A hazai metál atyja - Lőrincz Tibi interjú

Aki egy kicsit is járatos a magyar rockzenében, az biztosan tudja, hogy kicsoda Lőrincz Tibor, vagy ahogy barátai, rajongói nevezik Tibi, Tibike. Azok, akik nem ismerik, csak a magyar rockzene Chuck Norrisának hívják, mert bár szinte semmit nem tudnak munkásságáról, mégis mindig hihetetlen történeteket hallanak róla. Tibi a hazai metál első számú feltalálója, forgalmazója. Zenekara, a Stress volt Magyarországon az első akik meghonosították itthon a metál zenét. Ő az a frontember, aki bizony már 41 éve nyomja rock & rollt a színpadon, de ezért a címért meg kellett szenvedni rendesen.

A hatalom kénytelen volt "elviselni" az éveken át szárnyaló hard rock zenét, a metáltól viszont már mereven elzárkózott. Ezek után természetesen minden próbálkozás az ORI vizsga megszerzésére meddő vállalkozás volt. A magyar ember pedig arról ismerszik meg, hogy mindig talál egy kiskaput, így a rendszert sikerült kijátszani, de ehhez szükség volt Gidófalvy Attila hathatós segítségére is.

Próbáljuk elképzelni, ahogy néhány öltönyben feszengő, tisztességben megőszült elvhű kommunista ül egy hosszú asztal mögött és a melegben az órák óta poshadó vizet töltögetik egymásnak a kancsóból és egyre hervadóbb mosollyal várják a következő produkciót. Rettenetesen unják már magukat, de ez az egyetlen lehetőségük, hogy hatalmukat gyakorolhassák mások fölött. A slágereket éneklő cicababák és jól fésült szépfiúk után egyszer csak a semmiből előpattan egy csapzott, hosszú hajú huligán, szegeccsel agyon dekorált cuccokban, ráadásul a zenekar se néz ki másképp és a gitárt sem úgy fogják, ahogy az oktatókönyvekben le van írva. Amennyiben még ez sem lenne elég, a dobos úgy püföli a fazekakat, mintha agyon akarná verni őket. Semmi szving, semmi romantika! A csapat nagyterpeszt vesz fel, az énekes ordibál, a zaj elviselhetetlen. Persze, hogy a megrémült zenetudorok esélyt sem adnak az új hangzásvilágnak. Ez kérem egy nagyon komoly zenekari vizsga, itt akkordozni kell és nem üvöltözni, mint a focimeccsen. A rendszer nem viseli el ezeket az "ugráló bohócokat", jöjjenek vissza, ha levágatták a hajukat, megfésülködtek, magukra húztak valami csinos ruhát és legalább egy dalt el tudnak játszani normálisan, egy helyben állva.

Beszélgetés közben a vezérfonal mellett sok egyéb téma is felvetődött, hogy aztán lezárásként a semmiből - mintegy mellékesen - kiderüljön, hogy november 7-én a világhírű Riot zenekarral lesz közös fellépés a budapesti BackStage Pubban. Hogy is van ez? A brit négy állomásos turné a Kalapács zenekarral pedig már szóba se kerül...

Milyen néven indultatok?

Lőrincz Tibi: A zenekarunk neve először Pánik volt, amit a Jankai Bélával alapítottuk 1978-ban. Vele még Újpesten ismerkedtem meg, egy közös baráti társaságba jártunk. Kitaláltuk, hogy csinálunk egy bandát ami így állt össze: Incédy Gábor (dob), Jankai Béla (billentyűsök), Kovács Miklós (gitár), Lőrincz Tibor (ének), Siba János (basszusgitár) Hársszegi Miklós (basszusgitár) Gigor Karoly (dob). Ekkor még a hard rock és a metal közötti stílusban nyomtuk. Akkoriban ez még nagyon újnak számított. Magyarországon a legkeményebb vonalat képviseltünk, keményebben toltuk, mint bárki. A Stress lényegében az első magyar heavy metal csapatnak mondhatja el magát, ezzel megelőztük a Pokolgép együttest is.

