40 év a Kispiricsi falu végén - Kugli koncert ajánló

1979-et írtunk, amikor elindult rögös útján Észak-Pest egyik kerületéből egytehetséges rockzenekar. Ez volt a Kugli. Nehéz út elé néztek, mégis megpróbálták és rövid idő alatt a külvárosi fiatalok kedvenc csapata lettek. Bár a hatalom a média segítségével ekkor már igyekezett leépíteni a műfajt és csak azok számíthattak valamilyen segítségre, lemezmegjelenésre, akik a hírüket már hosszú évekkel azelőtt megalapozták. A szárnybontogatókat - mint a Kugli is - pedig sorsukra hagyták, pedig, ha akkor kap egy albumot - mert onnantól volt hivatalosan valaki országosan ismert és elismert -, talán ma ők is valami "nagymenő helyen" nosztalgiáznak. Nem így történt, de mi így is rengeteg koncertjeiken szerzett élménnyel lettünk gazdagabbak. Hölgyeim és Uraim - vagy, ha már 40 év -, elvtársak és elvtársnők, október 5-én egyetlen koncert erejéig újra együtt a színpadon az ős Kugli.

Lépj be a ringbe

1979 környékén a zenei világban jártas nagy tudású szakemberek a rockzene haláláról kezdtek el sugdolózni, hogy aztán egymást megerősítve folyamatos pánikszerű csatakiáltásban tombolják ki magukat. Természetesen volt alapjuk a félelemkeltésre, mert a változás az akkor még haladó nyugaton ekkorra már javában zajlott. A punk és új hullámos bandák százával tűntek fel. A hihetetlenül képben levő okos tojások, a nagy riogatások mellett pusztán azt felejtették el a honi zenészvilággal közölni, hogy mindentől függetlenül a rock muzsika azért ugyanúgy él, mint eddig. Picit szélesedett a paletta és maga a rock is egy hangyányit átalakult, de ott kint minden maradt a régiben. Azért ne feledjük, hogy például a hard rock vadhajtásának számító heavy metalt még hosszú évekig próbálták ellehetetleníteni.

A kintről formálódó új zajokat itthon még alaposan elnyomta a Piramis láz, miközben sorra olyan rock bandák alakultak, melyek Révészék mellett mára szintén mind kultikussá váltak. A rockzene iránti rajongás pedig kis hazánkban addig nem látott magasságokba csapott. Szinte egy csapásra befutott az EDDA Művek, a Hobo Blues Band, a Korál, a Karthago, a Dinamit, az Új Skorpió, később (1980) a Pandora's Box, de '79-esnek számít a HIT Rock, valamint a Kugli is. Miközben a "régiek közül" ott tombolt a P. Mobil, a Beatrice, az Omega.

Ennek már 40 éve, és ezt a négy változatosságokban gazdag évtizedet szinte már mindenki megünnepelte a maga módján. Ezek után értelemszerűen elérkezett a Kugli zenekar nosztalgia koncertjének időpontja is. A nagy születésnapi hepaj pontosan október 5-re esik. Ezen az estén valóban az emlékeké a főszerep, hiszen még egyszer az életben a legsikeresebb felállásban lépnek fel - az azóta elhunyt énekes Bíró György helyett fia áll majd a mikrofon előtt -, és kizárólag az abban az időben játszott repertoár lesz hallható.

Gyalog indultam

A zenekari megbeszéléseken eleinte felmerült a gondolat, hogy legyen vendég, végül egybehangzó véleménnyel elvetették az ötletet, hiszen ez a csapat így volt teljes és a maga idejében ebben a felállásban küzdötte ki magának a sikert. A zenekar vezetője, Gönczy Gabó elmondása alapján egy hamisítatlan Némethy Ernő, vagy Dallos Ida művelődési ház koncertek hangulatára emlékeztető este várható.

Erre azért kíváncsi leszek magam is, mert emlékszem, amikor még a kezdetek kezdetén a színpadot asztalokra állították és a tömeg a koncert alatt, ahogy nyomult - minél közelebb kedvenc zenészei felé -, az emelvényt tolni kezdte maga előtt. A hirtelen összeeszkábált dobogó pedig vadul inogni kezdett a zenekar alatt. Többször megállt a buli, még kényszerszünetet is kellett tartani. Persze emlékszem a rendőr pofonjára is, amit egy magából kivetkőzött rajongó kapott, pusztán azért, mert félmeztelenül akarta végig tombolni a februári koncertet. Akkoriban volt olyan buli is, amikor előzenekar helyett horror filmet vetítettek a nagyérdeműnek - ja, aznap egyedül aludtam otthon és arra ébredtem, hogy hajnali kettőkor valami kaparja a bejárati ajtót, de szerencsére csak az idióta unokaöcsém érkezett meg Fótról, aki valamilyen félreértés miatt oda ment Kuglira.

