mint lemezzel?

Jankai Sebastian: Lemezt eladni nem lehet. Úgy látom, hogy az emberek végre elkezdtek járni koncertre, és ez független attól, van lemezed vagy nincs. Az internetről táplálkozik mindenki, időstől kezdve a gyerekig mindenki így van ezzel, én is. Lemezt az csinál, aki érez benne inspirációt, meg megajándékozza a közönséget fizikai anyaggal. Mi igényes borítóval tervezzük az albumot, mert minden apróság fontos, és nem lesz drága. De a stúdióba vonulás előtt még készülünk egy számunkra kiemelten fontos eseményre.

Kíváncsivá tettél

Jankai Sebastian: Június 17-én, Kecskeméten, majd 24-én, Budapesten tartunk egy segély koncertet. A projekt "Add a mancsod" címre hallgat. Annyit kell tudni a történetről, hogy a nehéz sorsú állatoknak akarunk segíteni. Ez ügyben minden követ megmozgatunk, sok céget és ismert embereket próbálunk célunk mellé állítani.

Lesz valami különleges belépő?

Jankai Sebastian: Június 17-én, Kecskeméten ezer forintos belépő lesz. Fellép a New Friend Request, Show Your Otherside, Nova Prospect meg a Stubborn. Mindegyik kecskeméti banda rajtunk kívül, de a stílus nagyjából ugyan az. A budapesti bulin, június 24-én, szintén ezer forint lesz a belépő, de lehet adománnyal is fizetni.

Itt mennyiben lesz más a felhozatal?

Jankai Sebastian: Itt fellép a What on Earth, illetve a Down For Whatever, de ugyanúgy lesz Nova Prospect, meg Show Your Othersied. Pesten kitelepül majd az a szervezet, akinek felajánljuk az adományokat, és ő gyűjti majd azokat a pénztár környékén.

Honnan jött az állatvédő ötlet?

Jankai Sebastian: Személy szerint én nagyon sok éve támogatom a menhelyeket. Sokat járok ilyen eseményekre. Egyébként az egész zenekar szintén állatbarát. Szerintem fontos, hogy segítsünk, mert sokkal jobb lelkek általában, mint az emberek.

Amikor egy zenekarnak van mondanivalója, a legjobban teszi, ha véleményét a saját anyanyelvén teszi, ez logikus. A New FriendRequest zenekar pedig bele mondja a képünkbe, hogy milyen problémákkal néz szembe ma egy fiatal. Ezen ne is legyünk meglepődve, hiszen a rockzene a lázadásról szól, aki mást mond, az hazudik! Aki szereti a tökös rock and roll-t, és szeretne segíteni a védtelen állatokon, annak mindenképpen ott a helye a június 17-i, Kecskeméti, és a 24-i Budapesti nagy koncerten!

Játszottatok az Alvinékkal, Tankcsapdával, Depresszióval, átáltatok magyar szövegre, akikkel most felléptek, ők is magyarul énekelnek?

Jankai Sebastian: Igen, mind magyarul énekel.

Van olyan sláger, amit a közönség követel?

Jankai Sebastian: Van, a klipes dalokat mind eljátsszuk, azokat kérik is. Amikor beléptem a zenekarba, pár napra rá le is forgattuk az első klipet, ami a Drops címre hallgat. Azt ugyanúgy játsszuk, viszont ennek a magyar változata is fent van és azt sokkal jobban szeretik.

Milyen címmel fut?

Jankai Sebastian: Nem kel fel a nap.

Mennyiben tér el az eredeti angol szövegtől a magyar?

Jankai Sebastian: Ugyanaz a téma. Számunkra fontos a társadalmi problémák kibeszélése. A Nem kel fel a nap is arról szól, hogy attól még, hogy lámpát gyújtasz, nem kel fel a nap. Mindenkinek mást jelentenek a számok. A legutolsó dalunk, ami klipben kijött az a Zavar a lárma. Ez a dal a családi problémákra világít rá. Kicsi politika is, de sosem politizálunk. A politikától annyira távol állunk, mint az űrtechnológiától.

Érzelmes dalotok is van?

Jankai Sebastian: Igen, van szerelmes dalunk, de az összes számunk belülről jön, amit gondolunk, érzünk, amiben hiszünk. Minden számhoz szeretnénk egy külön képi világot teremteni, ezért készítünk klipet is. Az énekesünknek van egy stábja, a Syndrome produkció, akik ebben segítenek. Amikor csak lehetőségünk adódik rá, folyamatosan reklámozzuk őket, mert valóban nagyon profik.

Hol készülnek a felvételek?

Jankai Sebastian: A Dürer Kertben, a Ghostship stúdióban. Tóth Gábor dolgozik velünk, aki sok megkeresést kap külföldről is. Nagyon érzi ezt a fiatalos hangzásvilágot. Olyan felszerelés van ott, hogy besírsz.

A BarbaNegra, vagy a Park képben van nálatok?

Jankai Sebastian: A turnék ideje alatt kétszer is játszottunk a Barba Negrában. A Parkban nem gondolkozunk, ott teljesen más műfajok mozognak.

Az előző generáció rajongó képviselői mennyire vannak jelen a koncerteteken?

Jankai Sebastian: Vannak idősebbek is, sokszor úgy tévednek oda, hogy elkísérik a gyerekeiket, és ők is találnak olyan dalokat, ami megérinti a zenei világukat. A Dürer Kertbe is odajött egy jó 50-es kinézetű fazon, és mondta, hogy neki nagyon tetszett, amit csináltunk. A Triász meg B52 vonzáskörzetéből is naponta 30 ember jelöl be a facebookon.

Szoktál szelektálni a facebookon?

Jankai Sebastian: Már nem. Volt kettő profilom ezelőtt, mind a kettő elérte az 5000-es ismerőst, csináltam egy még újabb profilt, akik csak ismerősök, de így is összejött 900. Most tartok valami 1700-nál.

Mennyiben segít az ismertségben a facebook?

Jankai Sebastian: Rengeteget segít, hiszem azt, hogy aki nincs a facebookon, az nem is létezik.

Youtube?

Jankai Sebastian: Az is fontos, valamint az Instagram. Az utóbbi időben egy kicsit jobban belemerültem ebbe a szociális médiába. Magyarországon ez a három platform, ami igazán működik.

Oldaladat te kezeled?

Jankai Sebastian: Igen.

Mennyire tudsz időben reagálni?

Jankai Sebastian: Nálam egy perc az átlag válaszidő. Ráadásul egyre több zenekarnak segítek. Hobbi szinten foglalkozom a szociális médiával, de valaki pénzt is felajánl érte, egyelőre én még nem kértem, de ha minden időmet lefoglalja, akkor már nekem is döntenem kell, hogy mennyire éri meg. Elég sok ismert ember oldalát is én kezelem. Van egy saját 3000 lájkos oldalam, ott a zenekari oldal 0- 24-ben vagy én, vagy valaki a csapatból. Olyan "legendák" oldalát is kezelem, mint például az Omegás Benkő Laciét.

Van feladatod bőven, és most nyakadon az állatmentő projekt is?

Jankai Sebastian: Igen, nagyon készülünk erre a két bulira, mert a cél nemes, és igazi modern rock bandák lépnek majd fel, akik szintén őszintén hisznek a projektben. Arról nem is beszélve, hogy hová mész el mostanában ezer forintért olyan koncertre, ahol több komoly zenekar is fellép, és még segíthetsz is? Mindenkit nagy szeretettel várunk, hozzatok minél több kutyakaját, meg amit gondoltok, hogy segít, legyen egy teherautónyi!

Készítette: Fiery