Hogy került a képbe Gidófalvy Attila?

Lőrincz Tibi: Attilával sokszor futottam össze az ORI székházban (Országos Rendező Iroda), de számtalan alkalommal léptünk fel velük együtt. Mindig mondta, hogy szóljunk neki, ha bármiben segíthet és én már akkor is tudtam, hogy ez az ember nem csak a levegőbe beszél, ha kell biztosan számíthatok rá.

És elérkezett az idő, hogy segítsen?

Lőrincz Tibi: Igen, elég hamar érkezett el az idő. Többször próbálkoztunk letenni az ORI vizsgát - mert akkor csak ezzel az engedéllyel lehetett hivatalosan koncertezni, meg valami pénzt is keresni -, de sosem kaptuk meg, mert a zenénket finoman szólva sem nagyon szerették. Nagyon el voltunk keseredve, aztán megint az ORI székházban volt dolgom, ahol összefutottam Attilával. Nagyon örültünk egymásnak és elkezdtünk beszélgetni erről-arról. Csevegés közben elpanaszoltam neki, hogy mennyire nem kedvel bennünket ez a bizottság és az Istennek sem adják meg nekünk azt a nyamvadt engedélyt. Erre ő azt felelte, hogy "Tibike, nem kell vergődnötök, én biztosítok nektek egy jó nevet". Ugyanis Attilának volt egy ORI-vizsgás zenekara, de az már nem működött, mert ő akkor már a Karthago együttesben nyomta. Másnapra hozta a papírokat, bejelentettük hivatalosan a tagcsere változásokat - mindenkit lecseréltünk - és végre mehetett a banda a maga útján.

Beindulhatott a fémzene

Lőrincz Tibi: 1979-ben jártuk a csúcsot, nagyon sok nagy zenekarral léptünk fel együtt, főleg ifjúsági parkokban, de volt bulink például az Alkotmány moziban is, ami akkoriban nagy szó volt. Egyébként Attilán kívül nagyon sokat köszönhetek fogadott apámnak, Som Lajosnak is. Nagyon szerettem vele lenni, mert áldott jó ember volt.

Igyekeztetek egyre több helyen bemutatkozni?

Lőrincz Tibi: Rengeteg tehetségkutatón léptünk fel és minden díjat elhoztam, de továbbra sem szeretett bennünket a hatalom. Nem akarták, hogy lemezünk jelenjen meg. Arról nem beszélve, hogy elég sokan megfigyeltek engem, de erről majd később beszélünk. Nem tudtunk mit tenni, egy helyben toporogtunk és Béci teljesen érthetően ennél sokkal többre vágyott. Egyszer csak jött Vörös Pisti és megcsinálták a Prognózist.

Béla lelépésével mi változott meg?

Lőrincz Tibi: Nagyon nagy törés volt számomra amikor Bélus elhagyta a zenekart, hiszen mi ketten voltunk a csapat szíve-lelke. Kezdhettem mindent elölről. Tudtam, hogy tovább kell lépnem és be köszöntött a máig is tartó új Stress korszaka. Akkoriban mérgezte meg az agyamat igazán a fémzene, első sorban az Iron Maiden. Annak idején nagyon nehéz volt nyugati metál lemezekhez jutni, de volt egy orvos ismerősöm, akinek a fia nagy gyűjtő volt és iszonyatosan drágán hozott be egy csomót Angliából. Amikor meghallottam az Iron Maiden, a Judas Priest, vagy a Scorpions dalokat, egyből végem volt.