Szóval várom már, hogy a nosztalgia buli milyen új élményekkel fogja gazdagítani majd emléktáramat, hiszen az akkori közönség kicsit megráncosodva már nem annyira lázadó, mint 40 éve, de gyanítom, hogy mindenkiből elő törnek a múlt emlékképei. Ott voltam akkor is amikor egy zuglói klubban a Kugli után diszkó volt a tervben. Ilyen ostobaságot, hogy a szakadt rockereket egy terembe rakni a diszkós szépfiúkkal. Szóval, amíg a banda beállt, a popperek beszólogattak, erre még a buli előtt Bíró Gyuri körbejárt a rajongók között és mindenkinek jelezte, hogy a koncert után egy kis Rejtő Jenő stílusú kocsmaverekedésre invitálna a divatmajmokkal szemben.

Ide a szívekkel

Hát erről van szó! Akartam írni egy koncert beharangozó cikket, hogy majd ott a bulin nagyokat emlékezünk, erre már magára a gondolatra is magukkal ragadnak a régi történetek. Mi lesz akkor az Újpesti Ifjúsági Házban ezen az október 5-i napon?

Talán nem árulok el nagy titkot, de előre lehet következtetni, hogy a ruhakötél ugyanúgy ki lesz feszítve, a szennyes most is ki lesz teregetve, mint ahogy ott fog állni a hatalmas "akasztófa", vagy kuglifa és abban is egészen biztos vagyok, hogy erre az eseményre megtiszteli a jelenlévőket a Masszív asszony, valamint a mindig jó fej Frédi bácsi is. Végre megszólalnak újra az ismerős hangok. Gönczy Laci megint a gödörből kiabálja nekünk, hogy a mélyből minden másképp látható és talán a kedvünkért egy kicsit megint beszorul a liftbe. Arra azért kíváncsi leszek, hogy melyik refrénnel nyomják le a dalt).

(Reflén: Egy dal vagy vers visszatérő, ismétlődő zene- és/vagy szövegrésze a refrén/refrain. Már a középkor (14-15. sz.) táncdalai, balladái is ismerik ezt a formaelemet. A hangszeres és a vokális zene területén a klasszikus-romantikus daloktól a mai slágerekig egyaránt megtalálható. Pontosabban a táncdalok többsége refrénes szerkezetű.)

Biztosan meg fogunk emlékezni arról is, hogy milyen nagyszerű érzés volt Trabanttal végig "száguldani" azon a híres új úton, hogy megálljunk egy szusszantra a Váci út és Babér út sarkán. Ezek persze más álmok, de aki akarja, majd rá kérdezhet a fiúkra, hogy azok a "valakik bemertek-e lépni abba a ringbe és ha igen, vajon megfizettek-e már mindenért? de erre talán csak a senki fia tudja a választ, akiről még ma sem neveztek el se utcát, se teret. Erről jut eszembe, vajon ez alkalommal megkegyelmez-e a hóhér, vagy egy fej biztosan porba fog hullani? Szóval hiába a 40 év, sok minden megválaszolatlan marad legalább október első szombatjáig.

Azt hiszem, aki eljön, az biztosan nem fog csalódni, unatkozni pedig főleg. A rajongó visszarepül 40 évet, hogy aztán újra és újra feltörjenek a régi emlékek arra a bizonyos felszínre. Tudom, azóta megöregedtünk, de ez ki a fenét érdekel, ha ilyen és ennyi különleges élményekkel lettünk közben gazdagabbak!

Az ős Kugli zenekar névsora pedig csak az újszülötteknek jelenthet meglepetést. Gönczy Gabó a dobokat püföli, Gönczy Laci a gitárt nyüstöli, énekel, vokálozik, Bíró Gyurma édesapja igazolt távollétében a frontember szerepét tölti be és, ha jónak látja, csörgőzik is, Vrana Tomi a maga szuper biztos stílusában pörgeti a basszert, míg Major Laci ujjai, ahogy azt az elegánsabb rock iskolákban tanítják a szólógitáron fog pillangózni.

A jegyek már kaphatók! Találkozzunk hát 2019. október 5-én, az Újpest Ifjúsági házban.

Írta: Fiery