Hát ezzel nem szereztél piros pontot a "nagyembereknél"

Lőrincz Tibi: Persze hogy nem, azért annyira simán nem ment ezután sem. Képzeld el, azt gondolták rólam, hogy én náci vagyok, mert olyan ruhákban jártam, mint amilyenekben Hallfordék léptek fel. Egyszer egy sírásó bácsitól kértem el a sapkáját, amit hazavittem, jó alaposan körbe szegecseltem és abban jártam az utcán is. De történt olyan is, hogy szereztem egy Saxon pólót, amin volt egy nagy kerék, azon kapaszkodott egy sas. Amikor megláttak a rendőrök, bevittek a rendőrőrsre, jól megvertek. Így legalább mindig szolgáltattam okot arra, hogy a megfigyelőim bőven tudjanak jelenteni rólam, ami nem igazán érdekelt, de sajnos ezért nem is tudtam előbbre jutni. A lemez sem akart megjelenni.

Aztán mégis született egy kislemez '86-ban

Lőrincz Tibi: 1986-ban megszületett az első kislemez, ezt a Hungaroton-Start jelentette meg, amin rajta voltak az Acélkerék és a Séta éjfélkor című számok. A kislemez érdekessége, hogy erre az időre engem eltávolítottak a bandából, pont azért, mert a rendszer ellenségének számítottam. Módos Péter volt a leginkább ellenem, azt mondta, hogy Magyarországon egy nácinak nem lehet lemeze. Úgyhogy megjelent a kislemez, de akkor már Vértes Attila énekelt, nem én.

A számos hányódás után mikor jelenhetett meg az első lemezetek?

Lőrincz Tibi: 13 évet kellett várnom, míg végre 1991-ben megjelenhetett az első lemezünk a Kísértet kastély. Az igazi öröm volt.

Beszéljünk a közeljövőről, az álmaidról

Lőrincz Tibi: Tavalyra terveztem volna egy nagy koncertet, amikor 40 éves volt a Stress zenekar és ez a buli Jankai Béláról és Lőrincz Tibiről szólt volna, de sajnos nem jött össze, pedig külföldről is jöttek volna a régi zenésztársak. Na, ezt a nagy bulit jövőre, ha törik, ha szakad, mindenképpen megtartjuk!

Miért olyan fontos ez a buli neked?

Lőrincz Tibi: Képzeld el, nemrég volt egy nagyon is életszerűnek tűnő látomásom, az öreg (Som Lajos) ül szomorúan az ágyamon, én meg kérdezem tőle, hogy mi van veled, miért vagy szomorú? Azt válaszolta, hogy elkeseríti, hogy már senki sem beszél róla. Akkor én megígértem neki, hogy ezen változtatni fogok.

Ezzel a nagy koncerttel?

Lőrincz Tibi: Azt találtam ki, hogy jövő áprilisban szeretnék egy Stress, B52, Moby Dick koncertet és az előtt lenne egy Som Lajos díjátadó gála. Ha kell, én majd megcsináltatom a kis szobrokat. Én nem az a fajta ember vagyok, aki elfelejti azokat, akik segítettek rajtam és a fogadott apámnak nagyon sokat köszönhetek.

Legközelebb mikor és hol láthat téged a közönség?

Lőrincz Tibi: A legközelebb most november 7-én, itt a BackStage Pubban lépünk fel a világhírű Európát körbejáró amerikai Riot V zenekarral. Úgy tudom, hogy az utolsó pillanatban rakták be Budapestet is a turné állomásai közé. Rettenetesen nagy koncertnek ígérkezik, ráadásul exkluzív is, mert egy "stadionos" zenekar egy belvárosi rock klubban lép fel.

(Az 1975-ben alakult Riot az amerikai dallamos power metal legelső zenekarai között van, és rövid szünetektől eltekintve folyamatosan aktívak voltak. Mark Reale alapító gitáros 2012-es halála után a zenekar tagjai úgy döntöttek, Riot V néven viszik tovább a zenekar örökségét, továbbra is aktívan, új dalokat készítve.)

A végére még egy kis érdekesség: Novemberben egy négy állomásos (Dublin, Omagh, London és Manchester) miniturnéra utazik a Brit-szigetekre a Kalapács zenekar és velük tart majd a Lőrincz Tibor vezette Stress is.

Készítette: Fiery